Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Mohácsi Zoltán

950 bejegyzést írt és 212 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem először, hanem sokadszorra ismétlem magamat, de hátha valaki még nem tudja, így neki nem unalmas két dolog.  Az egyik az, hogy néhány szerző megkeresett már: nem írnék-e a könyvéről. Eddig egytől-egyig elsőkönyvesek voltak. Kezdetben volt bennem vonakodás. Egyfelől, mert szeretek magamnak…..
Mohácsi Zoltán 2020.09.20 19:55:22
@Dan da Man:
Köszönöm szépen az észrevételeket!
Iparkodtam alkalmazni őket, s jövőben is erre törekszem.
Előírás és helyesírási hiba valóban sok volt benne... :-(
SZOKATLAN BEVEZETŐ Ahogy a blog bemutatkozásában írtam, a blog tartalmát egyrészt a moly.hu-ra feltett, ma is vállalható könyvértékeléseim adják, másrészt pedig, 2018 óta az eredetileg is ide írt tartalmak, amelyek csak megcsonkítva, másodlagosan jelennek meg a Moly-on. Ezáltal vannak olyan,…..
Abban egészen biztos vagyok, hogy nem arra teremtettünk, hogy napi nyolc-tíz-sok órát dolgozzunk. Abban is egészen biztos vagyok, hogy az elmélkedés, a töprengés, az állandó cselekvésből való kikapcsolásra múlhatatlan szükség van. Az is kétségtelen, hogy ha a nagyok ismernék a mértéket (s ez most…..
Mohácsi Zoltán 2020.09.19 18:33:02
Bocsánat, hogy ilyen sokára reagálok a soraidra!

Majdnem teljesen egyetértek veled. Számomra a könyv egyik legmeghökkentőbb, legelgondolkodtatóbb megállapítása az volt, hogy volta- és tulajdonképpen azért bármennyire mocsok egy hely a világunk, bármekkora is a káosz és bármennyire eluralja az önzés és az érdek, ha szimplán a statisztikákat nézzük, kiderül, hogy soha még a történelemben nem volt ilyen jó ez a bolygón élni.

Egy nagyon kedves kollégámmal gondolkodtunk a múltkor, ő is az én korosztályom, vagyis ötvenes, hogy a mi és az utánunk született generációknak eddig voltaképpen nagyon jó volt élni, ha a politikai viszonyokat nézzük. Soha nem kellett éheznünk, soha nem kellett fagyoskodnunk, soha nem kellett a körülmények miatt rettegnünk. Akkor is így van, ha a társadalomnak tulajdonképpen mindketten a lúzer részéhe tartozunk. Mondjuk a kollégámnak volt jó ideig saját cége, alkalmazottai, most velem együtt gépkocsivezető egy zsidó cégnél, goj alkalmazott velem együtt. Giliszta a tyúkólban, velem együtt, ahogy te fogalmaztál. Nem vitás. Viszont életvidám, életigenlő, pozitív, optimista ember.

Szerelmetesfelségtársammal meg arról beszélgettünk, melyikünk mennyire elégedett a munkájával. Ő igen. Titkárnő és virtuális asszisztens. Engem megőrjítene a munkája. Ő azt mondja, szereti csinálni, és jól is végzi. Én tekergetem a kormányt egész nap, iparkodom pozitív lenni az idősekkel, akiket szállítok (egy idősotthonban vagyok gépkocsivezető), beszélgetek velek, udvarias vagyok velük, és sokszor eszembe jut egy régi Edda-szám, ha rájuk nézek: „ha tudnám, letörölném a százéves ráncokat...” A napokban halt meg egy rendszeres utasom, joviális, angolos gentleman volt, prosztatarákkal: nagyon kedveltem őt, finom pálinkával ajándékozott meg néha, vettem is tőle több üveggel. Megrázott a halála. Tehát van személyes kapcsolat is. Ezzel együtt úgy érzem, nem vagyok a helyemen, bár igyekszem a legjobbat nyújtani az emberekkel, a gépekkel kapcsolatban is, de sokkal inkább itt, a billentyűk mögött vagyok otthon. Tudom, hogy abban, hogy rossz helyen vagyok (értsd jól, nem a munka rossz, hanem nem én vagyok igazából), mi a saját szerepem. De mert képtelen voltam elérni, tenni érte, ez nem törli ki azt a tényt, hogy ennek ellenére minden hónapban megélni kell. Akkor is, ha amit munkát találok, voltaképpen méltatlan bérezéssel bír. Ha ez megalkuvás, akkor az. A kiutat nem nagyon látom.

