Regisztráció Blogot indítok
Adatok
79peter1434

1 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
daybyday Teszt 2018.06.29 13:14:53
Akkor most kipróbáljuk hogy működik-e még ez a blog.....
Buék, meg egyebek, ezen már régen túl vagyunk, no de nem is ezt szerettem volna mondani. Hanem azt, hogy hála Ifj. Kánya Zoltán állhatatos és kitartó munkájának ismét lesz veterán börze Szolnokon. Tudják, az egyetlen, a hamisítatlan, a kopirájtos, ami csak most, és csak Önöknek, és különben…..
erdeieva Affér 2013.08.28 21:53:21
- Dugj meg! - nyögöm a fülébe. Teszi és én ezért is imádom, ő meg engem az ilyen kéréseimért. Már nem érdekelnek a kettőnk között lévő letagadt érzelmek. Engem már csak a saját örömöm érdekel, és, hogy most minden gondolat nélkül csak kiélvezzem az együttlétünk…..
79peter1434 2013.09.03 23:14:06
Ide írom, mert igazából ide tartozik. Aztán ha lesz ami máshova, akkor azt majd oda.
Azért ütöttek meg ennyire ezek a bejegyzések, mert az én történetemben én vagyok Mackó.És napok óta azon gondolkodom, hogy miért, mitől képes a ember átgázolni a másikon, összetörni az önbecsülését, sárba taposni az önérzetét és örökre tartó sebeket osztani.Felelőtlenül, bele nem gondolva. Én ezt tettem - mint Mackó - és nem vagyok büszke rá.
Két éve kezdődött, egy laza, "semmire nem kötelező" afférral. Részéről ez komollyá vált, részemről egyre komolytalanabbá. Miért? Mert azt az énjét adta amit eddig mások követeltek tőle- a csacska, affektáló libát. És abból nem kértem. Véget vetettem neki. Nem könnyen,nem fájdalmak nélkül. Kölcsönösen... Megállapodtunk hogy azért még a szex maradhat. Én ebben is éltem, ő nem. Valakinek mindig többet jelent, valaki mindig többet akar, valaki mindig sérül. Általában ugyanaz. Én a kötetlenséghez tartottam magam, és sikerült összejönnöm azzal az egyetlen nővel akivel igazán, mélyen meg tudtam bántani. Második találat. Utána már bennem volt a keresés ingere, a vadászösztön. Nem párt kerestem, nem társat. A diadalt akartam, a visszacsatolást,azt az érzést hogy kellek valakinek. És mivel nem csak testileg, hanem lelkileg is- megint egymás mellé kerültünk. Azzal, hogy mindig megállapodtunk hogy ez nem az érzelmekről szól. Nekem nem is. De valahol tudtam, ha nem is voltam hajlandó tudomásul venni hogy neki arról is. Sőt, arról. És most, két év után válaszút elé állított. Vagy együtt, egy irányba, vagy külön -másfelé. És már régen tudom hogy messze nem az a liba akit először láttam. De mikor erre rájöttem, már elveszett a láz, az a valami amiből szerelem lehetett volna.
Kihasználtam. Lelkileg, testileg. Egyiket sem kértem, csak elfogadtam. De elfogadtam. És megaláztam: szóval, tettel, gondolattal.Összeromboltam -ismét, én is- a nőiességét.
És most nagyon nem vagyok büszke magamra. Nem értem miért csináltam ezt. Valamikor megfogadtam -és büszke is voltam rá hogy hogy nem teszek mással olyat amit magamnak nem kívánok Akkor sem ha ezáltal én szívom meg. Mert így helyes. És mégis megtettem.
MOst keresem az okokat.
Abba kapaszkodom, hogy mindig,mindeni arra törekszik, hogy az igényei ki legyenek elégítve. Az ÖVÉ. ÉS valahol ez természetes is. Abban a percben, hogy nem a saját hanem a másik igényeit szeretnénk kielégíteni - ott kezdődik szerintem a szerelem. Ahol ez nincs,l ott durva dolgok történhetnek. Mondjuk ahol ott van, ott is...
Kapaszkodom abba hogy a három "felvonásból" egyszer mentem én vissza hozzá, kétszer ő. Gyenge érv, tudom. Sőt, az érzelmi egyenlőtlenséget ismerve a leggyengébb.
És ott van a dilemma is, miszerint azon túl hogy a lángolás nincs meg bennem, minden passzol. Rendes, nyugodt, csinos kis életem lehetne mellette, meglenne minden.És erre -valljuk meg már nagy szükségem lenne. De bele lehet-e menni ilyen kompromisszumba? Visszautalok egy korábbi kommentváltásunkra: szabad-e megalkudni, avagy igényesség nélkül nincs boldogtalanság....? Ha őt választom,tudom-e tartani a szavam? Eddig nem tudtam. Nem fogom-e pár év alatt véglegesen,teljesen összetörni a lelkét, önbecsülését?.
Nem tudom ezekre a választ.
És igen, a hétköznapokban, elvileg kizárólag a testiségről szóló estékben pont olyanok voltunk mint Mackó és Cuki. Na,ez volt a másik ami kicsapta a biztosítékot nálam. Ez a poszt.
Már írtam neked okosakat- most írj te.

