NNorbert 2013.01.30 17:18:56

A novellával csak annyi gondom volt, hogy nem tudtam hova tenni. Nem tudtam, mit lássak benne. Véleményem szerint jól van megírva, de a végére érve csak egy pislogásra futotta.

Ez valszeg' olyan novella, melyben nem a cselekmény, sokkal inkább az alkotó művészisége bukkan fel. Ha annak lett szánva a novella, jó lett. :) De nekem ehhez ez kevés. Azért örülök, hogy egy hölgy is tiszteletét tette. :)

NNorbert 2013.01.28 18:23:29

@Maggoth: nem is az elvárással van a baj Zsolti, hanem azzal, hogy ezt olyan stílusban teszi meg, ami nálam jóval kevesebb önbizalommal rendelkező szerzőket kifejezetten elkedvtelenítene. Ahogy a moderátor fogalmazott:

"Az oldalnak valóban célja, hogy az írók kritikát, visszajelzést kaphassanak, és jó, ha tárgyilagos és alapos vagy a hibajegyzékben, de azért csak finoman, hogy a mű hibáját érje a kritika, de a szerzője ne rossz szájízzel olvassa azt (mert akkor nem is fogadja meg).
Nem azt kérem, hogy böngyörgessük-simogassuk a szerzőket, csak azt, hogy úgy fogalmazzunk, mint ahogy akkor, ha a - magánéletben ismeretlen - szerzővel személyesen üldögélnénk egy kávé fölött. :) "

Egyszer egy jóbarátom sok önbizalomerősítés után vállalta, hogy publikálja a művét egy írókörön. Első novella volt, egy kezdő szerzőtől, de az enyémnél jóval több cselekménnyel. Mit kapott rá válaszként? "Megkérem Önt, hogy soha többé ne publikáljon sci-fit!" és lőn, azóta sem írt semmit, pedig az ötletei meglennének hozzá. És ezt egyetlen novellára kapta, az eset pedig elborzasztott. Szeretném megvédeni a kezdő írókat a hasonlóan sznob véleményektől, ennyi az egész sztori.

Offolásnak meg azért nem lehet nevezni, mert az említett kommentelő hivatkozott rám, és a művemre is, ráadásul egyikre sem túl pozitív szavakkal. Ha flamegenerálással kell valakit vádolni, fordulj Demeter Attilához. Ha ő nem ír bele a hozzászólásába, én sem generálok vitát.

NNorbert 2013.01.28 19:45:48

@Maggoth: általában én is szeretek diplomatikus lenni.

@Demeter Attila: én is ezt szerettem volna kérni, nem is értem, miért volt szükséges itt hivatkoznod rám. Novella alapján pedig nem szokásom megítélni az embert, de majd meglátjuk.

NNorbert 2013.01.29 16:41:42

@Maggoth: ezért sem tartom jó ötletnek azt, ha valakiről úgy kezdünk gondolni dolgokat, hogy nem ismertük meg előtte az illetőt rendesen. :)

NNorbert 2013.01.23 15:58:11

@Maggoth: Ezt kérdezd meg a karaktertől, hogy miért hangsúlyozta ki. Talán csak félrefordított egy kifejezést; a számítástechnikai értelemben vett avatárhoz hasonlította a testét; ki tudja? Ezer oka lehet.

@sz-ter: Szeretnék hinni az utolsó sorban írt javaslatodban, de sajna elég sok helyen tapasztaltam már azt, hogy az olvasók nem igazán szeretik továbbgondolni az olvasottakat. Ezért nem értenek meg egy karaktert, szöveget, stb. Köszi a kritikát. :)

NNorbert 2013.01.24 18:24:38

@Maggoth: A vicces egyébként az, hogy a szövegeimet átnézettem egy lektorral. Én ugyanis nem tudom magát az írásstílust nagyon kritikus szemmel nézni, mert ilyen téren elég igénytelen vagyok, ha olvasok. Csak annyit tudok megállapítani belőle hogy pörgős, lassú, szép vagy egyszerű. Ha tudsz nekem mutatni egy hozzáértőbbet, állok elébe!

Egyébként meg köszönöm a hosszas elemzést, szeretem, ha így kielemeznek. :)

NNorbert 2013.01.23 15:53:48

Melankolikus írás lett, melynek sci-fi mivoltáról csak az utolsó sorokban szerzünk tudomást. Minden szerelmes rémálma az, ami a novelládban megjelenik. Szép munka. :)

NNorbert 2013.01.22 20:38:38

Azt hiszem, erre mondják azt, hogy egy írásnak lelke van. :) Nagyon jó volt.

NNorbert 2013.01.22 19:57:09

Amennyiben nem érzek jogosnak egy kritikát, válaszolok rájuk. Tekintettel arra, hogy két „kritikát” is kaptam, hosszú hozzászólást fogok készíteni. Először siloneának fogok írni. A hosszászólásokból részleteket emelek ki, és azokra írom válaszaimat.

„És ÍGÉRETES??? Ez vicc.”

Mikor legutóbb ellenőriztem, még párbeszédes stílusban írt novella volt, nem vicc. De örülök, ha találtál benne humort is. :)

„Ellenpélda erre a "barátságos mosoly" , a "jó megjelenésű férfi", a "tengerkéken csillogó tekintet", a "színlelt zavarodottság", stb.”

Mi a baj ezekkel? A tekintetes rész még aláírom, hogy giccses, de a többivel mi a baj?

„És a párbeszédek élettelen sivársága. A középkori misztériumdrámákra emlékeztet, ahol különböző megszemélyesített hittételek vitatkoznak egymással.”

Pedig igyekeztem a lehető legjobban ügyelni arra, hogy érdekes dolgokról beszéljenek a szereplők. Úgy néz ki, egyedül én vagyok ilyen mazochista.

„Ne írj több ilyet! Borzalom végigolvasni, ma már nem vagyunk kíváncsiak érvelő és okfejtő "monológusokra", konfliktus kell!!!”

Az, hogy végig tudtad olvasni, számomra bizonyítja, hogy meg tudott benned mozgatni valamit. Valamit, ami miatt végig voltál képes olvasni. Ha én nem tudok végigolvasni egy novellát, nem olvasom végig, és kész. Elfogadom, hogy nem nekem szánták. Ami pedig a másik részét illeti a szövegednek: szubjektív. A novellának volt konfliktusos pontja, és csattanóval is bírt. Az, hogy neked több konfliktusra lett volna igényed, elmondhattad volna udvariasabban is, és ami a legfontosabb: elég egyetlen felkiáltójelet használnod.

„Sematikus személyek helyett egyedi karakterek eredeti konfliktusai, bár arról jódarabig még nem fogsz tudni jól írni, mert előtte meg kell élni őket, de e ebbe az irányba indulj el!”

Ezt az „eredetiséget kell letenni az asztalra” dolgot sohasem pártoltam. Nézd végig az elmúlt negyven év regénytermését. Hány olyan ötletet tudsz nekem mondani, ami nem bukkant föl korábban egyetlen írónál sem valamilyen formában? Ez a világ rendje. A régi nemzedék hat az újra. Ötleteik, szereplőik velünk maradnak, és akarva-akaratlanul is belekerülnek saját műveinkbe. És nem ebbe az irányba indultam el, de már régóta akartam egy ilyen novellát írni, melyben félreteszem az irodalmi jegyeket, központjául pedig a filozófiát teszem meg. Több ilyen nem nagyon lesz, ne aggódj. :)

Demeter Attila

„Bedőltem. Hitelesnek vettem a mondatokat, és az gáz. Vagy gondolja komolyan a szerző, vagy ne írja le! Főképpen nem azokat, amelyeket leírt.
Tukmálná rám a konfliktusmentesség kliséjét ideális állapotként, pedig ez maszlag. Konfliktusok nélkül csak mozdulatlanság van. Hirtelen belegondolva talán nem érthető, de mégis igaz.”

Az első felére csak annyit írnék: én nem szerepeltem a novellámban, nézőpontom pedig eltérő a szereplőkétől. Számomra izgalmas dolog a sajátométól eltérő nézetekkel játszani, és szembeállítani őket más nézetekkel, melyekkel szintén nem azonosulok. Az én novelláimban visszatérő elem ez, a későbbi írásaim során is fel fog majd bukkanni, igaz, nem CSAK arra lesz kihelyezve a mű. Szóval, én nem tukmálok rá senkire semmit, ahogy a novella sem. A szereplők – jobban mondva az idegenek – viszont igen. De mi is ugyanezt csináltuk kevésbé fejlett embertársainkkal történelem során, nem igaz? Rá akartuk venni őket olyan dolgokra, melyeket nem akartak. A második részével pedig egyet értek, hisz ha nincs mi ellen harcolni, unalmas lenne az élet.

„"Végszóként:...amit az ember létrehoz, az elromlik." Mégis: Ez miből következik?”

Történelem és fizika. Eddig bármilyen társadalmi rendszert is hozott létre az ember, mindig akadtak hibái. A könyvek pedig széteshetnek, az üveg eltörhet, az ételt meg tudjuk enni, a gyógyszereknél gyakoriak a mellékhatások stb. Az ember nem tökéletes, így amit megteremt, szintén nem az.

„"Mi történne, ha kiderülne, hogy mind az elmúlt évezredek tudományos felfedezései, mind a vallási meggyőződés téves?"
A válaszom az, hogy ez lehetetlen.”

A novella eljátszik a lehetetlen lehetetlenségével. ;) Ha sci-fit írok, mindig fel teszem magamnak a kérdést, hogy „mi lenne ha?”, mert e nélkül úgy érzem, nem használom ki a science fiction szóból a fiction részt. Izgalmasabb így írni – legalábbis nekem – hogy a lehetetlent mutatom be, boncolgatom, átalakítom a világunkat és úgy írok történetet. Eddig ez működött is, mert élveztem a megírást.

„Mellesleg a nő a csattanó előtt indokolatlanul viselkedik úgy, ahogyan látjuk. Közönyösen kellene néznie a lövöldözést, mert ő tudja az igazságot, nincs oka arra, hogy megjátssza magát.”

Szeretem, ha az olvasóimnak nem kell mindent elmagyaráznom. Ha kicsit továbbgondolod a karaktert, az eseményeket meg a hasonlókat, rájössz az okára, ennyit elárulok. ;)

„A fogalmazás hemzseg a nyelvtani pongyolaságtól. Egy jellegzetes rémség a sokból”

A rémség szó használatát nem érzem helyesnek. Az általad felsorolt dolgok szubjektívek, más például képes volt elolvasni, és nem biztos, hogy erőltetettnek érezte. Így a később emlegetett tárgyilagosság értelmét veszti. Ami pedig a stílust illeti, én nem szeretek irodalmi lenni. Én így élvezem a puritán írást, nekem ez megfelel. Nem óhajtok szépirodalmi jellegeket tömni a novelláimba, mert amikor megpróbáltam, egy jóval használhatatlanabb szöveg kerekedett ki belőle. Nem nekem való, így aki ezt kutatja az írásaimban, bizony csalódni fog. Nálam mást kell keresni. ;)

„Vegyem magamra? Mert én csupán tárgyilagos voltam. Ha ez problem, többé nem teszem, de akkor nincs értelme a kritikának. Azokon a honlapokon, ahol megfordulok, a tárgyszerű hibajegyzéket megköszönjük. Én is, ha más teszi elém.”

Én szeretek tanulni a kritikákból. Pestabácsi kritikája például jó volt, még ha rövidebb is a tiéteknél. Volt benne némi dicséret, mely erőt adott, és kitért a hibáimra, melyeket a későbbiekben javítani is fogok. Egyszerre töltött meg reménnyel, hogy „jó ez, csak finomítsd a jövőben”, és útmutatást is adott, hogy mit javítsak. Ha azonban egy kritika nagyon bicskanyitogató stílusban van megírva, abból a szerző nem fog tanulni, hanem két féle reakciót vág le:

– Önbizalomhiány esetén a szerző életkedve is elmegy tőle.
– Arrogancia esetén pedig csak azért is folytatni fogja az ilyen színvonalú munkákat, hogy téged dühíthessen.

Itt, ezen a blogon gondolom sok kezdő szerző fog majd publikálni, és mindegyikük szeretne néhány önbizalom növelő kritikát olvasni, beleértve a fejlődést segítő szavakat is. Ezekhez tehát nem úgy kell hozzáállni, hogy CSAK irodalmi remekeket fogtok olvasni – arra van épp elég elitista írókör –, hanem hogy ígéretes, a későbbiekben talán látványosan továbbfejlődő írók munkáit olvashatjátok. A kritikák tehát tényleg legyenek előlépést segítő munkák, ne pedig olyanok, hogy „ezt mégis hogy a francba képzeled?!”. Ha tetszik valami egy műben, tessék leírni ugyanúgy, mint ha nem, de finoman kell fogalmazni, különben senki sem fog ide írni, és ellaposodik a blog. Az író azt érezze, hogy íróként kezelik, nem pedig azt, mintha egy cirkuszban lenne. Ha meg túlnőné saját magát az egója, a moderátor majd elintézi. ;)