Adatok
Moticska Tihamér
0 bejegyzést írt és 87 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Imre Gábor naplója az orosz frontról - 25. rész
Hősünk alakulatát Galíciából a Bukovinai-Kárpátokba, Kirlibabához vezénylik. A betörő oroszokkal szemben a Dadul Névtelen hegyhát nevű nyúlványán 1916. szeptember 28-án a kecskeméti 38-asoktól veszik át az állást. Egy új porosz zászlóaljparancsnokot…..
Moticska Tihamér
2017.05.16 06:24:49
@PintérTamás: Járhatott bizony. Valahol a környéken ott van Kovács György háborús naplója 28. részében lerajzolt 30. hgye. emlékműve. Korábban már kereste, de még nincs meg. Ahogy Zoltánt ismerem, csak idő kérdése és meg lesz az. :)
Imre Gábor naplója az orosz frontról - 27. rész
Az orosz támaszpont ellen indított támadás megakad a drótakadályok előtt. Az újabb támadó hullámot lekaszálják az orosz géppuskák, s a tüzérségi támogatásban sincs köszönet. Az oroszok ellenállásának megtörésére kisebb ágyúkat kapnak…..
Moticska Tihamér
2017.05.24 05:23:05
Fotóválogatás egy magángyűjteményből
Kajon Árpád azon gyűjtők egyike, aki nagy hozzáértéssel foglalkozik első világháborús fotográfiákkal. Az alábbi posztban bemutatott fényképek eredetileg egy 2017-es falinaptáron szerepeltek így együtt, amelyhez a szerző a saját gyűjteményéből válogatta a…..
Imre Gábor naplója az orosz frontról - 22. rész
Hősünk alakulata a magyar határon a Pantir Pass (Pántor-hágó) térségében pihen, amikor a szomszédos Taupiszirka magaslaton súlyos harcokra kerül sor. Imre Gábort a 4. század vezetésével bízzák meg, s az újdonsült századparancsnokra vár a helyzet…..
Egy emléktáblán olvasható név fennmarad az utókor számára, de az ott megörökített személy akkor kerülhet igazán közel hozzánk, ha ismerjük életének, munkásságának legfontosabb epizódjait. A budapesti Nádor utca 22. szám alatt 1917-től működő Országos Központi Hitelszövetkezet a háborúban elesett…..
Moticska Tihamér
2017.02.12 11:48:47
Kókay László brassói naplója a román hadba lépés idejéből
A császári és királyi szegedi 46. gyalogezrednél szolgáló Kókay László 1916 júniusának végén újra a Brassóban állomásozó pótzászlóaljhoz került, miután a Doberdóról szerencsésen visszatérve Szegeden letette a hadiérettségi vizsgát. Itt érte…..
Moticska Tihamér a pécsi 19-es honvédek hadiútjának szenvedélyes kutatója. A Kárpátok, Bukovina és Dél-Tirol után most Bosznia-Hercegovinába kalauzol bennünket. Segítségével egy különleges és felemelő nyomozás részesei lehetünk a festői szépségű, vadregényes…..
Moticska Tihamér
2013.10.25 20:19:35
@Ren42: @PintérTamás: @MTi:
Kedves Fórumtársak!
Egyetértve minden felvetésükkel bennem is élénken dolgozik a ”kétség” az ezredes úr mai (végső) nyughelyét illetően. A javasolt levéltári kutatás minden bizonnyal közelebb vinne a megoldáshoz, de számomra azok a polcok elérhetetlenek.
Csakhogy még erősebb legyen a kontraszt:
Az említett ezredalbumban példa van arra, hogy egy főhadnagy - aki 1917-ben halt hősi halált Kirlibabán és ott temették el -, hamvai végül hazakerültek. Fél év múlva édesapja kihantoltatta, (saját költségén?) hazaszállíttatta és ”nagy katonai pompával” itthon újratemette. Említést tesznek még egy hdj. őrm. hősi haláláról ugyanott (és azon kívül semmi egyebet) az 1916. szeptemberi harcok idejéből, akinek sírkövére teljesen véletlenül bukkantam a pécsi köztemetőben. Az Ő esetében egyértelmű az azonosság, mivel neve mellett a rendfokozata, az elesés helye, ideje és ezrede (19.hgye.) is „kőbe van vésve”, ami teljes mértékben egybeesik az albumban rögzítettekkel.
Kedves Fórumtársak!
Egyetértve minden felvetésükkel bennem is élénken dolgozik a ”kétség” az ezredes úr mai (végső) nyughelyét illetően. A javasolt levéltári kutatás minden bizonnyal közelebb vinne a megoldáshoz, de számomra azok a polcok elérhetetlenek.
Csakhogy még erősebb legyen a kontraszt:
Az említett ezredalbumban példa van arra, hogy egy főhadnagy - aki 1917-ben halt hősi halált Kirlibabán és ott temették el -, hamvai végül hazakerültek. Fél év múlva édesapja kihantoltatta, (saját költségén?) hazaszállíttatta és ”nagy katonai pompával” itthon újratemette. Említést tesznek még egy hdj. őrm. hősi haláláról ugyanott (és azon kívül semmi egyebet) az 1916. szeptemberi harcok idejéből, akinek sírkövére teljesen véletlenül bukkantam a pécsi köztemetőben. Az Ő esetében egyértelmű az azonosság, mivel neve mellett a rendfokozata, az elesés helye, ideje és ezrede (19.hgye.) is „kőbe van vésve”, ami teljes mértékben egybeesik az albumban rögzítettekkel.
Száz évvel ezelőtt, 1916. július 8-án a volhíniai csatatéren szerzett halálos sebesülésébe Werchy kórházában belehalt Békessy Béla huszárszázados, a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje, vívó, nyolcszoros magyar bajnok, az 1912-es stockholmi olimpia ezüstérmes kardvívója. A…..
Moticska Tihamér
2016.07.08 19:39:31
Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 11. rész
slovensky
A Bruszilov-offenzívát követő visszavonulás után, 1916 júniusának végén megindult a német és osztrák–magyar szövetséges csapatok ellentámadása Luck irányába. Tüzérünk számára a Zaturcy körüli véres harcok maradtak a legemlékezetesebbek.…..
Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 5. rész
slovensky
Tüzérünk rendkívül jó véleménnyel volt parancsnokáról, Oláh főhadnagyról, akit nagy szaktudású, vakmerő bátorságú vérbeli tüzértisztnek tartott. A mai részben megismerhetjük, hogyan semmisítettek meg egy sokat kellemetlenkedő orosz…..
Az ötödik isonzói csata és előzményei a Doberdó-fennsíkon 1916 márciusában
A negyedik isonzói csata 1915. december 4-i befejezése után az olasz haderő hosszabb ideig nem indított összehangolt támadást az Isonzó mentén. Ezt az időt kihasználva mindkét fél védőállásai megerősítésére törekedett, és…..
Húsvét az orosz hadszíntéren 1916-ban
1916. április 23-án az egész keresztény világ – nyugati és keleti egyaránt – egy időpontban ünnepelte Jézus feltámadását, amelynek következtében sajátos helyzet adódott az orosz hadszíntéren harcoló csapatok lövészárkaiban…
„Persze, bakáinknak nagyon…..
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 41. rész
A vonatút során először a marburgi hadikórházba kerül sebesült kadétünk. A Doberdó rémlátomása itt is gyötri, szereplőinek egy része pedig a kórházi ágyak rajvonalában mellette fekszik…
Marburg, 1915. augusztus 12.
Boldogan, bízva, egyelőre még…..
Moticska Tihamér
2016.03.03 00:16:05
Vargabetű ismét szép helyeken túrázott: 2015 szeptemberében az Ausztria és Olaszország határvidékén elterülő Karni-Alpok hágóit és csúcsait járta be társaival. A magashegyi túrázás több-kevesebb fizikai felkészültséget és némi hegyjáró tapasztalatot is igényel, de annak, aki ezen felül még az…..
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 26. rész
Megindul az olaszok támadása a Monte dei Sei Busi ellen. Hősünk magasba lövi a vörös rakétát, ami az ellenség közé hullva jelzi a támadás helyét…
Itt a támadás. Hirtelen mentőgondolatom támadt. Előrántottam a…..
Nem egészen derék katonák kalandjai a Nagy Háborúban
Az első, 1923-as megjelenése óta Jaroslav Hašek: Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című regénye megszámlálhatatlan kiadás élt meg. Jelenlegi tudomásunk szerint több mint 60 nyelvre fordították le…..
A szentesi iparosok elfeledett első világháborús emléktáblája
Szentesen más magyarországi településekhez hasonlóan már az első világégés befejezése előtt megkezdődött a háborúban elesett katonák emlékének ápolása, ami eleinte a temetőkhöz, illetve a katonasírokhoz…..
