Adatok
Kesmarkium
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Papcsák Ferenc takarít. Mégse járja, hogy a nertelen bugrisok a szájukra-billentyűzetükre veszik, pellengérre és a halálfasza irányába állítják arccal. Nem oda Buda, eccer volt Budán kutyavásár, Zuglóban meg eccer se, úgyhogy szegénykét minősíteni nem szabad. Mert nagy…..
Kesmarkium
2012.11.11 17:56:31
@dr. Balta$ár:
Ezt a kérdést mindenképpen érdemes alaposabban végiggondolni.
A történelmi egyházak a rendszerváltás óta egyértelműen a konzervatív, jobboldali pártok politikai szövetségesei voltak, de ez a kölcsönös szövetségi viszony nem véletlenül alakult ki, hanem azért, mert az keresztény egyházak értékrendjéhez és világképéhez a jobbkonzervatív politikai csoportosulások ideológiája áll a legközelebb.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy magukat baloldalinak, szociáldemokratának és liberálisnak nevező pártok a rendszerváltás előtt (akkor még kommunistaként) a vallásüldözés és az egyházak elnyomásának feltétlen hívei voltak. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy még a 60-as évek végén (tehát a 1963-as kádári "amnesztia" után) is ültek egyházi személyek a kommunista diktatúra börtöneiben. A hatvanas években fokozatosan enyhült a terror, a szélesebb közvélemény évről évre könnyebbnek érezhette a helyzetet, azonban az egyházak üldözése változatlanul megmaradt. De nemcsak a egyházakat és a egyházi személyeket terrorizálták. A vallását gyakoroló vagy megvalló embereket is félelemben tartották (kockázatos volt például istentiszteletre járni). Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a keresztény egyházak távolságot tartanak a posztkommunista magyar baloldaltól és az antiklerikális liberális csoportoktól, és inkább a konzervatív erőkhöz igyekeznek közeledni. A magyarországi liberálbolsevikok görcsösen ragaszkodnak azokhoz az ócska, erejüket, jelentőségüket vesztett marxista dogmákhoz, melyek szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk. Az egészséges társadalmakban, sőt a tanultabb liberális körökben is, ez ma már rég meghaladott álláspont.
Ezt a kérdést mindenképpen érdemes alaposabban végiggondolni.
A történelmi egyházak a rendszerváltás óta egyértelműen a konzervatív, jobboldali pártok politikai szövetségesei voltak, de ez a kölcsönös szövetségi viszony nem véletlenül alakult ki, hanem azért, mert az keresztény egyházak értékrendjéhez és világképéhez a jobbkonzervatív politikai csoportosulások ideológiája áll a legközelebb.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy magukat baloldalinak, szociáldemokratának és liberálisnak nevező pártok a rendszerváltás előtt (akkor még kommunistaként) a vallásüldözés és az egyházak elnyomásának feltétlen hívei voltak. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy még a 60-as évek végén (tehát a 1963-as kádári "amnesztia" után) is ültek egyházi személyek a kommunista diktatúra börtöneiben. A hatvanas években fokozatosan enyhült a terror, a szélesebb közvélemény évről évre könnyebbnek érezhette a helyzetet, azonban az egyházak üldözése változatlanul megmaradt. De nemcsak a egyházakat és a egyházi személyeket terrorizálták. A vallását gyakoroló vagy megvalló embereket is félelemben tartották (kockázatos volt például istentiszteletre járni). Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a keresztény egyházak távolságot tartanak a posztkommunista magyar baloldaltól és az antiklerikális liberális csoportoktól, és inkább a konzervatív erőkhöz igyekeznek közeledni. A magyarországi liberálbolsevikok görcsösen ragaszkodnak azokhoz az ócska, erejüket, jelentőségüket vesztett marxista dogmákhoz, melyek szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk. Az egészséges társadalmakban, sőt a tanultabb liberális körökben is, ez ma már rég meghaladott álláspont.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ezt a kérdést mindenképpen érdemes alaposabban végiggondolni.
A történelmi egyházak a rendszerváltás óta egyértelműen a konzervatív, jobboldali pártok politikai szövetségesei voltak, de ez a kölcsönös szövetségi viszony nem véletlenül alakult ki, hanem azért, mert az keresztény egyházak értékrendjéhez és világképéhez a jobbkonzervatív politikai csoportosulások ideológiája áll a legközelebb.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy magukat baloldalinak, szociáldemokratának és liberálisnak nevező pártok a rendszerváltás előtt (akkor még kommunistaként) a vallásüldözés és az egyházak elnyomásának feltétlen hívei voltak. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy még a 60-as évek végén (tehát a 1963-as kádári "amnesztia" után) is ültek egyházi személyek a kommunista diktatúra börtöneiben. A hatvanas években fokozatosan enyhült a terror, a szélesebb közvélemény évről évre könnyebbnek érezhette a helyzetet, azonban az egyházak üldözése változatlanul megmaradt. De nemcsak a egyházakat és a egyházi személyeket terrorizálták. A vallását gyakoroló vagy megvalló embereket is félelemben tartották (kockázatos volt például istentiszteletre járni). Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a keresztény egyházak távolságot tartanak a posztkommunista magyar baloldaltól és a antiklerikális liberális csoportoktól, és inkább a konzervatív erőkhöz igyekeznek közeledni. A magyarországi liberálbolsevikok görcsösen ragaszkodnak azokhoz az ócska, erejüket, jelentőségüket vesztett marxista dogmákhoz, melyek szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk. Az egészséges társadalmakban, sőt a tanultabb liberális körökben is, ez ma már rég meghaladott álláspont.