Adatok
Danku István
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Arcok a Nagy Háborúból 12.
Kajon Árpád azon szenvedélyes gyűjtők közé tartozik, akik igyekeznek kincseiket alaposabban megismerni és más érdeklődőkkel is megismertetni. A világháborús fotók kapcsán így nemcsak az osztrák-magyar haderő felépítésével, hanem az egyenruhákkal és a kitüntetésekkel is…..
Danku István
2013.08.24 11:44:02
@PintérTamás: Nagyon szépen köszönöm a gyors reagálást és a lehetőséget!
Hamarosan jelentkezem!
Tisztelettel:
dankuistván
Hamarosan jelentkezem!
Tisztelettel:
dankuistván
Danku István
2013.08.24 11:44:48
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tanácsukért írok, de előbb engedjék meg, hogy kicsinyke bevezetővel kezdjek:
mit is jelent már nekem a Doberdó?
Mély megrendülést, tiszteletet és cselekvést az ott szenvedő hős honfitársaink emlékének megőrzésére.
Először 2003-ban jártam a Karszton, pontosabban Triesztben: a monte grisai templomban adtunk koncertet a kórusommal. Ekkor még csak énekeltük az ismert I. világháborús katonanótákat az autóbuszunkban, miközben suhantuk a szemet gyönyörködtető tájon át szálláshelyünkre, Aquileiaba.
2009 júniusában már az akkori osztályommal szalagot mentünk kötni, és hazai földet tenni Foglianoba és Solkanba, de fejet hajtottunk San Martinoba és a San Michelén is.
2012-re már jobban felkészültem, hála az Önök blogjának, kiadványaiknak, Bedécs tanár úr könyvének, a háborús regényeknek, Kemény doktor, Hary József, Kókay és B. Sárközy Gergely naplójának. Így sok adatot megtanulva, összeírva egy hétig jártuk a fennsíkot feleségemmel: szalagot kötöttünk és imádkoztunk a karszti temetőkben: Fogliano,Devetaki,Visintini,Devincina, Aurisina,Solkan, Volcja Draga, Rence, Rence Zigoni, Gorjansko,Klanec pri Komnu, Sveto, Stanjel, Branik I. Branik II., Bovec, de felkerestük: Oslavija,Tolmin, a Javorca-kápolna, Kobarid, San Martino del Carso, San Michele megszentelt helyeit, Opatje Seloban,Nova Vasban,a Segeti táborban, "Boroevic széké"-nél,Konstanjevicaban, előtte a cerjei kilátóban is tisztelettel gondoltunk katonáink véráldozatára.
Megismerkedtünk Gradisca d'Isonzoban Kolláth Évával: beszélgettünk terveinkről, az olcsó szálláslehetőségekről, hiszen ekkorra már egyre jobban megerősödött bennem az a gondolat, hogy iskolámnak, a gödöllői református líceumnak, s főleg diákjainknak fel kell vállalnia valamilyen feladatot a katonai temetőknél.
(Milyen jó volt látni a győri gimnazisták munkálkodását Solkanban, Nova Vasban, vagy a soproniakét Volcja Dragban!)
Augusztus 18-án jöttünk haza 5 nap után egy 17 fős diákcsapattal a fennsíkról. Csodálatos, lélekemelő, olykor megrendítő pillanatokat és találkozásokat éltünk át: pl. San Martinoban a Csongrád megyei küldöttséggel, a velük együtt utazó csíkszentmártoniakkal beszélgethettünk, s nagy örömömre megismerkedhettem Gianfranco Simonit úrral, kit oly sokszor láttam már fotókon, és olvashattam áldozatos munkájáról.
Már odafelé is, de főleg hazafelé zengett áhítatosan mikrobuszunk az énekelt katonanótáktól, s megvallom, nem szégyelltünk sírni az aurisinai temetőben az elhangzott Gyóni-versen, Jámbor Lajos "Búcsújától" és Cseh Tamás énekén: Somogy megye kellős közepében...
Sokat tudnék még írni, hiszen emlékem ezernyi.
Ezek után azt szeretném Önöktől megkérdezni, mit tehet iskolánk diákközössége a karszti temetőkben a koszorúzáson, szalagkötésen kívül?
Lehet-e például újra öntetnük a kereszteket, a sírokról lassan eltünedező névtáblákat és felirítokat pótolni, pl. Volcja Dargaban, vagy Renceben vagy...
Adjanak, kérem, tanácsot,az Önök véleménye nekem nagyon fontos!
Tisztelettel köszönöm áldozatos, nemzetmentő munkájukat, és tisztelettel várom segítségüket is:
Danku István, magyar-ének-zene szakos középiskolai tanár
Gödöllő, Református Líceum Gimnázium és Kollégium
Nagy szeretettel üdvözlöm e blog rendszeres olvasóit és tollforgatóit: igazi csemege számomra írásaik, hozzászólásaik olvasása!