chinaski 2013.07.24 19:43:58

én túl sok különbséget nem látok az ilyen Prince of Persia/Clash of Titans/Immortals-féle kardozós-egzotikus cgi-monszterekhez képest, viszont a trailer jól össze van rakva, szóval akkorát talán nem fog bukni, mint mindenki várja.

chinaski 2013.06.16 18:59:34

az aligha vitás, hogy a moziipar maga valamiféle átmeneti periódusban van jelenleg, aminek egyelőre nem látni a végét, de szerintem a fenti írás sok tekintetben eltúloz vagy túlmisztifikál dolgokat mind Hollywood, mind a mozi szerepét tekintve, nem beszélve a sorok között bekúszó "régen minden jobb volt"-típusú siránkozásról.

"Manapság még a tömegek szórakoztatásáról van szó, de mi van akkor, ha a nézők száma megtizedelődik?"

ez pl finoman szólva is abszurd feltételezés, még akkor is, ha hosszabb időtávot (10-20-30 év) nézünk. még az '50-60-as évek válsága idején sem volt megközelítőleg sem hasonló, de a közelmúlt box office-adatai sem támasztják alá, hogy bármi ilyesmire kellene számítani. Az elmúlt 5 évben a jegyeladások kisebb kilengésekkel lényegében stagnálnak 1,3 milliárd környékén, miközben 2010 óta az átlagos jegyár változatlan. Ha történelmi távlatból szemléljük a mostani helyzetet, akkor igazából egyenesen pozitív irányú elmozdulásról beszélhetünk a '70-es környékén évtizedekre stabilizálódó 1 milliárd körüli nézőszámhoz képest (ha belekalkuláljuk a növekvő jegyárakat, akkor pedig főleg). Amit ezek az adatok alátámasztani látszanak, az sokkal inkább az, hogy nem nagyon van már hova növekedni a 2000-es évek 1,5 milliárdos számai után, főleg az egyre szaporodó alternatívák és a mozi-élmény "inflálódása" mellett, de ez közel sem azonos "Hollywood bedőlésével". Eleve már bedőlni is sokkal-sokkal nehezebb: a stúdiók éppen az '50-60-as évek tapasztalataiból tanulva (amikor a csőd nagyon is reális lehetőség volt) ma már sokkal több lábon állnak, több disztribúciós csatornára támaszkodhatnak + merchandise-bevételek stb, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy ma már a horribilis gyártási költségeken is több szereplő osztozik, a kockázat eloszlik, nagyon nagyon nagyot bukni kvázi lehetetlen (kevés kivétel egyike a Disney és a John Carter, de ez ma már tényleg csak kivétel).

Az már más tészta, hogy a '70-80-as években kiérlelt blockbuster-szisztéma jól láthatóan kezdi feszegetni a saját határait a heti váltásban egymásra torlódó event-mozikkal, de egyelőre ez is inkább csak minőségi szinten értelmezhető probléma (egyre több pénz egyre kisebb számú filmre > kockázatvállalási hajlandóság csökkenése a mamut-filmeknél > sematizálódás), és nem gazdasági vonalon. Ben Affleck nyilatkozta asszem, hogy ma sokkal könnyebben "vágnak hozzád" 200 milliót egy lehetséges franchise x-edik részére, mint hogy finanszírozzanak 4-5 db 30-40 milliós kisebb produkciót ugyanabból a pénzből, de ez Hollywood szempontjából teljesen logikus, amíg az előbbiben van a kisebb kockázat. Amikor majd a népek ráunnak a hetedik Iron Man-re, és drasztikusan csökkenni kezdenek a nézőszámok, akkor a stúdiók rá lesznek kényszerítve a váltásra és a radikális kísérletezésre (mint ahogy rá voltak a '60-70-es évek fordulóján), amíg azonban az event-filmek hozni tudják a számokat, addig nem fognak ugrálni, mert... minek is?

