Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Szehu

1 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Szkeptikus Társaság rendszeresen kap leveleket. Támogatókat és kritizálókat egyaránt. Az ellenérdekeltek támadásai sem ritkák, tevékenységünkből fakadóan számítanunk kell rájuk. Nehéz azonban megszoknunk az erős indulatokat, amivel például a legutóbb érkezett e-mailben is szembesültünk. Nem ezért…..
Szehu 2012.10.30 17:05:51
@Karinthy-paradoxon

A tudományos folyamatok problémáival való foglalkozással kapcsolatban reagálnék kicsit. Helyes meglátás, hogy hiteltelen és elfogult az a hozzáállás, ami pusztán annyiből áll, hogy a tudomány főáramába tartozó elméleteket, szereplőket védelmezi, az abba bele nem tartozó vagy kirekesztett elemeket pedig támadja. Belülről látszik, hogy a Társaság alapvetően nem így viszonyul a felmerülő kérdésekhez. Lehetséges azonban, hogy ez kifelé nem látszik, és ez akár kommunikációs hibának is felfogható. Néhány gondolatot azonban hozzáfűznék ehhez:

A Szkeptikus Társaság alapvetően az áltudományok elleni fellépést tűzte zászlajára, főképp azért, mert ezen a területen igen kevesen merték felvállalni esetleges ellenvéleményüket. Az ezoterikus, téveszmékre épülő, vagy sokszor akár szándékos megtévesztésen alapuló (stb.) eljárásokat, termékeket, gondolatokat (stb., stb.) sokan kritika nélkül elfogadták, vagy megtűrték. Még aki butaságnak tartotta ezeket, vagy egyszerűen nem hitt bennük, az is sokszor csendben maradt, mert úgy látta, nem ártanak vele, vagy nem kívánt másokat megbántani. Mi úgy látjuk, igenis ártanak vele, sokkal többet, mint egyesek gondolnák.

A tudományon belül tapasztalható problémákat a tudományos közösség maga is képes lehet orvosolni. Számtalan példát láthatunk például lelepleződésre, tévedések korrigálására, a tudomány valamelyest így működik. Az áltudomány azonban nem korrigál, nincs benne belső fék. Látjuk, hogy itt is vannak megoldandó ügyek, de ez a terület nem tekinthető olyannak, amivel senki sem foglalkozik rajtunk kívül. Mindazonáltal a Társaság igenis észreveszi ezeket a területeket is. (Hírfigyelőnkben vagy más felületeken megjelenik egy-egy tudományos eredményre vonatkozó szkepticizmusunk is, most hirtelen az arzénbaktériumos történet jut példának eszembe.)

Ami az orvoslást illeti, itt is felkapjuk fejünket a tudományos oldal problémái láttán, legutóbb például Ben Boldacre könyve kapcsán. Illetve látjuk, hogy az orvosi gyakorlat sokszor messze van a tudományostól, tehát közel nem olyan rózsás a helyzet, hogy ha minden áltudományos ezoterikus butaságot megszűntetnénk, akkor mindenki makk egészséges volna. Nekünk valóban jól jönne, ha a tudomány képviselőire egyértelműen pozitív példaként hivatkozhatnánk...

Lehetséges, hogy jobban kellene figyelnünk arra, mire pontosan milyen arányban reagálunk, ez azonban nem olyan egyszerű. Én tehát örülnék egy kis jóindulatnak, hogy egy nagy fontosságú társadalmi problémával foglalkozik valaki (persze kapunk ilyet is), és valamennyire természetes, hogy ez a véges kapacitású társaság nem tud minden mást is átfogni, ahol csak probléma adódik.

Mindazonáltal meg kell fogadni az építő jellegű kritikát, és ha lehet, törekedni kell a javításra. A Társaság elfogultságának/elfogulatlanságának megítélése ugyanis nyilvánvalóan hatással van sikerére/sikertelenségére. Tehát azt mondhatom, köszönjük!
Szehu 2012.10.30 17:06:21
@Karinthy-paradoxon

