Adatok
szofter
12 bejegyzést írt és 194 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A kérdést sem érted? Nem csoda. A felvetés Párizs főpolgármesterétől származik, aki kijelentette: eljött a 15 perces városok kora. Anne Hidalgo 6 éve tartó főpolgármestersége alatt alapjaiban változtatta meg a francia főváros autós kultúráját és a közösségi közlekedést. Most azt mondja, hogy az…..
szofter
2020.03.08 19:16:00
Persze, hogy működhetne, nagyrészt politikai akarat és forrásallokáció kérdése (meg időé, amíg a városlakók alkalmazkodnak az új lehetőségekhez). Negyed óra még kényelmes sétatempóban is majdnem egy kilométer sugarú kört jelent, ezen belül a fenti képen kiemelt dolgok közül BKK-megálló és bolt már most is megvan valószínűleg a város minden lakott pontján. Kisebb-nagyobb parkok kialakításához a hely szinte mindenhol megvan. A kulturális rendezvények, kikapcsolódási lehetőségek jelenleg nagyon a belvárosban összpontosulnak, ezt szerintem nem is lehet könnyű politikai akarattal megváltoztatni, legfeljebb megkísérelni ösztönözni művészeket, hogy külvárosi helyszíneken (is) fellépjenek, kiállítsanak stb. Iskola és orvos egy fokkal kevésbé kemény dió, hiszen ezeket állami/önkormányzati szervek működtetik, így direkt ráhatása lehet az önkormányzatnak arra, hogy néhány éven belül mindenhonnan elérhetők legyenek ezek az intézmények 15 perc alatt. A legnehezebb feladat bizonyára a munkahelyek "szétszórása"; nem hiszem például, hogy sok multi vállalná be, hogy a Váci út helyett Budafokon vagy Rákoskeresztúron legyen a budapesti SSC-je. De kkv-k csalogatásával lehet próbálkozni, azok közül soknak a belvárosi irodák amúgy is nehezen kigazdálkodhatók.
szofter
2020.03.09 13:30:40
@gyongyi70: Tudom, csak direkt a nehezebb esettel számoltam. Biciklivel negyed óra alatt 2-3 kilométer sugarú kört lehet kényelmes tempóban bejárni, ha "csak" ilyen körben lesz elérhető minden, amire egy városlakónak szüksége lehet a hétköznapokban, azt még könnyebb megcsinálni, mint egy kilométeres körben. Tömegközlekedéssel viszont nem számolnék nagyobb kört, mert ajtótól ajtóig nézve a megállóig való eljutás és a járműre várakozás időigénye miatt a tömegközlekedés nem gyorsabb a biciklizésnél olyan kis távolságon, ami negyed óra alatt elérhető.
Az évek során, a folyamatos ellenállás miatt a szén-dioxid szétválasztás és tárolás (carbon capture and storage, CCS) technológiája, amely többek között mentőövként is szolgálhatna a szén alapú áramtermelésnek is, a német politika számára megközelíthetetlen volt. De az új, 2050-es szén-mentes és…..
Nem várhatunk tovább, hogy az új, még meg nem elérhető, de várhatóan mindent átalakító technológiák elérik a szén-dioxid kibocsátás mentes állapotot 2050-ig. Ehelyett a már rendelkezésre álló technológiák segítségével kell, lépésenként megoldani a jelenlegi kihívásokat. Bár így is lehet, hogy van…..
Vasárnap tovább alszunk. A kivétel DFK, akinek ma reggel 7.40-kor kedve támadt kommentelni a világhálón. Arra ébredt, hogy hozzá kell szólnia A független szerkesztőségek életben maradnak-e a vidéki Magyarországon? című bejegyzésemhez. Ezt pötyögte a számítógép billentyűzetén: „Magyarországon a…..
szofter
2019.12.22 11:47:25
"Nem hisszük, hogy az újságírók semlegesként vagy elfogulatlanként kellene tetszelegjenek. Újságíróink nem titkolják el Önök elől, milyen háttérből érkeztek, mert hisszük, hogy jobb, ha átlátható az álláspontunk, mint ha azt mondanánk, nincs álláspontunk. Nem tartozunk egyik oldalhoz sem. Nem vagyunk pártszócső. És hisszük, hogy a tények fontosak. De tudjuk azt is, hogy a tényekhez magyarázatot kell fűzni, hogy értelmet nyerjenek. Ezért vagyunk őszinték az újságírásunkat befolyásoló világnézetünkkel és erkölcsi meggyőződéseinkkel kapcsolatban, és természetesen hajlandók vagyunk változtatni az álláspontunkon, ha a tények arra késztetnek minket."
A fenti idézet a The Correspondent holland hírportál újságírói hitvallásából származik (saját fordítás angolból), és ez a legőszintébb hozzáállás az újságírói függetlenséghez, amit valaha hallottam. A The Correspondent határozottan független: se állami támogatás, se hirdetések, abból a pénzből élnek, amit az előfizetőiktől kapnak, így csak az olvasók felé tartoznak elszámolással. (Nem önként vállalva, hanem kényszerből, de lényegében így működik itthon a Magyar Hang is - hirdetési bevételük elenyésző, előfizetésekből, standos lapeladásokból és kisebb mikroadományokból tartják fenn a lapot.) Ennek ellenére beleállnak és felvállalják, hogy persze ezt a függetlenséget ne úgy tessenek érteni, hogy kínosan ügyelni fogunk arra, hogy egyenlően üssünk minden céget és minden pártot, nehogy szó érje a ház elejét - tehát vállaltan nem objektívek, ahogy minden értelmes ember tudja, hogy senki nem lehet teljesen objektív. A The Correspondent egyéb működési elvei is megfogadásra méltó tanácsok bárkinek, aki független médiát szeretne működtetni, itt el lehet olvasni: thecorrespondent.com/principles
Az a baj, hogy itthon összemosódott (mert összemosták) a független és az objektív szavak jelentése. Most aztán persze lehet csodálkozni, hogy sok fideszes fejében kialakult ez a kép, hogy a független olyasvalami, amit az mond magára, aki ballib, csak szégyelli - hát persze, mert ez így történt. Az persze igaz, hogy mondjuk a Népszabi kritikus volt az MSZP-SZDSZ-kormányokkal is dacára annak, hogy közvetve az MSZP volt a résztulajdonosa, és még a Népszava legrosszabb pillanataiban is kritikusabb a baloldallal, mint amennyire bármelyik mai kormánypárti médium kormánykritikus, de ezzel együtt joggal alakult ki az az érzés, hogy a függetlenség csak álca, hiszen a Fideszt sokkal jobban ostorozzák. Pedig az, hogy független, egyáltalán nem kellene azt jelentse, hogy teljesen kiegyensúlyozott és egyik párt felé sem elfogult.