@"Mindenki sebzett": Ide írom, nem nyitok másik kommentet. Igen, mindenki az. És nem, nem tesszük le a batyut, a sebeket, a múltunkat. Csak annyit tudunk tenni, hogy a kezünkből, ahol meglepett fájdalmas mosollyal tartottuk és nem értettük miért pont mi kaptunk ilyet, szépen be tudjuk tenni a batyunkba a hátunkra. Amit cipelünk egész életen át, egyre súlyosabban, mind görnyedtebb háttal. A súly nő, ezért örömünkben ahogy telnek az évek egyre ritkábban és egyre alacsonyabbra ugrunk - vagy néha már nem is vesszük a fáradtságot.
Nem a vértünk lesz vastagabb a csalódásokkal, megcsalásokkal szemben - csak már nem lesz annyira új, éles a fájdalom. Ilyen már volt, ezt a fájdalmat már ismerjük. Ugyanúgy fáj, csak már nem lepődünk meg.
És még valami: nem letelepedünk vagy elfásulunk.
Letelepedünk és elfásulunk, vagy elfásulunk és letelepedünk. Mert az igényeinket kielégítjük, bármi áron.

Bocs, kicsit pesszimistára sikerült.
(Döntsd el, ez nyilvános poszt-e én nem szólok bele)
79peter1434 2013.09.04 12:53:09
@Csokiscsülök:
"igényesség nélkül...":Írogattunk már erről cca másfél hónapja. Ettől jobban nem tudom, de ha kell kifejtem újra.
Igen olyanok voltunk mint egy pár - de belül mégsem.
Egyáltalán nem arra akartam rávilágítani hogy balek vagy. Ezt nem is tudhatom. sőt pillanatnyilag a világítással is hadilábon állok, egy haldokló elemű zseblámpával hadonászom... :)
erdeieva Mackó 2013.08.29 00:04:15
Mackóval nagyjából három hónapja szakítottunk, de hál istennek és a köztünk lévő egykori nagy szeretetnek jóban maradtunk. Most már jó szívvel gondolok rá. Nem jutnak eszembe a viták, veszekedések, vagy hogy hogyan és mivel készítettük ki egymás idegeit.  Mackó…..
79peter1434 2013.09.02 13:48:42
@Csokiscsülök:
Nem szakítás, rosszabb. Éppen benne vagyok egy ilyenben.Azért is nem írtam, mert anélkül is elég húzós hogy leírnám. Vagy lehet hogy segítene.... ?
erdeieva Rajonganék 2013.08.09 22:01:22
- Na, szakítottatok? Kitetted a szűrét szerencsétlennek? - Nem...gyáva voltam és megsajnáltam. - Nem vagy normális! De hát hetek óta arról beszélsz, hogy mennyire nem akarod már ezt a kapcsolatot és látványosan frusztrált vagy már ettől az egésztől..én nem értelek!  -…..
erdeieva Nincs tökéletes (?!) 2013.08.02 00:27:14
 - Helló. Felhívott a randim... szupi, mi?! Cinizmusáradat. - Szia! De klassz! Lenne, ha nem tudnám kivel randiztál. Azért ugye kedves voltál vele? -  Éppen aludtam volna, annyira nem örültem neki, úgy vagyok vele, mintha téged hívnak Okoska, érted.. - Ne is mondj…..