A méltánytalanul elfeledett Berzeviczy Albert a magyar politikai és kulturális élet meghatározó személyisége volt a XIX–XX. század fordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként az első világháború évei alatt Tisza István miniszterelnökkel, valamint a korszak…..
Moticska Tihamér
2015.06.16 07:28:57
@Pavol Rusnák:
Megkérdőjelezhetetlen mandátum alatt azt értem, hogy volt Magyarország, annak - de jure - volt királya és Tiszával (lehetett volna) legitim stabil kormánya (egyfajta kreált jogfolytonosság alapján). Horvátország, Csehország is elszakadt, de egyben maradt, pedig ott is voltak jelentős nemzeti kissebségek által lakott területek. A győztes hatalmak sem a Népköztársaságot kikiáltó Károlyival, sem Kun Tanácsköztársaságával nem tárgyaltak (egyrészt nem tartották őket legitim társaságnak, másrészt valószínűleg megrettentek az orosz eseményektől), csak utasításokat és jegyzékeket küldözgettek. Mi magunknak intéztük el, hogy lekéssük a ”párizsi vonatot”.
Én nem gondolnám, hogy ami történt, az eleve elrendeltetett, és annak úgy is kellet történnie. Kevés az ismeretem ahhoz, hogy Julier szavait kétségbe vonjam:
”Az oroszok ellen alkalmazott négy seregünk gyalogsága augusztusban [megj.: ti.1914-ben] 810.000 lőfegyvernyi létszámot jelentett. November végéig három részletben összesen 300.000 puskányi pótlást kapott. De ennek dacára december közepén már csak 274.000 lőfegyverünk állt az oroszokkal szemben.” - Julier Ferenc: A világháború magyar szemmel.
Tehát 1914. decemberében 274 ezer monarchia katona tartotta fel a Kárpátokban a ”gigantikusnak” vélt, emberanyagban kimeríthetetlen orosz seregeket, ahol végül is hosszú időre megrekedtek annak ellenére, hogy a cár Budapesten szándékozta megünnepelni az ortodox karácsonyt.
”Lássuk az általános erőviszonyokat: [megj.: ti. 1918-ban a hazavonulás idején]
Románia, amely a vele 1918-ban kötött béke alapján Beszarábiát megszállta és egyébként katonai erejét már alaposan kimerítette, csak néhány hadosztályt küldhetett Erdély ellen. Különben is csak akkor kapott vérszemet, mikor látta, hogy nem talál ellenállásra.
Szerbia 1918 novemberében 6 gyenge hadosztállyal rendelkezett. Ezek a csapatok, mikor végre 1918 őszén hazájukba visszakerültek, nehezebb hadjárat megvívására, régi hazájuk határain kívül, már nem voltak használhatók.
A cseh légiók értéktelenségéről kár szót vesztegetni. Emlékezzünk az 1919. évi felvidéki hadjáratra!
A nagyhatalmak már nem voltak hajlandók egyetlen katonájuk életét sem áldozni azért, hogy Magyarország szomszédai zsákmányhoz jussanak.
Az olasz front összeomlása után a magyar hadosztályok mintegy harmadrésze teljes rendben érkezett a magyar határra. Ha a forradalmi kormány ezeket […] némi pihentetés és megfelelő lelkesítés után, régi tábornokai vezetése alatt a határra küldi, azon az ellenség sehol sem jön át. A világháború után az ország még elegendő nyersanyaggal rendelkezett ahhoz, hogy tekintélyes védősereget tarthasson [megj.: itt védőseregen és semmi esetre sem támadásban kalandozó seregen van a hangsúly]. Csak arra utalok, hogy a Károlyi-kormányzat több havi rombolása és területfeladása (tehát hadianyagvesztesége is) után a bolseviki uralom 1919 márciusa után, rövid idő alatt még 6 hadosztályra és 3 dandárra tagozott 110.000 főnyi haderőt tudott összeállítani, felszerelni, új ruhába öltöztetni és erős tüzérséggel felfegyverezni. Voltak repülőalakulásai és 30 és feles mozsarai. Ha ezt a szervezési munkát nemzeti alapon álló kormányzat 1918 novemberében végzi el, akkor Magyarország mindhárom ellenfelével szemben elegendő és jó haderőt tud állítani. Semmi esetre sem szorul mai szűk határai közé.” – mondja Julier
Ezek alapján nem gondolhatjuk azt, hogy a ”háborúvesztes” Magyarország a végletekig le volt rongyolódva, miközben a velünk határos ellenségeink kicsattanó erőtől duzzadtak. Találóan mondta egy ökölvívó: ”A boksz egy olyan sport, ahol a győztes is nagyon el van verve.” Lett volna keresnivalónk, ha igazán akartuk volna… de nem akartuk. Ki érti, hogy miért?
