Regisztráció Blogot indítok
Adatok
utazó

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Költői kérdés következik: te szavaznál-e egy olyan pártra, mely magáról azt sugallja, hogy teljesen esélytelen? Tegnap véglegesítette ugyanis az EP-listáját a Szabad Demokraták Szövetsége. Maga a lista és a körítésül szolgáló sajtótájékoztatóan elhangzottak még a…..
Bayert likvidálnák a nácivadászok - ez a pénteki Magyar Hírlap főcíme, utalva a július közepe óta terjedő új internetes őrületre. Gyors összefoglaló a Magyar Köztársaságot 2008 nyarán leginkább érdeklő témáról, a nácivadászok és a nemzeti radikálisok internetes és…..
 Sorozatunk centenáriumi bejegyzése a fővárosi SZDSZ támogatásával készült. Köszönjük.  Míg Gyurcsány Ferenc és a szocialisták a nyugdíjak befagyasztása és a beruházások leállítása ellen esküdtek fel, addig a magyarliberálisok a fővárosi kultúrát és a…..
, hogy ki lesz az szdsz elnöke. néhány évvel ezelőtt még nyilván bloggert is nagyon, ma meg már egyenesen szinte szégyell erről blogbejegyzést írni. hosszú ideig ezért nem írt sem blogbejegyzést, sem publicisztikát a hírszerzőre, mert érezte, hogy az szdsz helyzetéről, meg a…..
utazó 2008.06.07 07:29:18
Kedves Blogger,

legyen akkor ez egy levél. A „baj” az a bejegyzéseddel, hogy nem elemez, hanem dühből minősít és kioktat. De gyorsan hozzá teszem, nem vagyok annyira „arrogáns”, hogy azt gondoljam, nekem kell(ene) megmondani, milyen legyen egy bejegyzés. Ha Te azt gondolod, ezen a nyelven kell beszélni az SzDSz problémájáról, akkor tedd ezt ezen a nyelven  de akkor én (meg mások is) nyugodtan kifejezhetjük csalódottságunkat, mert az ilyen bejegyzések semmi más célt nem érnek el, mint meglévő közhangulatokat erősítenek fel. Ma az SzDSz indulatból történő szidása divat  erre a „sorra” utaltam. Ha mindenért, még a rossz időjárásért is az SzDSz-t tesszük felelőssé, akkor soha nem fogunk egyetlen lépést sem tenni előre. Én azt kedvelem a blogjaidban, hogy azok jellemző gyakorisággal elgondolkodtató elemző készségről tettek bizonyságot, de éppen ez hiányzik nekem ebből a bejegyzésből. De még egyszer mondom, eszem ágában sincs beleavatkozni, hogy milyen stílusban írsz  noha meggyőződésem, ez a stílus kevés teret enged az elemző gondolkodásnak.

De szabadjon írnom néhány szót magáról a problémáról is. Az SzDSz valóban nem teljesített jól az utóbbi években. Nyilvánvalóan beleszorult egy helyzetben, amelyből nem találta a kiutat. Ez nem mentség, de tény. Én is azok közé tartozom, akik elképedtek és megdöbbentek, amikor az SzDSz „összeállt” a Horn kormánnyal. Én ezt ugyan nem tartom „ősbűnnek”, mint ahogyan azt valamelyik SzDSz-t ostorozó bejegyzés nevezi (talán a reakció egyik post-jában), de mindenképpen alapvető tévedésnek tartottam, és tartom ma is. Nem annyira antikommunizmusból, vagy szocialista-ellenességből (noha Hornt politikailag és morálisan is vállalhatatlannak tartottam), hanem azért, mert már akkor látni/tudni lehetett, hogy a szocialistákkal való együttműködés fel fogja morzsolni a pártot, olyan nagyok voltak már akkor is az értékbeli, és ideológiai távolságok. Meg vagyok arról győződve, hogy ha akkor más utat választ az SzDSz, akkor a politikai kultúra, és talán a társadalmi helyzet is másként alakult volna. Ezt persze nem lehet bizonyítani, de én így gondolom. Mint ahogy azt is gondolom, hogy az MSZP-vel való társulás után már nem nagyon volt visszaút, különösen, ami a helyzet logikáját illeti. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy nem nagyon látszott más alternatíva  a FIDESZ politikája egyre rettenetesebb lett, gondolj csak arra, vagy lapozz vissza az újságokba, s láthatod miképpen záródtak el a FIDESZ oldaláról is az esetleges együttműködés esélyei. A FIDESZ persze lényegét tekintve  és függetlenül attól, amit ma megpróbál mondani  máig sem változott, éppen ezért értetlen csodálkozással figyelem azokat, akik Orbán néhány bizonytalan, a gazdaságot érintő megjegyzéséből arra következtetnek, hogy majd a jobboldal megcsinálja a reformokat. Ez az utóbbi idő legveszélyesebb illúziója  mármint a társadalmi modernizáció szempontjából veszélyes.

De térjünk vissza az SzDSz-hez. Azt gondolom, hogy azok, akik ma csalódottan szidják az SzDSz-t nem vesznek figyelembe két fontos mozzanatot. Az SzDSz soha, sem megalakulásának idején, sem azt megelőzően nem volt egy klasszikus értelemben vett liberális alakzat vagy párt. Azt is látni kell, hogy megalakulásakor, a kilencvenes évek legelején SzDSz volt a legkevésbé ideologikus párt. Voltak ugyan elvei  emberi jogok, nyílt társadalom, gazdasági liberalizáció, stb. , de nem volt koherens politikai ideológiája (politikai filozófiája igen, amíg Kiss János ezzel foglalkozott, de az nyilván nem tudott tömegeket elérni). Azt is tudjuk, hogy a korai SzDSz-ben erős volt a korábbi SZETA-hoz kapcsolódó, társadalmi szolidaritást hirdető és követő, a baloldali gondolkodással rokonszenvező irányzat. Azaz az SzDSz egyfajta konglomerátum volt, amely aztán a gyakorlati politizálás közben kezdett alakulni. Ennek a politizálásnak a legfőbb sajátosságává egyfajta pragmatizmus vált, amelynek lényege abban állt, hogy a politika kompromisszumok sorozata, gyakran olyan kompromisszumoké, amelyek nehezen egyeztethetők össze „vegytiszta” ideológiai megfontolásokkal. S ez bizony így van  bár gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel együtt vannak vállalhatatlan kompromisszumok is, s bizony az SzDSz az elmúlt években vállalhatatlan kompromisszumokat is kötött, amiért vállalnia kell a felelősséget. Ugyanakkor úgy tenni, mintha az SzDSz feladta volna az értékeit, szerintem tévedés. Az SzDSz sokat változott, bizonyos értékektől elmozdult, másokat újra felfedezett  s mindeközben egyre inkább rátalált egy olyan politikai retorikára, amit más európai liberális pártoknál is látott. Az én megítélésem szerint az SzDSz legnagyobb tévedése az, hogy olyan gazdaság központú, technokrata modernizációs retorikát és felfogást tett magáévá, amelyet a társadalom jelentős része egyszerűen nem ért, illetve amely a társadalmat nem érdekli. Az SzDSz-nek tudnia kellett volna, társadalmi, kulturális modernizáció nélkül soha nem fognak érvényre jutni a liberális elvek, s ezért sokkal erősebben kellett volna érvelni a társadalom modernizációja mellett, sokkal többet kellett volna ezért tenni. Ha lehet, ennél is nagyobb baj, hogy az SzDSz az elmúlt közel két évtized alatt nem fogalmazott meg egy átfogó, és sokak számára vonzó és érthető társadalomképet (Charles Taylor azt mondaná, nem tudni mi az a „társadalmi imagináció”, amit az SzDSz képvisel), nem mondta meg világosan, milyen társadalmat szeretne felépíteni, elérni, s miért lenne jó ebben a társadalomban élni. Ezt persze a többi párt sem tette meg, de ezt most hagyjuk. S most ez üt vissza, ezért veszíti el fokozatosan a támogatottságát. Ennek az imaginációnak a hiányában aztán az egyes politikai döntések olyan kontextusba kerülnek, amelyekben értelmezhetetlenné válnak. Ezt a benyomást csak erősíti az az ostobasággal vegyes gyűlölködés, ami ma Magyarországon a liberális gondolkodást övezi. Neked is tudnod kell, mennyi elképesztő badarság jelenik meg a liberális gondolkodással, a liberalizmussal kapcsolatban a magyar sajtóban, na meg a blogokban. És nincs semmi olyan átfogó társadalomkép, amit ezzel az SzDSz szembe tudna helyezni, csak esetleges magyarázkodások, nem túl eredeti viszontválaszok vannak. S ez rossz, mert ez elősegíti a liberalizmussal, SzDSz-szel kapcsolatos vádaskodások és előítélet terjedését.

Végül  már így is túl hosszúra nyúlt ezt a „levél” , lehet „menthetetlennek” tartani az SzDSz-t, én nem tartom annak. Még akkor sem, ha vannak arrogáns politikusai, ha vannak begyepesedett fejűek, stb. De nemcsak azért, mert azt gondolom, hogy éppen az a feladat, hogy „megmentsük”, azaz átalakítsuk, új értelmet adjunk neki, és ily módon megerősítsük (hadd legyek én is kicsit idealista), hanem nagyon pragmatikus okokból is. Ma Magyarországon semmi értelmes esélye sincs egy új párt alapításának, ha erre gondolsz, vagy célzol a bejegyzésedben. S azt is látni kell, ha az SzDSz megszűnik, felaprózódik, akkor a liberálizmus utolsó intézményes bázisai is elvesznek, újak pedig nem lesznek. Hogy ezen kívül milyen más közvetlenül politikai jellegű „cselekvési terek” vannak, nem tudom. E téren nem nagyon vagyok optimista. Van azonban olyan cselekvési tér, ami az én megítélésem szerint fontos. S ez szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a bejegyzésed stílusáról, jellegéről írtam. Szerintem égető szükség van olyan éles, kritikus, elmélyült elemzésekre, amelyek nem egyszerűen jelenségekre reflektálnak, hanem megpróbálják a mélyebben rejlő összefüggéseket is feltárni; nem elégszenek meg felszínes magyarázatokkal, hanem olyan folyamatokat igyekeznek megragadni, és értelmezni, amelyek meghatározzák és befolyásolják a társadalmi modernizáció történéseit, amelyek nem a mára már teljesen megmerevedett pártpolitikai összefüggésekben gondolkodnak. A cél nem lehet más, mint hozzájárulni egy olyan új politikai kultúra megteremtéséhez, amelyet nem a gyűlölködés, a gyűlöletkeltés, a másik démonizálása, az ostobaság, nem a megkövesedett kategóriákban és sémákban való reflexszerű gondolkodás, hanem a kommunikáció, a „kommunikatív ész”, a diskurzus, a különböző alternatívák és modellek kidolgozása, megjelenítése és ütköztetése jellemez. Úgy gondolom, ma leginkább ezzel lehet segíteni a liberális gondolkodást, azokat az értékeket, amelyeket valószínűleg nemcsak Te, hanem én is (meg sokan mások) fontosnak tartanak. E téren van cselekvési lehetőség. S itt nemcsak a blogokra gondolok, hanem az azokon túl mutató, azoknál többet akaró kezdeményezésekre. Ha ezekbe be akarsz kapcsolódni, a lehetőség mindig fennáll.
mit érdemel az a barom, aki karácsony előtti héten jön rá, hogy egyéb vállalásai mellett a szemináriumi dolgozatait nem január 30-ra, hanem január 3-ra kell megcsinálnia? s aki bizonyos előre nem látható okok miatt szabadságra sem bírt elmenni a karácsony előtti és az ünnepek…..
hogy állítólag száz éve született volna, és hogy ez állítólag érdekes. mondjuk az egész wass albert-jelenség különösen az. olvasta ezt a kis szösszenetet a magyar nemzetben. amiben nagyjából az fogalmazódik meg, hogy a balliberális értelmiség agyonhallgatná wass albertet,…..