Regisztráció Blogot indítok
Adatok
TurtleKat_

45 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ez megint mi már! A forradalmi hangulatú prüntyögés és klattyogás bajnokai: ők a meridiánbratyók,  a szintetizátoros-dobgépes no wave tropicalia örökké-ellenzéki ötösfogata. Egy megbomló korszak zord táncaival támadnak, elcsigázott kántálással erőről, barátságról, osztályharcról, ami alatt…..
Szétcsúszott striciszerepkörből fogalmazó cockney-poéták előre! Várnak a mizantrópdiszkó kiégett angyalkái. ..
Huszonnyolc új, szomorú és vicces bezavarás egyik kedvenc dalszerzőmtől. Mit csinál a Kraftwerk áramszünetben, miért lenne jó újra az utcán strichelni, ilyenek. Stílus- és nem csak stílusgyakorlatok. ..
A nagy újrahallgatások jegyében, gondoltam, elétekgurígatom ezt a 88-as lemezt, úgy, ahogyan elém gurígatta a vakszerencse. Két nagy zörömbölő ködhuszár randevúzik itt: a Cyro-féle dél-amerikai poliritmia, dzsungelharcos-csujogatók az ütőhangszerparkból és a Derek-féle talányos gitárimprovizáció…..
Ezzel jött szembe nekem a jútyúb a minap, mondom miez. Aszondja, kedvenc kszilofonvirtuózaink duója ez 1999-ből, alsó hangon húsz évre innen tehát, és nem a jövőből, bár szólhatna nyugodtan onnan is. Zörögnek, kuttognak, körlélegeznek, és csak semmi torzítás, gerjedés vagy zúzás, az egész lemez…..
"I wanna rock you, baby..." Ignatz 2020.04.29 15:02:54
Életemben Ignatzot hallgattam a legtöbbet, összenőtt a napjaimmal, az éjszakáimmal, ezért megérdemel egy nagyposztot. Meg amúgy is. A belga gitáros-énekes zenéje zümmögő, zajos, sötét, absztrakt blues, egyszer álomittasan repetitív, máskor dühöngő, túlvezérelt, sodródó. Bram Devens egymaga dünnyög,…..
A fantasztikus nevű Ak'chamel zenéje egzotikus és halálszagú, toxikus közel-keleti drone-folk csodaképződmény, mord és felemelő, sivatagi kábulat. Eddig kizárólag kazin pattintgatta a túlvezérelt temetői bosszanovát, a Totemist kijött bakeliten is. Ennél nem várok többet idén! Csüggesztő chill…..
Az egyik tavalyi kedvencem: horizontbámulás kánikulában, Roberth Ashley-t és Terry Riley-t idéző hangköltészet, orgonák, zongorák, föléhangolt szintik, szétterített gitárszőnyegek huzalozódnak egymáson át, és Cyro Baptista perkázik, zörög, hentyereg, hol Dél-Amerikát, hol a Közép-Keletet odaidéző…..
Mike Dillon számomra abszolút etalon arc, többek között a Garage a Trois, a Critters Buggin és a The Dead Kenny G's nevű - külön szuperposztot érdemlő - csapatok tagja volt, de (Skerikkel együtt) Les Claypool zenekaraiban is megfordult. Keveseket látni headbangelve vibrafonozni, hörögve-reppelve…..
A Martin Küchen által vezetett kilencesfogat a kedvenc nagykiszerelésű jazzformációm, ez itt a tavalyi lemezük. Leheletfinom hangszerelésű témák és vehemens free vadulások hurkolódnak egymásba - olyan forradalmi itt az összkémia, amit kevés ilyen bigband-határt súroló zenekarnál hallani. Beszarás,…..
Alan Bishop (Sun City Girls és kismillió másik projekt) kairói triója idén is ízekre hipnotizál, ópiumgőzbe borít, kihúzza a lábad alól a varázsszőnyeget is. Olvassatok Burroughst közben, vagy ne! Minek óvakodni a törpétől, evickélni Dudley Moore farvizén? Pattanjatok a kétfejű zöld ölebre, és…..
Szóval, ez itt Steven Stapleton első válogatáslemeze, amin a kedvenc szarai vannak. Mindenféle. Akármik. Kurva jók, érdekesek, megváltják a világod, felnyitják a szemed, új irányokat jelölnek ki számodra. Francia dolgok, ennek ellenére jók. De nagyon. Nyilván nem várhatja senki, hogy…..
