Adatok
G-Niki
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy szál bőrönddel indultam útnak, semmim sem volt, most pedig jó állásom van, megteremtettem magamnak az egzisztenciát és boldogan élek. Itt, a Határátkelőn is jelent már meg pár ilyen írás, ugyanakkor spanyol országfelelősünk, Roxi mai posztjában arra figyelmeztet, hogy ezek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Már régóta rendszeresen olvasom a blogot (és persze a kommenteket), de eddig még sosem szóltam hozzá....
Most viszont megtenném, mielőtt még elözönlik a cikket a "minden külföldön élő magyar csak ezt tudja mondani..." a "kint élők nem akarnak segíteni azoknak akik még csak most mennének..." és az "összefoglaltad a közhelyeket..." tartalmú negatív hozzászólások....
Magam részéről, talán ez az első olyan poszt, aminek minden szavával és gondolatával egyetértek és Roxy írásának szinte minden mondatáról van személyes tapasztalatom is.... Csupa olyan dolgokat írt le, amikről szinte mindenki azt mondja, hogy "ezt mindenki tudja...", de mégis mindig újra el kell mondani a külföldre készülő ismerősöknek barátoknak, vagy akár idegeneknek (ha kérdeznek)...
Én/mi fiatalon vágtunk neki a Németországnak (én 19 voltam)... Rengeteg dolgot máshogy csinálnék, ha visszamehetnék... Szinte gyerekek voltunk, tapasztalatlanok és persze senki nem segített (még tanácsokat sem kaptunk)... Ennek már több mint 7 éve... Ezalatt sok minden történt... Pl.: magyar céges tapasztalat, persze magyar kollégákkal, irigység, egymás fúrása... stb., nyelvi nehézségek, nyelvtanulás, munkakeresés, nehézkes munkahelyváltás, persze lakáskeresések és költözések, Magyarországra visszaköltözés, újrakezdés, majd pár hónap után mégis ismét Németország.... Családalapítás... , persze ismerősök és ismerősök ismerőseinek a segítségkérése (én legtöbbször megpróbáltam segíteni, ha tudtam, erről is sok mindent tudnék írni...)...stb.
7 év után tudom azt mondani,hogy az életünk (kb. 2 éve) "sínen" van, most mégis azon gondolkozunk,hogy továbbállunk, de előtte még hagyunk magunknak pár évet itt, közben tájékozódunk az új célországról, nekilátunk a nyelvtanulásnak, spórolunk, stb.... Egyszer talán én is leírom a történetünket hosszabban...
Saját tapasztalatom alapján egy 7. pontot is hozzátennék a poszt "mi a megoldás?" című részéhez... Mégpedig: Kitartás! Ha igazán akarsz valamit akkor nem szabad feladni és az első kudarc,vagy negatív tapasztalat után hazaszaladni!
Szerintem ez egy hasznos írás mindenki számára, aki külföldre készül...