birizgált ingerküszöb 2013.06.27 00:29:14

@ymel: @ymel: Köszönöm a javaslatot, nem zárkózom el Spiró eddig nem olvasott művétől, de mindaddig nem szeretnék foglalkozni vele, amíg valamennyire zöldágra nem jutottunk a Sorstalansággal és Kertésszel.

Mindazonáltal jó lenne, ha addig is valami érvet felhoznál a Fogság elolvasása mellett, úgy értem, hogy kifejtenéd kissé bővebben, felsorolnál néhány szempontot, hogy miért is ajánlod, miért érdemes elolvasni, mik az erényei a műnek, stb. Valami olyan kedvcsinálóra gondolok, mint amilyen egy jól megírt filmelőzetes, vagy egy könyv blikkfangos fülszövege.

Én ugyanis, őszintén szólva, nem tudok mit kezdeni az olyan sommás véleményekkel, mint hogy egy könyv, film, képzőművészet alkotás, vagy zene – úgymond – „jó”, vagy „szar” (mint itt egyesek kijelentették). Egyszerűen nem tudom értelmezni az egyszavas minősítéseket, éppúgy nem, mint amikor egy személyt – teszem azt – azzal a négy betűs szóval jellemeznek, hogy az illető egy f..z, (vagy egy szent) ahelyett, hogy nevesítenék, mi az, ami ellenszenves, vagy éppen szimpatikus az illetőben, például, hogy önhitt, kicsinyes, zsugori, irigy, szűklátókörű, műveletlen, anyagias, önző, megbízhatatlan, inkorrekt és így tovább, vagy a rokonszenves egyéniségről is el lehet mondani, hogy türelmes, segítőkész, önzetlen, szavatartó, becsületes, kimagasló tudású, példás életű, egyenes jellem, stb.

Szóval ehhez hasonló módon, jellemzést és érveket szeretnék kapni a könyvről, minősítés helyett.

Az is érdekelne, hogy Spiró könyve szerinted hogyan kapcsolódik Kertész Sorstalanságához, már ha kapcsolódik egyáltalán.

De mindenek előtt az érdekelne, ha magáról a Sorstalanságról is elmondanád pár mondatban a Te saját véleményed, függetlenül attól, hogy milyen volt, vagy milyen nem volt a recepciója, akkoriban, amikor megjelent. Szóval az érdekelne, hogy személy szerint Neked mi a benyomásod róla, legalább annyira érdekesnek tartanám ezt, mint, hogy mi volt a hazai irodalmi nacsalnyikok, királycsinálók nyílt, vagy burkolt, utólag kitalálni-rekonstruálni próbált esetleges hátsó gondolata, attitűdje anno, amikor a Sorstalanság először megjelent.

Viszonzásul természetesen magam is elmondanám a véleményemet, benyomásaimat a már korábban és most ismét elolvasott kötetről, és megpróbálom szavakba önteni gondolataimat a könyv fogadtatását befolyásoló lehetséges szempontokról, az akkori körülményekről.

birizgált ingerküszöb 2013.06.27 10:16:38

@ymel: @ymel: Köszönöm a gyors választ, most tehát rajtam lenne a sor, hogy elmondjam a magam benyomásait, gondolatait.

Nem szeretnék visszakozni, de meg kell mondanom, hogy itt nem részletezett és nem részletezhető körülmények miatt, sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy képes lennék gyorsan válaszolni.

Sőt, azt sem ígérhetem, hogy rövid leszek, ellenkezőleg.

A következő témákról szeretném elmondani a gondolataimat:

1. A Sorstalanságról, a saját olvasatomban,
2. A szerzőről, Kertész Imréről, az ő egyes megnyilvánulásairól, attitűdjéről.
3. A (mindenkori) irodalmi Nobel díjról, odaítélésének ismerhető, vagy feltételezhető szempontjairól, körülményeiről, a döntések fogadtatásáról, visszhangjáról,
4. Néhány gondolatot a Holokauszt kultúráról, narratíváról vagy témakörről,
5. Annak a kornak a „Zeitgeist”-jéről, korszelleméről, amikor a Sorstalanság idehaza először megjelent,
6. A téma kapcsán elkerülhetetlen, hogy legalább érintőlegesen ne essék szó bizonyos, széles körben használt fogalmakról, az olyanokról, mint az antiszemitizmus, filoszemitizmus, fasizmus, antifasizmus, „bal-” és „jobboldaliság” stb. mely fogalmakat a magától értetődés köde látszik körülvenni, noha részben tisztázásra szorulnának, - mely tisztázási kísérlet idehaza egyébként úgyszólván reménytelen,
7. Mindezen tényezők multiplikálódó egymásra hatásáról a szóbanforgó témakörben.