Vissza a könyvhöz: a címe önmagáért beszél. A szerző tudja, hogy jelenleg utópia, amit ír. Ahogyan a példáin keresztül azt is megmutatja: a gyakorlatban is működő utópia lehetne, és a gazdaság szereplői mind jól járnának, csak jelenleg olyan az egész, mint a tanmesében a tört szárnyú sas, akit az ember-megtalálója kikötött egy földbe levert cövekhez a gyógyulásáig. Amikor az bekövetkezett, eloldozta a sast, de az annyira megszokta, hogy a madzag mentén menetel a földön körbe-körbe, hogy nem kapott szárnyra, pedig megtehette volna, hanem szabadon is még napokig tovább rótta a köröket. A lehetősége pedig adott volt.

A szerző éppen azt mondja, egy csomó minden, ami alaposan változott (mára alaposan át is zuhant a ló túlsó oldalára), a nők, a feketék jogai, pár évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak.

Vessük szilaj tekintetünket a jövő felé, dacolva a szembeszéllel, s ha így kell most még vizelni, hát, sajna, az benne van a pakliban....

Viszont élni mindenek ellenére érdemes, s ha egy pohár félig van vízzel, örvendjünk, hogy van fél pohár vizünk. Meg süt a nap, s ha vár egy asszony hívogatón kitárt karja, amíg vannak barátok, jó sört csapolnak, lehet evezni a Dunán, kirándulni a hegyekben, s vannak jó könyvek, a virágok illata, jó ételek, élni érdemes. Ahoj, életélvezet!
  Nem vagyok rajongó típus, csak vannak, amiket jobban szeretek mint másokat, Még Szerelmetesfeleségtársamért sem rajongok. Csupán imádom őt. Mert megérdemli. A rajongás gondolkodás nélküli feltételnélküliséget, mindentelfogadást, mindenfelettszemethunyást jelent. Nos, szeretem azt hinni, hogy…..
Könnyű nekem, pont abban az időben voltam általános isis, amely időszakról a könyv szól. Vagyis a hetvenes-nyolcvanas években. Így teljesen empatikus vagyok a könyvben citált történelmi időszakkal, igen könnyen bele tudom élni magamat az ábrázolt fílingbe. Ami nem minősíti semerre a könyvet, tény…..
A múltkor az eddig a közösségi médiáktól magát teljesen távol tartó, de most hihetetlen trollaktivitást mutató barátommal összehoztuk, hogy liberális, polkorrekt szempontból mivé kellene lennünk, hogy minden fórumon elsőbbséget élvezzünk: transznemű muzulmán, hímnemű egyed, zsidó-, cigány-, afro-…..
Mohácsi Zoltán 2020.09.01 22:16:09
@gyéef:
Igen, ez számomra is meglepetés volt.
Mohácsi Zoltán 2020.09.01 22:16:59
@gyéef:
Ja, hogy már le is került?
Mondjuk nem szokott sokáig fent lenni, tekintettel a blogok nagy számára.
NEM, NEM VICCELEK, EZ TÉNYLEG CSAK TÖPRENGÉS, valószínűleg nem lesz überfrankó mondanivalója, semmiképpen nem mondom meg a tutit, és még azt sem tudom pontosan, egyetértek-e magammal. Ráadásul még csak nem is könyvről, könyvekről vagy valami kiadványról szól, bár kétségtelenül olvasnivalókról.…..
A sorozat első három részében már kinyilatkoztattam: a Saga az egyik kedvenc képregényem. Tudom is miért, meg nem is. Persze, ha közhelyes is, de lehet dicsérni a történetet, ha akarom szokatlanul humánus, ha akarom, megfelelően polkorrekt, mindenesetre sci-fi a javából, vannak benne finoman beteg…..
Amikor az iwiw elindult, csuda jópofa, kellemes felületnek tartottam. Ha nem tudnád, a Facebook magyar változata volt,még a FB hatalmas térnyerése előtt. Tetszett, mert embereket találtam meg, akiknek az elérhetősége nem volt a bortokomban, kapcsolatok születtek újjá, és az iwiw-nek köszönhetően…..
Mohácsi Zoltán 2020.07.07 19:20:45
@Szabó A. Imre:
Többet kellene olvasnom a blogodat!

