Regisztráció Blogot indítok
Adatok
paff63

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Határátkelő Otthonról haza 2015.02.28 06:39:00
Minden határátkelő életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben, hogy ez most komoly és tényleg elhagyta az országot, tényleg berendezkedett egy teljesen új életbe, és ez egy állandó dolog. A személyes tapasztalat azt mondatja, hogy ez a pillanat mindenkinek máskor érkezik el:…..
paff63 2015.02.28 12:05:48
Huu...valamiert mostanaban nem nagyon jott fel a Hataratkelo Facebookon, el is felejtettem.

Viszont ez a tema aktualis most, mert 2012 oktober ota, sot ogazabol 2011 november, amikor eloszor elkezdtem utazgatni a Skandinavokhoz, aztan eltem kicsit Londonban, aztan a svedeknel, aztan 2013 Septemberben vegul visszakoltoztem az angolokhoz...na szoval azota kb mostansag kezdtem el erezni, hogy illeszkedem be a tarsadalomba itten, vannak barataim, akik pentek este kajat hoznak, amikor lazasan fekszem itthon, vagy segitenek megvalositani egy orult nyulmento tervet minden kerdes nelkul.

Jelenleg ket helyen dolgozom es azt tervezem, hogyan alakitsam ugy az eletet, hogy hamarosan teljesen a magam ura legyek. Tanfolyamot kezdek hamarost, meg vegre jogsit csinalok, es hosszabb tavu terveim is kezdtek lenni, mint hogy mi tortenik jovo honapban.

Az mondjuk nekem sosem volt kerdes, hogy miben szamolom az arakat, amelyik orszag penznemeben kaptam a fizut, abban szamolok mindig. Ez most a font. Ha nagyon hianyzik magayar kaja, meg tudnam fozni, de ilyen is ritkan van. Edesanyam Londonban el, nagyszuleim mar nincsenek. Magyarorszagra menni mar csak az ott maradt baratok meg a konyveim/lemezeim kijuttatasa motival. Meg a Szabadsag-hid es egyeb el nem mozdithato dolgok, amiket imadok.

Gondolkodasmodban itt sokkal jobban itthon erzem magam, mint ott valaha. A valtozasok meg nem esnek nehezemre, 5 eves korom ota annyiszor koltoztunk, hogy ket kezemen-labamon sem birnam megszamolni. :-)

Node, mindenki mas es mas hatterrel rendelkezik, ami sokat befolyasol!
Bizonyos szempontból egy virtuális párbeszéd első felét olvashatjátok ma. Iván korábban írt már a blogra, nem kis vitát kavarva, most újabb írást küldött arról, hogy szerinte mi a legnagyobb gond ma Magyarországgal. Lássuk. „Nemrég írtam egy posztot az angliai…..
paff63 2014.04.20 09:09:18
Egy hónap laptoptalanság után visszatérve az éterbe sikerült ebbe a posztba botlanom Facebook-on. Nagy esélye van így bő két héttel a komment aktívkodás után, hogy senki sem olvas már, de mégis...

Szűk 5 órámba telt végigverekedni magam a kommenteken, és mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom így éjjel fél 4 felé (London) a következők miatt:

- nagyon sokat röhögtem fennhangon - szerencse, hogy üres a ház Húsvét lévén
- megtudtam, hogy lehetek hegesztő (nő létemre)...én egyébként az asztalosságon töröm egy ideje a buksim
- életemben először hallottam a ROV-ról, és nagyon izgalmasan hangzik, bár ha a víz alatti olajmezők kiaknázása miatt lesz rá kereslet, az lehet, hogy némi elveimmel szembemenő okokból nem nekem való, de mindenképpen elémlyedek a témában...
- kaptam egy szupi tippet, hogyan NE akarjam motiválni a kis csapatomat (egy hete kértek fel Supervisornak a csoport élére, ahol egy bő éve dolgozom - 3 hónapos tavaly nyári svédországi kiruccanást nem beleszámítva)
- a végén nagy érdeklődéssel olvastam angrybeaver és Alibiman bontakozó párbeszédét...nagyon tanulságos, mindkét oldalról volt, mit megjegyezni