A fenti idézet a The Correspondent holland hírportál újságírói hitvallásából származik (saját fordítás angolból), és ez a legőszintébb hozzáállás az újságírói függetlenséghez, amit valaha hallottam. A The Correspondent határozottan független: se állami támogatás, se hirdetések, abból a pénzből élnek, amit az előfizetőiktől kapnak, így csak az olvasók felé tartoznak elszámolással. (Nem önként vállalva, hanem kényszerből, de lényegében így működik itthon a Magyar Hang is - hirdetési bevételük elenyésző, előfizetésekből, standos lapeladásokból és kisebb mikroadományokból tartják fenn a lapot.) Ennek ellenére beleállnak és felvállalják, hogy persze ezt a függetlenséget ne úgy tessenek érteni, hogy kínosan ügyelni fogunk arra, hogy egyenlően üssünk minden céget és minden pártot, nehogy szó érje a ház elejét - tehát vállaltan nem objektívek, ahogy minden értelmes ember tudja, hogy senki nem lehet teljesen objektív. A The Correspondent egyéb működési elvei is megfogadásra méltó tanácsok bárkinek, aki független médiát szeretne működtetni, itt el lehet olvasni: thecorrespondent.com/principles
Az a baj, hogy itthon összemosódott (mert összemosták) a független és az objektív szavak jelentése. Most aztán persze lehet csodálkozni, hogy sok fideszes fejében kialakult ez a kép, hogy a független olyasvalami, amit az mond magára, aki ballib, csak szégyelli - hát persze, mert ez így történt. Az persze igaz, hogy mondjuk a Népszabi kritikus volt az MSZP-SZDSZ-kormányokkal is dacára annak, hogy közvetve az MSZP volt a résztulajdonosa, és még a Népszava legrosszabb pillanataiban is kritikusabb a baloldallal, mint amennyire bármelyik mai kormánypárti médium kormánykritikus, de ezzel együtt joggal alakult ki az az érzés, hogy a függetlenség csak álca, hiszen a Fideszt sokkal jobban ostorozzák. Pedig az, hogy független, egyáltalán nem kellene azt jelentse, hogy teljesen kiegyensúlyozott és egyik párt felé sem elfogult.
Kérlek, hagyd abba a nevetést, komoly a kérdésem. És azt hiszem, találtam is egy indikátort, amely, ha teljesen pontos képet nem ad is, azért sokat elmond.
2017 októberében Gulyás Márton politikai aktivista a Közös Ország Mozgalom nevében hírül adta, hogy olyat tudott csinálni, amit addig senki:…..
Személy szerint én szkeptikus vagyok az ügyben, hogy jelentős változtatásokat lehetne Magyarországon elérni a választási rendszeren keresztül. Ettől függetlenül elvileg lehetne értelme egy libertárius programnak - ha másért nem, akkor promóciós célzattal. Az alábbi program pont ezért nem…..
szofter
2017.12.04 12:11:31
@stoic79: Nem is akarom megcsinálni a tökéletes libertáriánus államot, mert tudom, hogy lehetetlen hosszú távon fenntartani egy olyan politikai struktúrát, amit a lakosság túlnyomó többsége nem fogad el. Ha pedig megcsináljuk, aztán egy tiszavirágélet után a népharag elsöpri, azzal többet ártunk az eszmének, mint használunk. Külön kell választani az idealista álmodozást a megvalósítható policyk tervezésétől. Ezzel te is tisztában vagy, és a poszttal te deklaráltan az előbbi vonalat szeretnéd erősíteni. És ezzel semmi baj nincs.
Hozzám személy szerint közelebb áll az a vonal, hogy oké, ez mind szépen hangzik, de mit lehet ebből megvalósítani, és hogyan. Én olyan államot szeretnék, amely libertáriánus jellegű, de megvalósítható policykkel teszi mindannyiunk számára élhetőbbé az életet. Azért kritizálom a posztot, mert bár kifejezetten idealista céllal hirdetted meg, mégis belemásztak olyan pontok, amelyek a konkrét megvalósítás felé terelték el a gondolatmenetet.