Igen, pont ez hiányzik nekem is. De még tízen évvel ezelőtt is máshogyan volt. Igaz, amire gondolok, az egy viszonylag zártkörű csoport volt, nem is webes felületen, hanem csak egy levelező csoportban (tehát nem is jó példa talán), volt benne mindenféle gondolkodású ember, csak az adott téma kötött minket össze. De olyan csuda jókat beszélgettünk, vitáztunk (és nem vitatkoztunk), hogy csak na! Így úgy vélem, értem, mire gondolsz.
Mohácsi Zoltán 2020.08.26 19:40:58
@Szabó A. Imre:
Nem tudom, sírjak vagy nevessek. Bár alapvetőn inkább szomorú ez az egész. Még mindig elkövetem azt a hibát, hogy bele-beleolvasok a számomra érdekesebb témák kommentjeibe. Igaz, egyre könnyebben hagyom ott az első személyeskedés után.
De amiről a cikk szól, gondolom, ember nincsen, aki ne tapasztalta volna meg.

A legnagyobb magyar könyves oldal fenntartója arra hivatkozott, hogy ő csinálta az oldalt, ő dolgozik vele, ő fizet a tárhelyért, ő felel a tartalmakért, tehát övé a költség is, övé a felelősség is, így nem engedhető meg számára az a luxus, hogy demokráciát, korlátlan szólásszabadságot gyakoroljon. S ha belegondolok, van benne valami. Más kérdés, hogy az oldalának a tartalmát viszont a felhasználók adják, vagyis ha van bevétele, annak egy része valóban a saját munkájának, a saját marketingjének és a saját kiadásainak a következménye, a másik oldalról azonban a tartalom nem a sajátja, ami a látogatottságot növeli. S amiért a felhasználók voltaképpen nem kapnak mást mint a felület ingyenes használatának a jogát. Szóval összetett ez a kérdés.

Én életemben nem tiltottam senkit, nem moderáltam hozzászólásokat. Itt, a blogon az utóbbit megtettem. Csípte a szememet a vulgáris egyszerűség. De a felhasználót még akkor sem tiltottam ki. Bár el tudom képzelni, hogy ha tovább folyt volna az a beszélgetés, erre is sor kerül. Pedig ez nem a saját felületem, csak használom. Mégis bekeményítettem. Vagyis egyfajta cenzúrát alkalmaztam. Igaz ugyanakkor az is, hogy nem a tartalom, hanem a hangnem miatt. A tartalom miatt nem tettem volna.
A Kozmikus főnyeremény időtlen idők óta ott állt a polcomon, amikor jó egy évtizeddel ezelőtt Ofi álnevű barátom, akihez több évtizedes ismeretség fűzött, felhívta rá a figyelmemet. Arra már nem emlékszem, milyen szövegösszefüggésben, és hogyan aktualizálta az éppen aktuális beszélgetésünkhöz, de…..
Mohácsi Zoltán 2020.07.25 10:43:03
@Orltran:
Most, ahogy felhívtad rá a figyelmemet... [elgondolkodtam] annyira nem, csak kicsit igaz.

