Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Natara

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.10.14. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Malfoy Kihívás Örök múlandóság - hagyomány módra 2012.11.30 19:00:00
Kedves Olvasók! Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet. CÍM: „If it's just You and Me trying to find the light”CSAPAT: HagyományKULCS: örök mulandóságJOGOK: Minden Ms. Rowlingé, én csak eljátszottam egy-két dologgal. :)MŰFAJ: Angst, némi keserű humor és látszólagos…..
Natara 2012.12.19 00:57:55
Kedves Író!

Nos, ez hosszú volt, pedig valójában nem volt annyira hosszú.

Megfelelt-e a történet a csapatának?
IGEN. Bár nem mindig értettem a hagyomány jelentőségét, lehet, hogy csak azért, mert fáradt vagyok. Pl. az a huszonötös dolog végül is az átok miatt volt?

Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
Jó ötlet volt a kulcs beleépítése az örök múlandóság átkaként, de be kell, hogy valljam, azt sem értettem, hogy miért átkozta meg Lady Morgan Sir Lambrickot, illetve, hogy egy olyan szellemként, akit egyébként nem is látnak, hogyan ölhette meg Slytherint? Mint már említettem, fáradt vagyok, tehát könnyen lehet, hogy csak ezért nem jött át. De most a kulcsot kell értékelnem, és az tetszett, úgyhogy öt pont. :)

Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Sir Lambrick karaktere kifejezetten érdekes volt, de nem éreztem azt, hogy sikerült elmerülnöd benne. Draco sem volt rossz, de nem igazán éreztem benne Rowling Dracóját. A visszaemlékezésekben egy zavarodott kölyök volt, később pedig egy beletörődött felnőtt, de valahogy egyik sem adta vissza számomra az eredeti jellemét. Lady Morgan pedig nekem nagy csalódás volt, mert ő inkább egy visszafogott Bellatrix karakter lett, semmint egy erős és bölcs sötét boszorkány. Így mindent összevetve, erre három és fél pontot adok.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Már fentebb említettem néhány dolgot, ami számomra nem volt igazán tiszta. Persze könnyen lehet, hogy ez az én saram, úgyhogy emiatt nem fogok pontot levonni. Mindenképpen egy kidolgozott történettel volt dolgunk, látszott, hogy nem két nap alatt dobtad össze. De nagyon száraz volt. Túl sok volt az információ a történet hosszához képest. Úgy éreztem, hogy nem jutott elég időd arra, hogy kifejtsd, amit szerettél volna. Sajnos ez a gond a kihívásokkal, lehet, hogy inspirálóak, de be kell tartani a határidőt. Mivel érdekesnek találtam az alapötletedet, erre a szempontra négy pontot adok.

Mennyire tetszett a történet?
Elég vegyes érzéseket hagyott bennem a történeted. A cím - bár ezt te is leírtad - szerintem egy különösen gyenge pontja, bármi mással jobban jártál volna. Én nem éreztem azt, hogy hűen tükrözi a cselekményt. A helyesírás sem volt mindenhol rendben, és engem kifejezetten zavart, hogy az angol neveket használtad (pl. Hogwarts és Slytherin). Ezenkívül nagyon szépen fogalmazol, de van egy sajátos stílusod, amit én nem tudtam befogadni. Egyszerűen nem tetszett. Talán a túlzott modorosságod, helyenkénti túlfogalmazásod miatt. Ezért (is) elég nehezen értem a végére. Viszont voltak olyan részei, amikkel megnyertél magadnak. Nagyon tetszett például, amit az elején a családról írtál. Összességében tetszett is meg nem is. Így három pontot tudok neked adni.

További sok sikert kívánok!

Natara
Malfoy Kihívás Néma hangok - hagyomány módra 2012.12.10 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: Örökké összetartozunkCSAPAT: HagyományKULCS: néma hangokJOGOK: Rowling néniéMŰFAJ: dráma, angst, romantikusFIGYELMEZTETÉS(EK): slash, szereplő halála, OOC karakterekKORHATÁR: 16TARTALOM: Perselus Piton meghal. Hogy…..
Natara 2012.12.13 00:30:16
Kedves Író!

Hát ez ütött, de nem a jó értelemben.

Megfelelt-e a történet a csapatának?

IGEN, bár eléggé szájbarágós volt benne ez a hagyomány dolog. Ha Lucius kicsit kevesebbszer gondolja vagy mondja, mennyire szereti, akkor is felfogtam volna. Az pedig nem is volt túl hagyományos, hogy Perselusszal kezdett, de mivel titkos viszony volt, el tudom fogadni.

Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?

A néma hangok, mint emlékek, nem volt rossz választás. De nekem ez egy kicsit kevés volt. Ezért négy pont.

Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?

Úh, na ez aztán az abszolút feketeleves. Merthogy nagyon-nagyon rosszul. Rendben, kint volt a jelzés, hogy OOC-k lesznek. De, hogy Lucius, egy Malfoy vagy egyáltalán egy férfiember ilyet gondoljon: "Mégis, akkor éreztem azt a bizonyos gyomor összehúzódást, meg gyomorbukfencet meg lepkéket." Lepkéket? o.O Kb. mint egy tizenhárom éves kamaszlány naplója. Ezen nem segített a következő, egyébként - megjegyzem talán az egyetlen - humoros gondolata sem: "Azt hiszem akkor lettem fülig szerelmes ebbe a zsíroshajú szemétládába". És még sorolhatnám az ehhez hasonlókat. Néha komolyan rosszul voltam az ömlengésétől, pedig általában jól bírom az ilyesmit, de ez még egy kislánytól is túlzás lett volna. Szerintem ennél még a tizenegy éves Ginny Weasley is szofisztikáltabb volt. Piton ugyan már nem volt gyomorforgatóan OOC, de ő sem volt sokkal jobb. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán voltak kidolgozva, meg a szerelmük sem. Még idősebb korukban is sokkal inkább tűntek két szerelmes tinédzsernek, mintsem felnőtt embernek. Felszínesek voltak és rózsaszínek, akár Cissy lányszobája, ami egyébként tetszett. Még talán Narcissa volt a leghitelesebb a maga módján. Aztán ezzel vége is, mert lényegében ennyien voltak.
Szóval ne haragudj, de ezt nem tudom egyesnél jobbra értékelni.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?

Ez sem volt az igazi. A temetésről szóló részek még rendben voltak, a visszaemlékezések már kevésbé. Például a villámcsapásszerű szerelem, itt muszáj beidéznem Lucius egyik nyálas gondolatát: "Meglepő helyeken talál ránk a szerelem, hát nem?" Hát nem. Persze van úgy, hogy az embernek már első látásra megtetszik valaki, de ez akkor is teljesen valószerűtlen volt. Merthogy már ismerték egymást korábban, aztán valahonnan, ki tudja honnan (még maga Lucius se tudta...) jött ez a késztetés a csókra és bumm. Jöttek a lepkék és leszállt a rózsaszín köd. Totálisan megalapozatlan, légből kapott dolog volt. Sajnos ez végigmegy az egész történeteden. Az emlékek nagyon felszínesek, tényleg talán az egyetlen, amelyik tetszett közülük az, amikor Cissy szobájában voltak, mert az olyan kedves volt a sok rózsaszín bútorral, de ennyi. A temetésre visszatérve, az egyébként tényleg rendben volt. Az, hogy Lucius sírt... hát a visszaemlékezésekből kiindulva már az lepett volna meg, hogyha nem teszi, szóval ez egyáltalán nem rázott meg. A vége, a továbblépés is korrekt volt. Bár szerintem felesleges volt ennyire forszíroznod Perselus Lilyvel való kapcsolatát, mert az is eléggé zavaros volt.
Erre két pontot tudok adni.

Mennyire tetszett a történet?
Ne haragudj, de semennyire. Az egész teljesen komolytalan volt. Arról nem is beszélve, hogy helyesírási hibák is voltak benne jócskán. Elég sok rosszul kitett vesszőt, egybeírás-különírási hibát és jó néhány szóismétlést is felfedeztem, amik mind csak tovább rontották az olvasásélményt. Magyartalan mondatokban és kifejezésekben is bővelkedett, a "lemeztelenítettem magam" volt a legemlékezetesebb közülük. Nekem egy egyszerű levetkőztem is megfelelt volna. És legközelebb jobban figyelj, hogy a bétád javaslata semmiképpen se maradjon benne! A stílusod egyébként nem volt nehézkes, de a hibák és a tartalom miatt nem volt könnyű a történet végére érnem.
Összességében sajnálom, de erre sem tudok egyesnél jobbat adni.

Tudom, nem voltam veled kedves, én ilyen vagyok. De azért gondold végig némelyik javaslatomat, még ha elsőre haragszol is rám.

További sok sikert kívánok!

Natara
Malfoy Kihívás Néma hangok - lázadás módra 2012.12.11 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: Minden este, pontban hétkorCSAPAT: LázadóKULCS: néma hangokJOGOK: J. K. RowlingéiMŰFAJ: angstFIGYELMEZTETÉSEK: -KORHATÁR: 12TARTALOM: Scorpius nyara nem alakul túl fényesen, hála Luciusnak. És Lucius nyara sem alakul…..
Natara 2012.12.12 13:26:02
Kedves Író!

Azt hiszem, sikerült beletrafálnom tegnap este, mert te voltál a második, akinek a történetét ezen a kihíváson elolvastam, és te sem okoztál nekem csalódást. :)

Megfelelt-e a történet a csapatának?
IGEN, Scorpius hol csendesen, hol hangosan lázadt, de mindenképpen ellenálló volt a javából. :)

Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
Nagyon szép megoldás volt a tied. Már az elején éreztem, hogy nincs rendben valami azzal, ahogy Scorp a szüleivel kommunikál, de akkor csak azt gondoltam, hogy elbeszélnek egymás mellett. De nagyon gyanús volt az egész, hogy miért vacsorázik mindig Luciusszal, mindenesetre sikerült meglepned, mert erre a verzióra konkrétan nem gondoltam. Mindenképpen ötös, jó ötlet volt. :)

Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Scorpius jól meg lett formálva, tipikus lázadó kamasz volt, bírtam. Luciusnál azonban éreztem egy kis ellentmondást. Precízsége és merevsége ellenére valahogy hamar megtört, és gyanúsan jól fogadta azt a bizonyos Nicket is. :) Ezt leszámítva az ő karaktere is jól sikerült. A szülőknek nem volt túl nagy szerepük, de amennyit mutattál belőlük, az tetszett.
Erre a szempontra négy és fél pontot adok. Remélem, lehet felezni, mert ha nem, akkor bajban vagyok. :)

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Tetszett a cselekmény, végig titokzatos maradt, de talán túlságosan is az. Azzal semmi gond nem volt, hogy nem fedted fel korábban a merengős dolgot, de pl. a végén engem kifejezetten zavart, hogy nem tudtunk meg semmit arról, hogy Dracóék hogyan haltak meg. Olyan hirtelen lett vége az egésznek. És bár nagyon jó ötletnek tartom ezeket az emlékutazásokat, az is gyanús, hogy Scorpnak mindig sikerült olyan emlékbe belemásznia, ami illeszkedett a mondanivalójához. Vagy ő maga alakította volna úgy a párbeszédet? Ez lehetséges, de még így sem teljesen hiteles. A kis Scorpius jelenléte az emlékekben azonban szívbemarkoló volt. (És egyben árulkodó is, jó elővetítése a valóságnak, de azt hiszem, ahogy Scorpius, úgy én is szándékosan hagytam őt figyelmen kívül. :)) Ezzel együtt is egy szépen felépített cselekményt kaptunk, ezért erre a szempontra egy négyest adok.

Mennyire tetszett a történet?
Nagyon tetszett. A stílusod gördülékeny, jó volt olvasni, viszonylag hamar a végére is értem, pedig nem volt olyan rövid a történet. Helyesírási hibát is csak elvétve találtam, szóval ez mindenképpen egy pluszpont még. :) A többit pedig már leírtam. Ezért öt pontot kapsz tőlem.

További sok sikert kívánok!

Natara
Malfoy Kihívás Örök múlandóság - lázadás módra 2012.12.01 19:00:00
Kedves Olvasók! Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet. CÍM: Emlékek útjánCSAPAT: LázadásKULCS: Örök mulandóságJOGOK: Minden jog J. K. Rowlingé, én csak használtam az ő szereplőit, de ebből semmilyen anyagi hasznom nem származik.MŰFAJ: RomantikusFIGYELMEZTETÉS(EK):…..
Natara 2012.12.11 19:48:10
Kedves Író!

Bármennyire is nehezemre esik, azt kell, hogy írjam, ez jó volt. Semmi extra, de kifejezetten kellemes. Na, de nézzük szempontok szerint.

Megfelelt-e a történet a csapatának?
IGEN, Scorpius egyértelműen lázadt. Ehhez nem is szeretnék többet hozzáfűzni. :)

Mennyire felelt meg a történet a kulcsnak?
Örök múlandóság. Izgalmas téma. Úgy érzem sikerült korrektül megoldanod a dolgot azzal, hogy a szerelemmel hoztad párhuzamba. Bár nem mondom, az emlékek lehettek volna hosszabbak. Én nem vagyok semelyik non-canon páros rajongója, szeretem a canon párokat, szerintem Rowling néni igenis tudta, mit csinál, de azért érdekelt volna, hogy ki az a Fanny, ő vajon Molly anyja-e, vagy hogyan szeretett bele a kamasz Lucius Mollyba. Persze, nem ez volt a lényeg, de mégis. Olyan gyorsan tovaszálltak azok az emlékek (bah, de költői vagyok ma... :D). Szóval (grrr, nem szeretem az ötös skálát), mivel azért talán ennek is ez volt a célja, hogy érzékeltesse a múlandóságot, egye-fene ötös. :)

Milyen jól dolgozta ki az író a karaktereket?
Nagyon. A történeted abszolút erősségei a karakterek. Scorpiust nagyon szerettem, örültem, hogy nem Dracóra hajaz, és bár Rose egy erős Hermione utánérzés volt, megmosolyogtattak a vitáik. Luciust is jól hoztad (a szerelmeslevele nagyon aranyos volt... :D), a többieknek pedig nem volt olyan nagy szerepe, de ez mindenképpen egy ötös.

Milyen jól dolgozta ki a cselekményt?
Na, ez egy kényes pont. Nem azért, mert nem tetszett, jó volt. De elbírt volna egy kicsivel több cselekményt. Az emlékek (még úgy is, hogy a kulcsnál írtam, beletörődtem a rövidségükbe)bővebb kifejtése hiányzott. És az egész nem volt valami nagy ötlet, valljuk be. Ez a vörös hajas átok sem volt igazából rendesen kifejtve. A stílusod tetszett és kifejezetten olvastatta magát a történet, de mivel itt a cselekményt kell értékelnem, csak egy hármast tudok adni rá.

Mennyire tetszett a történet?
Úgy érzem, már kifejtettem a véleményem. Könnyed, kedves kis történet volt, a stílusod nagyon kellemes, a karakterábrázolásod is tetszett. Csupán néhány helyesírási hiba és szóismétlés rontotta egy kicsit az élményemet. Mindazonáltal a rövidsége miatt hiába élveztem, azt kell hogy mondjam, nem volt egy nagy durranás. Ha egy kicsivel több időt fektetsz a cselekmény kidolgozására, sokkal jobb is lehetett volna. De mivel így is jó volt, megér nekem egy négyest. :)

További sok sikert kívánok!

Natara
Méltatlanul Mellőzött Párosok Versenye Harry Potter/Zacharias Smith - In Roxfort 2012.10.06 17:12:09
Cím: PirocusCsapat: In RoxfortElső kulcs (varázsige): PirocusMásodik kulcs (mellékszereplő): Molly WeasleyMűfaj: két idősíkon futó novellaKorhatár: 18Jellemző(k): általános, angst, hurt/comfortFigyelmeztetés(ek): SLASH, Erotikus tartalom, Utalás erőszakraIsmertető: „Tiszta, mint…..
Natara 2012.10.21 18:11:18
Kedves Író!

Szerintem remekül választottad ki az ismertetőt, mert engem nagyon megfogott. Így várakozásokkal teli kezdtem bele a történetedbe, és azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam olyan nagyot.

Páros és a csapat beépítése:

Nézzük a csapatot, mert eddig mindig azzal kezdtem. Rendben volt, bár egy kicsit zavart, hogy nem tetted ki az AU jelzést, mert a történeted nem igazán illeszkedett Rowling epilógusához.
A páros nem annyira. A visszaemlékezésben túl hamar estek egymásnak, ami nem volt valami hiteles. Arról nem is beszélve, hogy Harry a segítséget is túl könnyen elfogadta, ennél azért ő sokkal büszkébb. Továbbá, hogy Zacharias részéről csak egy játék volt az egész, eléggé egyoldalúvá tette a kapcsolatukat. De együtt voltak, még ha csak titokban is.

Ezért a csapatra öt, a párosra három pontot adok.

Kulcsok beépítése:

A Pirocus beépítése nagyon jól sikerült. Az egyik legjobb kulcshasználat volt, azok közül, amiket itt olvastam. Nagyon tetszett, hogy a végén Zach történetét a varázsige kezdőbetűivel mesélted el. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok erről nyilatkozni, mert remek munkát végeztél. Gratulálok!

Mollynak azonban az ég egy adta világon semmi jelentősége nem volt a történetedben. Az, hogy ő biztatta fel Harryt, hogy vallja be az érzelmeit a fiúnak, nagyon kevés. Valószínűleg így is, úgy is bevallotta volna előbb vagy utóbb, nem éreztem, hogy akkora noszogatásra lett volna szüksége. De ha mégis, akkor is lehetett volna bárki, aki közel áll Harryhez, mondjuk Hermione. Mrs. Weasley egyértelműen csak azért volt benne, mert benne kellett lennie, és ez zavart. Persze tudom én, hogy a varázsigének kellett hangsúlyosabbnak lennie, de a mellékszereplőd, pláne annak a zsenialitása mellett, tökéletesen eltörpült.

Így a varázsigére csillagos öt pontot, a mellékszereplőre viszont csak kettő pontot tudok adni.

Cselekmény és háttér:

A cselekmény logikus volt és izgalmas, bár az időugrások miatt egy kicsit gyorsvonat. Nem a visszalépésekről beszélek, azok jól illeszkedtek, a jelenbeli ugrások zavartak. Illetve itt egy kicsit kitérnék a karaktereidre is. Zacharias egészen érdekes volt, de nyomát sem véltem benne felfedezni annak a pöcsfejnek, akit az ötödik kötetben megismertünk. Inkább egy kívülálló volt, mindemellett egy szerethető szívtipró is, bár ezzel annyira nem volt bajom. Már csak azért sem, mert alá volt támasztva a viselkedése. Harryvel azonban igen. Nem is azért, mert OOC-nek találtam, nem volt az, de mintha három személyisége lett volna. Először is, a gúnyosan mosolygó üldöző, aki mégis „lányként” végzi a szexben. Ez számomra nagyon furcsa volt, mert itt nagyon erősen férfiasnak éreztem őt, így nem értettem, hogy ha ő az, aki levadássza Zach-et, miért marad mégis „alul”? Szerintem fordítva jobb lett volna a vadászat, főleg, hogy végig Harry volt a női pólus a kapcsolatukban. Talán csak nem értettem meg a játékukat, mindenesetre számomra ez ellentmondásos volt. Aztán ott volt a lelkizős énje, ő hasonlított a legjobban az eredetire. És végül, a gyerekes én, aki csak fel-felvillant, például, mikor Mrs. Weasleyvel beszélgetett (különösen, mikor kiakadt a többiek hógolyózásán), vagy a végén, amikor nem fogta fel, hogy Zach miért küldi el. Mondjuk az utolsó kettő éppen megfért egymás mellett, valahogy nekem az első volt idegen tőlük.

Egyébként tetszett a cselekmény. Különös tekintettel arra, hogy, még ha csak felületesen is, de rámentél a Voldemort elleni csata okozta törésre az életükben, illetve arra, hogy Harry hogyan dolgozza fel a másságát.

Mindent összevetve, erre a szempontra hét pontot tudok neked adni.

Stílus és helyesírás:

Na, most jön a történeted rákfenéje. A stílusod még rendben volt, mert jól fogalmazol, és nem esett nehezemre elolvasni a novellád, noha volt, ami kifejezetten nem tetszett. Például a párbeszédeknél, amikor csak annyit írtál, hogy „Csend.” illetve „Még pár perc néma csend.” Ez olyan idegennek hatott, főleg, mivel egyébként mindig szépen fogalmaztad meg a párbeszédekhez fűzött kommentárt, engem kizökkentett az olvasásból. Mintha vázlatrészletek lettek volna, amiket elfelejtettél kivenni vagy átírni. Mennyivel szebben hangzott volna, ha ezt írod: „Mindketten hallgattak” vagy „Még pár percig csend honolt közöttük” De ez csak apróság, a történeted abszolút mélypontja a helyesírása volt. Nagyon sok hibát találtam, és ezek jelentősen rontották az olvasásélményt. Sok volt az egybeírás-különírásos hiba, ráadásul ilyen nyilvánvalóak, mint a „nyilván valóan”, „tízperc”, „körül belül”, „igen csak”, „meg szabadultak”, „ott hagyni” és még sorolhatnám. Figyelmetlenségből adódó hibák is akadtak szép számmal, egy esetben sikerült is teljesen megkavarnod, mert háromszor kellett elolvasnom a mondatot, hogy rájöjjek, nem én vagyok a hülye, hanem az egyik szót elfelejtetted ragozni („A család, amely épp úgy gyűlölt, ahogy azok őt.”). Az igeidők sem voltak mindig rendben, gyakran használtál hibásan múlt idejű helyett jelen idejű alakot. Illetve egyszer fordítva is előfordult (amikor azt írtad, Harry „rájött, hogy… más érdekelte”, az helyesen „rájött, hogy… más érdekli” lett volna). A vesszőket is sok esetben lefelejtetted vagy rosszul tetted ki.