/- Alibiman-nek széljegyzet: lehet, hogy "csak" a koromból fakadóan (30), de ha számba veszem a családom és barátaim, nagyobb részük van már UK-ban, mint otthon. Magyar kajára, ha vágyom, meg tudom főzni magamnak, és bár a folyamatos angol nyelv használatnak érzem a hátrányait, de egyre többet és többet tudom szabadidőmben az anyanyelvemet is használni, így bízom benne, nem fog elkopni. Az angol (és egyéb) nyelvek mélységeiben meg élvezettel merülök el, egyszerűen szeretem és minél jobban ismerem a flikkflakkokat, annál többet értek az itteniek lényéből./

- habár angol billentyűzetről nyomulok, a magyar nyelv telepítése után ez a komment az első, hogy gyakorolni tudom a billentyűzetkiosztás különbségeit, ami egy vicces élmény :-)

Köszönet a blognak és a posztolóknak a fenti élményekért!

PS. jaigen, a poszt írója szerintem egy dühös határátlépő, aki az elhagyott országra vetíti ki tehetetlenségét...sok ilyenről hallani kivándorlók között. Szvsz addig sehol nem fog előrelépni, amíg nem találja meg a dühe forrását és emelkedik felül rajta. Emellett van jópár pont, amivel részben egyet tudnék érteni, de nem ebben a formában. Elemzésbe nem megyek bele, páran már megtették nagyon szépen. :-)

www.youtube.com/watch?v=HhN-_VkdSpc
Nagyon régi törzsolvasó küldött a minap levelet, amelyben leírta, hogyan is keveredtek fél évvel ezelőtt Lotaringiába. Hari Seldon és családja azon ritka emberek közé tartozik, akik (noha a nyelvtudás miatt kézenfekvő lett volna) nem Angliát választották – hogy miért és…..
paff63 2014.02.13 23:00:38
Sziasztok!

Gratula @Hari Sheldon 2 a poszthoz! Jól összeszedett, mosolyogtató és látszik, hogy tervezés előzte meg. A legjobbakat továbbra is!

@diggerdriver
Mégis mit várol egy három gyermekes pártól, egyik orvos másik mérnök. Isten ments, hogy előítélkezzek, dehát mindkét szakmához kell egyfajta személyiség szerintem, és nem az a fajta, amelyik spontán kicspja magát az országból lesz ami lesz alapon. :) Én sem vagyok az a fajta (egy nap talán majd én is összeszedem kalandozásaim egy posztba vagy többe), de ettől még le a kalappal előttük!

@Mr Long
Az a Maryland gyilkos, nem lehet tőle szabadulni, ha egyszer a hatalmába kerített, külön köszi, hogy eszembe juttattad! ;-)

@Kövérmadár
Volt szerencsém eltölteni pár hónapot tavaly Svédországban, egy kedves ismerős véletlenségből a Vattenfall-nál is dolgozik. Eltöltvén pár napot nála Stockholmban egyszer megjegyezte, hogy miért kapcsolgatom le a világítást, ha kimegyek egy helyiségből? Teljesen el volt csodálkozva. Kis nappali plusz szoba konyhás társasházi lakásban lakik, de sötétedés után nincs olyan szoba nála, ahol ne égne a villany. Merthogy olcsó, meg ők amúgyis szeretik a fényt. Nem tudom, hogy az említett kolléga milyen nemzetiségű, de nem lennék meglepve, ha ilyesmi is közrejátszana a havi villanyszámla különbözetben. :)

@Don Kartasch, @Kövérmadár(swe)
A mit gondolnak az otthonmaradottak az expatokról témakörben egyet értünk. Nagy részük nem értik, hogy mi megtaláljuk, -teremtjük magunknak a boldogságunkat, ami nem helyszínfüggő. Ennek fontos része, hogy az ember pontot tegyen persze, amit nem árt felismerni. Nekem beletelt kis időbe. :) Mostanra biztosan tudom, hogy ugyan lehet, hogy nem az UK lesz a végállomás, de Mo. nem cél most egy darabig. És ha nem is nevezhetem politikai okoknak, de egyetértek az előttem szólókkal. Nem csak a jelenlegi kormányzat, hanem úgy együtt a teljes politikai elit performansza kiveri a biztosítékot.

No, abbafejezem mára, mert kifolynak a szemeim, becsületes kommentmennyiséget termeltetek reggel óta!

Cééép éccakát!
Szerda lévén elérkeztünk bulgáriai sorozatunk utolsó, befejező részéhez. Roland írásainak első részéből kiderült, hogyan is került „Vulgáriába" (ha nem olvastad volna még, akkor katt ide!), míg egy hete kiderült, hogy a bolgárok nem kifejezetten munkamániás típusok, és…..
Saját bevallása szerint bátor döntést hozott Petra, amikor párjától egy időre külön válva, alig pár hónapnyi tartalékkal belevágott egy angliai munkavállalásba, először életében. Viszont úgy tűnik, a nehézségek ellenére bejött nekik. (És szokás szerint természetesen…..
paff63 2014.01.22 06:57:24
@petrasp: Köszi a posztot! Mindig jó mások történetét olvasni, minden helyzetből lehet tanulni szerintem. Én is UK-ban koptatom az aszfaltot egy ideje...kisebb kitérőkkel, talán egyszer majd tollat, azaz keyboard-ot ragadok.
Az első dolog még a legelején nekem is a földre ledobált ruhák halma volt, amin fennakadtam. Én mindig visszakasztom, visszateszem a vállfára, és/vagy leadom a próbafülkés kollégának, etc. Bugyit banyek nem is próbálok, és azt csak egy bizonyos helyen veszem 3 db-os csomagban...max ha fürdőruháról van szó.

Minden esetre ez alapján új értelmet nyert számomra pár ismerős intése, hogy az új ruhát először ki kell mosni. Sosem voltam ugyanis híve a dolognak...

Én már nem a sűrű Londonban, de még mindig elérhető távolságra vagyok onnan. Későbbi terv még inkább kiköltözni vidékre. Kiderül majdan merre sodora... :)
Azt gondolom, nem csak az Egyesült Királyságban nagy kérdés, hogy béreljünk-e ingatlant, vagy a bérleti díjat törlesztésre fordítva inkább vásároljunk. A magam részéről én a mai fejemmel inkább bérelnék, de ezen lehet (és szerintem fogunk is) hosszan vitatkozni. Noha…..
paff63 2014.01.17 14:27:27
Hellohallo!

Köszönöm a posztot, hasznos volt mindenképpen. Én azt hiszem maradok hippi, vagy legalábbis egyelőre ez a véleményem. 10 éve élek bérleményekben, ebből 8-at Budapesten a többit Finnországan, Svédországban, most meg Londonban.

Ahogy valaki említette, ha valami elromlik, cserélni kell, stb...az mindig a tulajt terheli. Ha én vagyok a tulaj, engem. Ha lenne saját lakás/ház, az engem bizony befolyásolna költözésben is.

A fentebb leírtak alapján maga a procedúra egy nagy adag stressz, már csak attól is megkímélném magam. De a lényeg, hitelt sehol, soha többet, semmi pénzért, még most is nyögök egy fiatalkori rossz döntést.

Nem motivál, hogy birtokoljak, legyen szó lakásról, vagy bármi egyéb nagy dologról. Egy jó élmény sokkal többet számít. Szerintem a mai világban az egyik legfontosabb asset, hogy az ember legyen rugalmas és alkalmazkodóképes, szituációtól függően akár marha gyorsan is.

De ez én vagyok és persze sosem lehetek benne biztos, hogy 10 év múlva is így fogom gondolni. :) Addig is élek bérlményekben. Jaés persze a bérlő és a landlor/-lady választja egymást. Tudni kell jól választani, az ember mindig tanul. :)

Volt tapasztalat ügynökséggel (az első bérlés Londonban), ami nagyon rosszul sült el, de még így is megoldottam, hogy visszakaptuk a depozitot, meg a részarányos lakbért, mivel előbb kellett kiköltöznünk, mint a megbeszélt (eladták a házat, plusz az utolsó hétre a fő vízvezeték megadta magát...)

Azóta magánemberekkel próbálkozom, volt magyar landlorddal 7en egy házban egy fürdőre megoldás két hónapig, mini kockaszobában. Amikor túlélésre játszol, tudni kell lejjebb adni. Most London melletti kisvárosban benn lakó landlady mellett 2 szoba + nappali + konyha + furdo nem sokkal többért, mint a londoni lakásban a kockaszoba, munkába még így is feleannyi idő alatt érek be, mint előtte.

