Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Epimetheus

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ángyán József, Révész Máriusz és Kovács Ferenc rekordnagyságú büntetést kaptak, amiért a frakciófegyelmet megszegve nemmel szavaztak az Alaptörvény harmadik módosítására. Vajon az ilyen büntetés összefér-e a szabad mandátum elvével? És milyen jogi relevanciája van a…..
Epimetheus 2013.01.05 07:08:13
Mivel az Ángyán-ügy margóján merült fel a kérdés, én nem is foglalkoznék a konkrét üggyel (és ezt javasolnám a kommentelő társaknak is), hanem általánosságban érvelnék amellett, hogy igenis van létjogosultsága az akár titkos frakciószabályzatoknak, sőt ezeket még a szabad mandátum elvével is össze lehet egyeztetni.

Ha tiszteletben akarjuk tartani a szabad mandátum elvét, akkor, úgy vélem, az egyetlen olyan szankció, amelyet a frakció egy tagjával szemben alkalmazhat úgy, hogy annak valódi joghatása is legyen, az a frakcióból való kizárás lehet. Ezzel ugyanis nem sérül a képviselő egyetlen alapvető joga (pl. szavazati jog, sérthetetlenség) sem.

Ez a fajta szankció mind a frakció, mind a képviselő számára tetemes kockázatot hordoz. A képviselő ezentúl nem részesül a frakció biztosította kollektív jogokból, és nyilván az adott párton belül is lesznek konzekvenciák. A frakció számára is veszélyes, hiszen ez egy lépés a "felszalámizódás" irányába. Mindkét fél számára érdemes lehet olyan megoldást találni, hogy ne minden nézeteltérést kövessen ez az egyedül joghatással bíró, de súlyos szankció. Erre alkalmas egy önként vállalt norma-, és szankciórendszer, praktikusan egy olyan frakciószabályzat, amely jogi kötőerővel nem bír. Az állam tehát nem asszisztál a frakció normarendszerének betartatásához.

Adott esetben bőven megérheti egy politikusnak akár a magas összegű büntetés önkéntes befizetése is, hiszen ez levezetheti a párton-frakción belüli feszültségeket, gyakorlatilag "bűnbocsánatot" jelent. Ám ha olyan jelentőségű ügy, hogy érdemes kenyértörésre vinnie a dolgot, legfeljebb nem fizeti be, és a frakció kiteszi a szűrét, vagy kilép (amiből persze ki lehet jönni jól is politikailag, csak éppen ritkán). Vagy ha a frakció úgy ítéli, hogy a kirúgás nagyobb politikai veszteséget jelent, legfeljebb lenyeli az újabb normasértést.

A frakciószabályzatnak nemcsak a legdurvább normasértésre, a frakciófegyelem figyelmen kívül hagyására kell választ adnia, hanem az olyan banális ügyekre is, mint a késések, hiányzások, adott esetben a viselkedés a magánéletben stb. Ezek mind befolyásolják a frakció politikai megítélését, tehát a frakcióra, mint politikai közösségre is tartoznak.

Nem biztos, hogy érdemes meghagyni a politikai sajtónak, hogy azon csámcsoghasson, egy vacak késés melyik frakciónál hány rongyot ér meg. Ha a frakciószabályzat önként vállalt, akkor szerintem épp emiatt nem muszáj nyilvánosságra hozni, ez felőlem lehet belső ügy.

Végezetül egy analógiát keresve: a szólásszabadság is alapelv, mégis, ha egy vállalatvezető nagy nyilvánosság előtt kritizálja a cégét, mondjuk becsmérli a saját terméküket, senki nem lepődik meg, ha kirúgják (még a munkaügyi bíróság sem). Más kérdés, hogy ha a kritika mondjuk arról szól, hogy a vállalat megsérti a környezetvédelmi előírásokat, az erköcsileg mindjárt más megítéléshez vezet a társadalom részéről. A kirúgás viszont így is esélyes.

Nem tudom persze, hogy az aktuális Fidesz frakciószabályzat a fentiek szerinti-e, vagy netán polgári jogi szerződés formáját ölti. Utóbbi azért lenne meglepő, mert mintha már hasonlót egyszer elkaszált volna korábban valamelyik bíróság, igaz ott a szankció a mandátum visszaadása volt, nem pénzbüntetés. Erre majd remélhetőleg választ ad valaki, aki nálam tájékozottabb a politológiában.