Egyébként nem tudom, mennyi pejoratív a megfogalmazás, hiszen minden műfajban, zsánerben vannak jobb, rosszabb, művészi és populáris, A- és Zs-kategóriás alkotások.
A szöveg az utóbbiról beszél, nem átfogóan mindegyik fantasztikus könyvről. Hogyan is tehetné, amikor Kuczka Péter személyes küldetése éppen a műfaj népszerűsítése volt a KFK-sorozaton keresztül is.
Mohácsi Zoltán 2020.07.27 21:23:07
@Orltran:
Ne vedd magadra! :-)
Érdemes elolvasni, pár száz forintért szinte mindegyik antikváriumban beszerezhető (regikonyvek.hu, antikvarium.hu, stb.).
Mohácsi Zoltán 2020.08.26 18:15:59
@Szabó A. Imre:
S tíz évesen a közepétől sem volt unalmas és érthetetlen? :-)
Igen, a Kuczka-magyarázat elfogadható. Ahogyan az is tény, hogy Sheckley mulatságos és szórakoztató.
Szabadságon vagyok. Tegnap délután Szerelmetesfeleslgtársamnak be kellett mennie a másodállását jelentő dolgozdájába, én meg, gondoltam, akkor uzsgyi a könyvtárba, a Központiba a Kálvin térhez. Alig volt valaki, új és visszahozott könyvek meg garmadával. A képregények polcainál kezdtem. Már ott…..
Újra és újra ismétlem magamat. Most éppen azt, hogy nehéz egy könyvről írni, ha ismerem a szerzőjét. Hát még akkor, ha nem csupán ismerem, hanem tisztelem és kedvelem is. Illetve még ebben az esetben sem lenne nehéz írni, ha az írás csupa hurráoptimista vonásokat emel ki a könyvből, vagy éppen…..
Tegnap átnéztem egy-két könyvespolcot, milyen könyveket értékesíthetek, könyvmegállózhatok a helyfelszabadtás érdekében. Nagy álmom egy könyvtárszoba, tehát merek nagyot álmodni, de amíg nincsen, szigorúan szembe kell néznem a ténnyel, hogy igen véges a rendelkezésemre álló hely. Ahogy…..
Vannak sorozatok, amelyeknek egyes részei nagyjából és mindent összevetve, konzekvensen ugyanazt a színvonalat hozzák. Sorolhatnám napestig őket, de itt van mindjárt a jelen bejegyzés tárgyának sorozat-alanya, a Lucky Luke képregények.  S mivel ugyanazt a színvonalat hozzák, túl sok újat nem lehet…..
Nemrégen írtam két értékelést a szerző általam olvasott könyveiről, a Kozmikus főnyeremény-ről és A tizedik áldozat-ról. Közben (ingyen reklám jön, mert tegnap ők is jó fejek voltak velem!) a regikonyvek.hu-n akció volt, meg közel is vannak a munkahelyemhez, még két könyve landolt a kocsi ülésén,…..
Erről a könyvről írtam már egy sommás bejegyzést. Most újraolvastam (nem árulom el, hogy azért, mert nem emlékeztem rá, hogy már volt a kezemben, mert az milyen már!), rájöttem, hogy rosszul olvastam, felül kell bírálnom az egykori, öt évvel ezelőtti véleményemet. Ami a következő volt:  „Egy…..
Az úgy volt, hogy Szerelmetesfeleségtársam mint családi programfelelős és -szervező úgy döntött, idén Gyulán nyaralunk. Az eredeti terv sokkal messzebbre szólt ugyan, de azt én mint családi pénzügyminiszter-helyettes, egyéb, ránk váró nagy kiadásokra nézve, a tekintélyes utazási költségek és egyéb…..
Nagyon örültem, hogy két nappal a nyaralásunk kezdete előtt megérkezett az értesítés, hogy átvehetem az előrendelt könyvemet. Mert PKD az egyik kedvenc íróm. Akkor is, ha a legtöbb könyvével van bajom, és egyetlen regénye, a Figyel az ég került csak a kedvenceim közé. Nem tudom megmagyarázni ezt az…..
Új sorozatot indítok a blogomon. Mert, ugye, alapvetőn ez egy olvasónaplós blog. Amiről most és eztán ebben a sorozatban írok, az nem szorosan véve olvasmányélmény, csak közvetve.  Ám a két napja, 2020 július 22-én színházban voltunk. Gyulán nyaralunk. Szerelmetesfeleségtársam mint családi…..
NEM TUDOM, MI KELL MÉG, hogy a világ belássa, a nyugati civilizáció a liberalizmus pusztító hatása miatt szűnik majd meg. Nem kell értelmiséginek, politológusnak, társadalomtudósnak, történésznek lenni, csak vigyázó szemünk most éppen Amerikára vetni, hogy ezt könnyen beláthassuk. Bizony, adja…..
Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…..
Hernádi Gyula regénye eredetileg 1971-ben jelent meg először. Aztán még párszor. Én az 1979-ben belőle készült filmet láttam először, parádés szereposztással: Bitskey Tibor, Juhász Jácint, Benedek Miklós, Oszter Sándor, Bács Ferenc, Rajhona Ádám, Reviczky Gábor, Madaras József, Hernádi Judit, Gáspár…..
Mohácsi Zoltán 2020.07.01 06:56:01
@wmitty:
A Sheckley-könyvvel találkoztam, az olasz filmmel nem. No, ennek jól utánanézek! Köszönöm!
Mohácsi Zoltán 2020.07.01 16:10:18
@wmitty:
Ó, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen!
Mohácsi Zoltán 2020.07.09 16:56:32
@wmitty:
„A kockázat árá”-t már megnéztük. Tetszett, különösen, hogy nem amerikaiul fogták fel a témát, és nem is úgy fejeződött be. Viszont annyira nem volt hű a könyvhöz. Szerintem a film sokkal inkább a médiáról szólt mint a könyv. Ami meg inkább az emberi agresszióról.

