Adatok
paff63
0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Minden határátkelő életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben, hogy ez most komoly és tényleg elhagyta az országot, tényleg berendezkedett egy teljesen új életbe, és ez egy állandó dolog. A személyes tapasztalat azt mondatja, hogy ez a pillanat mindenkinek máskor érkezik el:…..
Sokszor beszéltünk már a beilleszkedés nehézségeiről, néha egészen váratlan helyen szembesül az ember furcsa szokásokkal. Ki gondolta volna például, hogy a svédek elvből nem köszönnek a lépcsőházban, vagy hogy nem szívesen szállnak be veled egy liftbe? Ma ezen kívül…..
Bizonyos szempontból egy virtuális párbeszéd első felét olvashatjátok ma. Iván korábban írt már a blogra, nem kis vitát kavarva, most újabb írást küldött arról, hogy szerinte mi a legnagyobb gond ma Magyarországgal. Lássuk.
„Nemrég írtam egy posztot az angliai…..
paff63
2014.04.20 09:09:18
Egy hónap laptoptalanság után visszatérve az éterbe sikerült ebbe a posztba botlanom Facebook-on. Nagy esélye van így bő két héttel a komment aktívkodás után, hogy senki sem olvas már, de mégis...
Szűk 5 órámba telt végigverekedni magam a kommenteken, és mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom így éjjel fél 4 felé (London) a következők miatt:
- nagyon sokat röhögtem fennhangon - szerencse, hogy üres a ház Húsvét lévén
- megtudtam, hogy lehetek hegesztő (nő létemre)...én egyébként az asztalosságon töröm egy ideje a buksim
- életemben először hallottam a ROV-ról, és nagyon izgalmasan hangzik, bár ha a víz alatti olajmezők kiaknázása miatt lesz rá kereslet, az lehet, hogy némi elveimmel szembemenő okokból nem nekem való, de mindenképpen elémlyedek a témában...
- kaptam egy szupi tippet, hogyan NE akarjam motiválni a kis csapatomat (egy hete kértek fel Supervisornak a csoport élére, ahol egy bő éve dolgozom - 3 hónapos tavaly nyári svédországi kiruccanást nem beleszámítva)
- a végén nagy érdeklődéssel olvastam angrybeaver és Alibiman bontakozó párbeszédét...nagyon tanulságos, mindkét oldalról volt, mit megjegyezni
/- Alibiman-nek széljegyzet: lehet, hogy "csak" a koromból fakadóan (30), de ha számba veszem a családom és barátaim, nagyobb részük van már UK-ban, mint otthon. Magyar kajára, ha vágyom, meg tudom főzni magamnak, és bár a folyamatos angol nyelv használatnak érzem a hátrányait, de egyre többet és többet tudom szabadidőmben az anyanyelvemet is használni, így bízom benne, nem fog elkopni. Az angol (és egyéb) nyelvek mélységeiben meg élvezettel merülök el, egyszerűen szeretem és minél jobban ismerem a flikkflakkokat, annál többet értek az itteniek lényéből./
- habár angol billentyűzetről nyomulok, a magyar nyelv telepítése után ez a komment az első, hogy gyakorolni tudom a billentyűzetkiosztás különbségeit, ami egy vicces élmény :-)
Köszönet a blognak és a posztolóknak a fenti élményekért!
PS. jaigen, a poszt írója szerintem egy dühös határátlépő, aki az elhagyott országra vetíti ki tehetetlenségét...sok ilyenről hallani kivándorlók között. Szvsz addig sehol nem fog előrelépni, amíg nem találja meg a dühe forrását és emelkedik felül rajta. Emellett van jópár pont, amivel részben egyet tudnék érteni, de nem ebben a formában. Elemzésbe nem megyek bele, páran már megtették nagyon szépen. :-)
www.youtube.com/watch?v=HhN-_VkdSpc
Szűk 5 órámba telt végigverekedni magam a kommenteken, és mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom így éjjel fél 4 felé (London) a következők miatt:
- nagyon sokat röhögtem fennhangon - szerencse, hogy üres a ház Húsvét lévén
- megtudtam, hogy lehetek hegesztő (nő létemre)...én egyébként az asztalosságon töröm egy ideje a buksim
- életemben először hallottam a ROV-ról, és nagyon izgalmasan hangzik, bár ha a víz alatti olajmezők kiaknázása miatt lesz rá kereslet, az lehet, hogy némi elveimmel szembemenő okokból nem nekem való, de mindenképpen elémlyedek a témában...
- kaptam egy szupi tippet, hogyan NE akarjam motiválni a kis csapatomat (egy hete kértek fel Supervisornak a csoport élére, ahol egy bő éve dolgozom - 3 hónapos tavaly nyári svédországi kiruccanást nem beleszámítva)
- a végén nagy érdeklődéssel olvastam angrybeaver és Alibiman bontakozó párbeszédét...nagyon tanulságos, mindkét oldalról volt, mit megjegyezni
/- Alibiman-nek széljegyzet: lehet, hogy "csak" a koromból fakadóan (30), de ha számba veszem a családom és barátaim, nagyobb részük van már UK-ban, mint otthon. Magyar kajára, ha vágyom, meg tudom főzni magamnak, és bár a folyamatos angol nyelv használatnak érzem a hátrányait, de egyre többet és többet tudom szabadidőmben az anyanyelvemet is használni, így bízom benne, nem fog elkopni. Az angol (és egyéb) nyelvek mélységeiben meg élvezettel merülök el, egyszerűen szeretem és minél jobban ismerem a flikkflakkokat, annál többet értek az itteniek lényéből./
- habár angol billentyűzetről nyomulok, a magyar nyelv telepítése után ez a komment az első, hogy gyakorolni tudom a billentyűzetkiosztás különbségeit, ami egy vicces élmény :-)
Köszönet a blognak és a posztolóknak a fenti élményekért!
PS. jaigen, a poszt írója szerintem egy dühös határátlépő, aki az elhagyott országra vetíti ki tehetetlenségét...sok ilyenről hallani kivándorlók között. Szvsz addig sehol nem fog előrelépni, amíg nem találja meg a dühe forrását és emelkedik felül rajta. Emellett van jópár pont, amivel részben egyet tudnék érteni, de nem ebben a formában. Elemzésbe nem megyek bele, páran már megtették nagyon szépen. :-)
www.youtube.com/watch?v=HhN-_VkdSpc
Nagyon régi törzsolvasó küldött a minap levelet, amelyben leírta, hogyan is keveredtek fél évvel ezelőtt Lotaringiába. Hari Seldon és családja azon ritka emberek közé tartozik, akik (noha a nyelvtudás miatt kézenfekvő lett volna) nem Angliát választották – hogy miért és…..
Szerda lévén elérkeztünk bulgáriai sorozatunk utolsó, befejező részéhez. Roland írásainak első részéből kiderült, hogyan is került „Vulgáriába" (ha nem olvastad volna még, akkor katt ide!), míg egy hete kiderült, hogy a bolgárok nem kifejezetten munkamániás típusok, és…..
Saját bevallása szerint bátor döntést hozott Petra, amikor párjától egy időre külön válva, alig pár hónapnyi tartalékkal belevágott egy angliai munkavállalásba, először életében. Viszont úgy tűnik, a nehézségek ellenére bejött nekik. (És szokás szerint természetesen…..
paff63
2014.01.22 06:57:24
@petrasp: Köszi a posztot! Mindig jó mások történetét olvasni, minden helyzetből lehet tanulni szerintem. Én is UK-ban koptatom az aszfaltot egy ideje...kisebb kitérőkkel, talán egyszer majd tollat, azaz keyboard-ot ragadok.
Az első dolog még a legelején nekem is a földre ledobált ruhák halma volt, amin fennakadtam. Én mindig visszakasztom, visszateszem a vállfára, és/vagy leadom a próbafülkés kollégának, etc. Bugyit banyek nem is próbálok, és azt csak egy bizonyos helyen veszem 3 db-os csomagban...max ha fürdőruháról van szó.
Minden esetre ez alapján új értelmet nyert számomra pár ismerős intése, hogy az új ruhát először ki kell mosni. Sosem voltam ugyanis híve a dolognak...
Én már nem a sűrű Londonban, de még mindig elérhető távolságra vagyok onnan. Későbbi terv még inkább kiköltözni vidékre. Kiderül majdan merre sodora... :)
Az első dolog még a legelején nekem is a földre ledobált ruhák halma volt, amin fennakadtam. Én mindig visszakasztom, visszateszem a vállfára, és/vagy leadom a próbafülkés kollégának, etc. Bugyit banyek nem is próbálok, és azt csak egy bizonyos helyen veszem 3 db-os csomagban...max ha fürdőruháról van szó.
Minden esetre ez alapján új értelmet nyert számomra pár ismerős intése, hogy az új ruhát először ki kell mosni. Sosem voltam ugyanis híve a dolognak...
Én már nem a sűrű Londonban, de még mindig elérhető távolságra vagyok onnan. Későbbi terv még inkább kiköltözni vidékre. Kiderül majdan merre sodora... :)
Azt gondolom, nem csak az Egyesült Királyságban nagy kérdés, hogy béreljünk-e ingatlant, vagy a bérleti díjat törlesztésre fordítva inkább vásároljunk. A magam részéről én a mai fejemmel inkább bérelnék, de ezen lehet (és szerintem fogunk is) hosszan vitatkozni. Noha…..
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor egy ideig Angliában éltem, akárhányszor Magyarországra utaztam, és megkérdeztem a környezetemben élő magyarokat, hogy mit hozzak, amikor visszatérek, szinte mindig mindenki valamilyen ételt kért.
Természetesen a Túró Rudi volt mindennek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Viszont ez a tema aktualis most, mert 2012 oktober ota, sot ogazabol 2011 november, amikor eloszor elkezdtem utazgatni a Skandinavokhoz, aztan eltem kicsit Londonban, aztan a svedeknel, aztan 2013 Septemberben vegul visszakoltoztem az angolokhoz...na szoval azota kb mostansag kezdtem el erezni, hogy illeszkedem be a tarsadalomba itten, vannak barataim, akik pentek este kajat hoznak, amikor lazasan fekszem itthon, vagy segitenek megvalositani egy orult nyulmento tervet minden kerdes nelkul.
Jelenleg ket helyen dolgozom es azt tervezem, hogyan alakitsam ugy az eletet, hogy hamarosan teljesen a magam ura legyek. Tanfolyamot kezdek hamarost, meg vegre jogsit csinalok, es hosszabb tavu terveim is kezdtek lenni, mint hogy mi tortenik jovo honapban.
Az mondjuk nekem sosem volt kerdes, hogy miben szamolom az arakat, amelyik orszag penznemeben kaptam a fizut, abban szamolok mindig. Ez most a font. Ha nagyon hianyzik magayar kaja, meg tudnam fozni, de ilyen is ritkan van. Edesanyam Londonban el, nagyszuleim mar nincsenek. Magyarorszagra menni mar csak az ott maradt baratok meg a konyveim/lemezeim kijuttatasa motival. Meg a Szabadsag-hid es egyeb el nem mozdithato dolgok, amiket imadok.
Gondolkodasmodban itt sokkal jobban itthon erzem magam, mint ott valaha. A valtozasok meg nem esnek nehezemre, 5 eves korom ota annyiszor koltoztunk, hogy ket kezemen-labamon sem birnam megszamolni. :-)
Node, mindenki mas es mas hatterrel rendelkezik, ami sokat befolyasol!