tki (törölt) 2009.07.13 22:19:31

Hogyhogy még nem próbálta senki saját ikrének kiadni magát TB-csalásügyileg? Lehetne akár egy ingyen SZTK-szemüvege is a dupla támogatásból, vagy pénze rá a kórházának kezelni, mikor beteg két fél, azaz egy egész kezelésre, meg hasonlók.

tki (törölt) 2009.07.14 20:30:46

Igaz, nálunk biztosan nem menne, ez komoly ország, itt csak nagyobb dolgokat lehet elintézni. Másfelől kicsit elírtam a fenti mondatot, bocs.

tki (törölt) 2008.02.09 21:35:23

"A lényeg az, hogy a férfiszerzők rendszeresen járnak Olaszországba és egyéb jó kis helyekre focizni..."

"De tényleg ugye nem várod el, hogy itt töltsem az egész estét ezt magyarázva?"

Szerintem önkéntes a válasz, a fentieket pedig honnan is tudtam volna (így _félre_értésnek nem is nevezném).

"Az, hogy a lányokból lesznek a ponponlányok, és a fiúkból nem lesznek ponponfiúk, az nagyon is a társadalmi helyzetbeli különbségekre vezethető vissza."

Mondom, pompon. Amúgy: így egyszerű mindenre tudni a választ. Bele sem akarsz szagolni abba gondolatba, amit felkínáltam, ami szerintem fontos, hogy ne egyoldalúan szemlélődjünk, bár nyilván nem elég. Persze ez is önkéntes, nem rabolom az idődet.

tki (törölt) 2008.06.06 11:28:02

Szerintem más számára sem az volt a kérdés, hogy van-e női irodalom, hanem hogy pontosan mi az, mekkora és milyen természetű az eltérés férfi és nő közt - a fenti hozzászólásokban is megpróbáltam erre menni. Hogy miért kellene a "női irodalomnak" esztétikai szempontból másnak, összeférhetetlennek lenni. Hiszen ha összevetjük az alkotásokat, ha a jobbat keressük belőlük, a lehető legtöbbet, akkor nem tapasztalhatunk alapvetően kétféle értéket, két átjárhatatlan hegyet, hegycsúcsot létezni, melyekből mindenki csak a sajátjára juthat fel, hiszen csak egy valóságunk van, egy világunk, egy közös természet, amiben élünk, a művészet pedig, ugye, ezekkel van a lehető legszorosabb kapcsolatban - az eltérő társadalmi problémák csupán apróbb eltéréseket hozhatnak létre az alkotásban és a befogadásban, de eltérő esztétikumot nem.

"alapvetően hibás a megközelítésed, mivelhogy a művészeti teljesítmény elismerése mindig férfiak közötti konszenzus eredménye volt, más nem is lehetett. Mi nők próbálunk a férfiak által diktált esztétikai paramétereknek megfelelni"

tki (törölt) 2008.06.09 00:12:52

Nyilván nem úgy érted ezeket a szavakat, ahogy én. Talán világosabb lesz, ha leírom, ami az előbb kimaradt: hogy tudományból is csak egyféle van. Hogy sok ember hiszi a saját kis belső univerzumát önállóan érvényesnek és egyetemesnek, és nem kíváncsi a közösre, a valódira, az más kérdés.

tki (törölt) 2008.05.20 15:45:32

"Most olvastam a Blikkben"

Vajon mi a hiba ebben a mondatban?? :-)))

tki (törölt) 2008.04.01 15:54:33

"Tehát ez faszság, hogy baj van a hittel."

Az a hülye, aki nemlétezőnek állít be, nem fog fel, nem lát át egy ezer oldalról alátámaszthatóan, nyilvánvalóan szellemileg gyenge, káros, veszélyes magatartást.

tki (törölt) 2008.04.01 16:30:08

"A mai "tudományos" közgondolkodás sok mindenról szól, csak éppen erről nem. Eddig aki gyökeresen újat próbált felvetni, bizonyítani, azt a sok begyöpösödött "tudós" mindig lehurrogta."