A másik film egy kicsit talonban van. A port.hu-s tartalma és a szereplők neve szerint (megegyeznek a könyvben levő nevekkel) sokkal inkább ez hű a könyvhöz.

Valószínűleg a linkjeid cserélődhettek fel, nem?
A könyveket majdhogynem mindig én vettem magamnak. A család elég hamar be- és átlátta, hogy ha könyvajándékot kapok, vizet hordanak a tengerbe, és már így is alig fér az olvasnivaló a gyerekszobába. Így jártam, véleményem szerint Szerelmetesfeleségtársammal is. Mert két dolog van. Egyfelől valóban…..
Mohácsi Zoltán 2020.07.04 09:41:18
@Perler Zuárd:
Micsoda kincsek rejtőznek a ládafiában! :-D
Én a negyvenhat évvel ezelőtt meghalt édesanyám idézetes-füzetét találtam meg a napokban. (Írtam is róla, itt a blogon)
Mohácsi Zoltán 2020.07.04 09:54:03
@Before:
Milyen irányra gondolsz?
Általában nem szoktam falni a sorozatokat. De tényleg nem. Hagyok nekik időt. Szerintem a „Térség” nálam soron következő része most, a júliusi nyaraláson kerül elő.

Igen, a film nagyjából hűen követi a könyveket, bár vannak eltérések, de teljesen elfogadhatók és érthetők. Engem legalábbis nem zavartak.
Mohácsi Zoltán 2020.07.06 17:09:41
@Before:
Á, mértéktartó én sem vagyok, de kitartó sem, úgy fest. Egyszerűen több köteten keresztül annyira nem köt le egyetlen téma és stílus. Nálam ez inkább önvédelem: nem akarom megunni, ami jó, hagyom, hogy hiányozni kezdjen.

Az első mondatodat nem értem. Általában a könyveket értékeli mindenki sokkal jobban, vagy konkrétan a „Térség” az alany. És a filmváltozatnál értékeli jobban, vagy ahogyan én értékelem?
Az öregek szeretik rendre, újra és újra elmesélni ugyanazokat a történeteket. Minden bizonnyal azokat, amelyek valamiért számukra fontosak lettek, maradtak. A környezetüknek ez sokszor már unalmas, de ők mégis el-elmondják ami a szívükön van. Az íróknak, sőt, általában a művészeknek kicsit könnyebb…..
Gőz Etelka Erzsébet nem ismert író. Talán azért nem ismert, mert el kell mondanom:Gőz Etelka Erzsébet NEM író. Annak ellenére nem, hogy írt egy könyvet. Na, jó, füzetet. A füzetben idézetek vannak, amik Gőz Etelka Erzsébetnek valamikor, úgy tizennyolc éves kora környékén fontosak voltak. Vagyis az…..