Mint említettem, nem szeretnék foglakozni a hazai irodalmi kánon kultúrpápáival, a magyar Reich-Ranitzkyk szerepével, és érthető okokból egyelőre a nevezett Spiró kötettel sem, márcsak azért sem, mert a felsorolt szempontok már enélkül is olyan terjedelmet igényelnek, ami valószínűleg inkább egy önálló tanulmányra lenne jellemző, mint egy blogban szokásos hozzászólás terjedelmére.

Hogy mindezeket a szempontokat mikor és milyen mélységben leszek képes kibontani, az számomra is kérdéses, mindenesetre egyelőre türelmedet kell kérnem. Egyébként pedig a felsorolt témák tekintetében ne valamiféle kinyilatkoztatásokra számíts, hanem a magam, természetesen a tévedés eshetőségétől sem mentes töprengéseinek eredményére.

És lenne még egy apró, technikai jellegű kérésem, bízom benne, hogy nem veszed kötözködésnek. Arról van szó, hogy a hozzászólásaid egy része – ha jól látom – magyar ékezetes, a másik része nem. Ha nem veszed rossz néven, arra kérnélek, hogy lehetőleg magyar ékezettel írj, ez számomra megkönnyíti – az egyébként kétségtelenül érdekes – hozzászólásaid olvasását, értelmezését.

Ha ezt meg tudod tenni, azt előre is köszönöm.

birizgált ingerküszöb 2013.09.23 10:36:50

@Balt: Köszönöm, hogy felhívtad az interjúra a figyelmemet.

Amikor elolvastam a rövidített verziót, akkor az a benyomásom támadt, hogy K. I. a betegsége miatt súlyosan depressziós, amit megértek.

Az interjú teljes szövegének az elolvasása ezt a benyomásomat megerősítette. Azonban nem értem, hogy miért a betegségével indokolja, azt, hogy hazaköltözött. Föltételezem, hogy Németországban legalább olyan színvonalon tudnák kezelni, mint idehaza, sőt.

Támadt még egy furcsa benyomásom, amikor az interjút elolvastam. Az jutott az eszembe, hogy akik megütik a szerencsejátékokban a főnyereményt, azoknak az élete - állítólag - törvényszerűen tönkremegy. Állítólag az emberek nem igazán tudnak mit kezdeni a váratlanul jött vagyonnal, és ez a helyzet tönkreteszi az életüket. Erről nem nagyon lehet megbízható információkhoz jutni, mert hatalmas anyagi érdek fűződik ahhoz, hogy az emberek a szerencsejátékokban tömegesen részt vegyenek.

Aki íróként elnyeri a Nobel-díjat az hasonló helyzetbe kerül, kétségtelenül megütötte a főnyereményt, hatalmas ismertségre, és egy nem lebecsülendő pénzvagyonra tesz szert. Lehet, hogy ennek hasonlóan negatív a hatása, mint a lottóötös megnyerése esetén?

Nem állítom, hogy ez így van, csak felmerült a gondolat bennem.

birizgált ingerküszöb 2013.04.19 21:54:36

A magam részéről nem túlzottan kedvelem mások "troll"-ként való minősítését, több okból sem.

Részint azért nem, mert ez igen gyakran olyan benyomást kelt, hogy aki letrolloz másokat, az csupán egy minősítést ragaszt oda valakihez, ahelyett, hogy annak állításait érveléssel cáfolná. Ez voltaképpen az ad hominem néven ismert érvelési hiba, amikor valakinek a személyét minősítik, nem pedig azt, amit az illető a hozzászólásában mond.

