hegymenetben 2012.10.25 12:19:59

Nekem az lenne a kérdésem, hogy a saját megtekintéseimet nem számolja, ha blog.hu-ra bejelentkezve lépek az oldalamra?

Köszönöm

hegymenetben 2012.10.27 07:16:27

@pcdevil: Köszönöm szépen a válaszodat.

hegymenetben 2012.10.23 23:30:00

@csiripiszli12: Bocs, hogy így ismeretlenül beleszólok a témába, de nekem erről a bejegyzésedről Moldova "Egy illemtani javaslata" jutott eszembe. :)

"[...]Most, hogy a tények lassan már elmosódnak, vagy legalábbis kerekre csiszolódtak bennem, egyre több olyan történet idéződik fel gondolataimban, mely elmondásra érdemesnek látszik, ebbe a sorba tartozik az alábbiakban következő is.
Hosszan tűnődtem, hogy milyen címet adjak neki, legszívesebben a „kimutatkozás”-t választottam volna, de mielőtt leírtam volna, megnéztem a Magyar Értelmező Kéziszótárt és ez a főnév nem szerepelt benne, csak a „kimutat” igét tünteti fel, így a nyelvtani szabályok tiszteletének jegyében lemondtam róla.
Mégis, azt hiszem, léteznie kellene egy ilyen szónak, illetve fogalomnak. Mint ahogy szokás bemutatkozni valakinek egy ismeretség kezdetén, úgy illendő volna kimutatkozni is, ha a kapcsolat véget ér, tennénk ezt, mondjunk ilyenformán:
– Engedje meg, hogy kimutatkozzam! Örülök, hogy többé nem ismerjük egymást! X. Y. voltam.
– Részemről a szerencse, már sok rosszat hallottam Önről! Z. W. voltam!
Egyúttal kölcsönösen vissza lehetne kérni a névjegyeket is. Aki ezt túlságosan előkelősködőnek találja, választhat egyszerűbb formát is, például mondhatja éppen jelen elbeszélésünk hősének egyik kétsoros bökversét:

„Kedves jó barátom, Salak,
Soha többé ne lássalak!”

Aztán többé nem kell köszönni egymásnak, a találkozásnál nyugodtan át lehet nézni az egykori ismerős feje fölött. Ebben a „kimutatkozásban” fellelhető volna a megbecsülésnek egy halvány árnyalata is, mivel alkalmat adna még egy utolsó, tiszteletet kifejező gesztusra.
Persze nem reménykedem benne, hogy elfogadják a javaslatomat, ez a becsontosodott világ nehezen hajlik az újra. A magam részéről mégis szeretnék jó példával elöljárni – ezért az alábbiakban lefolytatok egy ilyen képzelt ceremóniát – egy húsz évig tartó barátságféle lezárásaképpen."

hegymenetben 2012.10.24 10:44:55

@csiripiszli12: (Most látom, hogy a forrás megadása kimaradt, bár lehet, hogy nem is szabad ilyen hosszan idézni forrás megjelölésével sem... Moldova György: A gyávák bátorsága. :))

hegymenetben 2012.10.16 12:03:26

Olvasóként, s nem tagként néha olyan érzésem van a DKT körüli sztorikat olvasgatva, mint amikor különféle szektákról jelennek meg infók: tagok lépnek be/ki, rémtörténetek/sikersztorik terjednek a csoportról, vannak, akik anyagi érdeket látnak az egészben, mások saját maguk megmentését a gonosztól, a csoportvezetőt egyesek megváltónak, mások Antikrisztusnak tekintik. (És vannak, akik lesz@rják az egészet.) Nekem az eddig olvasott dkt-es infók alapján az alábbi gondolatok jutnak az eszembe:

- a tagok egyéni felelősség/csoportvezető felelőssége kérdéskör (amikor a sport/egészség áll a középpontban, még fontosabb)
- gerillamarketing
- emberi játszmák

Az elsőt a csoporton belül lehetne/kellene/illene tisztázni, s vállalni mindenkinek a maga részét. A másodikról nem árt tájékoztatni a tagokat, s kitalálni, hogy akkor mi is a termék (futás, sport, közösség, maga dk, esetleg a dk-póló, stb.); a harmadikon meg mindenki elgondolkodhat egyénileg.