Emiatt erre a szempontra mindössze négy pontot tudok neked adni.

Összességében:

Mindezek ellenére tetszett a történet. Különösen a varázsige beillesztése, azt nagyon ötletesnek találtam. Ugyan a helyesírási hibák elég sokat rontottak az élményen, még így is élveztem.

Ezért hét pontot adok.

További sok sikert kívánok!

Üdvözlettel,
Natara
Méltatlanul Mellőzött Párosok Versenye Harry Potter/Zacharias Smith - Post Roxfort 2012.09.29 13:10:08
Cím: Visszatérés az új életbeCsapat: Post RoxfortElső kulcs (varázsige): TarantellagraMásodik kulcs (mellékszereplő): CsikócsőrMűfaj: RegényKorhatár: 16Jellemző(k): Romantikus, humoros, dráma, AUFigyelmeztetés(ek): Slash, szereplő halála, erotikus tartalom, OOC…..
Natara 2012.10.21 17:39:37
Kedves Író!

Az ismertetőd nem igazán fogott meg, mégis érdekelt, hogy mit hozol ki ebből az egészből. Végig vegyes érzésekkel viseltettem a történeted iránt, és most, az olvasás után sem érzek másképp.

Páros és csapat beépítése:

A csapat tökéletes volt, ahogy eddig az összes. Az eddigiek alapján bizton állíthatom, hogy ezt aztán tényleg nem lehet elrontani.
A páros érdekes volt. Egyrészt ott volt Zach, aki bár valóban OOC volt, nagyon összetett személyiség, így ez engem egyáltalán nem zavart. Másrészt pedig Harry, aki ugyan kevésbé, de szintén OOC lett. Ezt nem bántam volna, ha az életét nem Zach köré építed. A kitartása abszolút fluffos volt, és lehet, hogy én vagyok túlságosan is szkeptikus, de nekem ez nem jött be. Illetőleg az sem, hogy mivel AU történet, hiányzott, hogy valamennyire bemutasd a barátságuk kezdetét. Nekem nem volt elég, hogy a DS-sel kezdődött, hiszen egy Rowlingéval párhuzamos univerzumot hoztál létre, ahol ahelyett, hogy gyűlölték volna, megkedvelték egymást, de miért? Szóval ez az alapozás hiányzott belőle. De mivel Zach apránként ébredt rá a Harry iránt érzett vonzalmára, nem mondhatnám, hogy elkapkodtad a szerelmüket.

A csapatra öt, a párosra három és fél pontot adok. Ha nem ér a felezés, akkor hármat.

Kulcsok beépítése:

Na ez az, amiben abszolút nem jeleskedtél. A varázsigéd még csak-csak megfelelt, hiszen végül is az volt Zach első varázslata a visszatérése után. Bár a pálca nélküli varázslás nem tetszett, a Harry Potterben is csak a non-verbális van jelen, nem igazán varázsolnak pálca nélkül, de ezt csak mellékesen megjegyeztem, nem fogok érte pontot levonni. A Tarantellagra a végén is megjelent, hiszen Harry visszaadta a leckét. Különösebb jelentősége azonban nem volt, ez pedig kevés.

Csikócsőr beépítése azonban abszolút gyengére sikeredett. Még csak nem is őt, hanem egy random hippogriffről készült rajzot építettél bele, amire, miután Harry mesélt neki róla, Molly ráhúzta, hogy ő az. Bár a rajz jó ötlet (lett volna, ha konkrétan Csikócsőrt ábrázolja), de a történet szempontjából semmi jelentősége nem volt.

A varázsigére három, a mellékszereplőre egy pontot adok.

Cselekmény és háttér:

Ezzel sem voltam igazán kibékülve. A cselekmény egy percig sem kötött le. Pedig láttam, hogy nem egy összecsapott művel van dolgom, de nagyon eseménytelen volt. Kicsit az Ivan Iljics halálára emlékeztetett, nem tudom, hogy olvastad-e, de bennem mély nyomokat hagyott, és azóta sem sikerült megszeretnem az orosz realistákat. Pedig Zach és Molly karaktere kifejezetten tetszett, kidolgozott, árnyalt szereplők voltak, mégis csak úgy voltak. Túl sok volt a mindennapi esemény, és valahogy nem sikerült átélnem az általad közvetített érzelmeket. Egyedül Zach és Harry romantikus jelenetei kapcsán éreztem úgy, hogy némiképp átjött a szenvedély, de a kislány és a főhős viszonya számomra bent maradt a sorok között. Nem tudom, hogy ez miért volt, talán túl gyorsan összeszoktak, de nem éreztem át azt a meghitt szeretetet, amiről írtál. Ezért is soknak éreztem a kettesben eltöltött idejüket, a Harryvel töltötteket pedig kevésnek. Az egész történet érzésre nekem olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt felvezetés. De végig azzal hitegettem magam, hogy a végén majd biztos lesz egy nagy durranás, és még az is elmaradt. Mármint persze, összejöttek, és azt is megtudtuk, hogy Harry milyen régóta szereti, de ezt azért végig lehetett sejteni, engem legalábbis nem ért váratlanul. Az meg, hogy Zach bűnbocsánatot nyert a temetőben, kifejezetten szép momentum volt, de semmi extra. Az előtte lévő pálcavásárlás jelentőségét pedig egyáltalán nem értettem, így azt a jelenetet abszolút feleslegesnek éreztem.

Viszont muszáj megjegyeznem, mennyire tetszett, ahogy Zach történetét megalkottad. Az kerek egész volt, egy összetett karakter, erényekkel és hibákkal, ezért is volt végig ő a kedvencem. Ha a cselekménnyel nem is, vele mindenképpen megnyertél magadnak.

Ezért úgy döntöttem, hogy erre a szempontra hat pontot adok.

Stílus és helyesírás:

A stílusod tetszett, bár jó néhány magyartalan mondatot elcsíptem, nem éreztem nehézkesnek. Talán az elején éreztem egy kicsit modorosnak, de ezt hamar sikerült levetkőznöd. Nem hiszem, hogy ez hátráltatott volna az olvasásban. Ami viszont rettentően zavart, és végig jelen volt, az az igeidők váltakozása. Eddig nálad volt a legtöbb. A jelen és a múlt idő egyszerre volt jelen rengeteg mondatodban. Hogy csak néhányat említsek: „Talán zavarban van, és nem tudta”, „Én huszonhárom éves vagyok, és mégsem tudtam, hogyan is kellene elkezdenünk az ismerkedést” és ez bár nem egy mondaton belül volt, a legmorbidabb példája ennek, amikor Zach jelen időben tesz fel egy kérdést a halott anyjáról: „ Hogy képes erre az anyám?” Viszont olyan is volt, hogy dupla múlt időt használtál ott, ahol az egyik szó jelen idejű alakban lett volna helyes: "Finoman megrázta a vállam, és ahogy felé kaptam a tekintetem, akkor vettem észre, hogy a szája is mozgott" Az ilyen típusú hibák orvoslására a több béta alkalmazása megoldás lehet, mivel magadtól nyilvánvalóan nem vetted észre, és a bétádnak sem sikerült kiszúrnia.

Sajnos ezeken kívül is találtam még hibát, pl. egybeírás-különírásokat és szóismétléseket. Különösen a „még” és a „már” használatát vitted túlzásba. De olyan is volt, hogy alig néhány soron keresztül négy „Harryt” számláltam.

Erre így, bár tetszett a stílusod, csak öt pontot tudok adni.

Összességében:

Mint már az elején is írtam, vegyes érzésekkel viseltetem a történeted iránt. Az egész nagyon felemás, bizonyos szempontból jónak találtam, de tetszeni mégsem tetszett igazán. Nem éreztem elég intenzívnek, élettel telinek. A főszereplőt zseniálisan megalkottad, Mollyban sem találtam kivetnivalót, még a kneazel is tetszett, a karakterek közül egyedül Harry elhivatottsága volt túlzás. De a cselekmény kevés volt, mintha féltél volna velük játszani, és ez zavart. Szerintem sokkal jobb is lehetett volna. Ennyi nekem kevés volt.

Összességében hat pontot tudok neked adni.

További sok sikert kívánok!

Üdvözlettel,
Natara
Méltatlanul Mellőzött Párosok Versenye Draco Malfoy/Ginny Weasley - Post Roxfort 2012.10.07 20:05:47
Cím: BizalomjátékCsapat: Post RoxfortElső kulcs (varázsige): ObscuroMásodik kulcs (mellékszereplő): Scorpius MalfoyMűfaj: NovellaKorhatár: 12Jellemző(k): Általános, Romantikus, Humoros, AUFigyelmeztetés(ek): Durva nyelvezetIsmertető: Tisztelt Szülők! Ezúton szeretnénk…..
Natara 2012.10.21 14:53:54
Kedves Író!

Először is, köszönöm, hogy egy humoros történetet szállítottál. Az eddig elolvasott történetek után igazi felüdülés volt. Az ismertetőből ugyan nem derült ki sok, már-már semmitmondó volt, de örülök, hogy nem riasztott el.

1. A páros és a csapat beépítése

A csapat rendben volt, Roxfort után játszódott az egész.
A párossal azért voltak gondjaim. Ginny jó fej volt, kicsit szkeptikus, kicsit gyerekgyűlölő, de adtál némi hátteret a dolognak, így el tudtam fogadni. Plusz, humoros történetről lévén szó, nem is volt szükség mélyre menő karakterábrázolásra. Draco is tetszett, bár nekem talán túl konzervatív volt, szépen ellensúlyozta Ginny nyíltságát. Mégis úgy éreztem, pont azt spóroltad le, hogy a kettejük viszonyának alakulását árnyaltan kifejtsd. Kicsit gyorsan jutottunk el az ordibálós résztől a pókemberes romantikázásig, pedig nem volt egy rövid történet. Ginny is túl hamar ment át szentimanciba, noha kétségtelenül megtartotta önmagát. A randi viszont nagyon tetszett, és végül elcsattant egy csók is. Az időbeli ugrást kicsit erőltetettnek éreztem a legvégén, de egye-fene, azért elfogadom, hogy összejöttek, még ha nem is volt olyan rögös az út.

A csapatra öt, a párosra három és fél pontot adok, ha ér a felezés. Ha nem, akkor egye-fene négyet.

2. A kulcsok beépítése

A kulcshasználatod nagyon tetszett. Az, hogy az Obscurót azonosítottad a bizalommal, ami az egész történeten végigment, telitalálat. Igaz, maga a bűbáj csak egyszer szerepelt, de nagyon szép, árnyalt megoldás volt.

A mellékszereplő szintúgy. Scorpius elemi része volt a történetnek, és imádtam. Hiteles volt a zárkózottsága, mivel Draco egyedül nevelte őt, és többször említetted, hogy szűk körben mozogtak. Nagyon szépen vitted végig a feloldódását is.

Ennek fényében a kulcsokra öt-öt pontot adok.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése

Kezdjük a feketelevessel. Az a fránya pókember! A végére már a hideg kirázott tőle, noha hatalmasat nevettem azon, amikor Ginny beállított Dracóhoz a dobozzal. Vagy nagy Pókember rajongó lehetsz, vagy van egy rokonod, aki szétidegel vele, bár úgy éreztem, hogy inkább az utóbbi. Még úgy is, hogy kénytelen vagyok elismerni, sokszor nagyon viccesek voltak az utalások, lehetett volna belőle kevesebb.
Emellett, mint ahogy azt már korábban is említettem, zavart, a közepén lévő nagy időugrás, és hogy nem árnyaltad a kapcsolatukat. Ez egy kicsit aránytalanná is tette a cselekményt, mert az első két napot nagyon részletesen kifejtetted, aztán már csak morzsákat csepegtettél. Nagyon hiányzott, hogy nem derült ki, Ginny hogyan vezette be a bizalomjátékokat.

De hogy ne csak a hibákat említsem, szerintem jó ötlet volt ez a gyerektábor, külön örültem, hogy nem egy Draco-Ginny-Harry szerelmi háromszöget hoztál, mert azokat nem igazán csípem. Továbbá nagyon tetszett a rengeteg színes mellékszereplő, közülük Cara és Lucius vitte a pálmát. Üde színfoltjai voltak a történetednek. Imádtam még Draco részeg tivornyáját és a randit is. A legjobb része az egész történetnek talán a Draco Harryvel folytatott párbeszéde volt.

Összességében egy szépen felépített cselekményszálat láttunk, még ha szépséghibás is volt. Benne hús-vér karakterekkel, bár Blaise perverzsége számomra örök rejtély marad, talán ő is Dracót hivatott ellensúlyozni.

Nem leszek szigorú veled, mert egy könnyed történet volt, ezért hibákkal együtt is egy nyolcas.

4. Stílus és helyesírás

A stílusod könnyed és gördülékeny. Nagyon jó volt téged olvasni, viszonylag hamar végig is értem a harminc oldalon. Szívesen olvastam volna tovább, mert igazán jól szórakoztam. Néha-néha éreztem csupán egy kis nehézkességet benne, még az elején, különösen, mikor Ginnyről írtál, de lehet, hogy csak a sok leíró rész miatt. A helyesírásod viszonylag jó, de sok volt a szóismétlés, és a végén néhány helyen igeidő keveredést is találtam. Ezeket úgy tudod a leginkább kiküszöbölni, ha többször, különböző időközönként olvasod át a történetet, illetve kinyomtatva is végigfutod. Vagy érdemes több (jó!) bétával dolgozni, több szem többet lát alapon. Különösen jó megoldás ez az igeidős hibákra.

Erre csak hetest tudok adni.

5. Összességében

Kicsit olyan érzésem volt a történeted olvasása közben, mintha egy amerikai vígjátékot néznék, de ez nem feltétlenül rossz. Látszott, hogy szórakoztatni szeretnél, és nem szuszakoltál be a végére semmilyen hatalmas világmegváltó igazságot, aminek kifejezetten örültem. Egyszóval, jó kis történet volt. Semmi extra, de jókat nevettem, s nevetek azóta is, ha egy-egy viccesebb jelenet eszembe jut.

Sokat gondolkodtam, hogy mit adjak, de végül egy gyenge kilences mellett döntöttem.

További sok sikert kívánok!

