Adatok
archipet
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ok, én tényleg nagyra becsülöm a szerző munkáját, legfőképpen kitartását, hogy képes fenntartani érdeklődését, töretlenségét, népszerűségét. Még az is figyelemre méltó, hogy a korrekt tematika szerint szerkesztett videók között is van kedve kísérletezni, új utakat próbálni (több-kevesebb sikerrel, mert ilyenkor a rajongók rendre visszakérik a megszokottat, "lécci írjál erről meg arról" - a rajongók akarata szent) .
Az is dícsérendő, hogy remek filmérzéke révén sokszor képes nagyvonalakban rátapintani a problémák/érdemek körvonalaira. Mainstream filmekről van szó általában, komolyabb alkotások rendre kimaradnak, régebbiek rendezőire, így azok hatásaira sincs utalás. Ezzel sincs gondom, mert ugye van egy kör, elsősorban a frissen megjelent filmek köre, ami könnyen kipécézhető, sosem volt még ennyire sok a nehezen értékelhető/értékelhetetlen film. Azt is mondhatnám, hogy a szerző sokszor humoros és jól kezeli a videóvágás lehetőségeiből adódó gegeket is.
Ami a gondom (és erre már bőven voltak előjelek), az az, hogy ezzel az előadással elmentünk egy kicsit félig-meddig stand up-os pocskondiázás és kényszeres bakikeresés irányába. Tudom a címben az idegesítő jelző elvileg "feljogosítja" az embert arra, hogy kőkeményen elintézze ezeket a szarokat, de ez nem kritikai hozzállás, hanem vágyakozás a tapsviharra, amit olcsó poénokkal akarnak kicsikarni. Nem akarok nagy vitákat gerjeszteni, de "vs" jelzőnek itt semmi értelme: bejátszások, szörnyülködés (Emmerichbe, Adam Sandlerbe, trashfilmekbe nem nehéz súlyosokat rúgni): Puzsér trágár (semmi bajom vele), de sokkal összeszedettebb, pontosabb megjegyzései vannak (igaz néha csal, mert jegyzetet is olvas), Gergely sokat hallgat, mosolyog, helyesel, majd a közönség kegyeire lódul egy kis poénkodással, amit egyre nehezebben elviselhető affektálással, túljátszással, idegesítő kiabálással próbál elérni. És közben érzem, a tömeg jól vesz a kanyarokat, nevetnek, reagálnak, de nem a mondandóra, hanem az előadásmódra, túlkapásokra, trágárkodásra (mégegyszer: ilyen kontextusban nincs bajom a káromkodással)
A mainstream nem a mozgókép magasiskolája az tény, de úgy érzem sok ziccer kimarad ennek az előadásnak a hangsúlyaival.