Megkérdőjelezhetetlen mandátum alatt azt értem, hogy volt Magyarország, annak - de jure - volt királya és Tiszával (lehetett volna) legitim stabil kormánya (egyfajta kreált jogfolytonosság alapján). Horvátország, Csehország is elszakadt, de egyben maradt, pedig ott is voltak jelentős nemzeti kissebségek által lakott területek. A győztes hatalmak sem a Népköztársaságot kikiáltó Károlyival, sem Kun Tanácsköztársaságával nem tárgyaltak (egyrészt nem tartották őket legitim társaságnak, másrészt valószínűleg megrettentek az orosz eseményektől), csak utasításokat és jegyzékeket küldözgettek. Mi magunknak intéztük el, hogy lekéssük a ”párizsi vonatot”.
Én nem gondolnám, hogy ami történt, az eleve elrendeltetett, és annak úgy is kellet történnie. Kevés az ismeretem ahhoz, hogy Julier szavait kétségbe vonjam:
”Az oroszok ellen alkalmazott négy seregünk gyalogsága augusztusban [megj.: ti.1914-ben] 810.000 lőfegyvernyi létszámot jelentett. November végéig három részletben összesen 300.000 puskányi pótlást kapott. De ennek dacára december közepén már csak 274.000 lőfegyverünk állt az oroszokkal szemben.” - Julier Ferenc: A világháború magyar szemmel.
Tehát 1914. decemberében 274 ezer monarchia katona tartotta fel a Kárpátokban a ”gigantikusnak” vélt, emberanyagban kimeríthetetlen orosz seregeket, ahol végül is hosszú időre megrekedtek annak ellenére, hogy a cár Budapesten szándékozta megünnepelni az ortodox karácsonyt.
”Lássuk az általános erőviszonyokat: [megj.: ti. 1918-ban a hazavonulás idején]
Románia, amely a vele 1918-ban kötött béke alapján Beszarábiát megszállta és egyébként katonai erejét már alaposan kimerítette, csak néhány hadosztályt küldhetett Erdély ellen. Különben is csak akkor kapott vérszemet, mikor látta, hogy nem talál ellenállásra.
Szerbia 1918 novemberében 6 gyenge hadosztállyal rendelkezett. Ezek a csapatok, mikor végre 1918 őszén hazájukba visszakerültek, nehezebb hadjárat megvívására, régi hazájuk határain kívül, már nem voltak használhatók.
A cseh légiók értéktelenségéről kár szót vesztegetni. Emlékezzünk az 1919. évi felvidéki hadjáratra!
A nagyhatalmak már nem voltak hajlandók egyetlen katonájuk életét sem áldozni azért, hogy Magyarország szomszédai zsákmányhoz jussanak.
Az olasz front összeomlása után a magyar hadosztályok mintegy harmadrésze teljes rendben érkezett a magyar határra. Ha a forradalmi kormány ezeket […] némi pihentetés és megfelelő lelkesítés után, régi tábornokai vezetése alatt a határra küldi, azon az ellenség sehol sem jön át. A világháború után az ország még elegendő nyersanyaggal rendelkezett ahhoz, hogy tekintélyes védősereget tarthasson [megj.: itt védőseregen és semmi esetre sem támadásban kalandozó seregen van a hangsúly]. Csak arra utalok, hogy a Károlyi-kormányzat több havi rombolása és területfeladása (tehát hadianyagvesztesége is) után a bolseviki uralom 1919 márciusa után, rövid idő alatt még 6 hadosztályra és 3 dandárra tagozott 110.000 főnyi haderőt tudott összeállítani, felszerelni, új ruhába öltöztetni és erős tüzérséggel felfegyverezni. Voltak repülőalakulásai és 30 és feles mozsarai. Ha ezt a szervezési munkát nemzeti alapon álló kormányzat 1918 novemberében végzi el, akkor Magyarország mindhárom ellenfelével szemben elegendő és jó haderőt tud állítani. Semmi esetre sem szorul mai szűk határai közé.” – mondja Julier
Ezek alapján nem gondolhatjuk azt, hogy a ”háborúvesztes” Magyarország a végletekig le volt rongyolódva, miközben a velünk határos ellenségeink kicsattanó erőtől duzzadtak. Találóan mondta egy ökölvívó: ”A boksz egy olyan sport, ahol a győztes is nagyon el van verve.” Lett volna keresnivalónk, ha igazán akartuk volna… de nem akartuk. Ki érti, hogy miért?
