Adatok
Dum_Spiro_Spero
9 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A kérdés a legutóbbi poszt kapcsán merült fel, de nem először, sokan és sokszor utaltak már arra, hogy mekkora a különbség a legitim kapcsolatban élő ember és a szerető "értéke" között, noha számomra kicsit homályos, miféle mértékegységben lehetne kifejezni ezt az…..
Dum_Spiro_Spero
2013.04.30 13:22:16
@skarlát betű:
szia!
köszi a gyors és segítő választ! :)
igen, most - még/már - otthon is jobb. szexuálisan is.
igazad van, tulajdonképpen én is a több együtt töltött időt, és lehetőséget irigylem. (lehetőség alatt a szex is ott van...)
amúgy nem vagyok féltékeny a párjára. nem a felesége, még csak néhány éve vannak együtt... de...benne mégis van valamiféle űr, amit így próbál kompenzálni. velem. a szex náluk otthon sem annyi, és olyan, mint ahogyan várná, vagy szeretné. ezért kellett még egy kapcsolat, velem, ebben a formában. de ezt leszámítva amúgy harmónikusnak mondott a kapcsolatuk.
mondtam neki, hogy nem akarok tudni az ő ilyen jellegű dolgaikról, de néha ártatlanul is kicsusszan valami, ami erre utal. nem mindegyik zavar, de akad köztük olyan is, ami fájó tud lenni. de egyébként tiszteletben tartja ezen kérésem, és csak akkor osztja meg velem, ha tudni akarok valamit, vagy kérdezek.
Őt nem zavarja, ha én megosztom vele az otthoni dolgaim.
igen, megint bólogatok. kezdek beleszeretni. vagy talán már bele is szerettem. szokom az érzést. mármint ezt a kettősséget.
de beleszeretés nélkül viszont nem működne, mert akkor nem is lenne rá szükségem.
Igyekszem szem előtt tartani amit irtál, köszönöm! :)
szia!
köszi a gyors és segítő választ! :)
igen, most - még/már - otthon is jobb. szexuálisan is.
igazad van, tulajdonképpen én is a több együtt töltött időt, és lehetőséget irigylem. (lehetőség alatt a szex is ott van...)
amúgy nem vagyok féltékeny a párjára. nem a felesége, még csak néhány éve vannak együtt... de...benne mégis van valamiféle űr, amit így próbál kompenzálni. velem. a szex náluk otthon sem annyi, és olyan, mint ahogyan várná, vagy szeretné. ezért kellett még egy kapcsolat, velem, ebben a formában. de ezt leszámítva amúgy harmónikusnak mondott a kapcsolatuk.
mondtam neki, hogy nem akarok tudni az ő ilyen jellegű dolgaikról, de néha ártatlanul is kicsusszan valami, ami erre utal. nem mindegyik zavar, de akad köztük olyan is, ami fájó tud lenni. de egyébként tiszteletben tartja ezen kérésem, és csak akkor osztja meg velem, ha tudni akarok valamit, vagy kérdezek.
Őt nem zavarja, ha én megosztom vele az otthoni dolgaim.
igen, megint bólogatok. kezdek beleszeretni. vagy talán már bele is szerettem. szokom az érzést. mármint ezt a kettősséget.
de beleszeretés nélkül viszont nem működne, mert akkor nem is lenne rá szükségem.
Igyekszem szem előtt tartani amit irtál, köszönöm! :)
Dum_Spiro_Spero
2013.05.02 09:08:34
@skarlát betű:
szia!
Köszi a tippet, megkerestem, elolvastam. sok igazság van benne, szerintem is.
bár nyilván a fázisok milyensége függ az otthoni és a szeretősdi kapcsolat alakulásától is, hogy milyen irányban szövődik. Egyelőre nekem eszemben sincs az utolsó fázisokat elérni...
Azt hiszem, hogy abban az esetben jön el az a pont, hogy a nő félredobná az amúgy nem szörnyű, de langyos, laposodó családi kapcsolatát, ha a szeretője valóban sokkal jobbnak tűnik, és túl erős a kontraszt a kettő között. Nálam még ez a veszély nem fenyeget.
De tanulságos a "tanulmány", és lehet ennek alapján kezelni talán a helyzetet, vagy figyelni rá, hogy helyén kezeljem a dolgokat.
Köszi!
szia!
Köszi a tippet, megkerestem, elolvastam. sok igazság van benne, szerintem is.
bár nyilván a fázisok milyensége függ az otthoni és a szeretősdi kapcsolat alakulásától is, hogy milyen irányban szövődik. Egyelőre nekem eszemben sincs az utolsó fázisokat elérni...
Azt hiszem, hogy abban az esetben jön el az a pont, hogy a nő félredobná az amúgy nem szörnyű, de langyos, laposodó családi kapcsolatát, ha a szeretője valóban sokkal jobbnak tűnik, és túl erős a kontraszt a kettő között. Nálam még ez a veszély nem fenyeget.
De tanulságos a "tanulmány", és lehet ennek alapján kezelni talán a helyzetet, vagy figyelni rá, hogy helyén kezeljem a dolgokat.
Köszi!
Elérkezett a szülinapom, amely egyben Alain (ex-Alain) névnapja is.
Napok óta ólálkodik bennem a kisördög, és azt sugdossa, sőt az utóbbi napokban azt ordibálja, hogy „köszöntsd fel! Köszöntsd fel!”
Az eszem pedig megint hiába dübörög, hogy semmi értelme, a lelkem…..
Kertész Ilka, régi olvasónk összefoglaló jellegű vendégposztját olvashatjátok arról, hogy miért és mikor kell(het) valakinek szerető - jó alkalom arra, hogy néhány régi posztot visszaolvassunk, vagy újonnan felfedezzünk. Kommenteljetek ide és akár a beidézett posztokhoz…..
Dum_Spiro_Spero
2013.02.05 18:40:18
@skarlát betű:
Hálás köszi az őszinte véleméyért! Valahogy sejtettem,h efféle lesz a válasz...:(
A párom iránt szeretnék szerelmes vágyódást érezni, igen. Tudok olyat,akinek ez évtizedekig sikerült,reméltem,h nekem is menni fog.
Szeretet van,de az sokkal enyhébb vonzalom,ha egyáltalán nevezhetö annak.
Holdviola,
Neked is köszönöm! Kell a más vélemény,más nézöpont, hasznos is tud lenni.
Hálás köszi az őszinte véleméyért! Valahogy sejtettem,h efféle lesz a válasz...:(
A párom iránt szeretnék szerelmes vágyódást érezni, igen. Tudok olyat,akinek ez évtizedekig sikerült,reméltem,h nekem is menni fog.
Szeretet van,de az sokkal enyhébb vonzalom,ha egyáltalán nevezhetö annak.
Holdviola,
Neked is köszönöm! Kell a más vélemény,más nézöpont, hasznos is tud lenni.
Dum_Spiro_Spero
2013.02.06 09:08:12
@HoldViola:
Teljesen egyetértek veled ebben, ez szerintem is aljas módszer, és undorító. Ha két ember társ, és szereti egymást, akkor nem bántják meg a másikat efféle trükközéssel, játszmázással.
Ebben én se lennék partner. Azt hiszem, az már beteges, ha valaki ebben leli örömét.
de ez is csak egy privát vélemény, erősen SZERINTEM.
Nagyon jó a blog, visszajárok! :)
Köszi!
Teljesen egyetértek veled ebben, ez szerintem is aljas módszer, és undorító. Ha két ember társ, és szereti egymást, akkor nem bántják meg a másikat efféle trükközéssel, játszmázással.
Ebben én se lennék partner. Azt hiszem, az már beteges, ha valaki ebben leli örömét.
de ez is csak egy privát vélemény, erősen SZERINTEM.
Nagyon jó a blog, visszajárok! :)
Köszi!
Dum_Spiro_Spero
2013.02.06 12:52:15
@skarlát betű:
Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak, és bassszus az a helyzet, hogy valószínűleg IGEN lenne a válasz. sőt, néha álmodom is efféléket, és az megviseli a lelkem, rossz érzés nagyon. Lehet, hogy az segítene, mindemellett borzasztóan rosszul esne, és fájna. Talán épp emiatt kezdeném törni magam, igen. de az szerintem más helyzet, hiszen az elveszítésétől való félelmemben cselekednék csak így, nem vagyok benne biztos, hogy hosszútávon megoldást hozna. Mert nem zsigerből fakad, hanem csak ijedelemből. Persze lehet, hogy ez hülyeség, és ez épp az az eszköz, ami a célt szentesítené, tök mindegy mennyi ideig. Ez is benne van. Nem tudom ki akarom-e próbálni...:)
Annnyira de annnyira jókat írsz, és a hosszászólások is nagyon tanulságosak, le a kalappal! Még sok idő lesz, mire mindent elolvasok, de lehet belőle meríteni, sok gondolatot ébreszt bennem is, és más megvilágításba helyez dolgokat. Ez a szeretősdi kérdés is elképesztő mennyire más szűrőn át lehet nézni azt amitől eddig idegenkedtem, vagy elitélendőnek minősítettem.
Köszönöm neked-nektek!!!!! :)
Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak, és bassszus az a helyzet, hogy valószínűleg IGEN lenne a válasz. sőt, néha álmodom is efféléket, és az megviseli a lelkem, rossz érzés nagyon. Lehet, hogy az segítene, mindemellett borzasztóan rosszul esne, és fájna. Talán épp emiatt kezdeném törni magam, igen. de az szerintem más helyzet, hiszen az elveszítésétől való félelmemben cselekednék csak így, nem vagyok benne biztos, hogy hosszútávon megoldást hozna. Mert nem zsigerből fakad, hanem csak ijedelemből. Persze lehet, hogy ez hülyeség, és ez épp az az eszköz, ami a célt szentesítené, tök mindegy mennyi ideig. Ez is benne van. Nem tudom ki akarom-e próbálni...:)
Annnyira de annnyira jókat írsz, és a hosszászólások is nagyon tanulságosak, le a kalappal! Még sok idő lesz, mire mindent elolvasok, de lehet belőle meríteni, sok gondolatot ébreszt bennem is, és más megvilágításba helyez dolgokat. Ez a szeretősdi kérdés is elképesztő mennyire más szűrőn át lehet nézni azt amitől eddig idegenkedtem, vagy elitélendőnek minősítettem.
Köszönöm neked-nektek!!!!! :)
Egy kis vidámság, hogy ne folyton csak a szomorúság ömöljön belőlem. Hiszen alapvetően azért én egy vidám, mosolygós, optimista lény vagyok, és imádom az ilyeneket. :)
..
Kezdetben volt a nagy szerelem. Sőt, A Nagy Szerelem ,az a piros betűs fajta. Nagy Ő, Igazi, rózsaszín szemüveg, varázslat, káprázat, és minden velejárója. Mi majd együtt öregszünk meg, egymás karjaiban – gondoltam bő hat éven keresztül.… egy ideig ez így is…..
Dum_Spiro_Spero
2013.01.30 10:51:02
@Trisi:
BINGÓ! Nem kellene neked inkább lélekterapeutának menni? mármint főállásban!? :)
Köszönöm a szemfelnyitogató gondolatokat!
BINGÓ! Nem kellene neked inkább lélekterapeutának menni? mármint főállásban!? :)
Köszönöm a szemfelnyitogató gondolatokat!
Telnek-múlnak a hetek, mégsem csillapodik bennem túlzottan a fájdalom, a hiányérzet, a csalódás.
Úgy tűnik, a pokolbeli tűz tovább tart, mint a szerelem által okozott lángok lobogása. Pedig nagyon igyekszem még mindig tudatosan nem gondolni Alainre, valamiért mégis folyton…..
….mint fájdalomcsillapító.
Jelenleg csak ez tart életben, és tesz képessé tovább élni a mindennapokat.Fájdalmas minden perc. Nem vagyok az a kemény és erős típus, akin semmi sem látszik.Nem tudom titkolni, ha valaminek örülök, vagy ha valami bánt. Különösen, ha az…..
Megint hétvége…. Veszettül lassan telik…. Várom a leveleit, az üzeneteit, várom, hátha talál valami kifogást, amivel egyedül maradhat, és fel tud hívni. De semmi. Talán majd este – mondogatom magamat is bíztatva. De továbbra se jön hír tőle.
Újabb hullámvasút. Vajon mi…..
Kevés, hogy csak írásban vagyunk szerelmesek. Alaint akarom. Keresztül-kasul, szőröstül-bőröstül, mosolygósan, morcosan, fáradtan, vidáman, nyűgösen, kedvesen, gyengéden, vadul, illatosan, piszkosan, mindegy milyen módon, és állapotban, de velem legyen.
Érezni akarom. Fogni a…..
Nevezhetném szimplán Alanynak is, vagy LN-nek rövidítve, de az Alain mégiscsak vonzóbb, pláne azoknak, akik ennek hallatán-láttán Delonra asszociálnak.
Alain lett a nappalom, az éjszakám, minden gondolatom. Ha épp nem beszéltünk, az sms-ekbe merültem, vagy a leveleinek…..
No de Ki Nyer Ma?
A józan ész, vagy a kevésbé józan, de erősen érző lélek?
Magam is meg tudom lepni. Sőt, felháborítom magam. Pontosabban éppen a fent írtak szerint, a józan eszem kiabál a lelkemmel. Ugyanis valami olyasmit érez, amit magam is…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Valamikor régebben már írtam a tépelődéseim során, hogy a kihűltnek vélt kapcsolat ellen mit lehet tenni, ha hiányzik a vágy és a vonzalom.
A blog címéből adódóan és a sok írásból fakadóan én is eljutottam arra a pontra, amikor az ember, legyen bármilyen lelkiismeretes, mégis hűtlenné válik.
Mert a hiányérzet erősebb mint a lelkiismeret. Legalábbis eleinte, vagy egyelőre.
Várom, hgoy mikor toppan be, és forgatja majd a kést a lelkemben, hogy mit művelek, de jelenleg még olyan erős az újdonság varázsa, hogy nyoma sincs a lelkifurdalásnak.
Valamint azt is feltételezem, hogy talán azért nem bújik elő odabentről, mert közben a hűtlenné válás folytán, az új kapcsolat annyi energiát, és szeretetet ad, amiből bőven jut otthonra is, és furcsa ugyan, de az otthoni helyzetet is jobbá tudja tenni, több érzelem, és szexualitás keveredik azóta a szürke hétköznapokba is. Tehát a hasznára válik, és nem rombolja. Egyelőre.
Egy kis körítés, mielőtt a kérdést feltenném. Mindketten párkapcsolatban élünk. Sőt, én családban. Amit nem szándékozom felrúgni, és egyikünk kapcsolatát, életét sem akarom felborogatni.
Viszont: közel 2 hónap után elérkezett az az állapot – természetesen nálam – hogy már fáj a másik fél otthoni viszonyára gondolni. Nem minden esetben, de amikor egy-két ártatlanul és véletlenül elejtett megjegyzés kicsúszik a Kedves száján, amivel az otthoni helyzetre is utal, vagy fény derül rá, akkor az veszettül tud fájni.
A kérdés az, mit lehet ezzel tenni, hogyan lehet kezelni, leküzdeni, túllépni rajta, elmulasztani, stb. bármi??????? Kell-e egyáltalán? Vagy ez így természetes, nem kell piszkálni!? Elmúlik magától?
Boldognak kellene lennem, hiszen minden úgy történik többnyire, ahogy szeretném, a kapcsolat is elég intenzív, nem csupán arról a havi 1 találkáról szól. Napi többször beszélgetés, levélváltások, szóval… nem panaszkodhatok. Igaz, az élő találka kb. heti 2x történik, akkor is vannak lopott percek, félórák, max. 1,5 órák.
Van akinek még ennyi sem jut. Ha együtt vagyunk, az igazán meghitt, és boldogságos, mégis be-befurakodnak olyan átkozott érzések, amik be tudják árnyékolni az amúgy felhőtlennek tűnő lelki napsütést.
Nincs tapasztalatom szeretősdi téren, úgyhogy igazán jó néven venném mindenki hasznos és építő tanácsát, aki rutinosabb és tudja hogyan lehet ezt feldolgozni, mi segít ilyenkor, hogyan lehet legyőzni a lelkembe tolakodó kisördögöt!!!!!
persze a blog maga is sokat segít, és jó szembesülni azokkal az érzésekkel, amik bennem is tolonganak, és sok dolgot sikerült így megfejteni, helyretenni, de… mégis, több vélemény, több szempont.
Hátha valamelyik épp nálam kapcsolja fel a villanyt!
Előre is köszönet érte!