Ezen a házon pl. látszik, hogy új nyílászárók kellenek. A tulaj csajszi 6 v 7 éve vette, de ugyanaz a padlószőnyeg van azóta is, amit az előző tulaj használt. Egyszerűen nem törődnek valamivel, amíg nem muszáj. Irtózatosan spórol a fűtéssel, de addig nem jut el, hogyha az ezer éves aluminiumkeretes ablakokat lecseréltetné, a lakás nem hűlne ki olyan gyorsan, az itt-ott felbukkanó penészproblémákat nem is említem - beköltözésem után nekem kellett végigmennem a kritikus helyeken penészölővel, mert ő nem érzi. :)

Ezt látva (meg azt az állapotot, amiben a korábbi házak voltak, amikben laktam) még csak befektetésként sem vennék házat hitelből. Ha mondjuk meg lenne rá a teljes összeg, akkor talán körbenéznék, de nagyon meg kéne válogatni, vagy az árba belekalkulálni egy teljes felújítás költségét. MAximalista vagyok és szeretek törődni az ilyesmivel, főleg ott, ahol lakom.

Long story short...boldog vagyok bérlőként és ettől nem tartom magam komolytalannak. :)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor egy ideig Angliában éltem, akárhányszor Magyarországra utaztam, és megkérdeztem a környezetemben élő magyarokat, hogy mit hozzak, amikor visszatérek, szinte mindig mindenki valamilyen ételt kért. Természetesen a Túró Rudi volt mindennek…..
paff63 2013.11.16 13:27:01
Sziasztok!

Az nekem is feltűnt amerre jártam, hogy a vacsorának sokkal nagyobb a szerepe és az kb mindig meleg kaja, míg ebéd lehet bármi.
Ahol én dolgozom, van canteen, és az emberek jó része eszik rendesen ebédet, egy részük otthonról hoz, ahogy többnyire én is. :)

Nekem megmaradt az ebéd jelentősége és a vacsi mikor hogy esik. Főzök is magamnak, mert tudom, mit teszek bele. Már évek óta nem mindig feltétlenül a magyaros kajákat eszem, de ha megkívánok valamit (palacsinta, paprikás csirke, töltött paprika, etc), akkor megfőzöm.

Londonban van pár magyar bolt, bár még egyben sem jártam. Majd ha úgy lesz időm, megnézem a legközelebbit. A piros paprika mindig otthoni, a többi alapanyaggal mg persze kísérletezem.

Benne van, hogy nem pont olyan az íze, mint ahogy emlékszem rá otthonról, de attól még nem rossz, csak más. :)

Édességekben angoloknál-svédeknél is az a tapasztalatom, hogy többségük vagy naon édes, vagy naon krémes-geijl(?), vagy mindkettő. A brownie vanílifagyival naon bejövős, mindenféle cookie-k jöhetnek, azok egy részét meg is csinálom, ha kell. Muffint már régóta mindenféle ízben, de azt nem csinálom olyan édesre mint ők.
Azt még mindig nem teljesen értem, miért különböztetnek meg cupcake-et meg muffint.
Mindenféle torták is jöhetnek, az icing ugyan nem a kedvencem, azt is meg tudom sütni ha kell.

Töltött káposzta, beigli karácsonykor alap. :)

Svédeknél a kanelbullar ízvilágát naon bírom, de rettenet egészségtelen szerintem, ezért igyekeztem nem sokat enni belőle.. Náluk a sütemények mindenféle formája eszelősen népszerű, mivel a kávéhoz mindig esznek valamit. Kávé (vay bármilyen forró ital) plusz édesség kombináció neve fika svédül, és napi legalább egyszer tartanak fika-szünetet, de inkább többször. :)

Ott alkalmazkodtam valamelyest, ami rohamos testsúly-növekedéshez vezetett, így most az angoloknál igyekszem kialakítani a saját menetrendet ebédre helyezve a hangsúlyt, néha édességgel, vagy azt is inkább gyümölccsel helyettesítve. :)

TúróRudi - én személy szerint nagyon szeretem, de sosem ettem túl sokat belőle, még otthon sem. Ha néha hozzájutok, akkor veszek persze, de nem zsáknyit. :)