Ami a konkrétabb témát, tehát az antiszemitizmussal kapcsolatos gondolatokat illeti, ott a következők jutnak eszembe. Lehet úgy fogalmazni, hogy az idézett Bibó bekezdések mélyebbre ásnak a problémát illetően. Mélyebb abban a tekintetben, hogy részletesebb, tehát egy részkörülmény jobban ki van bontva, de ez nem jelenti azt, hogy ez a probléma mélyebb, vagy elsődlegesebb oka volna. Tehát szerintem a súlyozással nagy bajok vannak! Nem mondom, hogy Bibónál, hanem annál, aki ezt elemi csak ki. Nyilvánvaló, hogy a zsidók is emberek, tehát ugyanúgy vannak hibáik. Nyilvánvaló, hogy hat rájuk a külvilág, tehát például az antiszemita támadás is, és az is előfordulhat, hogy ez a támadás olyasmit idéz elő bennük, ami nélkül jobb lenne mindenkinek. De ezzel ne jussunk már el oda, hogy a zsidók tehetnek erről is! Vagy hogy nekik kellene elsősorban változniuk, megoldaniuk ezt a konfliktust.

Arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezt a problémát nekünk, nem zsidóknak kell megoldanunk. Természetesen első körben a zsidóságot terheli ez a konfliktus, ők szoktak lenni az első kárvallottjai, de észre kell venni, hogy ez az egész társadalom problémája, és ha lehet ilyen primitíven megközelíteni, a külvilágnak még nagyobb probléma, mert ők vannak többen, és visszahat rájuk, és mert ez a kérdés nem csak zsidókérdés, hanem annál sokkal több. A cikk nem a teljes kibontása az ügynek, inkább csak érzékeltetni próbálja, hogy mi minden tényező szerepet játszhat abban, hogy a probléma probléma fog maradni, sőt, erősödhet. És ösztönözni próbálja, hogy foglalkozzon vele az is, gondolkodjon rajta, aki esetleg úgy érzi, nincs hozzá sok köze, vagy nem lát benne olyan jelentős kockázatokat. "Ez csak egy hülye" (Mármint aki a levelet írta.) "Elvakult bunkó", "Beteg", stb. Én meg azt mondom, vigyázzunk, túl sok az ilyen "hülye, elvakult, beteg", lassan a másként gondolkodók kerülnek kisebbségbe...

Sajnos vagy nem sajnos, nem tudom, de mostanra olyan mértékben felbátorodtak a szélsőségesnek mondható irányzatok képviselői, hogy amilyen gondolataikról korábban jól sejtették, hogy a többségnél ki fogja verni a biztosítékot, ma már nyugodtan hirdetik, mert tudják, hogy lesz annyi támogatójuk, ami miatt nem érzik majd magukat hülyének. Ezért aztán olyanokhoz is eljutnak ezek a gondolatok, akiket korábban esetleg elkerültek. És olyan szintű népköltészet, idióta elméletek gyártása folyhat, aminek komoly hatásai lehetnek. Pozitívum esetleg az lehet ebben, hogy nem fojtanak el semmit, van lehetőség a megbeszélésre, tisztázásra. De kérdéses, hogy ez mennyiben beváltható lehetőség.

Sokan vannak, akik belecsöppennek ebbe a vitába, nyilván a többség teljesen kívülállóként (például, ahogy korábbi hozzászólásokból is látszik, nem ismer egyetlen zsidót sem), és aztán úgy próbál objektív maradni, hogy beáll a két tábor számtani közepébe. Örül neki, hogy milyen bölcs, mert ezt is tudta kritizálni meg azt is, és persze igaza is lehet. Mármint nem abban, hogy bölcs. :-) Tehát nem elég megérteni az antiszemitát! Nem elég keresni, miféle mentő körülményt lehet felhozni esetükben. Persze kell gondolkodni ezen is. De mégis az lenne a jó, ha fontossági sorrendben sikerülne áttekinteni a dolgokat. Kezdve azzal, hogy az egyértelmű morális következtetések le lennének vonva. (Amik egyébként racionálisan is beláthatók.) És folytatva azzal, hogy vajon mi módon lehetne a nagyon durva hülyeségektől megtisztítani a problémát. Fontosak persze a részletek is. De nagyjából ilyesmi volna jó kiindulási alapnak azok esetében, akik nem elvakultak, indulatosak, érintettek. Hanem mondjuk még keresik az álláspontjukat, próbálnak kiigazodni. Én úgy tapasztalom, sok ilyen ember van. Értelmesek is, tájékozottak is. Objektivitásra törekvők is. És mégis nagyon félre lehet menni.... (Karinthy-paradoxont írása alapján valami ilyesmi csoportba sorolhatónak gondolom, bár nem ismerem őt, meg más hozzászólásait sem.)