Radikális adócsökkentés nem csak úgy hajtható végre, ha egyidejűleg gyors ütemben lenyessük a segélyeket. Ez garancia arra, hogy a feldühödt tömegek az első adandó alkalommal elsöpörjék a rendszert - akkor is, ha ez nem egy lépésben történik, hanem 2 évre kiterítve, néhány havonta bejelentve egy-egy újabb lefaragást. A szociális kiadások ugyanakkor a költségvetésnek csak egy részét teszik ki. Egy jelentős részét, nyugdíjakkal együtt mintegy harmadát, de ez messze nem a teljes kép. Elméletileg meg lehet oldani, hogy úgy csökkentjük kb. harmadával az adóterhelést, hogy a szociális kiadásokhoz és a legalapvetőbb közszolgáltatásokhoz hozzá se nyúlunk, és további ugyanennyivel, ha úgy nyúlunk hozzá, hogy az a haszonélvezők több mint 80-90%-ának ne fájjon anyagilag. (Ezek a saját ex has becsléseim.) Pl. ha az összes szociális ellátást felváltjuk egy feltétel nélküli alapjövedelemmel vagy egy negatív jövedelemadóval, akkor megspóroljuk az igényléshez és a jogosultság ellenőrzéséhez szükséges bürokrácia költségét. A jótékony gazdasági hatásai pedig néhány év után már ilyen nem teljes, de relatíve nagy mértékű államcsökkentésnek is észlelhetők: ilyet a valóságban is láthatunk, ha összehasonlítjuk Szlovákia és Magyarország 2000-es évekbeli gazdasági és jóléti teljesítményét.
Aranyfétis: igen, meggyőződésem, hogy az aranypénz egy indokolatlan szűkítése a pénz fogalmának. A modern technológia (kriptovaluták) végképp kétségbe vonja azt a tézist, hogy csak aranyhoz rögzítve lehet stabil egy pénz, de egymással versenyző magánkibocsátók rendszere is garancia egy többé-kevésbé stabil pénzkínálatra. A pénzkibocsátási monopóliummal rendelkező központi bankok megtehetik, hogy elinflálják a pénzt, ha úgy tartja kedvük, de ha egy ilyen monopóliummal nem rendelkező pénzkibocsátó próbálkozik meg ugyanezzel, akkor lehúzhatja a rolót. Az aranyfétis egy kétségbeesett amerikai libertáriánus reakció arra, hogy amióta a dollár nincs aranyhoz kötve, drasztikusan elinflálódott a dollár. A pénznek, még az aranypénznek sem, valójában nem egy színesfém vagy bármi mögötte álló tárgy adja a fedezetét, hanem a társadalmi (piaci) bizalom a pénz kibocsátója iránt.
"Pont ezt a mentalitást kell megváltoztatni; a politika csak [a közpénzek elosztásáról] szóljon." - ennek magad mondasz ellent két bekezdéssel lejjebb, ahol azt ecseteled, mire kell adó a minimális államban. A honvédelmi politikának csak egy kis része az, hogy miből tartjuk fenn a hadsereget - ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy megyünk-e a hadsereggel háborúba, vagy ha nem muszáj, akkor nem, és hogy egyáltalán milyen hadsereget tartunk fenn abból a pénzből, amit rászánunk. Aztán: a külpolitika iránya egyáltalán nem pénzkérdés. Költségszempontból tökmindegy, de politikailag egyáltalán nem az, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter kitalált gazdasági megfontolásokból Putyinhoz látogat-e el évente kétszer, meg Xi Jinpinghez egyszer, meg néha Alijevhez és egyéb közép-ázsiai diktátorokhoz, miközben a szomszédokkal összeakasztja a bajszát, vagy értelmes kapcsolatokat ápol nyugati és szomszédos országok vezetőivel, olyan országokban, amelyekkel valóban vannak gazdasági és nem gazdasági jellegű közös ügyeink.
Hozzám személy szerint közelebb áll az a vonal, hogy oké, ez mind szépen hangzik, de mit lehet ebből megvalósítani, és hogyan. Én olyan államot szeretnék, amely libertáriánus jellegű, de megvalósítható policykkel teszi mindannyiunk számára élhetőbbé az életet. Azért kritizálom a posztot, mert bár kifejezetten idealista céllal hirdetted meg, mégis belemásztak olyan pontok, amelyek a konkrét megvalósítás felé terelték el a gondolatmenetet.
Radikális adócsökkentés nem csak úgy hajtható végre, ha egyidejűleg gyors ütemben lenyessük a segélyeket. Ez garancia arra, hogy a feldühödt tömegek az első adandó alkalommal elsöpörjék a rendszert - akkor is, ha ez nem egy lépésben történik, hanem 2 évre kiterítve, néhány havonta bejelentve egy-egy újabb lefaragást. A szociális kiadások ugyanakkor a költségvetésnek csak egy részét teszik ki. Egy jelentős részét, nyugdíjakkal együtt mintegy harmadát, de ez messze nem a teljes kép. Elméletileg meg lehet oldani, hogy úgy csökkentjük kb. harmadával az adóterhelést, hogy a szociális kiadásokhoz és a legalapvetőbb közszolgáltatásokhoz hozzá se nyúlunk, és további ugyanennyivel, ha úgy nyúlunk hozzá, hogy az a haszonélvezők több mint 80-90%-ának ne fájjon anyagilag. (Ezek a saját ex has becsléseim.) Pl. ha az összes szociális ellátást felváltjuk egy feltétel nélküli alapjövedelemmel vagy egy negatív jövedelemadóval, akkor megspóroljuk az igényléshez és a jogosultság ellenőrzéséhez szükséges bürokrácia költségét. A jótékony gazdasági hatásai pedig néhány év után már ilyen nem teljes, de relatíve nagy mértékű államcsökkentésnek is észlelhetők: ilyet a valóságban is láthatunk, ha összehasonlítjuk Szlovákia és Magyarország 2000-es évekbeli gazdasági és jóléti teljesítményét.
Aranyfétis: igen, meggyőződésem, hogy az aranypénz egy indokolatlan szűkítése a pénz fogalmának. A modern technológia (kriptovaluták) végképp kétségbe vonja azt a tézist, hogy csak aranyhoz rögzítve lehet stabil egy pénz, de egymással versenyző magánkibocsátók rendszere is garancia egy többé-kevésbé stabil pénzkínálatra. A pénzkibocsátási monopóliummal rendelkező központi bankok megtehetik, hogy elinflálják a pénzt, ha úgy tartja kedvük, de ha egy ilyen monopóliummal nem rendelkező pénzkibocsátó próbálkozik meg ugyanezzel, akkor lehúzhatja a rolót. Az aranyfétis egy kétségbeesett amerikai libertáriánus reakció arra, hogy amióta a dollár nincs aranyhoz kötve, drasztikusan elinflálódott a dollár. A pénznek, még az aranypénznek sem, valójában nem egy színesfém vagy bármi mögötte álló tárgy adja a fedezetét, hanem a társadalmi (piaci) bizalom a pénz kibocsátója iránt.
"Pont ezt a mentalitást kell megváltoztatni; a politika csak [a közpénzek elosztásáról] szóljon." - ennek magad mondasz ellent két bekezdéssel lejjebb, ahol azt ecseteled, mire kell adó a minimális államban. A honvédelmi politikának csak egy kis része az, hogy miből tartjuk fenn a hadsereget - ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy megyünk-e a hadsereggel háborúba, vagy ha nem muszáj, akkor nem, és hogy egyáltalán milyen hadsereget tartunk fenn abból a pénzből, amit rászánunk. Aztán: a külpolitika iránya egyáltalán nem pénzkérdés. Költségszempontból tökmindegy, de politikailag egyáltalán nem az, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter kitalált gazdasági megfontolásokból Putyinhoz látogat-e el évente kétszer, meg Xi Jinpinghez egyszer, meg néha Alijevhez és egyéb közép-ázsiai diktátorokhoz, miközben a szomszédokkal összeakasztja a bajszát, vagy értelmes kapcsolatokat ápol nyugati és szomszédos országok vezetőivel, olyan országokban, amelyekkel valóban vannak gazdasági és nem gazdasági jellegű közös ügyeink.
Egy libertárius elvek mentén szerveződő, szabad társadalomban a szegények és elesettek sorsa rossz lenne, ugye? Legalábbis a mai, állami gondoskodásra épülő modellnél rosszabb? Nem feltétlenül. Ehhez érdemes végigvenni, milyen területek esnek ma a széles értelemben vett szociálpolitika fogalma alá,…..
Őrnaszád a Földközi-tengerre: 300 millió euró - Műholdas, repülőgépes és hajós megfigyelőrendszer a Földközi-tengerre: évi 4 milliárd euró - Amikor a csúcstechnikád mutatja az 1000 fős menekülthajót közeledni Olaszországhoz, és fogalmad sincs, mihez kezdj vele: az élmény…..
szofter
2015.07.15 09:27:42
Miért nem lát senki messzebb a határrendészeti megoldásoknál? A határ menti fogadópontok fenntartása drága lenne (persze, kiváltják a belterületi menekülttáborokat, de a hivatalnokokat attól még fizetni kell), hasznuk pedig közel nulla. Ha lezárjuk a zöldhatárt, alagutakat fognak ásni és azon fognak átmászni. Ott virít a poszt elején a térkép, később a posztban még vissza is utalsz rá, kijelented, nagyon helyesen, hogy a migráció csupán következmény, nem gyökérprobléma, aztán a végén mégis oda jutsz, hogy a határt kell szigorúbban őrizni.
Hát nem. Meg kell keresni a probléma gyökerét, és azt kezelni. Miért jönnek a menekültek? Mert túl sokan vannak otthon. (Idáig eljut a poszt is.) És miért vannak túl sokan? Mert szegények, mint a templom egere, a szegények pedig hajlamosak szaporábbak lenni, mint a gazdagabbak. És miért szegények? Erre persze nincs egyértelmű válasz, valószínűleg majdnem minden, ami erre a kérdésre potenciális válaszként eszünkbe jut, része az okoknak. Európának azokat az okokat kell ezek közül kezelnie, amelyeket maga vált ki. Az érintett országok kormányainak és kormányaikhoz közeli NGO-knak útján eljuttatott nemzetközi segélyek az egyik ilyen ok. A közös agrárpolitika, amely az európai gazdák agyontámogatásával megfosztja az afrikai gazdákat a versenyelőnyüktől, egy másik ok. És igen, a katonai beavatkozások, amelyek mondjuk elsősorban inkább Amerika sarai, mint Európáé, de azért Európa is kivette belőlük a részét, azok szintén részét képezik az oknak, ezt is vissza kéne fogni. Ha ezeket a gondokat kezeljük, onnan már a többit sem lesz annyira nehéz.
@bontottcsirke: 200 millió? Csak Európában közel háromszor ennyi ember él, és egész jól megvagyunk egymás mellett. Ha 200 millió ember férne el, akkor minden alkalommal, amikor számottevően 200 millió fölé nő a lélekszámunk, egy véres háborúban kaszabolnánk le egymást. Ezt elég durván alulbecsülted, ma 4-5 milliárd ember simán elfér a bolygón - és a tendencia az, hogy ahogy fejlődünk, ahogy egyre hatékonyabbak leszünk, úgy egyre több embernek lesz hely.
Hát nem. Meg kell keresni a probléma gyökerét, és azt kezelni. Miért jönnek a menekültek? Mert túl sokan vannak otthon. (Idáig eljut a poszt is.) És miért vannak túl sokan? Mert szegények, mint a templom egere, a szegények pedig hajlamosak szaporábbak lenni, mint a gazdagabbak. És miért szegények? Erre persze nincs egyértelmű válasz, valószínűleg majdnem minden, ami erre a kérdésre potenciális válaszként eszünkbe jut, része az okoknak. Európának azokat az okokat kell ezek közül kezelnie, amelyeket maga vált ki. Az érintett országok kormányainak és kormányaikhoz közeli NGO-knak útján eljuttatott nemzetközi segélyek az egyik ilyen ok. A közös agrárpolitika, amely az európai gazdák agyontámogatásával megfosztja az afrikai gazdákat a versenyelőnyüktől, egy másik ok. És igen, a katonai beavatkozások, amelyek mondjuk elsősorban inkább Amerika sarai, mint Európáé, de azért Európa is kivette belőlük a részét, azok szintén részét képezik az oknak, ezt is vissza kéne fogni. Ha ezeket a gondokat kezeljük, onnan már a többit sem lesz annyira nehéz.