Üdvözlettel,
Natara
Méltatlanul Mellőzött Párosok Versenye Draco Malfoy/Ginny Weasley - In Roxfort 2012.09.28 12:21:39
Cím: SZENVEDÉLYCsapat: In RoxfortElső kulcs (varázsige): Confringo: robbantó átok; felrobbantja a célpontotMásodik kulcs (mellékszereplő): Arnold, a törpegolymókMűfaj: kisregényKorhatár: 18Jellemző(k): dráma, sötét, akció/kaland, horror, angst, cliffhanger,…..
Natara 2012.10.21 14:40:00
Kedves Író!

Nagyon érdekelt, hogy az írók mit hoznak ki ebből a párosból a versenyen. Már a leírásod sem nyűgözött le, de adni akartam neked egy esélyt. Sajnos a későbbiekben sem sikerült megkedvelnem a történeted.

1. A páros és a csapat beépítése

Kezdjük a csapattal, mert azzal éppen nem volt gond. Végig a Roxfortban játszódott a történet annak rendje és módja szerint.
A páros már más tészta. Hiteltelen volt, a szereplők pedig számomra teljesen OOC-k. A cselekedeteik nem voltak alátámasztva. Nemcsak Draco Ginny iránti érdeklődése volt megalapozatlan, de Ginny viselkedése is. Ő a könyvekben egy vagány csaj, te is úgy fested le, hogy sportos, mégis egy nebáncsvirágot csináltál belőle. A legjobban talán az zavart, hogy ellentmondott saját magának. Például az egyik pillanatban még azon rettegett, nehogy Arnold halott legyen, aztán mikor kiderült, hogy az, és igen, Draco robbantotta fel, még örült is neki, hogy így alakult. Már megbocsáss, de egy ilyen szintű pálforduláshoz az embernek legalább skizofrénnek kell lennie. Dracót általában eléggé sokféleképpen ábrázolják a ficekben, leginkább félreviszik. Ez nálad sem volt másképp, az egyébként nagyszájú, de gyáva fiúból csináltál egy Voldemortot megszégyenítő pszichopatát. Ezzel még nem is lett volna akkora gond, de nem volt alátámasztva, nem tudtuk meg, hogy miért olyan, amilyen, arról nem is beszélve, hogy akárcsak Ginny, önmagának is ellentmondott azzal, hogy annak ellenére, ahogy a lánnyal viselkedett, a feladat, amit Voldemorttól kapott, lelki traumát okozott neki.

Azt hiszem, hogy a romantikáról is eltérő fogalmaink vannak. Szerintem tragédia, ha egy nőt molesztálnak, megerőszakolnak és péppé vernek. Persze sajnos vannak ilyen esetek, sőt még olyan is, hogy az adott nő beleszeret a molesztálójába. De ez általában a fogvatartottaknál fordul elő, mivel el vannak zárva a külvilágtól. Nem gondolom, hogy másképpen megvalósulhat, persze nem kizárt. A történeted akkor lenne hiteles, ha rendesen ki lenne fejtve és alá lenne támasztva, úgy talán el tudnám hinni, de így sajnos továbbra sem tudom. A soraid leginkább undort keltettek bennem, nem tudtam azonosulni a koncepcióddal. Az, hogy Draco megmentette Ginny életét, lehetett volna szép dolog, de az előzmények fényében én azt sem találtam annak. Plusz, a saját életét is védte. Az egyetlen romantikusnak mondható párbeszéd kettejük között az udvaron zajló volt, de aztán kiderült, hogy Draco kicsinálta Arnoldot, ezért utólag ez is kapott egy beteg felhangot. A vége pedig elkapkodott volt, nem éreztem azt, hogy Draco már nem tárgyként tekint a lányra. Hiába vitte magával, az az egy jelenet nekem kevés volt. Szóval úgy érzem, az a kritérium, hogy ténylegesen egy párt alkossanak, nem igazán jött össze.

Ezért a csapatra öt, a párosra két pontot adok.

2. A kulcsok beépítése

Kezdjük a varázsigével. Tetszett, hogy a másik kulcsot - vagyis Arnoldot - ezzel semmisítetted meg. Bár a vérfarkastámadásnál nem volt kifejezetten nagy jelentősége, hiszen Draco akármelyik másik átokkal elzavarhatta volna. Ezért nem éreztem kellően hangsúlyosnak, még úgy sem, hogy ez szolgáltatott alapot a későbbi párbeszédükhöz.

Arnoldnak ugyan volt jelentősége, nevetségesen valótlan tulajdonságokkal ruháztad fel. Számomra elképzelhetetlen, hogy hogy a fészkes fenébe tudott Draco nyakába ugrani és megharapni őt. A megható jeleneteket is erőltetettnek éreztem, szerintem egy egyszerű lény, amit a Weasley ikrek hoztak létre egy meglévő varázslény átalakításával, nem képes ilyen mély érzésekre. Arról nem is beszélve, hogy ha van is keze, miniatűr, ezért a simogatós jelenetet sem láttam magam előtt. Nekem ő teljesen irreális volt, mindemellett sok. Idegesített, hogy mindig, mindenhol ott volt, mint Ginny egyedüli támasza. Aztán a lány még csak nem is sajnálta igazán az elvesztését. Na, ne már.

A varázsigére négy, a mellékszereplőre három pontot adok.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése

Azt hiszem már elhintettem néhány morzsát arról, hogy mennyire nem tetszett a cselekmény, és miért. Azért szeretném bővebben kifejteni. A kiindulópont, hogy Ginny lelöki Dracót a seprűről, aki ezért úgy áll bosszút, hogy leszopatja magát - már megbocsáss, hogy ezt mondom -, de szerintem röhejes volt. A pornófilmek szoktak ehhez hasonló béna jelenetekkel indulni, így nekem ez egyáltalán nem tetszett. Arról nem is szólva, hogy semmi keresnivalója nem volt az öltözőben a törött orrával, Dumbledore azonnal küldte volna a gyengélkedőre. Később sem győztél meg. Ginny túlságosan is könnyen elfelejtette a dolgot, aztán természetesen egyedül, pálca nélkül elment a fürdőbe... hiteltelen és teljesen ötlettelen jelenet volt. Az, hogy elélvezett a megerőszakolása közben, csak hab volt a tortán. Biztos van olyan nő, akinek a lelke külön életet él a testétől, de Ginnyt te nem ilyennek festetted le az elején, így kizárt dolog, hogy élvezte volna az erőszakot akár egy percig is. Arról nem is beszélve, hogy az első alkalommal a legtöbb nő még akkor is csak fájdalmat érez, ha élete szerelmével történik meg. Azt sem értettem, hogy Ginny miért szakított Harryvel ahelyett, hogy segítséget kért volna tőle. Végül is Draco megerőszakolta őt, az távolról sem megcsalás. Még ha elélvezett - amit én fizikai képtelenségnek tartok -, akkor sem. Mondjuk szégyellte, ezt még el tudom fogadni, de miért tűrte el újra, hogy Draco kihasználja? Akkor még tudtommal nem érzett iránta semmit, legalábbis nem úgy tűnt. Persze, aztán elmenekült előle, de az is csak egy gyenge próbálkozás volt. Az pedig, hogy a fiú megmentette nekem kevés volt ahhoz, hogy vonzódni kezdjen hozzá, ezért ezt sem éreztem elég következetesnek.