79peter1434 2013.08.05 18:24:04
@Csokiscsülök:
Deeee!
Cinikus humorú nőket! Sokat!!!!!! :D (ez ugye még nem poligámia?! :) )
Vagy legalább olyan akinek VAN humorérzéke!!!!!! (Az meg már talán túlzás hogy a másikban is értékelje....)
Tökéletes nincs. Olyan ESETLEG aki neked tökéletes. Általában a nők a 'megfelelő' mellett kötnek ki. Vagy mert megunták a keresgélést, vagy pedig mert nincs önbizalmuk egyedül kivárni/megkeresni azt aki jobb. Hajmeresztő párkapcsolatokat látok, klasszis nők ostoba parasztok mellett - vélhetően a saját maguk értékelésének hiánya ak önbecsüléshiány miatt. Bele ne ess ebbe a csapdába! :)
Egyébként a pasik csak látszatra poligámok. Válasszuk szét az ivarzást és életet. Nyilván nem akarok azzal takarózni hogy másra vagyunk programozva. Egy férfi mindig is meg fog kívánni minden jó nőt akit meglát,de ez nem azt jelenti ez az élet. Viszont megtalálni egy nőben a társat, a másik felet, azt az izgalmat végigélni és kiélvezni mit egy igazi NŐ adhat (intellektusról beszélek) - hát igen, ehhez fel kell nőni. És ebben a felnövésben a pasik nem jók.
Nos, végre én is a birtokába jutottam annak a tusának, melyre valószínűleg minden értelmesebb korombeli  nő rájön. Vagy elmondja neki egy 30+-os bajtársa, bár úgysem hisz neki,amíg meg nem tapasztalja a szomorú valóságot, hogy a férfiak ritka egyszerű teremtmények, csak mi,…..
79peter1434 2013.08.01 20:25:28
@Csokiscsülök:
Pedig bizony így van...
Példa:
Nő ül a kanapén, néz maga elé.
- Mi a baj?
- Fáradt vagyok...
Jelentése:
- Bunkó vagy, nem hívtál egész nap.
- Megint nem mosogattál el, pedig megígérted.
- Felhívott anyád, az a sárkány.
- Letört a körmöm.
- A Munkahelyi Kriszti egy p**a, leszólta az új blúzom.
- Dóri barátnőmmel szakított a pasija és egész nem ezt kellett megbeszélni.
- Menstruálok, te állat, de tudom hogy nem számíthatok együttérzésre.
- Híztam két kilót.
- Úgy érzem bezárultak a csakráim és ez rettenetes, valami szörnyű fog történni....

30-as pasi ül a kanapén, néz maga elé.
- Mi a baj?
- Fáradt vagyok...
Jelentése:
- Fáradt vagyok.

De félre a tréfát. Tettek? Ha pl. közös program helyett inkább sörözni megyünk, az nem azt jelenti hogy kihűlt a kapcsolat, hanem hogy a munkahelyi stresszt inkább így vezetjük le mint egy kiadós veszekedéssel, ami után - ellentétben a nőkkel - mi sokkal rosszabbul érezzük magunk.

És most így utólag tenném hozzá minden mondatomhoz, hogy: "Szerintem....." :D