Adatok
PANGEE
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy nyughatatlan, állandóan kereső ember írta a mai posztot, aki élt már Londonban, Madridban, aztán hazahúzta a szíve Magyarországra, de kis idő múltán megint felkerekedett. P.A. történetét igazán jól talán a következő mondata foglalja össze: „próbálok a jelenben élni,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nagyon érdekes gondolatokat kaptam vissza erről a postról, köszönöm a jókat is és rosszakat is, rávilágítanak a lényegre, amit én nem tudtam kifejezni. Persze hogy az ember elábrándozik és elgondolkodik hogy hogy is lehetett, mi hogyan történt, de csak annyit tudok mondani hogy szerencsém volt. A szüleimtől kaptam a lakást, akik megdolgoztak érte, a kocsimat is tőlük kaptam, sőt az egész életemet. A pénzemért 19 éves korom óta megdolgozom, amiért nem, az az ég ajándéka. Hiszek abban hogy amit adsz azt egyszer visszakapod. Lehet külföldön dolgozni képesítés nélkül, folyékonyan beszélek angolul és el tudom adni magam. Az angol tanítás munka Madridban volt, a Telefonica nevű cégnek ahol egy barátom dolgozott és ő ajánlott be. Ezért nem kellett a papír. Mivel Londonban éltem sok barátom lett akik visszaköltöztek a hazájukba és sokszor mentem őket meglátogatni. Így olcsó volt és körbejártam a világot. Mivel nyitott ember vagyok, engem is befogadnak. Jöttek többen is hozzám Magyarországra. Azért írtam be mert nagyon megtetszettek a levelek, és inspiráló volt amiket olvastam. Leírhatnám a tapasztalataimat minden egyes országból, de minek, az emberek úgyis oda mennek ahova az élet sodorja őket. De ha már a pénznél tartunk, Londonban 1300 fontot keresek havonta, kemény fizikai munkával nőként, 50 órát dolgozokl egy héten, biciklivel járok dolgozni, bent eszek a munkahelyemen, így kb. heti 50 fontot költök. Nincs tv-m 7 éve, sem mikróm. 4-en lakunk egy 3 szobás lakásban, ami otthon panel minőségűnek mondható. 400 fontba kerül a szobám számlákkal együtt. Eddig 600 fontnál járunk, mondjuk hogy csak 500 at minden hónapban el tudok rakni. Voltam Thaiföldön 2 hetet tavaly, ez 1000 fontomba került mindennel együtt. Nem hotelban szálltam meg, hanem egy banán kunyhóban. Ázsiában sokkal kevesebből élsz meg mint Európában. Indiában a legolcsóbb jegyet vettem a vonatra, és a helyiekkel utaztam. A megállókban például kis feles műanyag poharakban árulták a chai-teát. Kaptam egyet a mellettem ülő úrtól, aki nem hagyta hogy kifizessem. Amikor elindult a vonat mindenki elkezdte kidobálni a pohárkákat az ablakon..bámulatos látvány volt, ahogy repül a sok száz pohár, a gyerekek meg gyűjtik össze őket a peronon. Na ezek azok a pillanatok amiért nem a Tv ben kell a travel channelt bámulni, hanem értékelni a világunkat. Ezért nem tudok egy olyan multi cégnek dolgozni ami állatokat öl, tönkretszi a mezőgazdaságunkat vagy elad nekünk valamit ami nem is tesz jót. Inkább pincérkedem tovább és megnézem azt a csodát amit kaptunk ebben az életben, nem a tvben hanem élőben. Érezni a jázmin illatát, a tengeri levegőt, Bangkok piacain a különböző halak ízét, mind mind egy új élmény amit minden érzékszervünkkel meg kell tapasztalnunk. Én nem azért utazom mert le akarok telepedni valahol..én csak utazom és közben élek valahol ahol meg tudom teremteni az ehhez szükséges dolgokat.