Emellett jó néhány dolog nem illeszkedett Rowling világába, kezdjük azzal, hogy villanykapcsoló volt az öltözőben. Aztán, Draco simán bejutott a Griffendél klubhelyiségébe, sőt, a lányok hálótermébe, hogy megölje Arnoldot. Az pedig, hogy Hermione és Ginny annak ellenére, hogy nem évfolyamtársak, egy hálóteremben voltak, még hagyján, ezen a logikán Parvati is oké, de mi a frászt keresett ott a hollóhátas Padma? Apró hibák, a legtöbben talán észre sem vették, de engem nagyon zavartak, és csak rontottak a történet amúgy sem magas színvonalán.

Erre a szempontra kettő pontot adok.

4. Stílus és helyesírás

A stílusod nekem nem igazán tetszett, túlságosan is mesterkélt volt. Különösen zavart a zárójelezés, és a hirtelen ugrások az időben. A helyesírásod sem nyűgözött le, szép számmal találtam benne hibát.

Így erre négy pontot adok.

5. Összességében

Bár látszik az igyekezet a történeteden, egy kihívásra nagyon kevés. Sokat kell még tanulnod, hogy ha nem csak a szexre és erőszakra éhes olvasókat szeretnéd lenyűgözni. A gyenge, megalapozatlan cselekményszál és az önmaguknak ellentmondó karakterek csak annak nem tűnnek fel, akiket ez a két dolog eksztázisba ejt. Nem szerettelek volna megbántani, de ha csak az ő véleményükre adsz, sosem leszel igazán jó.

Összességében karcsú három pontot tudok adni a történetedre.

További sok sikert kívánok!

Üdvözlettel,
Natara
Méltatlanul Mellőzött Párosok Versenye Teddy Lupin/Victoire Weasley - Post Roxfort 2012.10.03 22:00:40
Cím: Átok vagy Áldás?Csapat: Post RoxfortElső kulcs (varázsige): VizualicusMásodik kulcs (mellékszereplő): Louis WeasleyMűfaj: angst, drámaKorhatár: 16Jellemző(k): Szereplő halála, GyilkosságFigyelmeztetés(ek): OOC karakterek, AUIsmertető: Victoire Weasley levelet kap, és ennek…..
Natara 2012.10.19 17:55:02
Kedves Író!

Muszáj megjegyeznem, kifejezetten örültem neki, hogy a történeted ennyire rövid, és nem kell tovább olvasnom, mert már ez az öt oldal is komoly erőfeszítésembe került.

1. A páros és a csapat beépítése:

A csapat rendben volt, Roxfort után játszódott, valahol egy párhuzamos HP univerzumban, ahol Voldemortot még mindig nem sikerül kinyírni, hogy száradna el a vén csont. De kinn volt az AU, ezért nem szólok semmit.
A páros viszont megmaradt fikciónak. Ugyan „papíron” együtt voltak, többször, borzasztóan erőltetetten, Victoire szerelmeként említed Teddyt, de, hogy a hapsi minden volt, csak szerető társ nem, az tuti. A romantika legapróbb szikráját sem találtam a történetedben, pedig elhiheted, kerestem nagyon. Végig olyan érzésem volt, mintha sosem szerették volna egymást, és mindig is csak kényszerből lettek volna együtt. Victoire leginkább egy elnyomott középkori asszonyra emlékeztetett, akit ver a férje. Nem szeretik, nem szeret. Úgyhogy, bár egy pár voltak, lényegében utálták egymást, minthogy nálad mindenki utált mindenkit. Ráadásul nem is igazán kettejükről szólt a történet, mint ahogy illett volna. Ne haragudj, de ezt nem tudom értékelni.

Ezért a csapatra öt, a párosra egy pontot adok.

2. A kulcsok beépítése:

A varázsigés kulcsod annyira nem volt hangsúlyos, hogy akár ki is hagyhattad volna. Hiszen az volt a lényeg, hogy Victoire hangosan felolvasta a verset, nem pedig az, hogy láthatatlan tintával volt-e írva vagy sem. Sőt, még értelmetlen is volt, mert ha azt szerette volna a levél írója, hogy beteljesüljön az átok, miért rejtette el?
Louis pedig egy kolonc volt a történetedben, egy idegesítő méregzsák, akinek egyetlen szerepe az volt, hogy néha jó alaposan a földbe döngölje Victoire-t. De arra ott volt Teddy is. Szóval, ha engem kérdezel, jobban jártunk volna, ha őt is elragadja a sejtelmes halálátok.

Egyik kulcsra sem tudok egyesnél jobbat adni.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése:

A cselekményed borzasztó gyenge volt, jóformán nem is volt. Az alapszituációd teljesen kidolgozatlan és homályos. Nem tudjuk meg, hogy mi a fene van, miért tart évtizedekig Harryéknek a horcruxok keresése, hogy miért pont Victoire kapja meg azt a levelet, amiről aztán alig derül ki valami, például az sem, hogy milyen átok volt, hogy miért pont ők élték túl, de ami engem a legjobban izgatott végig, miért vesztik el a varázserejüket, és miért kapja vissza a vége előtt Victoire? Lényegében kérdések hadát indította el bennem a történeted, de választ egyikre sem kaptam, és az az érzésem, hogy te magad sem tudod, mit akartál kihozni ebből az egészből. Egyébként a szereplőid is csak voltak, kb. két-három oldalon keresztül nem is történt velük semmi (ami nagy szó, mivel olyan rövid volt, hogy az az egésznek a fele), csak élték a kis mugli hétköznapjaikat, illetve Victoire aktívan szenvedett, amire Louis és Teddy előszeretettel rásegített. Ráadásul nevetséges volt, hogy őt okolták a többiek haláláért, mert nem tudhatott róla, mi lesz, ha felolvassa. Hogy ezt a kamasz Louis nem látta át még hagyján, de hogy Teddy sem, aki ráadásul elvileg a szerelme volt, ebből következően támogatnia kellett volna. De ha már a nevetségesnél tartunk, magát a helyzetet is annak tartom, ahogy Harryék meghaltak. Legalábbis így mindenképpen az volt, hogy nem fejtetted ki.
Az helyszínváltogatással sem nyűgöztél le, miszerint Teddy nagyszüleinek a Skóciai házában laktak, aztán azt írod, Victoire otthon érezte magát a Kagylólakban (amit egyébként egybe kell írni), ami Bill és Fleur háza, tehát értelemszerűen Victoire otthona is, a könyvekben. Ez is összecsapottságra utal.
Szintén ilyen „lenyűgöző” momentum volt Teddy hirtelen felbukkanása Victoire és Louis párbeszéde után. Nem írtad le, hogy bejött volna, vagy kihallgatta volna őket, a lány végig az öccséhez beszélt, aztán a monológ végeztével egyszer csak megszólalt Teddy („– Tudtam, hogy okos feleségem van – szólalt meg Teddy mosolyogva.”).
A vége ugyancsak összecsapott volt, persze értettem én, Voldemort azonnal eljött értük, és mindenki meg fog halni. Victoire akkor is túl könnyen belesétált a csapdájába. De ha már annyira ostoba volt szerencsétlen lány, miért nem küldött neki inkább még egy elátkozott levelet? Sokkal egyszerűbb megoldás lett volna.

Erre a szempontra jóindulattal is csak kettő pontot tudok adni.

4. Stílus és helyesírás:

A stílusod vontatott és erőltetett volt számomra. Már írtam, hogy a történetedet a rövidsége ellenére kihívás volt elolvasnom. Csak az hajtott, hogy a másik csapatban ugyanehhez a párhoz már megírtam a véleményemet, ezért ezen is végig kellett magamat rágnom, de nem sokon múlott, hogy feladjam. Az irreális mondatokban sem volt hiány pl. „Lassan indult el a ház felé, gondosan letörölte könnyeit, melyekről nem tudta, hogyan kerülhettek az arcára.” Na, vajon? Értem én, hogy ezzel azt szeretted volna kifejezni, hogy nem vette észre, hogy elkezdtek folyni, de röhejesen hangzik. Azért azt mindenki tudja, hogy a könnyek hogy kerülnek az arcára. Bár lehet, hogy ez is Voldemort műve volt… Vagy ez: „Nem értette, mi történhetett. Évek óta nem sütött már a nap, most pedig olyan erővel tört előre, mintha semmi nem állítaná meg.” Azért, mert sötét időket élnek a Nap nem szívódik fel. Vagy igen? Voldemort még ezt is megtette? Kikapcsolta a Napot? Nem semmi!
A helyesírás sem volt a toppon, de a történet színvonalához képest meglepően kevés hibád volt. Viszont nem egyszer összekeverted az igeidőket, rengeteg „és”-t használtál, vesszőhibáid és szóismétléseid is voltak, és baromira zavart, hogy Louis nevét végig rosszul ragoztad, de ez már csak részletkérdés.

Erre négy pontot adok.

5. Összességében:

Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de elkeserítően gyér munka volt ez egy kihívásra. Úgy érzem, hogy minimális időt fektettél bele a megírásába. Lehet, hogy ez azért van, mert nem tudsz határidőre dolgozni, de akkor a helyedben legközelebb kétszer is meggondolnám, hogy érdemes-e kihívásra jelentkeznem. Akárhogy is, ez pocsék volt. Még vázlatnak is gyenge.

Összességében két pontot adok neked.

További sok sikert kívánok!

Üdvözlettel,
Natara
Méltatlanul Mellőzött Párosok Versenye Teddy Lupin/Victoire Weasley - In Roxfort 2012.09.24 20:00:22
Cím: A győzelem áraCsapat: In RoxfortElső kulcs (varázsige): VizualicusMásodik kulcs (mellékszereplő): Colin CreeveyMűfaj: novella (töredékes)Korhatár: 14Jellemző(k): Kicsit sötét, általános, kicsit (!) romantikusFigyelmeztetés(ek): Nem vidám történet! S vigyázat, a…..
Natara 2012.10.19 17:10:15
Kedves Író!

Érdekes történet volt, bár nem mondanám, hogy tetszett. Rövidsége ellenére kétszer kellett nekifutnom, és a végén sem éreztem azt, hogy megérte elolvasni. Na, de erről majd később.

1. A páros és a csapat beépítése

A csapat beépítése megfelelt, a történet a Roxfortban játszódott.
A páros azonban nem volt az igazi. Kicsit hiteltelen volt nekem így, hogy Victoire érzéseiről nem tudtunk meg sokat. Teddy megszállottsága sem jött át igazán, hiszen nem is ismerte a lányt. De el tudom fogadni, hogy érdeklődött iránta, engem is érdekelt, hogy mitől olyan búval bélelt. Viszont a hirtelen jött csók egyáltalán nem tetszett, mert szöges ellentétben állt Victoire korábbi viselkedésével. És bár örültem, hogy a végére egymásra találtak, az is egy kicsit gyorsan jött.

A csapatra öt, a párosra kettő pontot adok.

2. A kulcsok beépítése

A varázsige beépítése tetszett. Szeretem, ha az írók nem a nyilvánvaló, hanem az árnyalt kulcshasználatot alkalmazzák. Azzal, hogy Victoire leírta azt a történetet, felfedte a titkát, láthatóvá tette, ami ugye a varázsige lényege is. Szép megoldás volt.

A mellékszereplődtől azonban nem voltam elragadtatva. Persze teljesítetted a kötelességedet, Colin benne volt, még fontos szerepe is volt Tonks halála miatt. De semmi sem utalt arra, hogy ő lényegi pontja a történetnek, hogy felcserélhetetlen. Talán, ha kifejtetted volna, hogy miért pont az ő történetét írja le Victoire, ha volt egyáltalán különösebb oka azon kívül, hogy ő volt a kulcs és bele kellett építeni. De így lehetett volna akárki helyette, aki meghalt a csatában, nem éreztem azt, hogy neki ott, mint Colin Creevey jelentősége van, és ez hiányzott. Persze egyébként egy buzgómócsing, meg mindig fényképez (bár inkább csak Harryt), de ez kevés. Ez nem tette itt egyedülállóvá.

Ezért a varázsigére öt, a mellékszereplőre három pontot adok.

3. A cselekmény és a háttér megteremtése

Sajnos a cselekmény elég szegényes volt. Persze, az hogy végig ott lebegtetted előttünk Victoire titkát egyfajta sejtelmes hangulatot kölcsönzött az egésznek, engem mégsem bizsergetett meg eléggé. Pedig azt sem mondanám, hogy sejtettem, miről van szó, így sem találtam ütősnek. Valahogy nem jöttek át az érzelmek, hogy azért, mert nem volt kellően kifejtve, vagy Victoire jelleme miatt, azt nem tudom. Nem értettem azt sem, hogy miért ragaszkodott ennyire a Roxforthoz, amikor nyilvánvalóan szenvedett ott. Bár a szirtet jó ötletnek tartom, nem sokat javított a cselekményen. És az elejétől fogva ott kattogott a fejemben egy óriási baki, miszerint Teddy és Victoire együtt kezdték az iskolát, sőt egyidősek voltak. Holott leírtad, hogy a lány a csata második évfordulóján született. Jó szájbarágósan, zárójelben odaírtad a pontos dátumot is, ami kifejezetten irritált. Persze ettől még lehetett volna AU, de mivel Tonksot te is megölted a csatában, így szerencsétlen fiúnak esélye sem volt később megszületni. Erre legközelebb jobban figyelj oda, mert még ha kisebb is, a logikai hiba, akinek feltűnik, annak jelentősen rontja az olvasási élményét. Engem legalábbis nagyon szokott zavarni, mert összecsapottságról árulkodik.

Erre öt pontot tudok adni.

4. Stílus és helyesírás

A stílusod nem volt rossz, a problémám a tartalommal volt. Viszont nem kötött le, az elején végképp, és nem hiszem, hogy a cselekményt teljes mértékben el lehet választani a stílustól, de ha annyira tetszett volna az utóbbi, akkor nem unatkozom, gondolom. És nagyon zavart a legelején lévő visszaugrás 2007-re, mert először azt hittem, hogy ezt írta le Victoire, és csak később jöttem rá, hogy ennek semmi köze ahhoz. Nem tudom, hogy tudtad volna jól megoldani, mindenesetre így furcsa volt. A helyesírás viszonylag rendben volt, de azért volt benne hiba, vesszőhibák főleg, és szóismétlések is.

Erre hat pontot tudok adok.

5. Összességében

Nem volt rossz a történeted, de jó sem. Victoire borzasztóan idegesített végig, számomra ez is sokat rontott rajta. A két tanár is furcsa volt, persze tudom, hogy nem voltak olyan fontosak, de ők sem tetszettek.

Mindent összevetve öt pontot tudok neked adni.

További sok sikert kívánok!

Üdvözlettel,
Natara
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása