Adatok
lépcsőházy
0 bejegyzést írt és 36 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Today I bought a silver powder casquette as a recompense for giving up the thought of skiing. I really did want to learn it and it isn’t so expensive if one has everything necessary. As I have nothing it would have been a little bit difficult. As it is, I’m going to buy all the periphernalia bit by…..
lépcsőházy
2021.03.16 16:56:25
Kezdődő írásbeli makaróninyelv franciával: "casket" helyett "casquette", "paraphernalia" helyett "periphernalia". Később is találni hasonlót, pl.: "novel" helyett "roman"... Mindig irigyelni fogom a poliglottok gondjait.
Late for church again had to wait for another mass, was quite frozen by the end. Martha + family here. I’ve chillblains, they’re so tiresome. Will have to ring that awful person up. Don’t like it at all it is his turn, he didn’t answer our invitation of yesterday. I’m afraid he is giving himself…..
Már az amatőrök munkái is bámulatosan szépek voltak, de most még jobb képek következnek, ugyanis megvannak az év legjobb profi fotói is. Kiosztották a Sony World Photography Awards díjait a szakmabeliek között is, az év fotósa díjat L'Iris D'or nyerte el.
A versenyre nevezett fényképeket két nagy…..
Nem lehet az „életet” teljesen elválasztani a „politikától” – ha az életfolyamatok kontrollálhatóak és transzformálhatóak, úgy az „élet” nem egy stabil ontológiai referenciapont. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a „test” mindig a materialitásban szituált, és a hatalmi relációk ennek mentén hatják…..
Goda Krisztina megrendezte a 2015-ös év egyik sémafilmjét, a nyilvánosság szokott leegyszerűsítő gyakorlatával csak „Magyar Gárda-filmnek” titulált Veszetteket. Aki megnézi a film trailerét, továbbá nem csak Magyarországon él, hanem követi is a magyarországi eseményeket, az…..
Jönnek a hírek a Femenről, rám írnak a Facebookon a konzi ismerősök, hogy ez most mire volt jó, kérdezik, kicsit sértődött hangon, és mellékelnek egy hírt a legújabb botrányról, mintha legalábbis én lennék a Femen magyar sejtjének szervezője. Majd amikor a Femen debütál…..
Dinamó Műhely
Akik virág helyett inkább komolyan gondolták a női jogokat: Férfiliga a Nők Választójoga Érdekében
2015.03.08 18:07:17
Az 1910-es évek elejétől aktív Férfiliga a Nők Választójoga Érdekében, ahogy neve is mutatja, az akkorra már meglehetősen kiterjedt magyar szüfrazsettmozgalom férfi támogatóit tömörítette. Tevékenységük és nyilatkozataik példaértékűek a mai napig, leginkább azért, mert…..
Párizsban 17 embert öltek meg a dzsihádisták.
Mindannyian megemlékezünk róluk.
Pár nappal korábban Baga városban (Borno tartomány, Nigéria) 2000 embert öltek meg a dzsihádisták.
Kevesen emlékeznek meg róluk.
Tudjuk, miért. De most nem törődünk vele.
Ártatlan embereket…..
lépcsőházy
2015.01.13 13:00:44
Lám csak, lám! Egy azóta kijött napilapi publicisztika (nol.hu/velemeny/bagatell-1509409) mintha TGM posztjából vette volna a kottát, hogy azt alig valami rátéttel saját nevén megzenésítse. (Még a – blogbejegyzés óta már szombat éjjel hírügynökségileg „több százra” korrigált – „nagyjából kétezres” halottadat is egyezik, azaz a szerző véletlenül sem nyitott netet a témában, ami frissebb – önálló – inspiráltságára engedne következtetni.) De nem vagyunk féltékeny típusok, ami fontos és közérdekű ügy, azt kapja is fel a „szeriőz sajtó”! A gondolatformálás terén ma már a hálózati nyilvánosság is fújhat passzátszelet – hát még printmédiás felkarolással, ha hivatkozás nélkül is…
Ha tetszik, ha nem: a rendszerváltás után felnőtt generációk számára már nem evidencia az antifasiszta hagyomány, sőt, komoly átértelmezés folyik ezen a téren, éppen azon az alapon, hogy a náci és a szovjet birodalom két egyforma „gonoszat” képviselt, vagyis végeredményben…..
lépcsőházy
2014.11.30 12:07:55
@György Fekete: Nem mondtam, hogy Sztálin így nevezte, én neveztem így erős macskakörmök közt, jelezvén, hogy nem erről ítélendő meg egyik mai kommunisztikus mozgalom sem. Hogy az utóbbiakon belüli heterogén ifjú eszmehordozók tisztább és vállalhatóbb megvalósításra lennének alkalmasak, mint a XX. századi orosz bolsevista elit, azt talán hadd feltételezzük.
Nem igazán érthető, mi mosdatnivaló van a Szovjetunión (hiszen e felületen nem szalonképtelen hőzöngők „mószerolták” minden földi rossznak). A rendszerébe intézményesen kalkulált erőszak és likvidálás műfaji jellegén ugyan mi múlik a morális ítélkezés számára?
A „Hitler-ellenes háború” ezek szerint legitimálta fél Európa „preventív” szovjetizálását Hitler bukása után is… Mindez „áldozatkompenzálásnak” egy leheletnyit túlzónak tetszik.
Nem volt szüksége orosz eredeti szövegek tanulmányozására az itthoni történészi kritikának, mert már szolgált magyar fordítással a hazai kötet, így az abban foglaltak mérlegre tehetők voltak. Nem azt vitatta senki, hogy léteznek-e olyan korabeli dokumentumok, amiket beválogattak(!), hanem, hogy a tartalmuk mennyire objektív vagy éppen manipulált. Ehhez pedig a kritikai és magyarázó-kontextualizáló annotáltság vihetett volna közelebb.
Ha már az ideológiakritikai szempontot pendíti meg, akkor alkalmazzuk en détail is, és keressünk bármilyen hitelességi fogást azon a kiadványban tézistanúsító beismerés gyanánt közölt magyar katonai vezetői vallomáson, hogy: „Igen, elismerem, hogy a magyar Keleti Megszálló Csoport 105. hadosztályának parancsnokaként valóban az akkori fasiszta kormány és vezérkar akaratát hajtottam végre, és részt vettem az ukrán-szovjet nép kiirtásában és leigázásában. A súlyos vérontással járó hitleri politika működését és tevékenységüket csak most látom át és mélyen elítélem mindezt”.
Nem igazán érthető, mi mosdatnivaló van a Szovjetunión (hiszen e felületen nem szalonképtelen hőzöngők „mószerolták” minden földi rossznak). A rendszerébe intézményesen kalkulált erőszak és likvidálás műfaji jellegén ugyan mi múlik a morális ítélkezés számára?
A „Hitler-ellenes háború” ezek szerint legitimálta fél Európa „preventív” szovjetizálását Hitler bukása után is… Mindez „áldozatkompenzálásnak” egy leheletnyit túlzónak tetszik.
Nem volt szüksége orosz eredeti szövegek tanulmányozására az itthoni történészi kritikának, mert már szolgált magyar fordítással a hazai kötet, így az abban foglaltak mérlegre tehetők voltak. Nem azt vitatta senki, hogy léteznek-e olyan korabeli dokumentumok, amiket beválogattak(!), hanem, hogy a tartalmuk mennyire objektív vagy éppen manipulált. Ehhez pedig a kritikai és magyarázó-kontextualizáló annotáltság vihetett volna közelebb.
Ha már az ideológiakritikai szempontot pendíti meg, akkor alkalmazzuk en détail is, és keressünk bármilyen hitelességi fogást azon a kiadványban tézistanúsító beismerés gyanánt közölt magyar katonai vezetői vallomáson, hogy: „Igen, elismerem, hogy a magyar Keleti Megszálló Csoport 105. hadosztályának parancsnokaként valóban az akkori fasiszta kormány és vezérkar akaratát hajtottam végre, és részt vettem az ukrán-szovjet nép kiirtásában és leigázásában. A súlyos vérontással járó hitleri politika működését és tevékenységüket csak most látom át és mélyen elítélem mindezt”.
lépcsőházy
2014.11.30 22:24:31
@György Fekete: Mondja, kedves György, az eszmecserébe feltétlenül bele kell tartozzon a másik félen sebtiben elvégzett obskúrus szándékkutatás és ennek nyomában a démoni árnyakkal hadakozás? Ön minden vitapartnerére mint leleplezendő (nácibérenc és/vagy liberálkomprádor) békaemberre tekint? Minden kimondott állítás mellé odaképzel egy a beszélőre nézve lehetőleg terhelőbb és a beszámíthatatlanságig blamálóbb kimondatlan „szentségtagadást” és elhallgatott aljasságot?
Vagy féltucat mondatot kezdhetnék azzal, hogy „senki sem állította, de még csak nem is gondolta, hogy…”, de felteszem, hiábavaló volna. Valahogy minden igyekezetem ellenére elértem, hogy megítélésemben Önnél az ész az érzelem/indulat csatlósa legyen, és előreszegezett kíméletlen ítéleteihez csak az indoklás hiányozzon, amit majd az ésszel végeztet el, már úgy-ahogy.
Hogy ki mindenkit és mi mindent „denunciálok”? Felteszem, a szó ismeretes történelmi konnotációinak birtokában tudatosan inkriminál ily módon.
Mi mást tehetnék, ha már ilyen „becsületesen” a vesémbe látott, mint hogy egy időre meghúzódom demagógkrata fináncoligarcha megbízóim egyik kiutalt világszabvány-lakosztályában, ahol új álnéven és rafináltabb taktikán töröm a fejem a rendszerapologéta kútmérgezés legközelebbi akciójához.
Huhh.
Vagy féltucat mondatot kezdhetnék azzal, hogy „senki sem állította, de még csak nem is gondolta, hogy…”, de felteszem, hiábavaló volna. Valahogy minden igyekezetem ellenére elértem, hogy megítélésemben Önnél az ész az érzelem/indulat csatlósa legyen, és előreszegezett kíméletlen ítéleteihez csak az indoklás hiányozzon, amit majd az ésszel végeztet el, már úgy-ahogy.
Hogy ki mindenkit és mi mindent „denunciálok”? Felteszem, a szó ismeretes történelmi konnotációinak birtokában tudatosan inkriminál ily módon.
Mi mást tehetnék, ha már ilyen „becsületesen” a vesémbe látott, mint hogy egy időre meghúzódom demagógkrata fináncoligarcha megbízóim egyik kiutalt világszabvány-lakosztályában, ahol új álnéven és rafináltabb taktikán töröm a fejem a rendszerapologéta kútmérgezés legközelebbi akciójához.
Huhh.
lépcsőházy
2014.12.01 00:47:03
@György Fekete: György, kérem, most kihez szól? Az előbb még „vonalban voltunk”, mi ketten. Mostanra meg ott nem levő harmadik személy lettem, aki ellen fellebbezni lehet … az esküdtekhez, a nyomozóhatósághoz, vagy egyenesen a Cenzorhoz? „Úr”? Honnan a nemiségem? „Jobboldali provokátor”? Ez hát a rémségek non plus ultrá-ja? (A „belső bitangot” még ki is hagyta a sorból.)
Ajvé, kerge idők tempója. Ezek hibás körök, ilyenekből ne többet. 2014-re jár az óra.
Namaste!
Ajvé, kerge idők tempója. Ezek hibás körök, ilyenekből ne többet. 2014-re jár az óra.
Namaste!
A kereskedelmi áruforgalomban a hétköznapi tárgyak digitális újracsomagolása olyan eljárás, ami a magasabb minőség biztosítékával toboroz új fogyasztókat. A hagyományos fizetőeszközök családjában először esik meg hasonló. A technológiai kép első korszakára visszatekintő…..
lépcsőházy
2014.10.29 20:29:04
@üres jelölő: Kapiskálom. Egy itt és most-szemlélettel minél önelvűbb arculatot ölt és minél több ideológiai segédeszközét dobja el, annál befoghatóbb és sebezhetőbb lesz, hiszen saját leghűbb acélpányváit hagyja oda ezzel.
Azért a legitimációja a technicizációval (közte a telematika vívmányaival) egy ideje már döntően prezentista és „futurista” (Marinettit szégyenítő változatban). Amellett váltig legnagyobb „erénye”, de legalábbis legfőbb éltető eleme a minél szabadabb terebélyesedési lehetőség, és egyes nációkötött mítoszokat már jókorán elkezdett kiátkozni a funkcióvesztés indokával. A nemzeti, a monopol-, majd a globális kapitalizmusok (E. Mandel) - mint egy dialektikus expanziós dinamika állapotai - is a multinacionalizmus előtérbe rendeződését örökítik meg. A sárbaragadóbb termelőtőke helyett előnyösebb a mozgékony és menekülőképes banktőke – az államterületi felségjogok szerepe meglehet, nélkülözhetetlen marad, de másodlagos. Legfeljebb hol felnemzetiszalagozottabbak a komprádorok, hol kevésbé. A dafke-lokalizmusok és nemzeti ébredések szintén jól piacosíthatók, az amerikai vagy a svéd zászlópatriotizmusok is ugyanazt a kohót fűtik, csak érzékenyebb-emancipáltabb politikai kultúrájú társadalomra támaszkodva. A testpolitikák elég hatékonyak az euroatlanti „szabad világban” is.
Azért a legitimációja a technicizációval (közte a telematika vívmányaival) egy ideje már döntően prezentista és „futurista” (Marinettit szégyenítő változatban). Amellett váltig legnagyobb „erénye”, de legalábbis legfőbb éltető eleme a minél szabadabb terebélyesedési lehetőség, és egyes nációkötött mítoszokat már jókorán elkezdett kiátkozni a funkcióvesztés indokával. A nemzeti, a monopol-, majd a globális kapitalizmusok (E. Mandel) - mint egy dialektikus expanziós dinamika állapotai - is a multinacionalizmus előtérbe rendeződését örökítik meg. A sárbaragadóbb termelőtőke helyett előnyösebb a mozgékony és menekülőképes banktőke – az államterületi felségjogok szerepe meglehet, nélkülözhetetlen marad, de másodlagos. Legfeljebb hol felnemzetiszalagozottabbak a komprádorok, hol kevésbé. A dafke-lokalizmusok és nemzeti ébredések szintén jól piacosíthatók, az amerikai vagy a svéd zászlópatriotizmusok is ugyanazt a kohót fűtik, csak érzékenyebb-emancipáltabb politikai kultúrájú társadalomra támaszkodva. A testpolitikák elég hatékonyak az euroatlanti „szabad világban” is.
lépcsőházy
2014.10.31 07:24:18
@üres jelölő: A megjelölt ezredfordulós cezúrapontok – közte a „válsággal” – szerintem a stratégiailag fontos társadalmi oldalról sem hoztak revelációt és frontáttörést. Reakciós, tekintélyelvű, regulatív rendszerválaszok a vészes vékonyságúra fújt rendszerlufira, mellette egy inkább technikai átigazodás a real-time mediatizációra és – egy kétségkívül a húr-elpattanás lehetőségét is elvileg létrehozó – „kockázattársadalmi” szorongás-rabságos idegzetre a társadalmi percepcióban. Egyelőre a gyeplőt ugyanazok a mancsok markolják, csak más fogástechnikával (adaptációs leleményekkel).
De a próféta szóljon belőled!
Vederemo.
De a próféta szóljon belőled!
Vederemo.
lépcsőházy
2014.10.31 21:27:53
@üres jelölő: Ahá, így már értem. Ez jó. Az illusztrációkban és gügye „érdekességekben” locsogó public history-műfajok, vagy a stilizált-redukált-fazonírozott-cinkelt történelemmozaikok tényleg újabb szellemi (vagy inkább szellemlerontó) kincsesbányát hoznak mind a konfundáló-dezorientáló maszlagolás, mind a kulturális örökségeket igazoló hatalmi beszéd számára. A megmákonyozó bezacskózott változatosságadagok termelését ez is jól szolgálja, és általa az emlékezésiparban is hathat az „így-is-lehet, úgy-is-lehet üres-formális lehetősége” (TGM). Bár most kissé a politikai ezotériák konteó-nyelvén beszéltem.
Böcskei Balázs írása.
Macskakiállításon jártam. Fincsiskedő a Népszabadság képgalériájának címe (Nagy őszi dorombolás), de dorombolás aligha hallatszik ki a Lurdy Házból. Óriási tömeg, az egy négyzetméterre eső macskákat okostelefonnal fényképezők száma nem…..
Fotó: Telegraph
Lehet-e bármilyen aktualitása ma Magyarországon egy, a 20. század második felének angol baloldali gondolkodását meghatározó, idén elhunyt értelmiségi gondolatainak? A kérdés talán meglepő, de az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy egy vele foglalkozó,…..
lépcsőházy
2014.10.04 13:50:15
@üres jelölő: Ezt párhuzamos indokolásnak veszem.
Azt a végtelenül szimplex törekvést emelném ki, hogy legyen vége a nívós közbeszéd „faji” képletben beszélő különbségtételeinek. Nyilvánvaló, hogy amikor a zavart tudatúak „fajokat” emlegetnek, könnyen lefordítható, hogy tudományos értelemben „fajtákról”, pontosabban bizonyos antropológiai-etnikus jegyekkel, pigmentációval, fenotípussal rendelkezők a beszélők által egybetartozónak tekintett csoportjaira gondolnak. Rasszizmusuk nem a szóhasználatuktól függ, ez világos, nevezhetik bárhogy, ha ugyanazon érzés kíséri. Arra hívnék fel, és – egyelőre – nem többre, hogy a „faj” szót (pláne téves használatát) magukra valamit adó közgondolkodóknak törölniük kéne a beszédcselekvéseikből, tekintettel már csak a fogalom jól ismert reminiszcenciáira, „véres udvarára”: a kompromittálódott fajbiológiai múltjára is.
Azt a végtelenül szimplex törekvést emelném ki, hogy legyen vége a nívós közbeszéd „faji” képletben beszélő különbségtételeinek. Nyilvánvaló, hogy amikor a zavart tudatúak „fajokat” emlegetnek, könnyen lefordítható, hogy tudományos értelemben „fajtákról”, pontosabban bizonyos antropológiai-etnikus jegyekkel, pigmentációval, fenotípussal rendelkezők a beszélők által egybetartozónak tekintett csoportjaira gondolnak. Rasszizmusuk nem a szóhasználatuktól függ, ez világos, nevezhetik bárhogy, ha ugyanazon érzés kíséri. Arra hívnék fel, és – egyelőre – nem többre, hogy a „faj” szót (pláne téves használatát) magukra valamit adó közgondolkodóknak törölniük kéne a beszédcselekvéseikből, tekintettel már csak a fogalom jól ismert reminiszcenciáira, „véres udvarára”: a kompromittálódott fajbiológiai múltjára is.
lépcsőházy
2014.10.04 16:35:42
@üres jelölő: Most látom, én voltam félreérthető és akaratlan látszatú. Dehogy kardoskodom én a „fajta” használata mellett, épp csak a kritikai analízis magyarázó segédfogalmaként hoztam elő.
A cikk eredeti kontextusában egyszerűen bántotta a szemem, hogy a Hall-t polemikus helyzetében az elitet alkotók társadalmi többségétől elvágó attribútumcsoportra a „faji szempont”-megjelölés lett alkalmazva. A „fajisága” alatt a szerző eltérő kulturális-civilizációs hagyatékra utal, de nem így hívja. Ezért purgálnám ki a legalábbis rosszízű „fajt” onnét.
A záró üzenet azért meredek: a jelek szerint terminológiai ajánlatom attól függően volna vitaképes (beszámítható), hogy „fehérként” vagy másféle pozícióból mondom? Polkorrekt versus felvilágosodás? – Csakhogy azért nem vág ez mégsem ide, mert nem Hall szóhasználatát kifogásoltam (sajnos munkásságából alig kaptunk ízelítőt), hanem a megemlékező szerzőét.
A cikk eredeti kontextusában egyszerűen bántotta a szemem, hogy a Hall-t polemikus helyzetében az elitet alkotók társadalmi többségétől elvágó attribútumcsoportra a „faji szempont”-megjelölés lett alkalmazva. A „fajisága” alatt a szerző eltérő kulturális-civilizációs hagyatékra utal, de nem így hívja. Ezért purgálnám ki a legalábbis rosszízű „fajt” onnét.
A záró üzenet azért meredek: a jelek szerint terminológiai ajánlatom attól függően volna vitaképes (beszámítható), hogy „fehérként” vagy másféle pozícióból mondom? Polkorrekt versus felvilágosodás? – Csakhogy azért nem vág ez mégsem ide, mert nem Hall szóhasználatát kifogásoltam (sajnos munkásságából alig kaptunk ízelítőt), hanem a megemlékező szerzőét.
Dinamó Műhely
„Hová mennek? Hát az Abonyi utcába lakást szerezni” - Ellenállás az államszocializmus idején
2014.09.08 10:56:56
"Mikor van itt a tettek ideje, ha nem most?!" - Szerveződés a lakhatási jogokért Magyarországon – történeti áttekintés, 3. rész
A lakáspolitika az 1956 utáni államszocialista rezsim egyik fő legitimációs forrása volt, így viszonylag sok társadalmi küzdelem zajlott…..
„Mikor van itt a tettek ideje, ha nem ilyenkor?!” - Szerveződés a lakhatási jogokért Magyarországon – történeti áttekintés, 2. rész.
A ’20-as években a lakásínség drámai méreteket öltött Budapesten. Ezrek éjszakáztak a mintegy 50 tömegszálláson (Gyáni, 1992,…..
lépcsőházy
2014.09.07 11:50:44
@huKKK: A „társadalomíró” Moldovánál – világokkal – több kell, jobb kell, igényesebb kell.
lépcsőházy
2014.09.07 11:53:32
@Liquid_Night: Talán mégsem kéne „fehérezni”, amennyiben ez csak továbbéltetése a társadalmi többség által „cigánynak” vagy „nem-cigánynak” osztályozás fenotípus- és pigmentáció-optikájának. Inkább ráébreszteni arra, hogy nem származási- vagy rasszjegytől függően vannak „máshogy szegények”, de a szegénységen belül már jogosulatlan az erkölcsi-társadalmi különbségtétel a „tisztes” és a „kilátástalan-kétségbeesett-destruktív” változatok között.
Ki beszél „öncélú alászállásról”? György Pétert idézve szabadon: a művészi szabadság arra is való, hogy a társadalmi fantáziában szétzúzza a politikai elnyomást.
Az anyagi és emberi értelemben való alávetettség iránti deszenzitizáltság kortárs ténye talán még nem befejezett és végleges.
Miért kéne hagyni az elit- és felsőközéposztály nyomorúságmegvető, untermensch-et képző morális gyakorlatait kánonná válni? Azt, amiből mind hiányzik az együttérzés, a szánalom, a részvét, az irgalom, a (kivetített) szégyenérzet, a társadalmi bűntudat, a morális fölháborodás, az igazságérzeti aggály – a föntlevők számára a deviáns mások megnézhetetlenek és megszagolhatatlanok. Újfajta érzékszerveket kell – dörgölni, lőcsölni, az orruk alá, elé. Türemkedjen, tolakodjon csak a képükbe a terep ingatagsága, amin taposnak. Nem rettegtetés akar ez lenni, bár szociálpszichológiailag közismert nemcsak a lumpenburzsoák és szubproletárok, de a pozícióféltő középosztályi derék páni félelme is a deklasszálódástól, majd a ténylegesen leszakadttá válástól. A parvenük és a páriák közti vertikum nem mindegy, hogy kinek a szövetségeseként állandósul. Mennyivel üdvösebb volna, ha az „alulprivilegizáltak”, azaz a társadalmi zöm találna egymásra, és nem egymást torkolászná. Ennyiben nagyon is ráfér a marginalizáltakra a „szociális PR” (pardon).
Leegyszerűsítő szemléltetés, de a reggel 8-kor (noch dazu…) kelők észlelési horizontja több órányi kulturális jetlag-gel gondtalanabb az 5-kor, 4-kor, 3-kor kelő gályamunkásokénál. Banális kísérlet órás-félórás időközökkel mind korábban lekukkantani a fővárosi napkezdet metróutasai közé, és ők még azok, akik valahogy kiköhögnek bérletrevalót és egyáltalán: van milyen kenyéradóhoz igyekezniük. A vezető elektronikus médiákban és a videómegosztókon tort ül a „társadalmi kiválasztódás veszteseinek” – szarkazmussal, megvetéssel – rugdosása. Ez ellen minden szellemi értéket és kreativitást hadrendbe kell állítani.
Ki beszél „öncélú alászállásról”? György Pétert idézve szabadon: a művészi szabadság arra is való, hogy a társadalmi fantáziában szétzúzza a politikai elnyomást.
Az anyagi és emberi értelemben való alávetettség iránti deszenzitizáltság kortárs ténye talán még nem befejezett és végleges.
Miért kéne hagyni az elit- és felsőközéposztály nyomorúságmegvető, untermensch-et képző morális gyakorlatait kánonná válni? Azt, amiből mind hiányzik az együttérzés, a szánalom, a részvét, az irgalom, a (kivetített) szégyenérzet, a társadalmi bűntudat, a morális fölháborodás, az igazságérzeti aggály – a föntlevők számára a deviáns mások megnézhetetlenek és megszagolhatatlanok. Újfajta érzékszerveket kell – dörgölni, lőcsölni, az orruk alá, elé. Türemkedjen, tolakodjon csak a képükbe a terep ingatagsága, amin taposnak. Nem rettegtetés akar ez lenni, bár szociálpszichológiailag közismert nemcsak a lumpenburzsoák és szubproletárok, de a pozícióféltő középosztályi derék páni félelme is a deklasszálódástól, majd a ténylegesen leszakadttá válástól. A parvenük és a páriák közti vertikum nem mindegy, hogy kinek a szövetségeseként állandósul. Mennyivel üdvösebb volna, ha az „alulprivilegizáltak”, azaz a társadalmi zöm találna egymásra, és nem egymást torkolászná. Ennyiben nagyon is ráfér a marginalizáltakra a „szociális PR” (pardon).
Leegyszerűsítő szemléltetés, de a reggel 8-kor (noch dazu…) kelők észlelési horizontja több órányi kulturális jetlag-gel gondtalanabb az 5-kor, 4-kor, 3-kor kelő gályamunkásokénál. Banális kísérlet órás-félórás időközökkel mind korábban lekukkantani a fővárosi napkezdet metróutasai közé, és ők még azok, akik valahogy kiköhögnek bérletrevalót és egyáltalán: van milyen kenyéradóhoz igyekezniük. A vezető elektronikus médiákban és a videómegosztókon tort ül a „társadalmi kiválasztódás veszteseinek” – szarkazmussal, megvetéssel – rugdosása. Ez ellen minden szellemi értéket és kreativitást hadrendbe kell állítani.
Dinamó Műhely
A rendbontástól a képviseletig: bérlőmozgalom az 1900-as évek elején
2014.09.02 13:19:29
„Mikor van itt a tettek ideje, ha nem ilyenkor?!” - Szerveződés a lakhatási jogokért Magyarországon, 1. rész
Általánosan elterjedt tévhit, hogy a magyarok passzívak és nálunk alig van hagyománya az állampolgári aktivizmusnak. Pedig az ország történelmét közelebbről…..
Köztudott, hogy Kosztolányi mester és Ady Endre, a korszak sztárköltője között nem volt felhőtlen a viszony. Sokan Kosztolányi féltékenységéről is beszélnek. A nyolc esztendővel idősebb Ady – ami fiatalembereknél azért jelentős korkülönbségnek számít – egyszerűen csak…..
lépcsőházy
2014.06.15 18:09:45
Kedves Biográfus!
A minap került piacra Drozdy önéletrajzi kisregénye a kisgyerekkoráról:
www.magyarmenedek.com/products/9757/Bajtai_kisbetyarok_-_Drozdy_Gyozo.htm
Ha valami miatt érdekelheti, szóljon majd!
A minap került piacra Drozdy önéletrajzi kisregénye a kisgyerekkoráról:
www.magyarmenedek.com/products/9757/Bajtai_kisbetyarok_-_Drozdy_Gyozo.htm
Ha valami miatt érdekelheti, szóljon majd!
Ma szemmel láthatóak az autoriter tendenciák, tehát eljön az ideje annak is, hogy a keresztények a sarkukra álljanak. Ha ez nem történik meg, akkor az a hit gyengeségének a jele. A kereszténység nagyobb, átfogóbb narratíva annál, minthogy be lehetne szorítani a politikai verseny…..
lépcsőházy
2013.12.16 08:49:42
@nemeza: Kedves nemeza!
Nos, a feminizmus belátásai rendszerszintű, apró gesztusokba is kódolt alárendeltségi viszonylatokat fülelnek le és fejtenek ki. Egyáltalán nem magától értetődők, és – ha ezt nem veszi rögtön körben forgó skolasztikának – épp attól az állandósult alávetési mechanizmustól nem láthatók, amely ellen küzdenek.
Érezhetően T. nemeza nyitott a másfajta látásmódok iránt is, és kellően kíváncsi is, megértésük igényével. Én eddig úgy találtam, hogy a feminista álláspont(ok) kevésbé hétköznapi példák eseti felvillantásával és ütköztetésével, mint inkább nagyobb lélegzetű összefoglalásokkal tudnak hatásosan érzékenyíteni.
Ha egyszer lesz ideje és elér a keze pl. Naomi Wolf A szépség kultusza című könyvéhez, hinném, hogy ha nem is teszi őket magáévá, sok feminista előfeltevés és felismerés magjához közelebb kerülhet.
Magam ugyan szeretném hinni, hogy a feminizmus nem csak a meglevő tőkés rendszerekben gondolkodhat megőrzendő háttéradottságként, de ez már legyen egy sokadik stádium vitája.
Köszönettel.
Nos, a feminizmus belátásai rendszerszintű, apró gesztusokba is kódolt alárendeltségi viszonylatokat fülelnek le és fejtenek ki. Egyáltalán nem magától értetődők, és – ha ezt nem veszi rögtön körben forgó skolasztikának – épp attól az állandósult alávetési mechanizmustól nem láthatók, amely ellen küzdenek.
Érezhetően T. nemeza nyitott a másfajta látásmódok iránt is, és kellően kíváncsi is, megértésük igényével. Én eddig úgy találtam, hogy a feminista álláspont(ok) kevésbé hétköznapi példák eseti felvillantásával és ütköztetésével, mint inkább nagyobb lélegzetű összefoglalásokkal tudnak hatásosan érzékenyíteni.
Ha egyszer lesz ideje és elér a keze pl. Naomi Wolf A szépség kultusza című könyvéhez, hinném, hogy ha nem is teszi őket magáévá, sok feminista előfeltevés és felismerés magjához közelebb kerülhet.
Magam ugyan szeretném hinni, hogy a feminizmus nem csak a meglevő tőkés rendszerekben gondolkodhat megőrzendő háttéradottságként, de ez már legyen egy sokadik stádium vitája.
Köszönettel.
lépcsőházy
2013.12.16 11:33:09
@31/48: Látom, megint sikerült a tárgyalástechnikai gyenge pontot meglelni egy jámbor óhaj senki ellen nem irányuló félmondatában, és azt tűzköves térítésnek láttatni. Vivát l’art pour l’art vita!
Ha a fennálló szisztémába ágyazottan élő és viruló intézményesített machokultúra és a nők autonómiáját lefokozó és aranyrácsos kívánatosságú börtönben tartó fallokrata rezsim visszaszorítása elleni küzdelem merő „utópiának” bélyegzendő – mi több, a lólábat kilógató értékítélettel, vagy csak újra a szélsőséges elszigetelt kisebbséggel azonosító módszerrel: „disztópiának” –, akkor tessék elégedetten hátradőlni és haszonélvezni tovább a status quo-t. Nem kértem senkitől, hogy hozzám hasonlóan aggályoskodjon és finnyáskodjon a társadalmi viszonyok láttán – valahol az is fontos, hogy legyenek nyugodtan alvók.
Legjobbakat.
Ha a fennálló szisztémába ágyazottan élő és viruló intézményesített machokultúra és a nők autonómiáját lefokozó és aranyrácsos kívánatosságú börtönben tartó fallokrata rezsim visszaszorítása elleni küzdelem merő „utópiának” bélyegzendő – mi több, a lólábat kilógató értékítélettel, vagy csak újra a szélsőséges elszigetelt kisebbséggel azonosító módszerrel: „disztópiának” –, akkor tessék elégedetten hátradőlni és haszonélvezni tovább a status quo-t. Nem kértem senkitől, hogy hozzám hasonlóan aggályoskodjon és finnyáskodjon a társadalmi viszonyok láttán – valahol az is fontos, hogy legyenek nyugodtan alvók.
Legjobbakat.
lépcsőházy
2013.12.17 00:34:45
@31/48: Egen, hasonló törekvések mentén haladunk, bár a jól menedzselt, mértéktartó „nemtudományi” érzékenyítések szerintem szinte önmagában vett jók, mert ha tartalmilag esetleg prüszköl is „leleplezéseiktől” a férfi, az, hogy kritikai érzéket csiszolnak, csak üdvösen hézagpótló és terapikus hatású lehet mostanság, erga (unisex) omnes.
Különben itt pl. semmi genderezés nincs, mégis figyelemreméltó a helyzetelemző okfejtés, bármennyire is német ’80-as évekbeli viszonyok szülték: Ulrich Beck: A kockázat-társadalom. Bp. 2003. 182–199.
Megvallom, nálam a kurrens feminizmusok nagy torzók, amennyiben mintha eszükbe sem jutna a tőkés világrendszer kritikája. Hiszen a Struktúrában nem pusztán a nemekhez rendelt seregnyi funkcióelvárás nem maga „a legfőbb ésszerűség és szükségszerűség”, az uralkodó racionalitás más területen is irracionális. A feminizmus pedig nem engedheti meg magának, hogy kritikátlanul kapitalizmusbarát legyen (a nyugati demokratikus értékek nincsenek örök junktimban a tőkés gazdasági rendszerrel), éspedig egyáltalán nem taktikai okokból. A „megváltás” reményét a női oldalnak legfeljebb a fölső társadalmi decilisekben nyújthatja – vagy akár teljesítheti be – a rendszer. Akik „egyenlőkké” lettek, azok nem feledkezhetnek meg a rendszerbe kódoltan sokaságként maradó populációtársaikról. Például a kritikai diskurzuselemzés nemcsak nőellenes, de szegényellenes nyelvhasználatokat is le kell leplezzen, de nem külön mozgalomban: a FEMIN-izmus szellemileg innovatív és ütőképes, a „PAUPER-izmus” nem az. Az „elszegényített, prekondicionált elmék” többirányú ébresztgetése pedig közös érdek. A – legalábbis reformista – képzelőerő felszabadítása nem maradhat meg a meglevő gazdasági hierarchiarendszeren belül. A valóságnak nem lehet a status quo a mércéje, és a kívánatosság dimenzióját ki kell terjeszteni a társadalmi összesség felé. Egy fontos lépcsőfok nyilván a többi kisebbségi szerepbe kényszerített öntudatcsoporttal való termékeny szövetkezés – és nem pusztán hatékony praktikák alkalmi „eltanulása a másiktól”, mint szimpatikus unokatestvérektől. (Előbbiekhez nyilván Marcuse-t poroltam le.)
Üdvözlet.
Különben itt pl. semmi genderezés nincs, mégis figyelemreméltó a helyzetelemző okfejtés, bármennyire is német ’80-as évekbeli viszonyok szülték: Ulrich Beck: A kockázat-társadalom. Bp. 2003. 182–199.
Megvallom, nálam a kurrens feminizmusok nagy torzók, amennyiben mintha eszükbe sem jutna a tőkés világrendszer kritikája. Hiszen a Struktúrában nem pusztán a nemekhez rendelt seregnyi funkcióelvárás nem maga „a legfőbb ésszerűség és szükségszerűség”, az uralkodó racionalitás más területen is irracionális. A feminizmus pedig nem engedheti meg magának, hogy kritikátlanul kapitalizmusbarát legyen (a nyugati demokratikus értékek nincsenek örök junktimban a tőkés gazdasági rendszerrel), éspedig egyáltalán nem taktikai okokból. A „megváltás” reményét a női oldalnak legfeljebb a fölső társadalmi decilisekben nyújthatja – vagy akár teljesítheti be – a rendszer. Akik „egyenlőkké” lettek, azok nem feledkezhetnek meg a rendszerbe kódoltan sokaságként maradó populációtársaikról. Például a kritikai diskurzuselemzés nemcsak nőellenes, de szegényellenes nyelvhasználatokat is le kell leplezzen, de nem külön mozgalomban: a FEMIN-izmus szellemileg innovatív és ütőképes, a „PAUPER-izmus” nem az. Az „elszegényített, prekondicionált elmék” többirányú ébresztgetése pedig közös érdek. A – legalábbis reformista – képzelőerő felszabadítása nem maradhat meg a meglevő gazdasági hierarchiarendszeren belül. A valóságnak nem lehet a status quo a mércéje, és a kívánatosság dimenzióját ki kell terjeszteni a társadalmi összesség felé. Egy fontos lépcsőfok nyilván a többi kisebbségi szerepbe kényszerített öntudatcsoporttal való termékeny szövetkezés – és nem pusztán hatékony praktikák alkalmi „eltanulása a másiktól”, mint szimpatikus unokatestvérektől. (Előbbiekhez nyilván Marcuse-t poroltam le.)
Üdvözlet.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz