Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kalaf85

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2013.02.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mezei néző A Mezei néző ÉVADÉRTÉKELÉSe - 2012/2013 - a budapesti évadról 2013.06.18 22:58:26
A bejegyzés apropóját az adja, hogy az idén véget ért nagyjából már a szezon, néhány színház képes csak arra, hogy zárt térbe csábítsa be a nézőket. A Nemzeti június 30-án nagyszabású eseménnyel búcsúzik, de a repertoárelőadások már csak ezen a héten láthatóak június 22-ig, az Opera még tart…..
Kalaf85 2013.06.19 22:41:03
Mezei néző Opera - A megrendelő mindenek felett? 2013.05.15 00:08:52
Az Opera  jelenlegi vezetése fontosnak tartja, hogy Richárd Strauss életművének fontosabb darabjait a Ház repertoárjára tűzze. Ennek egyik lépése látható most. Tavaly volt Arabella, amely idén is nyolcszor ment kisebb-nagyobb közönség előtt egy enyhén szólva is érdektelen-középszerű rendezésben,…..
Kalaf85 2013.05.15 23:18:08
Ez az előadás másról sem szólt, csak Kovalik klisésítéséről (parodizálásáról?). Néhány nyúlás hátborzongatóan egyértelmű volt, pl. az Elektra termőföldes fája = polip. Csak nem volt benne egy következetes rendszer, sem lélek. Meg itt a ruhák valami szenzációsan ízléstelenre sikeredtek. A Mindenki Operája főpróbán volt taps és az énekeseknek ováció is (Vizin Viktória és Szabóki Tünde remekelt), de menet közben feltűnően sokszor nyílt ki a nézőtéri ajtó. A darabnak szerintem sokkal több létjogosultsága lenne a repertoáron, mint az Arabellának; szinte sajnáltam, hogy az eredetileg kiszemelt Vidnyánszky Attila nyilván "egyéb kötelezettségei miatt" visszamondta a rendezést. Nekem személy szerint egyébként az és a Hollandi sokkal jobban fájt.
Mezei néző Katona - Színházcsinálók sorozat 2013.02.18 22:34:44
Szombat este tízkor, miután kijöttem a Rózsavölgyi Szalonból, gondoltam egyet és benéztem a Katonába is. Schilling Árpád kezdeményezésére indult egy beszélgetéssorozat, amelyre jelentős rendezőket hívnak majd meg. Az első alkalom ez volt, Székely és Zsámbéki (azaz "a…..
Kalaf85 2013.02.19 15:51:17
A beszélgetés megelőző részénél nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha egy Vámos Miklós műsorban ültem volna. Nagyon sok volt a sztorizgatás. Az elején Schilling kerített egy jó nagy feneket a beköszönésnek, hogy miért van ez és kiket miért hívott meg, és ha sikere van a dolognak, akkor meg ideinvitál néhány olyan "általa respektált" személyt is, mint Alföldi meg Bagossy. Megköszönte Máté Gábornak is, nekem meg végig az volt az érzésem, hogy az, hogy Székely-Zsámbéki kezd, tulajdonképpen kötelező kör a helyszínért. Természetesen ott volt a társulat teljes egészében is (valakinek nagyon beszólt Székely, hogy miért játszik napi szappanoperában a tévében nulla színész ráfordítással).
Schilling első kérdése teljesen értelmetlen volt, amit el is poénkodott a két Gábor, kb az volt a lényege, hogy amikor kikerültek a fősuliról, hogyan készültek a színházigazgatásra. Ez ugye marhaság, mert pályakezdőként ki gondol erre, aztán meg ha benne van, ki akar a vezetéssel foglalkozni a rendezés helyett, ugye... Ezután nagyon hosszú múltidézés kezdődött Szolnokról meg Kaposvárról, és a régi rendszerről - cenzúra, támogatások, fenntartás, lehetőségek, miben volt más, mint a mai. Közönségformálás. Ekkor egy éles váltással rákérdezett Schilling a Nemzeti ügyre, amire Székely annyit reagált, hogy akkor is botrányos volt a dolog és a politikai játszmák színtere az egész intézmény (kifogásolták például már azt is az ő működésük idején, hogy mit keres a repertoárban Füst Milán meg Szép Ernő és ugye a Kornis bemutató után kitessékelték őket). Nem tudom, a vége felé ott voltál-e, amikor egy igen provokatív kérdést tett fel Schilling: Kell-e Nemzeti? Erre Székely nem válaszolt, Zsámbéki pedig azt mondta, hogy nem. Ezen annyit finomított, hogy ha értelme van, akkor csak az, hogy mivel ez "a" nemzeti, ezért annak fenntartására még válság esetén is odafigyelnek. Példának hozta fel a két görög nemzeti színházat, aminek alapító okiratában benne van, hogy 100-100 szerződtetett színésznek kell lennie és ehhez még most is tartják magukat.
Legtöbbet egyébként a pályakezdésükről lehetett megtudni, a Nemzeti és a Katona szinte csak érintőlegesen lett téma. Sokat beszéltek a színészvezetésről, hogy miben más az a színjátszás, amit ők vártak el a korábbitól. Székely szöveg-centrikus és nem nagyon tolerálta ha a nagy nevek egyszemélyes show-t akartak csinálni egy előadásból. A lusta nemzetis színészekről is megemlékezett. Érintőlegesen szóba került a pályáztatás kérdése, mindkét Gábor utált pályázatot írni, főleg Zsámbéki, Székely csak azért tartja jó dolognak, mert a színházi emberek közül nagyon kevesen írnak és jó, ha írásban fennmaradnak az utókornak az elképzeléseik. Schilling láthatóan a pályázatok mellett van, Gáborék inkább a felelősség felől közelítették meg a dolgot és így jobbnak tartották a kinevezést, mert aki kinevez, az számon kérhető később, míg ha egy testület dönt, úgy mindenki a másikra mutat. Az örök vitatéma, a társulat vs. szerződtetés is felmerült, de ebbe már bele sem mentek, mondván, rengeteg érv van mellette és ellene is, hétfőig itt vitathatnák. Zsámbéki inkább mellette van, hozzátéve, hogy nagyon fontosak az impulzusok, mert ha egy társulat megfásul, az nagyon hosszú lemenő ágat jelent. Felkerült a "milyen nehéz a mai pályakezdő színészeknek" lemez meghintve az "én osztályomból idén már gyakorlatra sem hívtak senkit" kesergéssel. A mélyebb részletekbe, pl. hogy miért kell ennyi osztályt indítani, viszont nem mentek bele. Az aktuálpolitikát és a személyeskedést kerülték, illetve rébuszokban beszéltek inkább.

Röviden ennyi, lehet, hogy volt még más is, de már nem emlékszem. Volt egy jó poén és egy jó sztori, ami meg fog maradni.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása