Adatok
barcelonaaa
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek... 2009. szeptember 21-i kiegészítés:OLVASD EL A KOMMENTÁROKAT, HA ABORTUSZON GONDOLKODSZ! Ez a bejegyzés 2007. április 22-én született. Azóta a Google már az első 10 között…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem tudom működik-e még az oldal, de mindenesetre örülök, hogy rátaláltam, mert hetek óta örlődök, hogy mi lenne a helyes döntés.
Március 14én csináltam egy tesztet, mert nem úgy jött meg, ahogy máskor szokott-pozitív lett. Sírva fakadtam, pedig szeretjük egymást a párommal, szeretnénk is később babát, de épp előtte pár nappal mondtam, hogy még nagyon nincs itt az ideje.Nekem alig pár hónapos munkaviszonyom van, a páromnak semmi munkája még. Március 16án be kellett mennem az ügyeletre mert borzasztóan fájt az alhasam. Megvizsgáltak, azt mondták méhen belül semmi nincsen, viszont méhen kívül igen, így azonnal megyünk a műtőbe. Miután kitoltak és felébredtem, azt mondték mégsem volt méhen kívüli, így valószínűleg mégiscsak méhen belül van a baba, csak még annyira kicsi, hogy nem vették észre. Két nappal később már látták az ultrahangon és hazaengedtek. Anyukámék, amikor megtudták, hogy mégis méhen belüli, akkor egyből kijelentették, hogy nem lenne okos dolog, ha megtartanám, mert így is állandó anyagi gondokkal küzdünk a párommal. Sőt Anyukám kijelentette, hogy ha megtartom, akkor ő nem fog többet segíteni...ezt azért nem akarom elhinni, de nagyon rosszul esik.
Mi 4.5éve együtt vagyunk a párommal, szeretjük egymást, ő nagyon meg akarja tartani. Bennem vannak kételyek, emrt tényleg vannak nehézségeink, de van hol laknunk, ugyan hitelt fizetünk, van mit ennünk és egyre inkább amellett vagyok, hogy meg szeretném tartani. Nem tudom, hogyan tudnám jobb belátásra bírni a szüleimet...nagyon rossz érzés, hogy nincsenek mellettem. Valószínűleg nem lenne hova visszajönnöm dolgozni, ha megtartjuk, mert sajnos csak 2015ig szól a szerződésem:( Ha a szívemre hallgatok megtartjuk, de ha az eszemre...:( Nem tudom mit tegyek, ugyanakkor, ha belegondolok, hogy el kellene vetetnem hullani kezdenek a könnyeim. Sokszor az jár a fejemben, hogy mennyi mindenen ment már most keresztül a babánk- a műtét, a rengeteg sírés, a viták-és ő mégis még mindig itt van..nem akar elmenni..Nem akarok rossz döntést hozni és nem akarok a szüleimmel sem szembemenni, mert ők eddigi életem során mindig csak jót akartak nekem. De én is már 27éves vagok és 1-2éven belül úgyis szerettünk volna babár... Sok érv van ellene, de azt hiszem sokkal több van mellette. örülök, hogy megtaláltam ezt a forumot, mert azt hiszem segít a döntésemben..
Köszönöm!!!!