Bagi Zsolt 2013.02.15 05:37:55

Nem olvastam a Bulvárt (én csak műkedvelő kritikus vagyok, Lengyel Zsolt a profi), de megteszem, ez alapján tényleg érdekesnek tűnik. Ami meg az elmondani akarást illeti, az inkább megfogalmazni akarás, de egyébként teljesen igaz.

Bagi Zsolt 2013.01.28 08:27:12

Nem látom be, miért tévesztené össze a szerző nyelvi inkompetenciáját a szereplőével. Ha egy szerző szereplői sehol nem képesek valamely kifejezésmód bemutatására, miért feltételezzem a szerzőről, hogy ő egyébként képes lenne úgy kifejezni?

A szexualtás pedig a kortárs irodalomban (ha olyan nyilvánvaló kivételeket leszámítok, akik amúgy is az idősebb nemzedékhez tartoznak) nagyjából a közhelyek közhelyes kifejezése szintjén marad meg. Egyetlen kivételként most Jenei Laci Blueboxa jut eszembe, ahol bármi nem-közhelyes elmondatik ebben a témában.

Általában véve: azok a példák, amelyeket említetek, arra hívják fel a figyelmet, hogy TGM a nyelv romlását nem nyelvészeti vagy szociológiai (sem a szociolingvisztika, sem a nyelvművelés értelmében) keretek között veti fel. Nem az a kérdés, germanizmus-e a latin többesszám megtartása, hanem az, hogy ismeri-e a latin nyelvet minimális szinten az értelmiség; nem az a kérdés, miként tűnik el a régi szép nyelvhasználat, hanem hogy miként laposodik; nem az a kérdés, hogy hogyan őrizzük meg a nyelvet, hanem hogy hogyan mélyítsük.

TGM problémája az, hogy 1. a magyar kultúra bezárkózik 2. ettől nem lesz "magyarabb" csak sokkal sekélyesebb.

"A szembeszökő nyelvromlás – és a honi irodalmi szöveghagyomány föltűnő ismeretlensége, a kánon beszűkülése: már Jókait se olvassák! – világosan mutatja a még Kelet-Európában is példátlan bezárkózás, inszularitás (szigetszerűség) csekély értékét. A csonka-magyarországi (röviden: csonkamagyar) elszigetelődés, a külhoni hatásoknak 1989-ig ismeretlen kimaradása (beleértve a „külmagyar” nemzetiségi kultúrákat, amelyeknek a nem budapesti hatásokat interiorizáló mozzanatai immár érthetetlenek) nem vezetett a nemzeti idom elmélyüléséhez, intenzívebbé, sajátszerűbbé vagy akár cifrábbá válásához; a világ gondolati áramairól, áramlatairól való leszakadást a csonkult nemzeti eidosz további romosodása, elbarbárosodása kísérte."

Ez a kérdésfelvetés pedig nagyon is "belefér" TGM viilágnézetébe, miért is ne férne bele. Ez a kultúripar különös ("csonkamagyar") működésének egy leírása.

Bagi Zsolt 2013.02.03 16:26:18

@pputto: Ne haragudj, de szerintem senki nem Bán Zsófiáról vagy Schein Gáborról beszél. Én nem szeretnék neveket mondani, de tudok legalább 3-4 olyan jelentős magyar költőt mondani, aki elemi tájékozatlanságot mutat be a filozófiai műveltségben akkor, amikor éppen vitában állnak azzal. Schein Gábor egyébként a maga műveltségével pedig olyannyira kilóg a sorból hogy vele ugye meg mindig ez a baja a magyar értelmiségnek: túl okos verseket ír.

Biztosan van többféle irodalom és nem kell mindenkinek Nádasnak leni (nyilván nem is lehet, Nádas egy van), de az eredeti állításban az írók szerintem úgy szerepeltek, hogy még jelentős írókat esetében is találunk olyan nyomokat, amelyek a bezárkózást mutatják.

Az egész persze részben azon múlik, min is vitatkozunk. TGM egy esszében írta, amit írt, és nem írta, meg pontosan mire gondolt. Én a szexualitás irodalmi megjelenései esetében igazat adok neki, nyilván túlzottan általánosító a kijelentése. De hogy a magyar kulturális élet amúgy is hajlamos a bezárkózásra, az szerintem nem kérdés. Hogy létezik csonkamagyar kultúra, ami már a határon se nagyon lát át, az számomra tény.

Nádas esszéiben tulajdonképpen nem az a nagy, hogy milyen okosak, hanem hogy mindig képesek olyan nézőpontot felvenni, , ami nem egyszerűen européer, hanem az európai kultúrát és a magyart egyszerre képes kritika alá vonni. A regényei is ilyenek persze, csak az esszéiben jobban látszik. Nem azért mert filozófikus: nem filozófiai szövegeket ír. Ha az egyébként általam kedvelt Dunajcsik Robbe-Grillet-kritikájára gondolok, akkor csak azt látom, hogy itt nem csak az évek számának a különböző szerepe problémás, hanem az európai műveltséghez való hozzáállás. Azaz: mély ismerősség az egyik és felszínes ismerettség a másik esetben. Nem akarok persze igazságtalan lenni Dunajcsik más esetekben (pl Sebald) kivételesen tájékozottnak mondható.

Bagi Zsolt 2013.02.05 07:48:18

Nem, szerintem sem kötelező. De ha olyan szavak vannak a versben, mint például "Heidegger", vagy "Lyotard" (és nem mellesleg: "Hölderlin"), akkor nehéz ezeket pusztán formailag szemlélnem és eltekinteni attól, hogy egyébként tulajdonnevek és olyan individuumokat jelölnek, akik részei a filozófiai hagyománynak. Ilyenkor felmerül az emberben, hogy mennyiben sikerült a lírai alkotásnak érdemben megszólítani ezt a hagyományt. De lehet, hogy ez csak az én heppem.

A kulturális bezárkózás ettől majdnem független, de csak majdnem. A bölcseleti műveltség a műveltség "része" ("része", mert most megengedő vagyok, és nem jövök a műveltség fogalmának eredetével, stb.), és vannak olyan irodalmak, ahol elvárják íróiktól, hogy ismerjék azt. De nem akarok itt kulturális polgárháborút indítani, csak megjegyzem, hogy nem igazán látok új Petrit a líránkban. Nyilván fiatal irodalmunk nagy része - fiatal, de az amit "újkomolyságnak" neveznek (félig tréfából, ahogy én látom), az nagyon messze van a bölcseleti költészettől.