Adatok
entropic
670 bejegyzést írt és 816 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A New York trilógia az egyik örökös kedvenc regényem, és nem szűnő hévvel imádom vagy 20 éve, de a többi Auster-regény, amit ifjabb koromban olvastam, nem hagyott bennem mély nyomokat és egyiket sem olvastam újra. (Az a gyanúm, hogy titokban taszít Auster intellektuális hűvössége – persze a New York…..
Gondolom, kívülről könnyű okosnak lenni, de: abban a pillanatban, hogy a főszereplő Stella figyelmét úgy vonja magára a vonaton a későbbi nemezise, hogy kiveszi a könyvét a kezéből és elkezd neki okoskodni, hogy a sok olvasás rontja a látását, azonnal menekülhetnék tört rám és nagyon akartam, hogy…..
Láttam a filmet pár éve, amikor a moziban ment, és nagyon tetszett – lehet, hogy a film tényleg jobb volt, de az is lehet, hogy 4-5 évvel ezelőtt vevőbb voltam erre a nagyon-amerikai fajta önsegítő/önkereső-műfajra meg az ilyesmi művekben rejlő egyszerű tanulságokra.
Akárhogy is, a könyv nem jött…..
Ez a könyv nem Salingerről szól – szerencsére, mert engem nem érdekel sem Salinger magánélete, sem pletykák Salingerről, sem Salinger mint ember. És nem is egy Salinger-rajongó lánykáról szól, aki azon élvezkedik, hogy közvetetten Salingernek dolgozhat – szerencsére, mert az még a…..
Szokás szerint megint nem azon gondolkodtam legtöbbet e könyvet olvasva, amin kellett volna (mármint a konkrét témáján – hogy milyen az egy apa szemszögéből, amikor a szuperokos, csudás és fantasztikus fia hirtelen [?] drogfüggő lesz, majd évekig a rehab-józanság-visszaesés útjait járja), hanem…..
Cinikus kamaszként én is utáltam, naná, ezt az áradó érzelmességet, ezt a rinyát, ezt a végzetességet, ezt a mániát, ezt, hogy ennek a Werther srácnak az élet minden vagy semmi, és nem kellenek neki félmegoldások meg kompromisszumok.
Örülök, hogy azóta már sokkal kevésbé vagyok cinikus.
És bár…..
Mint minden ember, én is a saját tudatom junkie-ja vagyok, meg más emberek tudatának junkie-ja is.
De na, nem milyen jó például, hogy más emberek tudata létrehoz mondjuk olyasmiket, mint a Pulp, a Portishead, meg a Björk? (Vagy mint ez a regény.) Ez engem akkor is lenyűgöz, ha az idegen (emberi)…..
Gondolom, a House of Leaves-t is lehetne alkalmasint vádolni azzal, hogy meta-maszturbáló bölcsészkedés, de nem vádolom azzal, mert a House of Leaves esetében (bármennyit is értek vagy nem értek belőle) végül mindig úgy érzem, hogy semmi nem öncélú: se a hatmillió lábjegyzet, se a labirintus, se a…..
Legkedvencebb kollégámmal mostanában épp a saját irodalmi ízlésünket próbáljuk a másikra erőltetni közös megegyezés és érdeklődés-kifejezés alapján szélesíteni kívánjuk egymás látókörét, vagy ilyesmi (mert ő főleg a sci-fi/fantasy-vonal ismerője, én meg főleg nem), szóval boldogan ajánlgatunk…..
Olyan ez, mint egy melankolikus-dekadens Hemingway- (konkrétan a Fiesta) vagy Fitzgerald-regény (főleg az Éj szelíd trónján), egy generációval később és pont annyival kegyetlenebbül, kiábrándultabban, végzetesebben, egzisztencialista-rettegősebben.
Mindenesetre itt is gazdag és dekadens amerikaiak…..
Könyv, egó, entrópia
Novalyne Price Ellis: One Who Walked Alone - Robert E. Howard: The Final Years
2018.08.17 22:10:01
Legkedvencebb kollégám adta ezt a könyvet szülinapomra, és eleinte voltak némi halvány kétségeim, hogy vajon miért gondolta, hogy ez jó ajándék lesz nekem, merthogy én semmilyen körökben nem vagyok híres arról, hogy sok Conan-történetet olvasok, és valami foszlányos emlékeket leszámítva szerintem…..
Mondhatnám, hogy M. J. Nicholls könyve a posztmodern önreflexív metafikció vadiúj szintje, de úgy rémlik, írtam már ilyet több más könyvről is (persze mindig van vadiújabb szint, az én szókincsem meg véges), meg néha már hányok a posztmodern, önreflexív és metafikció szavaktól, és nincs kedvem…..
Könyv, egó, entrópia
Alan Moore - Brian Bolland: Batman: A gyilkos tréfa - Batman: The Killing Joke
2018.08.02 21:50:00
Nem szoktam képregényeket olvasni. Általában nem nagyon gondolkodok azon, miért nem, ez ugyanolyan sima tény nekem, rólam, mint az, hogy néptáncolni se szoktam, meg síelni se. Nincs benne értékítélet.