Azért ahhoz is tehetség kell, hogy ne keverje össze valaki a tudományos igényű gondolkodást a tudósok magatartásával, ami valóban teljesen emberi - hol jobb, hol rosszabb. A tudomány a megismerés módjait is kutatja, csak a köznek fogalma sincs az egészről, úgy, ahogy van, azért harsogja a hülyeségeit. Ez az igazi félelem és irigység. Meg persze végtelen restség.

tki (törölt) 2008.04.01 20:41:59

Nekem is van gyerekem - a homeopátia nekünk NEM működött, egyáltalán nem. Nem volt különösebb ellenérzésem akkoriban - próbáltunk egy problémát egy darabig ezen a módon megoldani, én meg nem ismertem annyira a részleteket, és nem is nagyon törődtem vele, többek között azért, mert ártalmatlannak tűnt a dolog. Leszámítva, hogy más kezelés elől vett el hónapokat, de volt időnk.

Meg kellene hallani, fel kellene fogni, amit említettem, hogy hogyan jelentik ki ezekről a dolgokról, hogy hatásosak ill. léteznek: nélkülözve az alaposságot, a gondosan kiérlelt következtetéseket. Ennek egyenes folyománya a baromi nagy tévedés. Már a dupla vakteszt hiánya mindent elmond.

Meséltem egy esetet, amit konkrétan ismerek: a telepátiát annak alapján vélték bizonyítottnak, hogy néhány százaléknyi pluszt sikerült kimutatni a véletlenhez képest az eltalált ábrák számában, amit rögtön szignifikánsnak kiáltottak ki, csak az a baj, hogy létezik egy statisztika nevű tudomány, ami igazolni tudja az ellenkezőjét, hogy ekkora eltérés semmit sem jelent. És persze erről bármikor meggyőződhetsz, csak a gyengécske képességűeknek minden egyforma, és megmagyarázzák, ill. azt hiszik, hogy megmagyarázzák, hogy az miért jelent mást - az ember pedig részben mindig megmarad befolyásolható, naív, reménykedő lénynek, így gyakran elhiszi. Sőt, csoda is mennyi van a világban, csak mindig máshol, sosem ott, ahol te vagy. :-) A homeopátia ugyanez zöldben.

Én is átgyalogoltam annak idején jó pár négyzetméter izzó parázson. Na, ahhoz is micsoda magyarázatok tartoztak... Aztán csak nem volt benne semmi természetfeletti.

tki (törölt) 2008.03.14 09:52:16

10 év múlva találkozunk. Kijáratnál elhelyezett búcsúztató. Bár inkább 5 szokott lenni a szokásos intervallum, de ki tudja...

tki (törölt) 2008.03.14 10:48:01

Mindenképpen a "10"-ről volt szó, nem a tízesről eredetileg, így nincs értelme a szőrszálat hasogatni.

tki (törölt) 2008.02.09 19:04:46

Mi jöhet? Por és sár, amíg a földmunkák folynak. Bizonyos irányokban olyan a környék, mint régen Kecskemét egy kiadós homokvihar meg frontbetörés után... Autó kétnaponta eltűnik a kosz alatt.

tki (törölt) 2008.02.09 15:48:45

"a keresztény kritikákat elemzi sorra, összehasonlítva a Biblia által elítélt és a regényben megjelenő mágiát"

:-))) Na, egymásra találtak a bibliofil (...) körök, hülyeség az állatsággal. Ez lenne az utolsó, ami érdekel...

tki (törölt) 2008.02.06 21:58:04

"Érdekes eredményt kaptak: pusztán attól romlott a lányok teljesítménye, hogy a fiúkkal egy teremben írták a dolgozatot."

Sejtem, ez mit jelenthet, már én is sokszor, szomorúan konstatáltam, hogy a nőknek az utcán nincs más választásuk, mint lesütni a szemüket - ilyenkor mindig ez az elcseszett ökoszisztéma jut eszembe, amiben élünk -, ha netán visszanéznek valakire, annak mindenféle jelentősége van, és bármikor következménye lehet. És ebből annyi minden következik. Igaz, ha egyikük sem sütné le a szemét, talán változna a helyzet. Nem kellene kipróbálni? Vagy pusztán a testi adottságok közti különbség ezt lehetetlenné teszi, hiszen az egyik nem mindig kiszolgáltatott marad? Ha viszont ez így van, akkor nem irreális olyasmiket, olyasfajta egyenlőséget követelni, ami az életben nem teljesülhet? Vagy mégis alakítható, mert morál, mert erkölcs? Nem lenne jobb az adott keretek közt valami mással próbálkozni, megmutatni a világnak? Mert szerintem van választási lehetőség.

Ami azt illeti, lehet utálni a férfiakat meg a küzdelmeiket, sovinizmusukat és törtetésüket, de például a technikai forradalommal is talán a nők nyertek a legtöbbet - csak össze kell hasonlítani az egy-kétszáz éves és a mostani állapotokat, a háztartás vezetésének akkori és mostani nehézségeit. Mennyire kellene egyenjogúnak lenni? Még a családon belüli erőszak sem csak a férfiakra jellemző, hát még ha azt is figyelembe vesszük, hogy nemcsak testi erőszak létezik. És milyen tipikus egymás kicsinyességeivel, lehetetlen igényeivel küzdeni, és nemcsak a férfiaknak vannak ilyen jellegzetes tulajdonságaik, hajaj. Amúgy biztosan inkább kihasználható pl. egy gyerekes anya, nem kétlem. De rögtön hozzá lehet tenni, hány válóperben, amikben nagyon is védettek a nők, olyan bírói döntés (gyakran nőktől), hogy lehetetlenné válik az ex-férj élete (fizetése felét, lakását elveszti, vagy hiába marad fele az övé, nem tudja kivásárolni, hogy egy egészet vehessen, de oda nem mehet, be nem léphet stb.), időnként teljesen le is csúszik és hajléktalanná válik.

Viszont: felháborodást váltott ki valakinek a kinézete? Fényképe? Ellenőrizhető ennek a kijelentésnek az általánossága? Az ÉS-ben valaki kilókat emlegetett? Folyóiratban? A sok idétlen blogra, bulvárhírre gondolsz, vagy szakmai fogadtatásra, de legalábbis a műértő közönségére? Mert én férfiról is sokról tudok, akiknek, úgymond, rosszabb recepciójuk volt, mint egy csapat szétlapított békának az autópályán. És hány írónő is volt összesen az elmúlt évben, akikre figyelni lehetett vagy kellett volna? Én jó párat olvastam (nem ötöt-hatot, többet), ismerek is néhányat, sorolni is tudom őket, sőt, még dokumentumfilm-rendezőnő alkotásaihoz is volt szerencsém, méghozzá sokadmagammal. Milyen légópincékben rejtőznek a láthatatlan írónők tömegei, és mi elől? Szerintem a kitolósdi sokkal finomabban zajlik, és többnyire nemfüggetlen.

tki (törölt) 2008.02.06 22:29:06

Hát, így egy kicsit más, de a megfigyeléseim fenntartom. Csodálkoztam is volna, ha arról beszél valaki, amiről beszél... Egyébként kíváncsi lennék, mindez mennyire érdekli V. Margót, :-) mégis muszáj elmondanom, hogy én egy olyan középiskolában tanultam, ahová 500 fiú járt, és a négy év alatt a legjobb évben kb. 5 lány, a többiben kevesebb. Látható volt a különbség köztünk és a gimnazisták közt - több szempontból is évekkel voltunk lemaradva hozzájuk képest, ami a társas kapcsolatokat illeti, talán behozhatatlan is a hátrányunk a mai napig. Nyilván akad azért középút is, ha kell.

tki (törölt) 2008.02.06 23:07:07

"Hacsak nem akarsz különligás irodalmat."

Hopp, most látom, hogy én "különlingás" irodalmat olvastam, és mégsem az áll itt.

Liga, linga, lingva, lingam, lingua, lingua captiva - szörnyű kór :-) - stb. stb....

tki (törölt) 2008.02.06 17:07:31

Vajon értelmes beszélgetés helyett férfi és női értékekről miért szűrődik át ide is ez az öreg, harcmodoros gendercsörte Litera- és Könyvesblogtájról? Tán csak nem azért, mert egyesek szerint a férfi az be van szorítva férfi lényébe, így nem is láthat meg bizonyos jelenségeket (sőt, a logika csak gátolja a tiszánlátásban, hehe), ugyanakkor a nőt sosem határozza meg nőisége, és alanyi jogon szárnyal a magasban a kromoszómaposvány felett?

Séllei Nóra írásai is mások, te is más vagy. Egyes helyeken tudják, hogy a hétköznapi okoskodáson innen is-onnan is csak kevesek képesek felülemelkedni, és nem próbálják az összes közhelyet elpufogtatni, néhány betanult alakzatot ismerni fel mindenben, kioktatni, feltételezni, vég nélkül, látatlanban, hogy melyik férfinak milyen rossztulajdonságai vannak (korábbi viták alapján mondom); jelentős indulatokat generálva, sőt, eleve indulatosan. Persze ismerem férfitársaim vakságát ezekben az ügyekben, az inkriminált lerasszistázást mégsem tudom elképzelni... hogy annyira ki lennének iktatva a nők a lehetőségekből mostanában, mármint a megjelenést, meghívásokat tekintve, azt sem látom, te biztosan jobban tudod, bár a puszta statisztika kevés - ezek talán indokolhatnák a visszavágást.

Például még én is megtanultam, hogy a politikai kvóták ellen, az ellendiszkrimináció ellen ha berzenkedik is az okos ember, a társadalom összességét tekintve érvényes, elfogadható módszer változtatni valamin, amin valószínűleg változtatni kell, de legalább elméletileg, mint egy idea felé való törekvés gyanánt engedd meg, kedves Fourjack az ittlevőknek, hogy azon jelenségeket részesítsék előnyben, amik a minőséget helyezik az előtérbe. Te is hányszor kimondtad az antológiák kapcsán, hogy nem csupán a legjobbakat akartad megjelentetni... sokszor vissza fog ez még ütni.

Mennyire más lett volna, ha a Berlinbe meghívottakkal kapcsolatban arról esett volna szó, hogy azért hívjuk meg őket, mert ők a legjobbak, és lám, milyen felemelő; ennyi és ennyi nő van köztük. Kicsit óvatosabban kedvezni, annál több örömet okozva. Szerintem éppen nektek kellene megsértődni az ilyen ügyetlen "reklámon", amit és ahogy Can Togay János mondott (elnézést tőle).

Lehet, hogy itt nem kellett volna megszólalnom, nem az én ügyem, de annyira visszatetsző mindig ugyanazokat a riposztokat olvasni jó ideje a továbblépés reménye nélkül... és az mindig több emberen múlik.

tki (törölt) 2008.02.06 19:47:24

Nekem azt mondta nem túl rég valaki, hogy ő még Fourjack helyesírási hibáit is imádja - javaslom neked is ezt a hozzáállást. :-)

tki (törölt) 2008.02.06 20:46:56

E logika mentén: neked milyen "értelmes" hozzászólásod volt? Mert kritizálni valamit ugyanolyan műfajon belül öngól - alaposságot csak alaposan (...) lehet elvárni. Egy-két gondolat ODB hozzászólásaiban is akadt, elég jól követhető, miről beszélt - te valahogy még ennyit sem mutattál fel, hogy csak úgy félvállról jelentéktelennek ítéld... Különben nekem is böki a szemem, hogy nem lehet egy nevet mérték után helyesen lemásolni pár sorral lejjebb.

tki (törölt) 2008.02.04 18:57:53

"Petri egész költészete neveztetett süllyedőnek, és ehhez az állításhoz azért komoly érvrendszerre lett volna szükség (ezt pótolgatja utólag a szerző)"

Technology Preview, Alpha, Beta, Release Candidate (RC2, RC3...), Final Release - nem így megy ez manapság? Csak ki kell várni. És kitenni a verziószámokat.

tki (törölt) 2008.01.22 23:20:40

Én is annyira szeretném, de nem megy, nem megy, és akkor sem megy, pedig hogy fáj. Mennyi kavargó emlék. Mint mikor hosszú idő után ismét átlépem szülőföldem határait, és felharákolom az ismerős tárgyakhoz, formákhoz tapadó, gyerekkori asszociációkat, ahogy a táj megelevenedik, ahogy minden fának és bokornak csak itt, a világ egyetlen másik részén sem, jelentősége akad.
Ha lehet valamit hatékonyabban, pontosabban, hasznosabban, már képtelenség visszatérni a korábbihoz, és ebben saját magunk kell legyünk a legfőbb akadály. Ha alaposan végiggondoljuk. A természet elintézte ezt is: az emlékezés fontos, de a szerkezet tökéletlen, így újra és újra frissíteni kell az összeköttetéseket, e tevékenységet pedig jutalmazni, különben nem lennénk rá hajlandók. Innen a szentimentalizmus, abból pedig a rítus, márpedig csak a halott, kiirtott rítus a jó rítus - sem a tudomány, sem a művészet nem állja. Illetve időleg úgy tűnhet, de mindig tévedés.
Ezért a robbanás mögül semmi sem bukkanhat elő. A robbanás egyetlen eredménye a megmunkálni való termőföld lehet. Az emlékképeknek apróknak és óriásinak kell lenniük egyszerre, hogy a valóságos tárgyak _között_ maradhassanak, ott lássuk darabjaikat az árnyékukban, de ne kívánjuk újra összeállítani őket. Értük nem tehetjük meg az utat, csak velük.

tki (törölt) 2008.01.24 02:23:53

Közös ismerősünket kérdezd, aki itt az egyik fotón is szerepel, hogy milyen, amikor egy nagy-nagy fürdőszobában egyetlen, rézsút behajított kád van, mosdó és irdatlan sok kihasználatlan tér... arra születni kell, mint az autópálya másik oldalára. Én kicsi szobákban nőttem fel, kis terek ura voltam, bár a teljhatalom nem hiányzott, akár autók, motorok, akár rádióamatőr készülékek, antennarendszerek képeivel egészítettem ki az anyám által készített, piros, fekete alakzatokkal tarkított subát, falvédőt - a többi szín abban az időben talán átmenetileg jelentését veszthette, hogy minden tartalom ebben a két hullámhosszban koncentrálódott... Igaz, kisvárosban, ahol éppenhogy nagy volt a hely; az óriási park, a még nagyobb, füves játszótér és a placc a város két közepén*, a kis és a kétszemélyes, nagy hajóhinták, a Csónakázó-tó, a hatalmas faszobrász alkotótelep, ahol mindenki csiperkét szedett, a közeli Balaton végtelensége... de a lakás, a későbbi kollégium, az albérletek, a kisszoba a nagyszüleimnél, vagyis a privát tér mindig apró volt**.

Mégis, a tér valósága, a falak sosem számítottak túl sokat, mert úgy alakult, hogy mindig közvetlen volt a kapcsolatom a külvilággal. Először az este, lefekvés előtt, fejhallgatóval hallgatott rádiók - Kossuth, Petőfi, 3. műsor, jugoszláv adók -, aztán a rövidhullámú vevő, ami a legtisztább, leggyönyörűbb, legmisztikusabb élményt adta; a még tágas, izgalmas, /reményteli/ világ különféle hangjait: az érezhetően a kromatikus skálától eltérő hangokon lépdelő, arab nyelvű énekes érzelmeitől, a kínai színház hangjaitól, az orosz bemondónő szigorúságán, a rádióamatőrök beszélgetésén, morzejelein, a távgépíró és a lassú letapogatású TV (SSTV) fütyülésén keresztül a tökéletesen megfejthetetlen Spy Number Stationökig (www.spynumbers.com/), az erős akcentusú, erősödő és halkuló külföldi, magyarnyelvű adásokig, aztán az adó-vevők, klubok és társak, nagyobb hegyeken levő versenyállomások, gyakori kitelepülések, akikkel-amikkel-ahogyan én is részt vehettem ebben a világban, aztán a számítógép és a csomagrádió, a BBS-ek, amik egyfolytában hozták-vitték a híreket már jóval az internet előtt is, a nyitvatartott rés, ami egy monitor volt, amin éjjel-nappal látszott mások beszélgetése pár száz karakteres darabkákban, ömlesztve, majd a még betárcsázós internet, ahol már az első időkben telefonáltam Ausztráliában élő magyar ismerőssel kicsit szaggatottan, de érthetően, mégis vagy tíz évig tartott, mire másban is elég nagyra nőtt az igény, hogy /használja/ ezt a lehetőséget, a telnet, a levelezőlisták, a WEB, a fórumok, a blogok, az internet-rádió, és legújabban a YouTube olyan koncertekkel, hegedű- és zongoraművészek felvételeivel, amikhez korábban képtelenség volt hozzájutni, és persze a könyvek - leginkább a sci-fik, szinte az általános iskola elejétől, a fantázia nevelgetése.

Így ma is könnyen átsétálok a falakon. Semmi gondot sem jelent /ideát/ maradni, és közben látni a világot. Egyszerre az otthoni játszóteret a Kaszpi-tenger partján fekvő Ak-tauval***, a mínusz akárhány fokban, a folyosóvégi, piszkos ablakban alig kivehető, húsz méterre levő árnyékszék hidegét. A Continental még álló falait és a pécsi tanárképző kollégiumának alacsony lámpákkal megvilágított lépcsőit, ami előtt nyitott a város jelentős része dél felé, és ami egy műszaki kollégiummal összehasonlíthatatlanul gazdagabb volt emberi kapcsolatokban. Hallani a mélyen benyúló keszthelyi móló akkori, tökéletes csöndjét, ahol télen, bár a városon belül volt, kilométeres körzetben nem járt senki. Látni a Kelenföldi Közért központjának frissen felmosott linóleumát - és érezni a szagát -, ahol udvariasságból olyan hosszúkat szökdeltem a takarítónő előtt, hogy hanyattestem döndülve. Az ablakokon át beszivárgó, egyre vastagodó, piszkosfekete port ugyanott, a forgalmas Karolina úton. Az átalakított, kivételesen szelíd hitgyülisek által üzemeltetett, valamikor füstös, zajos szórakozóhelyet, ahol azért a háttérben az Ámen együttes nyüstölte a gitárt ("...és akkor /DURR/, megjött az Úr", "Jézus felold a TV-terror alól, Jézus felold a TV-terror alól"). A Fekete Macskát Balatonkeresztúron, ahol szombat éjjel minden ifjonc partnere helyett az őket messze leköröző, egészen rendkívüli két pincérnőt bámulta. A Gellérthegyet egyszerre Galyatetővel, a fonyódi Várheggyel (Szaploncai Manó szobrával a sétányon), Orfűvel, Lillafüreddel, a tabi dombokkal, a Tubessel és a Misinával, Pannonhalmával, a siklósi várral, Szigetvárral és az Őrséggel. Rávetíteni a reménytelenül zsúfolt szoba falaira mindazt, amit láttam; az összes emléket, könyv- és filmjelenetet, házfalat, képtelenül távoli arcokat, valaha volt barátokat, akiket már eluntam mindig felkeresni, vagy akiket én hagytam el örökre... Igazából az a kérdés, hogy lehet-e ilyen erősen /őrizni/ az emlékeket anélkül, hogy ne próbálnánk gondolatban legalább egy kicsit, rövid időre mégiscsak lerobbantani a legkívánatosabbnak tűnő, legrégebbi foszlányokról a frissebbeket, és ne remegnénk érte, hogy fizikai megpillantásuk talán pótolni képes a már elveszett részleteket ezzel földöntúli gyönyört okozva... A hiányérzet félelmet okoz, a félelem pedig agresszióval jár, amit az említett irónia próbál lefegyverezni - tökéletes, stabilan és kitartóan szenvedő modell... :-)

---

* Nemrég szűntek meg végleg az EU-szabályok miatt, de a fényképek megvannak, majd linkelem, most sok lenne.

** Ez a város központja ma - sajnos a friss légifelvételen a felhők elrontják a hatást, node akkor is, ennyi zöldet...: maps.google.com/maps?f=q&hl=en&geocode=&time=&date=&ttype=&q=nagyat%C3%A1d&sll=37.0625,-95.677068&sspn=45.553578,65.126953&ie=UTF8&ll=46.227531,17.36196&spn=0.009768,0.0159&t=k&z=16&om=0

*** Erről a környékről is van saját fénykép: maps.google.com/maps?f=q&hl=en&geocode=&time=&date=&ttype=&q=aqtau&sll=37.0625,-95.677068&sspn=45.553578,65.126953&ie=UTF8&ll=43.643032,51.179638&spn=0.081739,0.127201&t=h&z=13&om=0

tki (törölt) 2008.01.23 21:51:12

Én gyáva vagyok. Vagy csak nem akarok örömért bizonytalansággal fizetni. Vállalni a kényelmetlenséget. Olvastam, hogy az óriásira nőtt testkép pszichikai betegségek velejárója. Nem hinném, hogy akkora, de mindig sokat aggódtam a testemért, és részben okkal. Szerettem volna szebb, vonzóbb lenni, piros pöttyök, hanyag tartás és görbe végtagok nélkül, és más is akadt, amiben nem voltam szerencsés. Vigyáznom kell magamra, de nem azért, mert eleve rosszul álltam hozzá. Van már pár heg rajtam, szaporodik bennem az idegen... illetve csak a hiánya, de idegenné tesz. Még pontosabban: valamikor azzá tett, de már nem érzem, ezt az érzék/szervem/ is elveszítettem. Hogy számítson, ha elveszik egy részem. Mint az első kihúzott fog vagy az első többé soha el nem hagyható gyógyszer, legyen még oly ártalmatlan is.
Úszni is szerettem, de már csak álmodom róla. Pont úgy, mint a repülésről.

tki (törölt) 2008.01.23 21:53:12

Bocs, "csak a hiánya" = csak a hiány.

tki (törölt) 2008.01.22 21:31:20

Pedig még néhány alany meg némi szőrtelenítés elkelt volna, csak nem olvastam át...

tki (törölt) 2008.01.21 00:03:37

Egy átlagos Turet-szindrómás sokkal gyorsabban fel tudta volna dobni az IKEA-reklámosztályt, mint az egész tegezősdi, de már késő, a Népszabadság, a Blikk, az ize.hu, a Mellesleg.hu, Uhrin Benedek, az RTL Klub, valamint a Velvet és a YouTube után már nincs olyan asszociáció, neologizmus, szillogizmus, szinesztézia, kakofémia, kakofónia, mű-mű és művészet, duplagondol és újbeszél, amiről és amit ne hallott és látott volna egy átlagos globáltéri létező (copyright by Tandori), de olyan sincs, amit valaha is _megértene_. Ilyen remeket olvastam pár éve ugyanott:

"Az IVAR nem ismer szűk helyet."

Naná.

tki (törölt) 2008.01.21 19:58:50

... de ne hagyd, hogy a tapasztalat meglovagoljon.

tki (törölt) 2007.12.27 18:43:28

"Akkor még a kémfilmeken kívül sehol nem voltak "rádiótelefonok", és az adatbankos számológépek is valami oltári nagy különlegességnek számítottak":

- PTK programozható számológépeken (Texas-koppintások) már '83-ban tanultam, intézmények meg tudták venni - az 1050-es 50 programlépéses volt, az 1092-es pedig másnescsíkot is le tudott olvasni,

- szintén abban az időben körberádióztam URH-FM átjátszókon az országot (rövidhullámon pedig a világot távírón, de az más kérdés), később saját készülékkel, cipeltem magammal a vonaton, sok helyütt használható volt, aztán, még jóval az internet előtt számítógéppel, rádión, hálózati csomópontok segítségével "csomagrádióztam" nagyobb távolságokra is, pl. Pécsről minden este beszélgettünk (írásban) anyámmal, a levelek továbbítása szinte az egész világ rádióamatőrei közt megoldott volt, igaz, csak max. 1200Bauddal, de szépen működött, így azt sem mondanám, hogy mindezek csak a filmekben léteztek, a nagyszámú CB-sről se feledkezzünk el.

---
"Az nyilvánvaló, hogy a virtuális billentyűzete nem lehet túl praktikus":

- az iPhone-ért a benne levő eszközökhöz képest a 400 dollár teljesen olcsó lenne, semmi horror, viszont nem annyi, több. Itthon is lehet kapni már, 180 eFt-ért, ami tényleg elég sok, de le fog menni, mint minden más,

- az iPhone "billentyűzete" teljesen használható, meglepően gyors, ellentétben az oldalra kicsúszó billentyűzetekkel, amik hiába tágasabbak, egy kézzel kezelhetetlenek, ami igen-igen fontos egy telefonnál. Pontosan, hogy praktikus, de cikket gépelni azért ez sem az igazi. Mégis, inkább az a baj vele, hogy igazán jó, használható szoftver nincs rá. A beépített applikációk röhejesen szegényesek, csetlenek-botlanak, a szinkronizáció kínos, ha egészet átalakítja az ember, mégiscsak Unix-alapú, akkor egy kicsit jobb - csak ennyire futotta az Apple-től? (Nem baj, lesz nyitott SDK is hozzá februárban.) A Windows Mobile-ból, bármilyen idegesítő problémái is vannak, 3rd-party applikációkkal nagyszerűen kezelhető felület alakítható ki, ez az i-cuccokra még nem jellemző. Ugyanakkor azt az örömöt, amit az az érintőképernyő nyújt, másban még nem tapasztaltam - használható, élvezetes olvasni rajta a dokumentumokat...

Mindenkinek más az igénye, de próbáltam olyasmiket mondani, amit az évek alatt mástól is visszahallottam (pl. a telefon telefonként való, egykezes használatát), amúgy én is hasonló okok miatt gondolkoztam PDA-kban és nekem sem volt túl sok, de akkor is csak arról kellene határozott véleményt írni, amit volt alkalmad kipróbálni... Sajnos az árakkal is ez a helyzet: értem én, hogy nagyon is objektív, ha egyszerűen nincs annyid, de subnotebookból létezik egészen modern és megfizethető. A munkanélküli szomszédasszonyom is vett magának vadi újat, horoszkópot számolni...

Én egyébként Nokia 7650-et használtam kb. 5 évig, aminek ugyan sima telefonbillentyűzete volt, de a tanulós T9-es bevitel annyira használhatónak bizonyult, legalábbis a határidőnaplót és SMS-írást tekintve az azonnal reagáló, stabil telefonnal együtt, hogy még mindig hiányzik.

Az UMPC egyébként azért nem ér semmit, legfeljebb speciális esetekben, mert csak kicsit nagyobban sokkal teljesítőképesebb eszközöket lehet találni (a kijelzőik elképesztően és szörnyen aprók), ráadásul ugyanúgy nem tud folyamatosan bekapcsolva lenni, mint egy notebook. Arra a PDA vagy az okostelefon jó: SMS, e-mail, Skype, MSN, telefonhívások - folyamatosan. Az enyém a legvastagabb akksival több napig bírja. Nekem az Eee sem jó semmire.

tki (törölt) 2007.11.29 17:07:45

Urduul én is tudok, abból meg is lehet élni...

tki (törölt) 2007.11.23 14:39:47

Bizonyára akadnak jobb és rosszabb típusok ettől a gyártótól is, de egy rokonom Samsung mobiltelefont vett, mindjárt két egyformát, akcióban. (Ebből a típusát is ki lehet találni.) Eddig még sosem volt megbízhatatlan telefonja (főleg az én régi Nokiáimat használta), ami időnként nem csörög, nem szól, újra kell indítani - most már kettő is van neki, és nem túl boldog.

Ha csak egy lett volna, nem jegyeztem volna meg és nem írtam volna le...