@bontottcsirke: 200 millió? Csak Európában közel háromszor ennyi ember él, és egész jól megvagyunk egymás mellett. Ha 200 millió ember férne el, akkor minden alkalommal, amikor számottevően 200 millió fölé nő a lélekszámunk, egy véres háborúban kaszabolnánk le egymást. Ezt elég durván alulbecsülted, ma 4-5 milliárd ember simán elfér a bolygón - és a tendencia az, hogy ahogy fejlődünk, ahogy egyre hatékonyabbak leszünk, úgy egyre több embernek lesz hely.
szofter
2015.07.17 19:36:28
@Boross Bence: Ugyanez lejátszódott a 19. században Európában is. Azelőtt itt is 5-10 gyerek volt a normális családonként, mert mindenki tudta, hogy abból jó, ha kettő vagy három megmarad felnőttnek. Aztán hirtelen nagyot fejlődött a higiénia és az orvostudomány, így volt egy-két generáció, amíg a magas születésszám alacsony halálozással párosult. Európa megtelt, háború azért nem lett, mert a "felesleg" kivándorolt Amerikába. Amint a népek megszokták, hogy a gyerekek már nem halnak meg különböző fertőzésektől, a születésszámok visszaestek, és helyreállt az egyensúly. Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy Afrikában és Ázsiában nem fog ugyanez végbemenni néhány évtizeden belül.
@midnight coder: Nem feltétlenül kell, de a szaúdi milliárdos tíz gyerekkel a szabályt erősítő kivétel, nem a szabály. Tíz gyereket felnevelni hatalmas nyűg, ennyit jellemzően csak az csinál, aki arra számít, hogy legalább kétharmadukat elviszi valami nyavalya. Egy szaúdi milliárdosnak a 21. században semmi oka nincs ilyet feltételezni, mert simán hozzáfér a legmodernebb egészségügyi ellátáshoz is, ha valamelyik lurkónak szüksége lenne rá.
@midnight coder: Nem feltétlenül kell, de a szaúdi milliárdos tíz gyerekkel a szabályt erősítő kivétel, nem a szabály. Tíz gyereket felnevelni hatalmas nyűg, ennyit jellemzően csak az csinál, aki arra számít, hogy legalább kétharmadukat elviszi valami nyavalya. Egy szaúdi milliárdosnak a 21. században semmi oka nincs ilyet feltételezni, mert simán hozzáfér a legmodernebb egészségügyi ellátáshoz is, ha valamelyik lurkónak szüksége lenne rá.
Nem gondoltam, hogy erről írnom kell. Úgy gondoltam, hogy az elmúlt években azért egyre több ember jön rá, hogy nem az állami szabályozások minőségével, hanem azok meglétével van a probléma. Az alábbi írás kiválóan mutatja, hogy még mindig vannak, akiknek ezt el kell…..
szofter
2015.06.08 18:48:42
@Kuviklacz: Ja, a Publiuson, olvastam én is azt a posztot. És nem értettem vele egyet. Vehetjük úgy, hogy az Uber nem versenytárs, hanem helyettesítő szolgáltatás, de kár azon vitatkozni, hogy taxi-e vagy sem, mert a problémát, amelynek indikátora az Uber sikere, nem oldaná meg az sem, ha sikerülne a szabályozóknak úgy módosítaniuk a taxi meghatározását, hogy az Uber is beleférjen, és így rá is vonatkozzon az összes idióta szabály, amit a rendelet előír.
A probléma ugyanis az, hogy a szabályozók, mint mindig, megint azt hitték, hogy a piac az valami könnyen kiismerhető és irányítható izé, csak írni kell néhány szabályt és majd jól meg lesznek regulázva a mocsok kis taxishiénák. Aztán persze jött az Uber, és közölte, hogy hehe, nem úgy működik az. És ha sikerül úgy módosítani a szabályozást, hogy az Uberre is vonatkozzon, akkor majd jön egy újabb startup, amely megtalálja a módját, hogy azt is megkerülje. Mert ugye az emberek nagyon leleményesek tudnak lenni, amikor kiskapukat kell keresni. Erről is van egy poszt ezen a blogon :)
A probléma ugyanis az, hogy a szabályozók, mint mindig, megint azt hitték, hogy a piac az valami könnyen kiismerhető és irányítható izé, csak írni kell néhány szabályt és majd jól meg lesznek regulázva a mocsok kis taxishiénák. Aztán persze jött az Uber, és közölte, hogy hehe, nem úgy működik az. És ha sikerül úgy módosítani a szabályozást, hogy az Uberre is vonatkozzon, akkor majd jön egy újabb startup, amely megtalálja a módját, hogy azt is megkerülje. Mert ugye az emberek nagyon leleményesek tudnak lenni, amikor kiskapukat kell keresni. Erről is van egy poszt ezen a blogon :)
Az egyetlen feladat, amit az állam sikeresen ellát: a személyes felelősségérzet csökkentése. A felelősség nem kellemes, kiváltképp akkor, ha valami nagyon fontos dologról van szó, és ha a tévedés csak később, esetleg későn derül ki. Szokatlanul vagy bizarrul hangzanak-e a…..