Másrészt azért sem kedvelem, mert valakit troll-nak minősíteni, rettentően egyszerű és rettentően közhelyes, úgyszólván semmiféle teljesítmény, semmiféle gondolati tartalom nincs mögötte, inkább csak valami szellemi restség.

Az előbbiekkel összefügg, hogy a másokat csípőből letrollozók nem jelentéktelen része gyaníthatóan bajban lenne, ha definiálni kellene, hogy valójában mi is értendő a troll kifejezés alatt. Attól tartok, hogy a troll-ozók nagy része nem ismeri a szó eredeti jelentését, a norvég mondakör százfejű csodalényét. A troll kifejezést ehelyett nagyon sokszor egyszerűen olyan valakire használják, akinek nem tetszik a hozzászólása, a hozzáállása, függetlenül attól, hogy amit az illető ír, az igaz, vagy sem.

Éppen ezért tartom érdekesnek a fenti eszmefuttatást, mert a szerző kísérletet tesz a troll jelzővel illetett hozzászólók személyiségtípusainak felvázolására.

A különböző típusoknak – ha jól értem – a szerző szerint egyfajta perfekcionizmus a fő vétke, közös jellemzőjük, hogy hozzászólásaikban iparkodnak kiküszöbölni, korrigálni a különféle, nyelvtani és egyéb hibákat.

Mármost, ha ez így van, akkor a kérdésem az lenne, hogy e gondolatmenet szerint akkor bárki, aki a bármiféle tévedést, elírást, zagyvaságot, sületlenséget, tárgyi hibát, stb. szóvá tesz, szóval akkor az illető emiatt, automatikusan „troll”-nak minősül?

A szerző szerint a „troll”-ok másik közös jellemzője a személyeskedés. Lehet, hogy ez így van, de vajon az őket trollnak minősítők vajon nem legalább annyira személyeskednek??? (Lásd az ad hominem érvelést fent.)

------------------------------------

Csak technikai kérdés, de ezt az inverz, fekete hátterű szövegképet én is rettentően nehezen olvashatónak tartom.

birizgált ingerküszöb 2013.04.19 21:58:47

@baliquez:

"Internetes trolloknak köszönhető egy csomó olyan leleményes kifejezés ami nélkül sokkal szegényebb lenne a nyelvezetünk és a közbeszédünk ..."

Felhoznál ezekre "a leleményes kifejezésekre"
néhány példát? Őszintén érdekelne.

birizgált ingerküszöb 2013.06.16 23:29:22

@baliquez: Hát, ha a felsoroltak lennének a nyelvet - úgymond - gazdagító, "leleményes kifejezések", akkor ez bizony igencsak szegényes felhozatal.

birizgált ingerküszöb 2013.06.16 23:20:51

@-Szűcs Gyula-: Elhiszem, hogy a "pecó" lakást is jelent egyeseknek, például azoknak, akik a lingvisztikai tudásukat Nyelvész Józsi tőgyéből szopják.

Én azonban - engedelmeddel, sőt anélkül is, - inkább maradok a Néprajzi Lexikonnál.

S ha a görcsös "nyelvtannáciskodást" ellenzed, akkor próbáld meg elhagyni, és inkább relaxálni helyette.

birizgált ingerküszöb 2013.04.22 16:43:56

Pecóban nem csődört, hanem juhokat tartanak.

Pecó = A magyar népi építészetben és a hagyományos belterjes állattartásban a karámhoz hasonló rendeltetésű, de csak egy-két tucatnyi juh egyben tartására alkalmas, egyszerű falazatból és tetőzetből álló építmény.

Forrás: Néprajzi lexikon, Wikipédia

hu.wikipedia.org/wiki/Pec%C3%B3

birizgált ingerküszöb 2013.04.19 20:31:14

A képek láttán nem gondolnám, hogy ez a helyreállított műemlék pecó lenne. Vagy ha mégis, akkor annak túl nagy és diszfunkcionális.

A pecó ugyanis "a magyar népi építészetben és a hagyományos belterjes állattartásban a karámhoz hasonló rendeltetésű, de csak egy-két tucatnyi juh egyben tartására alkalmas, egyszerű falazatból és tetőzetből álló építmény.”

[Forrás: Néprajzi lexikon, Wikipédia]
hu.wikipedia.org/wiki/Pec%C3%B3