hamori23 2013.01.12 16:50:23

Èn nem egy "bezzeg nemzethez" tartozónak tartom magamat, hanem ahol születtem: magyarnak, minden kirekesztő szándékú magyarkodóval szemben is! Szerintem a zsidóság legalább annyira nem "fajta": hanem vallás, legfeljebb egy népcsoporthoz tartozók ősszessége. Ha nem tudnád: Izraelben is élnek egyébként Jemenből, Etiópiából és a világ minden tájából érkező zsidók: akik nem különböztetik meg, sőt, le sem nézik egymást a bőrszinük, etnikai hovatartozásuk, vagy a vallásukon belül , hogy melyik ágazathoz tartoznak, vagy egyáltalán nem vallásosak: mert ebből is akad arányosan legalább annyi: mint Magyarországon. Ami pedig azokat: akik magyarnak vallják magukat velem együtt: illene tudni, hogy a magyar is egy népcsoport - nem több és nem kevesebb - keveredve Európa és Ázsia mindenfajta törzseivel és etnikai kisebbségeivel, a hunnoktól kezdve a gemánokon és a gótokon át a törökökig,hogy többet ne is említsek. Büszkélkedni pedig - szerintem - nem a hovatartozással kéne, hanem a műveltséggel: habár az igazán művelt emberek általában ennél szerényebbek. Amíg te a magyarságoddal büszkélkedsz, gondolj azokra a honfitársaidra: akik a Dunába lövés előtt sem kérdezték meg, hogy az áldozataik magyarnak-e érzik magukat!

hamori23 2013.01.11 11:45:21

@Muscari: A beilleszkedés nem volt nehéz, már csak azért sem, mert az előző évtizedekben is (kezdve 5 évvel a disszidálásom után): évente legalább kétszer hetekre itthon jártam. Akkorjában még büszkén és bevallom ma már: ostobán azt hangoztattam, hogy én majd akkor jövök haza végleg, ha tiszta és nem csorba korsóban tele kapom a sört, amit hugytócsákon át megközelitett WC-n tudom csak leereszteni, kerüljön akár pár forinttal többe. A végső beilleszkedés nem jelentett problémát, a házamat itteni tehetséges és szorgalmas székelyekkel együtt épitettem fel, toleráns és alapjában véve barátságos humoros ember vagyok, rosszindulatu irigy emberek pedig mindenütt vannak. A legnehezebb azt volt megszoknom, hogy úton- útfélen milyen mocskosul akarnak átverni, és hogy minden hivatalba legalább háromszor kell elmennem, hogy dűlőre jussak a képzetlen lusta és közömbös bürokratákkal, a Call Centereket pedig külön utálom. Az üzletekben ( a kisebbekben is) a kiszolgálóknak messzemenően nem kötelező a a mosolygós előzékeny és nem utolsósorban: hozzáértő kiszolgálás. A reklamáció és a pénzvisszaatérités pedig Balkánon aluli szinvonalú ahhoz képest: amit Németországban megszoktam. Egy példa: a New Yorker ben vettem az unokámnak egy farmert: ami két héten belül szétfoszlott. Vissszavittem, de annak ellenére, hogy még tucatjával volt ugyanaz az áru a fogasokon, nem vették vissza, ki sem cserélték, mert nem volt már meg a blokkom, hiába dörgöltem az eladó orra alá a számlakivonatomat, mert hitelkártyával fizettem. Felhivtam a cég magyarországi vezérképviseletét: ahol egy (magyarul jól beszélő) német hölggyel tárgyaltam. Elmondtam neki a történetemet , és ecseteltem, hogy Németországban a hozzám közeli üzletükben az ilyen bánásmód elképzelhetetlen. Egyetértettünk, de "URAM, EZ EGY MÁS VILÁG" volt a válasz. A farmert felsőbb utasitásra fanyalogva ugyan kicserélték - egy ugyanolyan silány minőségűre, mert másuk nem volt, pénzvisszatéritésről szö sem lehetett. A Tescoban grillpartymhoz akartam akciós csontos tarját venni, mert akciós volt. Három üzletük van a közelemben, sehol nem volt. Az indokok különbozőek voltak: épp elfogyott, várjuk a kamiont nem tudjuk mikorra, az akció teljesen kifogyott, keresse máshol. A német törvények szerint: ha határidő előtt kifogy az akciós áru: a következő magasabb árfekvésü árut kell eladni akciós áron (az én esetemben csontnélküli tarját, vagy karajt), de még a kirakatba kitett cikket is azon az áron kell eladni: ami az árcédulán áll, akkor is, ha arról egy nullát lefelejtettek. Hiába irogatok itt a a hasfájásaimmal a fogyasztóvédőknek, a PSZÁF- nak vagy az ÁNTSZ-nek: vagy válaszra sem méltatnak, vagy olyannal: amivel ki is törölhtetem...
Mindezt és még sok mást lenyelve: eurós nyugdijból jobb itthon, mert otthon érezhetem magamat.

hamori23 2013.01.11 12:54:19

@váj mí: A zsidóságom mellékes megemlitését -bár nem ez volt a posztom lényege - azoknak a kedves olvasóknak szántam: akik (helytelen neveltetésük vagy műveletlen gyűlölködő beállitottságuk következményeképpen) nem tudnak egy zsidót gyárban becsületesen és keményen dolgozva elképzelni, csak parazita népnyúzó ingyenélő részvényesként. Csak hogy tudd: Németországban is vannak fajgyűlölők, munkanélküliek, akik még a szociális segélyük megkurtitásának kockáztatása árán sem hajlandóak közhasznú munkát végezni, inkább a dokijukkal lebetegittetik magukat: miközben harsogják, hogy a vendégmunkások miatt nem jutnak munkához. Persze, hogy ott is vannak nácik, az én időmben tele voltak az állami hivatalok is velük, meg a hadirokkantakkal: akik már csipőből lőttek az egészséges fiatalokra, de ezeket is sikerült leszerelnem. Ahol én dolgoztam a Ford-ban: ami mégiscsak egy nagy nemzetközi cég, rengeteg francia (közel a határ), török és olasz kollégám volt: akik a németekkel együtt befogadtak (néhány kivételtől eltekintve, többnyire szakmai vagy pozició miatti féltékenység miatt). A sapkáinkon vagy az overállunkon hordtuk büszkén a "Diversity" jelvényt, és aki idegen vagy fajgyűlölő kifejezést használt: azt azonnal kirugták!!! A nyilvános zsidózást Németországban a törvény a legszigorúbban bünteti és be is tartatja - hol vagyunk mi ettől Magyarországon - (habár vannak látens jelenségek, de érthető történelmi okokból kevés a zsidó is a lakosság köreiben, őket messze meghaladják a muzulmánok). Ma hallottam a ráddióban hogy egy oszták szélsőjobboldali vezetőt 9 évre itéltek el: amihez csak tapsolni tudok.
Nagyon sajnálom, hogy posztomból csak a zsidó szó ragadta meg a figyelmedet, neked is jobbat tenne, ha változtatnál az álláspontodon.