Múltkor viszont elgondolkodtam ezen, amikor egy barátommal mindenféle könyvesboltokban jártunk.…..
Nemrég Észak-Írországban voltam, és Belfastban elmentem egy olyan gyalogtúrára, amely során először egy katolikus/nacionalista ember vezetett végig és mesélt mindenfélét a katolikus Falls Road környékén, a másik felében meg egy protestáns/lojalista ember tette volna ugyanezt a protestáns Shankill…..
Az agyammal nagyjából tetszik ez a könyv, mert eleven és rendesen meg van írva, de átérezni nem nagyon tudom. Vagy: na jó, átérzem, csak a mélységét nem érzem. Nekem ez a könyv túl gyors (vagy én voltam túl gyors vele, ami ugyanaz).
Ilyen gyors, íme: Susanna Kaysen 18 évesen bekerül a…..
Mióta rájöttem, hogy elég gyenge vagyok történelemből, háborúkból, meg ilyenekből, azt a nagyon okos megoldást alkalmazom – ahelyett, hogy esetleg megpróbálnék ismereteket szerezni a történelemről, háborúkról, meg ilyenekről –, hogy nem nagyon olvasok ilyen témájú szépirodalmat se, mert mi van, ha…..
Wim Wenders szerintem nem nagyon tudta, mi akar ez a film lenni. Persze nem is volt könnyű dolga, mert a regény is olyan, hogy se nem szerelmi történet, se nem politikai dráma, se nem kalandregény, se nem kémthriller, se nem túszdráma, se nem tudományos-filózós regény, se nem valami más, de azért a…..
Nekem sokszor nem kell más, csak egy cím.
Először a film miatt hallottam ezt a címet, és bár fogalmam sem volt, miről szól, tudtam, hogy megnézem, amint tudom.
Aztán mikor teljesen elbűvölve (és diszkréten kisírt szemekkel) hazajöttem a film után (ami pont olyan szép, gyengéd, lírai, lassú,…..
Kétség nem fér hozzá: ez a legbénább könyv, amit eddig McEwantól olvastam. (Kb. a művei felét olvastam, úgyhogy lehet, hogy írt bénábbat is ennél, de remélem, nem.)
És sokkal szívesebben írnék (szokás szerint) arról egy McEwan-posztban, amiről az író egy szokás-szerinti McEwan-regényben írni…..
Egyszer azt írtam Eugenides valamelyik regénye kapcsán, hogy ennek a fickónak a bevásárlólistáját is szívesen olvasnám. Lehet, hogy a regények alapján tényleg továbbra is így lesz (majd) (gondolom, két regény között megint eltelik vagy 10 év, úgyhogy nem várok addig is lélegzet-visszafojtva), de e…..
Könyv, egó, entrópia
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban - Fear and Loathing in Las Vegas
2018.03.19 21:03:50
Igen mágikus, szemlélet- és tudat-módosító (vagy inkább: a már egy ideje folyamatban lévő sz- és t-módosulást váratlanul bizonyító) felfedezést tettem e regényt (újra)olvasva (kb. 6 év után, és most először angolul, bár a nyelv nem tudom, számít-e): én ezt már nem érzem (át) annyira. (Amikor még…..
Az önkeresés nagyon izgi, és szerintem az se baj egyáltalán, ha valaki még 30+ évesen is javában csinálja, mert még mindig fogalma sincs, mi akar lenni, ha nagy lesz és hogyan akar élni (vagy baj? hm, akkor bajban vagyok), de ez a regény itt Volo önimádó és teljesen banális önkeresésének új…..
Szeretek és szoktam időnként elhagyott/pusztuló/stb. épületekbe bemász(kál)ni, és ezt a könyvet pont az a barátom ajánlotta, aki úgy egy évvel ezelőtt először ismertetett meg az urbex izgalmaival. Vagyis már hallottam a tevékenységről korábban is, és érdekelt is, de nem ismertem senkit, aki űzte…..
Ben Lerner (meg a könyve) valahol az ámulatosan okos és az idegesítően okoskodós határán mozog, és időnként mindkettő egyszerre.
Ez végül is illik ehhez a metaregényhez, ami – mint a narrátor maga mondja – nem a szokásos módon játszik a valóság és a fiktív keverésével, hanem a valóság és a fikció…..
Olvastam egyszer a statisztikailag biztosan megalapozatlan és megalapozhatatlan állítást, miszerint gondolataink legalább 99%-a emberi fogyasztásra alkalmatlan – szerintem nem is feltétlenül a tartalom miatt (bár az is elég komoly ok lehet), hanem a forma (formátlanság) miatt.
Persze, tudatfolyam,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem olvastam, de rögvest feltettem a várólistára, köszi! :)