A szabályozott piac melletti érvek között a leggyakoribb az, hogy a nagy cégeket és multinacionális vállalatokat korlátozni kell, mert a szabad piacon hatalmasra nőnek és teljes mértékben eluralják az életünket. Ebben az írásban azt mutatom meg, hogy ez a félelem nem csak téves,…..
szofter
2015.05.08 20:47:56
@Lord_Valdez:
"Igaz, hogy azok a mondatok rendszerint több sorosak és nyakatekertek."
Akkor gondolj bele, micsoda erőforrások mennek el arra, hogy a cégek jogászokat fizessenek ilyen nyakatekert mondatok megfogalmazásáért, és jogászokat fizessenek ilyen nyakatekert mondatok kigubancolásáért, kiskapuk kereséséért. Azok az erőforrások egyéb esetben akár innovációra is mehetnének - talán a te tapasztalatodhoz hasonló is ritkábban fordulna elő :) Apropó, nem lehetséges, hogy nem azért nem látták benne a saját hasznukat, mert siker esetén nem garantálta volna semmi a részesedésüket, hanem azért, mert nem láttak esélyt a sikerre? Még ha papírja nem lett volna is a menedzsernek arról, hogy ő segített az ötlet kidolgozásában, ezért őt illeti a haszon egy része, attól még bizonyára részesült volna belőle; ha nem közvetlenül pénzben, akkor közvetve "megbecsülésben" vagy egy komolyabb esélyben egy vágyott előreléptetésre. Nem ismerem a konkrét szituációt, természetesen, de az alapján, amit leírtál, valószínűbbnek látom, hogy nem a saját hasznukat nem látták benne, hanem a hasznot úgy általában. Egy menedzser, ha lát valamiben hasznot, meg fogja találni a módját annak, hogy részesedjen abból a haszonból.
"Igaz, hogy azok a mondatok rendszerint több sorosak és nyakatekertek."
Akkor gondolj bele, micsoda erőforrások mennek el arra, hogy a cégek jogászokat fizessenek ilyen nyakatekert mondatok megfogalmazásáért, és jogászokat fizessenek ilyen nyakatekert mondatok kigubancolásáért, kiskapuk kereséséért. Azok az erőforrások egyéb esetben akár innovációra is mehetnének - talán a te tapasztalatodhoz hasonló is ritkábban fordulna elő :) Apropó, nem lehetséges, hogy nem azért nem látták benne a saját hasznukat, mert siker esetén nem garantálta volna semmi a részesedésüket, hanem azért, mert nem láttak esélyt a sikerre? Még ha papírja nem lett volna is a menedzsernek arról, hogy ő segített az ötlet kidolgozásában, ezért őt illeti a haszon egy része, attól még bizonyára részesült volna belőle; ha nem közvetlenül pénzben, akkor közvetve "megbecsülésben" vagy egy komolyabb esélyben egy vágyott előreléptetésre. Nem ismerem a konkrét szituációt, természetesen, de az alapján, amit leírtál, valószínűbbnek látom, hogy nem a saját hasznukat nem látták benne, hanem a hasznot úgy általában. Egy menedzser, ha lát valamiben hasznot, meg fogja találni a módját annak, hogy részesedjen abból a haszonból.
szofter
2015.05.11 16:59:11
@Lord_Valdez:
Ja hát igen, a terv _ilyen mélységű_ kidolgozásának persze, hogy nem állsz neki, ha nem sok esélyt látsz az erőfeszítéseid megtérülésére :D Mikor kész vagy magának a tervnek a kidolgozásával, akkor mellé még nézz utána egy rakás számadatnak is, amelyek egy költség-haszon elemzéshez kellenek, amely számok egy részét ráadásul így is, úgy is csak ex has fogod tudni bemondani, mert tényleg sehol nem érsz el hozzá megbízható forrást... Meg aztán egyáltalán még tudjad, hogyan kell alapos költség-haszon elemzést csinálni, miközben ez normálisan nem része a szakmádnak. Valóban eléggé értelmetlen szabály volt ez, ha így volt, és gyanítom, hogy egy cégen belüli "szabadalom" sem javított volna rajta sokat. Ez ugyanaz pepitában, mint amit fentebb mondtam erről nemzetgazdasági szinten: nem biztos, hogy az iparjogvédelem hiánya okozza a lemaradást, lehetnek a tettesek az innovációt megfojtó szabályok is.
A trükkjei persze mindennek megvannak, de ha olyan a céges kultúra, hogy könnyen kiderülnek az ilyen turpisságok, és súlyos következményei lehetnek (mégiscsak magáncégről beszélünk, gondolom), akkor érthető, hogy nemigen meri megkockáztatni szinte senki ezeket a trükköket.
Ja hát igen, a terv _ilyen mélységű_ kidolgozásának persze, hogy nem állsz neki, ha nem sok esélyt látsz az erőfeszítéseid megtérülésére :D Mikor kész vagy magának a tervnek a kidolgozásával, akkor mellé még nézz utána egy rakás számadatnak is, amelyek egy költség-haszon elemzéshez kellenek, amely számok egy részét ráadásul így is, úgy is csak ex has fogod tudni bemondani, mert tényleg sehol nem érsz el hozzá megbízható forrást... Meg aztán egyáltalán még tudjad, hogyan kell alapos költség-haszon elemzést csinálni, miközben ez normálisan nem része a szakmádnak. Valóban eléggé értelmetlen szabály volt ez, ha így volt, és gyanítom, hogy egy cégen belüli "szabadalom" sem javított volna rajta sokat. Ez ugyanaz pepitában, mint amit fentebb mondtam erről nemzetgazdasági szinten: nem biztos, hogy az iparjogvédelem hiánya okozza a lemaradást, lehetnek a tettesek az innovációt megfojtó szabályok is.
A trükkjei persze mindennek megvannak, de ha olyan a céges kultúra, hogy könnyen kiderülnek az ilyen turpisságok, és súlyos következményei lehetnek (mégiscsak magáncégről beszélünk, gondolom), akkor érthető, hogy nemigen meri megkockáztatni szinte senki ezeket a trükköket.
Azt gondolom, hogy itt az ideje végre szisztematikus munkával, lépésről-lépésre kialakítani azt az új világot, amit a demokratikus ellenzék, és ezen belül az Együtt szeretne megvalósítani. Egy olyan identitást, víziót és értékrendszert megalkotni, ami közérthetően tudja…..
Berkecz Balázs blogja
Végre egy saját programmal foglalkozó ellenzéki blogposzt. Elolvassa?
2015.04.21 01:22:30
Egyre többen mondogatják, hogy kezdik unni azt, hogy az ellenzéki politikusok csak a fideszeseket szapulják, miközben semmit nem tudni arról, hogy ők egyébként mit tennének kormányon. Eddig az volt a tapasztalatom a Facebook oldalam és a blogom alapján is, hogy a programokról szóló…..
(kép forrása)
Ezen a hétvégén megszerezte a Jobbik az első egyéni képviselői mandátumát a Parlamentben a tapolcai időközi választáson.
Ez egy igen szomorú hír Magyarország számára, hiszen egy szélsőjobboldali gyökerű, alapjaiban nyugatellenes párt nem szerencsés, hogy…..
A tapolcai választások eredményét azt hiszem mindenki ismeri. TGM után szabadon: radikálisok 70%, többiek - ezt kénytelen vagyok a demokratáknak gondolni - 30%. Nem mondom, hogy örülök a Jobbik győzelmének, de azt sem állítom, hogy a másik két jelölt sikerének jobban tudnék…..
Noha rövidebb, több utast szállít, mint londoni vagy New York-i párja, olcsó és még nyereséges is. Ja, és szinte soha sem késik. Túl szép, hogy igaz legyen? Pedig van ilyen metró, méghozzá Hongkongban.
A brit főváros metróhálózata 402, New Yorké 373 kilométer hosszú, míg…..
szofter
2015.04.02 16:43:52
@mestska: Nem olyan biztos az. Beleszámoltuk a 3-as metró random füstöléseit is? Oké, hogy olyankor buszokkal pótolják, de a pótlóbusz nem metró (ill. még ha metrónak vesszük is a pótlót, akkor is gond nélkül megvan a 8 percnél több késés mondjuk egy Lehel-Deák távon).
Egy érdekes cikk jelent meg az Indexen, ahol kutatók a szabad piac erkölcstelenségét vizsgálták. A végeredmény nyilván kedves minden antikapitalista és a "szabályzott piac" hívei számára, azonban van egy rossz hírem: a kísérlet pont azt mutatta meg, hogy a szabályozott piac hogyan…..
szofter
2015.03.31 09:18:19
@Untermensch4: Na ez meg a másik. Aszongya a cikk szerzője, idézem "Szinte mindenki egyetért abban, hogy egy élet szándékos kioltása kis egyéni haszon érdekében – még ha állatról van is szó – erkölcstelen." Szerintem ennek a meghatározásnak (közvetve) bármiféle húsevés is megfelel. Ha ismerném a szerző húsfogyasztási szokásait, szívesen szembesíteném azzal, hogy hány disznónak, hány csirkének, hány marhának stb. megfelelő mennyiségű húst evett meg eddigi élete során, vagy akár csak az elmúlt egy évben, aztán mindjárt nem értene egyet ő maga sem a saját állításával.
Én is kvótaellenes voltam régen, csak már nem hiszek a Megvalósult Meritokráciában. A nem állami szektor ügyeibe tényleg ne ugassanak bele, de állami vezető felőlem nyugodtan lehet kvótanő. Semmivel sem lesz hülyébb, mint a Szijjártó.
Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan…..
A konzervatívok az egyszerű, hatékony, igazságos adórendszer hívei. Bár igazságosság alatt sok mindent lehet érteni, az adórendszer esetében kifejezetten az adókulcsokra és nem az adózó gazdasági erejére vonatkozik. Nem igazságos az, hogy valaki aránytalanul (tehát…..
Az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusa, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója Szikra Dorottya szerint az Orbán-kormánynak nincs egységes szociálpolitikája, a fősodort jelentő közmunkaprogram a gazdaságnak is rengeteget árt, a…..
szofter
2015.02.22 14:53:52
Volt egy évtizedekkel ezelőtt kipróbált, és aztán valamiért gyorsan elfelejtett kísérlet Kanadában, amely mindkét említett kockázatot (a munkára való ösztönzés hiányát és a fiskális fenntarthatatlanságot) orvosolja. Dauphin városa Manitoba tartományban bevezette ezt az alapjövedelem dolgot, de nem úgy, hogy koldustól krőzusig mindenkinek átutalták a meghatározott összeget, hanem úgy, hogy a teljes alapösszeg csak azoknak járt, akiknek nem volt semmi más jövedelemforrásuk. Minden egyes dollár után, amelyet aztán munkából, befektetések hozamából, más segélyekből kapott az állampolgár, 50 centtel csökkent a várostól kapott juttatás. A munkára való ösztönzés megvolt: akinek volt munkajövedelme, az viszonylag keveset kapott kiegészítésként, de a teljes jövedelme még így is több volt, mint ha otthagyta volna a munkáját és csak a mincome-ra támaszkodik. A fiskális katasztrófa elkerülését pedig az garantálta, hogy célzottan csak az alacsony jövedelműek részesültek a programban, a Dagobert bácsik csak a finanszírozói oldalon jelentek meg, adófizetőként. További részletek: www.huffingtonpost.ca/2014/12/23/mincome-in-dauphin-manitoba_n_6335682.html
Egy ehhez hasonló rendszert Magyarországon értelmes (egy három-négyfős háztartás fejenkénti létminimumának összegét megközelítő) összegekkel meg lehetne valósítani úgy, hogy körülbelül ugyanannyi legyen a büdzsében a szociális kiadás, mint jelenleg, tehát ne kelljen hozzá extra forrásokat bevonni, csak a jelenleg meglévő szociális juttatások bonyolult és bürokratikus rendszerét kelljen lecserélni erre az egyszerű sémára. A csere hozzáadott értéke abban lenne, hogy a segélyezéshez kapcsolódó bürokrácia költsége is a segélyekben hasznosulna; hogy a helyi potentátok zsarolási potenciálja gyakorlatilag megszűnne; és hogy célzottan azok kapnák a juttatásokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. A jövedelemhez igazításnak ugyanakkor lenne egy kockázata, ami Kanadában nem jelentkezett, de ez itt Káeurópa: itt kicsit túl nagy kultúrája van annak, hogy nem ugyanannyit keresünk a valóságban, mint papíron, így a bejelentett jövedelem alapján osztott juttatás talán mégsem minden esetben ott landolna, ahol valóban a legnagyobb szükség van rá. De ez a probléma a jelenlegi szociális rendszerünkben is fennáll.