Moticska Tihamér
2015.06.17 23:27:42
@Pavol Rusnák:
Volt ellenpélda is. A Kratochwill vezette Székely Hadosztály éppen abban az időben szerveződött, amikor a többi alakulatoknak futólépésben folyt a szétzüllesztése. Dicsőségére vált-e az akkori magyar kormányzatnak (és hadvezetésnek), hogy a hadosztály működését oly mértékig ellehetetlenítette, hogy végül megalázó módon a románok előtt le kellett tenniük a fegyvert.
Nem mindenben értünk egyet, de ez nem baj. Ettől lesz színesebb a világ.
Volt ellenpélda is. A Kratochwill vezette Székely Hadosztály éppen abban az időben szerveződött, amikor a többi alakulatoknak futólépésben folyt a szétzüllesztése. Dicsőségére vált-e az akkori magyar kormányzatnak (és hadvezetésnek), hogy a hadosztály működését oly mértékig ellehetetlenítette, hogy végül megalázó módon a románok előtt le kellett tenniük a fegyvert.
Nem mindenben értünk egyet, de ez nem baj. Ettől lesz színesebb a világ.
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 1. rész
Az olasz front megnyílásának 100. évfordulóján új sorozatot indítunk útjára. Imre Gábor kadét naplója az Isonzónál 1915 májusában kirobbanó harcok kezdetétől 1915 augusztusáig, a 2. isonzói csatában történt…..
Moticska Tihamér
2015.05.30 08:30:23
@PintérTamás: Köszönöm!
Kellett, hogy legyen valami, mert az mégiscsak különös, hogy egy Veszprém megyéből származó, élete nagy részét az Alföldön leélő katona a doberdói panoráma láttán egy dél-dunántúli hegyvidékre asszociál.
Kellett, hogy legyen valami, mert az mégiscsak különös, hogy egy Veszprém megyéből származó, élete nagy részét az Alföldön leélő katona a doberdói panoráma láttán egy dél-dunántúli hegyvidékre asszociál.
1915 elejére az Osztrák–Magyar Monarchia óriási erőfeszítésekkel ugyan, de megállította az orosz gőzhengert, átütő sikert azonban nem tudott elérni. A pozitív fordulat eléréséhez Conrad vezérkari főnök kénytelen volt német kollégája, Falkenhayn segítségét kérni. 1915.…..
Moticska Tihamér
2015.05.19 04:34:35
A 65. gyalogdandár 1915. április 11–14-ei küzdelmei
„Annyi halottat, mint itt, halomban sehol sem láttam” – szólt egy tudósítás a Čeremcha körüli harcok után. 1915. április 11-ére virradóan az orosz csapatok elfoglalták az 1133 méteres magaslatot és ezzel az…..
Moticska Tihamér
2015.05.03 16:58:08
Szeges korbácsos bennszülöttek. Homokban sült strucctojás. Idomított majmok. Sivatagi üregekben nyomorgó meztelen katonák. Ingfoszlányra írott könyörgő levél Tisza Istvánhoz. Azt hiszem, nem kell feltétlenül hadtörténésznek lenni ahhoz, hogy ezek a népmesei elemek azonnal…..
A háború kitörésekor Olaszország nem lépett be a nagy összecsapásba, ahogy azt szövetségesi kötelezettsége megkívánta volna, és így nem támogatta Ausztria–Magyarországot a harcban. Sőt, amíg a Monarchia katonái két hadszíntéren nagy veszteséget elszenvedve küzdöttek,…..
Avagy támadás helyett védekezés, védekezés helyett támadás
1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Ezzel a lépéssel végérvényesen eldőlt az, hogy az egykori szövetséges nemcsak kibújik korábban vállalt kötelezettsége alól, hanem a…..
Moticska Tihamér
2015.02.18 16:00:05
Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 5. rész
1918 késő őszén zavaros állapotok uralkodnak az országban. Az egyetemista Dér Zoltán és édesanyja rokonlátogatásra indul a Dunántúlra. A vonatok zsúfoltsága és bizonytalan közlekedése, valamint a rossz…..
Moticska Tihamér
2015.02.18 15:32:42
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz