Adatok
Azonosító
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Most sajnálhatja igazán Mohamed Fatima, hogy kihisztizte magát a Voice-ból: az előző heti, igen tisztességes felhozatal mellé a második adás jó, ha három igazán ütős hangot tudott csak felvonultatni, a nyolc továbbjutó között pedig csak egy olyan van, akinek tiszta szívből lehet…..
Amikor a The Voice első élő adását Szabó Kimmel Tamás műsorvezető nem maja papnak vagy tüntető diáknak öltözve nyitotta, és még egy cigánykereket sem vetett a dublőrje a bevonuláskor, hanem szimplán énekelt egy jót, na akkor mondtam hálát az X-Faktornak. Azért, mert ha az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Külön kiemelném a koreográfust, akinek a kreálmányai most valahogy sokkal ötletesebbnek tűntek számomra, és kevésbé erőltetettnek, mint legutóbb.
Torzsa Gabi: szerintem itt még nem ébredt fel a hangmérnök, mert főleg az elején alig lehetett hallani az éneket, ráadásul az énekesnő is elbújt a zenekarban. Ettől eltekintve hallgatható volt, noha nem rajongok Palya Beáért.
Schrott Péter: istenkirály a srác, szerintem nem volt ezzel semmi gond. (ok, leszámítva talán a szélgépet)
Bakonyi Zsolt: nagyon harmatos előadás volt, megérdemelten esett ki az énekes. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lehet a baj: túl nagy a terem, túl visszhangos, nehezen hallják magukat az előadók?
Pál Dénes: szerintem a nap legjobb produkciója volt (bár néha azért voltak kétségeim, hogy a dallam ennyire tekervényes-e, vagy Dénes tévedt-e el picit).
Weisz Viktor: "kecskevibrátó" :) Komolyra fordítva, nem kenyerem ez a Jimmi-féle "minden hangba belehalok" ének
Kriszta Réka Piroska: nem jött át. Valahogy a hangszíne nem passzolt ehhez a dologhoz. Az egyik leggyengébb szám volt ebben a részben.
Husnullina Regina: egész jó volt, de semmi extra. Tetszett a minimalista színpadkép.
Bűdi Szilárd: na őszintén szólva erre az előadásra egyszerűen nem emlékszem. Vélhetőleg nem volt se túl jó, se túl rossz.
Pákai Petra: végig azt találgattam, hogy mi az ott a kezében. Egyébként elég feledhető produkció volt, de legalább érdekes (valamennyire, bizonyos értelemben).
Karai Anna: a másik leggyengébb produkció volt, pedig őt eddig bírtam. Vannak olyan ajtók, amelyeket nem kell mindenáron kifeszegetni. Engem egy ilyen önvagdosó, semmisejó, jajjdefáj, derossznekem csaj lelkivilága nem érdekel. És bűnrossz, hamis volt az ének is.
Gájer Bálint: ez tetszett. Pont a hang szempontjából nem volt nagy szám, de minden más szempontból, üdítő, érdekes előadás volt, noha a kamera gyakran megfeledkezett az énekesről.
Henderson Dávid: a kis üdvöske. Röptetni (és kikacagni) nem tudom, miért kellett. Egyébként meg jó volt, mint mindig. Más kérdés, hogy hozzám nem áll közel. De jó volt, ezt meg kell hagyni.