"És manapság már a legnagyobb nevek sem kísérletezhetnek"

ez így ebben a formában nem igaz, nem akarok ekkora közhelyekkel dobálózni, de Hollywood-ban elég egyértelműen annyit érsz, amennyit az utolsó filmed hozott. Nolan pl jelenleg kb azt csinálhat, amit akar, és annyi pénzből, amennyiből nem szégyelli (Inception, Interstellar), de ez csak addig fog tartani, amíg nem bukik be valamivel. Bay is megcsinálhatta a maga Pain & Gain-jét, ha mellé bevállalja a következő Transformers-t. Sőt már az aranykorként emlegetett '70-es években is csak addig kísérletezgethettek nagyobb összegekkel az Altman, Coppola, Cimino-féle arcok, amíg hozni tudták a számokat, amikor lyukra futottak, egyből ejtették is őket évtizedekre vagy akár örökre. de Spielberg is csak azért játszadozhatott a '80-90-es években az ún. "művészi" projektjeivel, mert közben serényen szállította az Indiana Jones-okat és Jurassic Park-okat. Hollywood színtiszta üzlet volt mindig is.

"A jelenlegi moziba járók pedig már nem tisztelik a filmeket és a mozizás közösségi élményét. Nem bántani akarom őket, mert a legtöbben belekényszerültek ebbe a helyzetbe, de mivel nem igazán kötődnek ehhez a szórakozási formához, ha úgy adódik, simán továbbállnak."

szerintem a mezei júzer sosem kötődött annyira a mozizás élményéhez, mint ahogy hinni szeretnénk vagy ahogy mondjuk e blog olvasói teszik, csak korábban nem volt ennyi alternatívája a szabadidő eltöltésére és kész. de ez a folyamat már az '50-60-as években elkezdődött (tévé, popzene, major sportok megjelenése), azóta pedig _nagyságrendileg_ a nézőszámok nem igazán változtak. most az internettel a differenciálódás egy következő fokozatra kapcsolt, de _nagyságrendileg_ a nézőszámok továbbra sem változnak.

chinaski 2013.06.16 19:02:03

ez némileg hosszú lett, srry :D

chinaski 2013.05.25 20:10:48

alapvetően nagyon fasza kritika, de szeritnem azért jócskán eltúlozza az L.A. Confidential jelentőségét. A Kínai negyed és a Star Wars viszonylatában abszolút áll, amiről ír, az a két film tényleg két különböző utat jelöl(t) ki Hollywood számára, de szerintem a Confidential nem ez a liga sem hatását, sem minőségét tekintve. Egy nagyon nagyon nagyon korrekt iparos munka, de nem több (és ez itt most legkevésbé sem degredáló jelző, én is nagy rajongója vagyok a filmnek).

meg az sem állja meg a helyét, hogy Ellroy ekézte volna adaptációt, sőt amennyire én tudom épp azt mondta, hogy nagyon is rendben van a lehetőségekhez mérten, csak éppen - tette hozzá a rá jellemző szerénységgel - az ő könyve még így is százszor jobb. :D

chinaski 2013.05.26 15:51:32

@Wintermoots: Ellroy esetében szerintem nem is az a lényeg, hogy a film jobb vagy rosszabb, mint a könyv, mert bármiféle összehasonlításból _mindig_ a film fog kijönni rosszabbul. Más krimi-szerzőknél azért, mint pl a kritikában is emlegetett Chandler-nél ez abszolút nincs így, de Ellroy +500 oldalas monstrumait 2-3 órában egyszerűen nem lehet visszaadni a maguk teljességében, ahogy belemászik a részletekbe és a szereplők fejébe, ahogy egy komplett világot teremt (újra), a dolognak egyszerűen terjedelmi korlátai vannak. saját jogán a LA Confidential-adaptáció egy nagyszerű és közel hibátlan film, de ha a könyvvel hasonlítjuk össze, akkor annak hatását még így is csak megközelíteni tudja.

amúgy éppen a terjedelem miatt szerintem az Ellroy-könyvek iszonyat jól működnének sorozat-formátumban, kár hogy ebben az irányban nem hallani tapogatózásokról, pedig valamelyik kábelcsatorna igazán rámehetne.

chinaski 2013.05.26 15:57:23

@clive.: na fasza, kb leírtam ugyanazt :D