Új anyagok szivárogtak ki a legendás Marvin Pontiactól, a malii születésű, Amerikába szakadt, örökké-űzött és számkivetett feka-zsidó blues-ikontól, akit saját bevallása szerint elraboltak a földönkívüliek, mielőtt 1977-ben életét vesztette egy Detroit-környéki buszbalesetben. Az 1999-ben megjelent,…..
George Xylouris a koboz, Jim White a dobok megett, harmadízben. Görög táncok, lantsikálás, beópiumozás és rock and roll...
Nem hallottam róla, egészen máig, amikor szembejött az internet sivatagában ez a lemez, aszittem délibáb, de nem. Utánacsekkoltam kicsit: ez a 19 korai, otthon feljátszott, egygityós, tapsolós-dobogós-szájharmonikázós-éneklős felvételt tartalmazó lemez [2012-ben jelent meg] karcosabb és trúbb…..
CD1CD2 Volt Sun City Girls-ös Alan Bishop barátunk harmincöt új számot pakol elénk, duplacédé vagy triplaelpé formájában, ki honnan nézi. Agresszív, vitriolos country-k, pszichedelikus felső-afrikai és közel-ázsiai hangulatok, balladisztikus vérfürdő-rendezés, gyűlöletódák, ragák, lírai…..
A Sun Kil Moon-os Mark Kozelek együtt nyomja egy Ben Boye nevű billentyűssel [Bonnie Prince Billy mellől] és a Dirty Three dobmágusával, Jimmel. A végeredmény tíz gomolygó dal: kitartó, melankolikus grúvok, dünnyögés és véget nem érő storytelling, visszaemlékezések kövér macskákra, gyászra,…..
Szóval szerintem baromi menő az új Pere Ubu, gyerekek!A "Howl" pedig a hónap száma.Ezek az arcok még mindig tudnak valamit...
Idén 10 éves az egyik kedvenc lemezem, a North Star Deserter a csodálatos Vic Chesnuttól. Ezért most iderakom szépen az összes lemezével egyetemben, amúgy is nagyon régóta tervezem, hogy ennek a szent és utánozhatatlan nyomoréknak a hibátlan életművét iderakom. Ja, ha valaki nem vágja, Chesnutt 18…..
TurtleKat_ 2017.09.21 14:24:37
Keresztényi hangulat. Egygityós gospel. Önsorsrontásgátló árenbí. Soul! Ne drogozz, ne igyál, egyél rendesen, járjál el edzeni. Mantrázd a címadó számot. Elestél és elaludtál az utcán? Nézz tükörbe. Az Úr segít.Johnnie Frierson különben az After Laughter-ös Wendy Rane tesója. Ez pusztán egy…..
Szép, vibrálóan szomorú dalok a Dirty Projectors-szal való közreműködéséről is ismerhető Larkin Grimm új lemezén. Szerelem, félelem, magány, csalódás, üresség, bántalom, gyönyörű hangszerelés, freak-folk felhangok. Harcos...
Nagyon fincsi zongorás jazztrió, három számban Iggy Búgóhangú Poppal a mikrofonnál.Bámuld a felhőket, és hesszelj rá egy hatalmasat te is!..
Jessicát a Thee Silver Mt. Zion-ból és a Black Ox Orchestar-ból ismerhetjük, de hegedült Carla Bozulich és az Arcade Fire egy-egy lemezén is. Ez a szólócucca szerintem elbaszott szép, engem legalábbis beleszögezett a falba. A post-akármi és neo-klasszikus határán, vonósdrón-alapú bolygóközi…..
A 2014-es Nothing Important után újra itt a Richard Dawson, és megint iszonyú erős. A Peasant dalciklusa a középkorba vezényel: szövőnők, csirkebontók, bakák és örömlányok, meg hogy mivolt velük a tizenkevesedik században. Katartikus kesergés és önfeledt önhergelés, zajos szívű, avantgárd…..
Körlégző-őskürtös haverunk döngöl, bőg, süvölt monumentális szaxofonján, mint egy állkapcsait csattogtató hóvihar. Tavaly Henryk Gorecki szimfóniáját gondolta újra, idén állítólag és többek között Aphex Twin inspirálta. Jól van akkor!..