Adatok
Anita Hoffmann
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Felicitász blogja
Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (10.) - A visszatekintők (2. rész)
2010.01.07 03:34:00
A gyerekeik létét megbánó szülők nagyon kevesen vannak. Ennek részben az az oka, hogy ilyet bevallani még egy névtelen kérdőíves felmérésben is nagyon erős társadalmi (és személyes) tabunak számít, részben pedig az, hogy az ilyen történetek mögötti tragikus sorsok már…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én egy tudatosan gyereket nem vállaló nő vagyok, és nagyon jó volt olvasni ezt a 10 bejegyzést. Folyamatosan a "hát ez az, erről beszélek én is" élményem volt olvasás közben.
A miértekről csak annyit, hogy én az vagyok, aki egész egyszerűen nem szereti a gyerekeket.
És bár ez nagyon gonosznak hangozhat, tényleg ez az igazság. Persze van kivétel, hiszen párom előző házasságából van egy kislány, akit nagyon igyekszem szeretni és sikerül is, de a legtöbb gyerek engem idegesít, kényelmetlen a társaságuk. Inkább kerülöm az olyan helyzeteket, ahol gyerekek vennének körül.
Anyukám szerint kisgyerekként sem szerettem a kisebb gyerekek, babák társaságát.
Pedig szerető szülők neveltek fel, minden testvéremnek gyereke van, én mégsem vágytam erre soha.
Fárasztó folyton a sodrással szembe menni és folyton védekezni, meg magyarázkodni miért is nem akarok gyereket így harminc évesen.
Mindenen keresztül mentem, amit leírál ebben a témában, és baromira dühít az emberek reakciója. Hogy majd úgyis meggondolom magam, meg önző vagyok, meg nem tudom mi az igazi boldogság... stb.
De amúgy ezt is általában azok az anyák szajkózzák leginkább, akikről azt írod, nem tudatos döntés volt a gyerekvállalás, csak sodródtak az árral. És önigazolnak. Meg dühösek rám, amiért így is boldognak látnak.
Tudod mi volt, ami számomra megviágosodást hozott? Egy háromgyerekes barátnőm egyszer azt írta, hogy ő ugyan iszonyat boldog a gyerekeivel, és nem bánta meg a gyerekvállalást, de szerinte azért minden anya cserélne az én életemmel szívesen, legalább egy napra. (Pedig az én életem sem könnyű, csak nincs benne gyerek)
És ekkor belém hasított. Én soha, nemhogy egyetlen napra, de egy pillanatra sem cserélnék olyan nőkkel, akiknek gyereke van. Boldog és teljes az életem így. Nem irígylem az anyáktól az anyaság élményét, nem kivánkozom más bőrébe. Olyan életet élek, amit mindig is szerettem volna. És egy fél gondolat erejéig sem kéne ebbe gyerek :)
Köszönöm ezt a sorozatot, terjeszteni fogom :)