Adatok
AVGellert
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szabadjon a címben jelzett megkülönböztetést egy másutt elhelyezett kommentem bővítésével kezdenem.
Szögezzük le, hogy ugyan bizonyára van más eredet-értelmezése is, ám Benedek pápa cípőjének piros színével valószínűleg a mártírok vérére kívánt utalni (összhangban a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy a katolikus hagyománnyal kapcsolatos hozzáállásod Platón barlanghasonlatát juttatta eszembe. Röviden: ha valaki kora gyermekkorától kezdve egy barlangban ül leláncolva arccal a fal felé, és a mögötte egyébként létező világból csupán árnyakat érzékel évtizedeken keresztül, joggal hiszi azt, hogy a világ csupán ezen árnyakból áll, s ha kivezetik a fényre, az illető bizonyára kézzel-lábbal kíván visszatérni a számára sokkal hihetőbb "valóságba". Egyszerűbben: ha valaki kizárólag gyenge minőségű étellel és itallal táplálkozik, honnan tudhatná, hogy van jobb annál, amit eszik? S ha netalán kap jobb, valódi alapanyagból készült ételt, vajon nem fintorodik el a valódi ízek és illatok tapasztalata közben?
Persze a kérdés nem ilyen egyszerű. Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy a dolgokról való objektív véleményalkotás egyik sarokköve, ha megpróbálunk azokkal valóban megismerkedni. Jómagam pl., bár sem stílusában, sem megnyilvánulásaiban, sem modorában nem rokonszenvezem a Katolikus Karizmatikus Magújulás közösségeivel, mégsem állíthatok Róluk sem jót, sem rosszat, míg legalább néhanapján nem járok el az ő alkalmaikra, hogy véleményt alkothassak arról, amit csinálnak.
Summa summarum: azt hiszem, értelmes embertől joggal várható el, hogy mielőtt valamiről nyilatkozik, érdemben tájékozódjon a kérdésről, s ne csupán hasra ütve mondjon véleményt, pláne nem nyilvánosan.
(A fenti kis eszmefuttatás nem a posztra vonatkozott, csak általános értelemben teszem hozzá, mert mindenütt azt tapasztalom, hogy értelmiségi emberek kritikusan írnak a hagyománytisztelő katolikusokról, miközben a tények 5%-át sem ismerik...)
Ami a piros cipőket és a tiarát illeti, van itt egy bökkenő. A poszt szövegéből az tűnik ki, mintha a vallásos életben csak azoknak a dolgoknak volna létjogosultsága, amelyeket a hívő ember értelmével teljes mértékben (és úgy tűnik, szüntelenül) felfog. Ez a sejtetés téves. Igaz ugyan, hogy az ilyen apróságokra, mint a pápai cipő, csak egyes jól tájékozott emberek figyelnek, ám nem igaz, hogy csak az ő számukra van ennek jelentősége. Hogy sokkal közönségesebb, kevésbé fennkölt, de világosan érthető példával álljak elő, amikor két ember találkozik, egymás szemébe néznek, talán beszélnek egymással, és másodpercek múlva tudják, hogy a másik ember rokonszenves-e nekik vagy nem, szívesen maradnának-e a társaságában vagy nem, elmennének-e a másikkal pl. vacsorázni stb., pedig a legkevésbé sem tudatosítják azokat az elemeket, amelyek a rokonszenv kialakulásában szerepet játszanak: a másik szemének kifejezését, mimikáját, mozdulatait stb., tk. egész múltját, amely az arcára van írva. Ugyanez a helyzet a pápa cipőjével. Ha a pápai cipő van rajta, a világ valamiféle rendje tapasztalható, a dolgok a helyükre kerülnek, mert a pápán az a cipő van, aminek lenni kell rajta, még akkor is, ha ez nem tudatosul a "nézőben", mirajtunk pedig tornacipő van... Ugyanez van a templom épületével is. Miért van az, hogy egy tisztességesen kialakított katolikus templomban a belépőt magával ragadja a nyugalom és az imádság légköre, s egy pályaudvaron ugyanez nem történik meg? Az apró elemek miatt, amelyek összhatása váltja ki ezt az érzést, de ezek az elemek a legkevésbé sem tudatosulnak. Tehát attól, hogy a katolikusok 99%-a nem ismeri egy pápai ruhadarab teológiai mondanivalóját és a rárakódott történeti szimbólumokat, a ruhadarabnak igenis jelentősége van. S hogy e jelentőség mennyire nem csupán élettelen formalizmus, azt mutatja a jelenleg tapasztalható egyházi élet, amely, bár kiirtotta magából ezt a "formalizmust", éppen ettől vált élettelenné és gyökértelenné. Persze itt nyilván nem a pápai cipőkről van szó, de azokról is. Ha tudná ez a sok ember, hogy milyen kincstől fosztja meg saját magát és a többieket...
Áldott Nagyhetet kívánok!
Őszinte jóindulattal
Gellért