Egy ehhez hasonló rendszert Magyarországon értelmes (egy három-négyfős háztartás fejenkénti létminimumának összegét megközelítő) összegekkel meg lehetne valósítani úgy, hogy körülbelül ugyanannyi legyen a büdzsében a szociális kiadás, mint jelenleg, tehát ne kelljen hozzá extra forrásokat bevonni, csak a jelenleg meglévő szociális juttatások bonyolult és bürokratikus rendszerét kelljen lecserélni erre az egyszerű sémára. A csere hozzáadott értéke abban lenne, hogy a segélyezéshez kapcsolódó bürokrácia költsége is a segélyekben hasznosulna; hogy a helyi potentátok zsarolási potenciálja gyakorlatilag megszűnne; és hogy célzottan azok kapnák a juttatásokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. A jövedelemhez igazításnak ugyanakkor lenne egy kockázata, ami Kanadában nem jelentkezett, de ez itt Káeurópa: itt kicsit túl nagy kultúrája van annak, hogy nem ugyanannyit keresünk a valóságban, mint papíron, így a bejelentett jövedelem alapján osztott juttatás talán mégsem minden esetben ott landolna, ahol valóban a legnagyobb szükség van rá. De ez a probléma a jelenlegi szociális rendszerünkben is fennáll.
Meglehetősen elhanyagoltam ezt a blogot az utóbbi... hűha, ez már másfél év, szóval az utóbbi másfél évben. Nem láttam sok értelmét annak, hogy olyan gondolatokat, amelyeknek nagy részét az enyémhez hasonló nézőpontból megírják más blogok, én is megírjak egy saját blogon.…..
Most akkor elmondom, mi minden hiányzik a kötelező oktatásból. Ha úgy hangzik, mint életed teljes története és összes valódi kihívása, az nem a véletlen műve.
Mit nem tanítanak meg az iskolában:
Pasizni meg csajozni
Vitatkozni, anélkül hogy meg akarnánk semmisíteni egymást
Önvédelmet
Bízni…..
szofter
2015.02.06 11:03:06
@gombosg: A "vagy jó vagy nem" nem csak az ifjúsági szervezetre meg a szülőre érvényes, hanem az iskolára is. Van egyébként az űrkorszakban d) lehetőség is: ami érdekel, azt bepötyögöd Google-be oszt olvasol. Amit ott találsz, az is vagy jó, vagy nem, de ott még összehasonlításra és az alternatív magyarázatok közötti döntésre is van lehetőséged, míg mondjuk két iskolába nem jár az ember párhuzamosan, és két szülő sem mindenkinek van kéznél (meg még ahol van két szülő, ott is gyakran egy húron pendülnek, vagy a fater azt a tanácsot adja mindenre, hogy "kérdezd meg anyádat").
Az egyébként tényleg röhejes, hogy mennyire nincs számottevő hozzáadott értéke az iskolapadban eltöltött időnek, ha leszámítunk mindent, amit a gyerek a szülőtől, a szomszéd nénitől, a barátaitól és önmagától is gond nélkül megtanulhatott volna - és ez a nulla közeli hozzáadott érték ellenére mégis mennyire ragaszkodik hozzá a társadalom.
Az egyébként tényleg röhejes, hogy mennyire nincs számottevő hozzáadott értéke az iskolapadban eltöltött időnek, ha leszámítunk mindent, amit a gyerek a szülőtől, a szomszéd nénitől, a barátaitól és önmagától is gond nélkül megtanulhatott volna - és ez a nulla közeli hozzáadott érték ellenére mégis mennyire ragaszkodik hozzá a társadalom.
Megérkezett a Uber Magyarországra is, és a reakciókat elnézve mind az online sajtó, mind a kommentelők kitörő lelkesedéssel fogadták. Érdemes megnézni azonban, hogy a klassz mobilos applikáció és az olcsóság mögött mi rejlik.
forrás
A sharing economy (pontosabban…..
Ahogy mi is megírtuk, anyagi okokra hivatkozva nem jelent meg időre a KSH-nak a szegénységet bemutató szokásos kiadványa, miközben az Eurostat adataiból már tudni lehetett, hogy a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők száma az elmúlt egy évben 100 ezer fővel…..
Véget ért az önkormányzati választás, meglepetés nélkül. A következő években még inkább unalomba és apátiába fog süllyedni a magyar közélet. A választások idején rövid időre sarjadásnak induló pártkezdemények szépen visszahervadnak majd a totális…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz