White Fang 2012.10.15 19:34:18

A blogmotor valamiért nem jeleníti meg az utolsó "levélváltást", így Mr. Q válaszát is idemásolom.

Mr. Q: „Jóindulatúan értelmezve szavaidat, szerintem arra gondolsz, hogy amennyiben még a tiszta racionalitás nem is létezik, az érzelmek, a szenvedélyek, a különféle törekvések, érdekek SZOLGÁLATÁNAK SZEMPONTJÁBÓL ténylegesen van különbség egy megfontolt racionális cselekvés, illetőleg egy meggondolatlan, indulatoktól elragadott, a PILLANATNYI SZENVEDÉLYEKTŐL vezérelt döntés és cselekvés között. Ezzel viszont teljesen egyetértek, szerintem nincs vita közöttünk.”

Igen, ezzel teljes mértékben egyetértek. Valóban nem tettem egyértelművé, hogy mit értek az általam használt fogalmak alatt. Mint arra utaltam is az előző kommentemben, nem gondolkoztam el eddig a „racionalitás” hátteréről, ahogy nem olvastam az irodalmát sem, de az általad írottakban semmi kivetnivalót nem látok.

„Igaz, Te - ha jól értem szavaidat - erre azt állítod, hogy az ilyen akció olyan hisztériát kelthet, hogy a figyelemfelkeltést követő diskurzusokat is "károsan" befolyásolja. Csakhogy ilyen kérdésekkel - szenvedést, sokszor felesleges szenvedést érintő kérdésekkel kapcsolatban - nincs más mód.”

A hölgy performanszával kapcsolatban is úgy tűnik, hogy világos az álláspontom. Valóban kérdéses, hogy lehet-e másfajta módszerekkel sikeresen kampányolni. Ezt elismerve azonban úgy gondolom, hogy a végső cél a társadalom gondolkodásának a megváltoztatása kell, hogy legyen, nem pedig az érzelmeinek a felkorbácsolása. A társadalom minél szélesebb rétegeinek kell(ene) megértenie, hogy miért rossz az, ahogy bizonyos esetekben bánunk egymással vagy más élőlényekkel. Fontos megérteni, hogy nem csak a számunkra szimpatikus emberek vagy más élőlények érdemelnek védelmet, tiszteletet, segítséget, hanem a kevésbé szimpatikusak, vagy esetleg a taszítóak is. Ahogy azt is meg kell érteni, hogy egy az ember által alakított világban az ember csúcsragadozó és pusztítania is kell. Olykor a túlszaporodott aranyos háziállatokat is. Ez elkerülhetetlen.

Épp ma hallottam egy történetet, ami épp ide illik… A történet egy bv tiszttől származik, aki kéz és lábbilincsben vezetett át egy rabot vezetőszíjon a fogdából a bíróság épületébe…
Szembetalálkoztak egy idős nénivel, aki megkérdezte, hogy „Hát fiam, miért nem engedi el ezt az embert? Hát nem látja, hogy milyen derék, becsületes arca van? Biztos jó ember! Mit követett el?” Mire a bv tiszt válaszolt „Asszonyom, ez az ember egy olyan idős hölgyet erőszakolt meg, mint maga.” Az idős néni erre azt válaszolta: „AKASSSSSSSZÁÁÁÁÁÁK FEEEEEEL!!!!!!”

Látni kell, White Fang, hogy a hatékonyság nem minden. A tömegek reakciójának mindig van egy tehetetlensége. Ha egyszer lendületet kap, akkor már nagyon nehezen megállítható. Nem eshetünk át a ló egyik oldaláról a másikra. Nem gondolkozhatunk úgy, ahogy a történetben szereplő idős nő tette. Nem alakíthatjuk ki az álláspontunkat a pillanatnyi érzéseink alapján.

Ebből a szempontból az állatvédő hölgy szerintem tényleg több kárt okoz, mint hasznot. A hozzám hasonló személyek szemében az állatvédő mozgalomnak okoz kárt, az elhivatott állatvédőket pedig elindíthatja egy olyan pályán, ami elfogadhatatlan radikalizálódáshoz vezethet. Úgy gondolom, hogy a kísérleti állatok tényleges helyzetét látni valóban jobb lenne. A tények ismeretében meg lehetne vitatni, hogy mi szükséges és mi nem, illetve hogy hogyan humanizálhatnánk a kísérleti állatok helyzetét.

„Még egyszer említem, ha az egalitarista, humánus törekvések sokszor visszájára is fordulnak - amit azért részben elismerek - attól még a korábbi állapotok megoldást kívánnak, s a véleményem szerint az ilyen fonákságok kialakulása egyrészt sajnos kikerülhetetlen, másrészt - büszke, morálisan felsőbbrendű emberi nézőpontból tekintve - vállalhatónak kell lennie.”

Az állatok esetében ez lehet, hogy elfogadható álláspont, de más társadalmi problémák esetében ezzel nem tudok egyetérteni. Nagyon nehéz az ellen küzdeni, ha egy elnyomottnak elfogadott csoportok kezdenek elnyomni másokat. Pl. az afroamerikaiak az USA-ban esetenként ugyanúgy megpróbálják kiszorítani a latin-amerikai bevándorlókat, akik ma már az afroamerikaiknál rosszabb helyzetben vannak az amerikai társadalomban, mint ahogy a fehérek megpróbálják elnyomni az afroamerikaiakat. Igaz, a polgárjogi harcok erőszakos eszközei itt már nem annyira jellemzők és inkább politikai szinten zajlik a küzdelem. Viszont próbáljon meg valaki erre rámutatni, anélkül, hogy rasszista gyűlölködőként tűnjön fel. Izrael palesztinokkal szembeni politikáját is nehéz az antiszemitizmus vádja nélkül kritizálni. Az általad leírtak egy kissé naiv felfogást tükröznek a társadalom működésével kapcsolatban szerintem.

A macskás példa egyébként csak egy példa volt. Szeretem a macskákat. Pusztán arra próbáltam rámutatni, hogy az állatbarátok számtalan módon meg tudják keseríteni embertársaik életét és gyakran az állatok védelmének ideológiája mögé bújnak, ha kritika éri őket. Az ebadót például azért nem lehet bevezetni Magyarországon, mert akkor számtalan szegény kutyus kerülne utcára. A kötelező chip-et sem vállalják a „kutyabarátok”, szintén a kutyák érdekeit szem előtt tartva.

Egyébként nem hiszem, hogy a kínaiak tényleg megkínoznák a kutyákat… legfeljebb nem törődnek a vágásra szánt kutyák jólétével. A kínaiak szeretnek gyorsan és frissen enni pl. élve kettévágni a halat, hogy minél frissebb legyen. Miért kínoznák a kutyát akkor? Szerintem ez butaság. De tegyük fel, hogy igaz. Akkor tiltsuk be a kínzást és lehessen kutyát enni kínzás nélkül. Ez szerintem egy ésszerű kompromisszum.

Mindazonáltal úgy látom, hogy nincs közöttünk lényeges nézetkülönbség és értjük egymás álláspontját. Ez jó dolog. :)

White Fang 2012.10.15 19:35:59

@White Fang: Kedves Mr. Q! Gyorsan egy pár mondat erejéig hadd reagáljak első nekifutásra. 1. A legutolsó hozzászólásod első fele arról tanúskodik, hogy nincs különösebb ellentmondás közöttünk; ez tényleg jó smile 2. Egyrészt elismered, "hogy a kísérleti állatok tényleges helyzetét látni valóban jobb lenne," akkor azt is el be kell látnod, hogy ez sokkal inkább felkorbácsolhatja a kedélyeket, mint a hölgy cselekedete. Így mindenesetre érdekes újra és újra kihangsúlyoznod az érzelemfelkeltés káros hatását. 3. A következőket állítod: "a végső cél a társadalom gondolkodásának a megváltoztatása kell, hogy legyen, nem pedig az érzelmeinek a felkorbácsolása. A társadalom minél szélesebb rétegeinek kell(ene) megértenie, hogy miért rossz az, ahogy bizonyos esetekben bánunk egymással vagy más élőlényekkel. Fontos megérteni, hogy nem csak a számunkra szimpatikus emberek vagy más élőlények érdemelnek védelmet, tiszteletet, segítséget, hanem a kevésbé szimpatikusak, vagy esetleg a taszítóak is." a) Szerintem - itt csak ismétlem magamat - a szemlélet megváltoztatása nem működhet érzelmi ráhatás nélkül - legalábbis ilyen kérdésekkel kapcsolatban problematikus ezt tagadni. (Sokszor az erkölcsi közömbösségből, lelki tunyaságból így lehet felrázni az embereket. Számtalan tudós, közéleti személyiség változtatta meg korábbi erkölcsi álláspontját - többnyire pozitív irányba - amikor ténylegesen szembesült a halállal, szenvedéssel, igazságtalansággal stb. Egészen más "kívülről" okoskodni egy morális problémáról, mint átérezni azt.) Igaz, ebben rejlik némi kockázat - ezt elismerem - de ez - főként ha figyelembe vesszük a célt, a nyereséget, a korábbi, erkölcsi szempontból immár tarthatatlanná vált állapot megváltoztatását - és itt megint ismétlem magamat - vállalhatónak kell lennie. Feltéve persze, hogy morális lénynek tartjuk önmagunkat. b) Az általam most idézett hozzászólásodból nekem úgy tűnik, hogy valamilyen olyan - "racionális" - magyarázatot vársz el az állati jogokat, illetve más jogokat védő érvelésektől, amelyek túl mutatnak szokványos erkölcsi magyarázatainkon. (Mintha eleve nem érdekelne mindezek, vagy eleve nem hinnél mindezekben.) Ám én pont azt hangsúlyoztam idáig, hogy amennyiben erkölcsi lénynek tekintjük önmagunkat, akkor az igazságosság, emberség kritériumainak megsértése már ÖNMAGÁBAN is problematikus. Igaz szükség lehet úgymond további "racionális" magyarázatra is. (Az ökoszisztéma védelme stb.) Ám ha csak erre alapozunk, akkor szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy egy cselekedetet csak egy csoport - vagy egy személy - önző szempontjaiból, érdekeiből tudunk igazolni. Ha viszont ezt elfogadjuk, akkor ez rendkívül veszélyes folyamatokat indíthat el. (Elfogadjuk, hogy csak önző szempontokból igazolható egy tett stb.) 3. Te azt mondod, hogy a hölgy akciója esetleg elfogadhatatlan radikalizálódáshoz vezethet; én meg azt, hogy a hölgy egy elfogadhatatlan radikális kegyetlenséggel szemben próbál tenni valamit. Feltéve, de nem megengedve, még ha ez radikalizálódáshoz is vezet, akkor az ellen kell majd - akár ilyen eszközökkel - is felemelni a szavunkat. Szerintem egész kultúránk fejlődése ilyen dialektikus viszonyok alapján fejlődött. Én inkább ennek a belátásnak a hiányából fakadó véleményeket látom egy kicsit naivnak. 4. "Nagyon nehéz az ellen küzdeni, ha egy elnyomottnak elfogadott csoportok kezdenek elnyomni másokat. Pl. az afroamerikaiak az USA-ban esetenként ugyanúgy megpróbálják kiszorítani a latin-amerikai bevándorlókat, akik ma már az afroamerikaiknál rosszabb helyzetben vannak az amerikai társadalomban, mint ahogy a fehérek megpróbálják elnyomni az afroamerikaiakat. Igaz, a polgárjogi harcok erőszakos eszközei itt már nem annyira jellemzők és inkább politikai szinten zajlik a küzdelem. Viszont próbáljon meg valaki erre rámutatni, anélkül, hogy rasszista gyűlölködőként tűnjön fel. Izrael palesztinokkal szembeni politikáját is nehéz az antiszemitizmus vádja nélkül kritizálni. Az általad leírtak egy kissé naiv felfogást tükröznek a társadalom működésével kapcsolatban szerintem." Nem igazán értem, hogy itt miért lenne naiv az álláspontom. Többször elismertem, hogy léteznek ilyen jellegű fonákságok, és egy percig nem tagadom, hogy ezekkel a fonákságokkal szemben küzdeni kell. Ám éppen azért kell küzdeni, mert minden rasszista megnyilvánulás kárhoztatható. Vagy az lenne a megoldás, hogy akkor az afroamerikaiak jogaiért nem kell harcolni stb? Ez - a keresztény alapokkal rendelkező moralitásunk szempontjából - képtelenség. (J. Carter - az USA korábbi elnöke - magát igazi keresztény embernek tartván, elítélte a rasszizmust, az antiszemitizmust, ugyanakkor - egy pár évvel ezelőtt - egy könyvében elítélte Izrael politikáját is. Kétségtelen, hogy sokan antiszemitának bélyegezték, ám nagyon sok zsidó származású amerikai polgár is egyetértett vele. Én éppen az ilyen személyiségeket preferálom: ha kell akkor az éppen adott szélsőségek ellen emeli fel hangját. Ez a próbálkozás inkább dicséretes, mint amelyik eleve lemond a változtatások lehetőségéről.) 5. A kutyás példákra ugyanez a válaszom. 6. "Egyébként nem hiszem, hogy a kínaiak tényleg megkínoznák a kutyákat… legfeljebb nem törődnek a vágásra szánt kutyák jólétével. A kínaiak szeretnek gyorsan és frissen enni pl. élve kettévágni a halat, hogy minél frissebb legyen. Miért kínoznák a kutyát akkor? Szerintem ez butaság. De tegyük fel, hogy igaz. Akkor tiltsuk be a kínzást és lehessen kutyát enni kínzás nélkül. Ez szerintem egy ésszerű kompromisszum." Friss ételek fogyasztásának tényéből miért következne az, hogy butaság azt gondolni, hogy nem kínozzák a kutyákat közvetlenül a levágásuk előtt - bizonyos hiedelmek következtében? A kompromisszummal kapcsolatban: talán tényleg ez marad hátra, ám azért erre azt tudom mondani, hogy könnyű ilyen kompromisszumot meghozni, amennyiben nem érdekel ezeknek a szerencsétlenek kutyáknak a sorsuk. (Csak azt ne mondjuk erre, hogy szegény kínaiakat taszítom éhezésbe a kutyaevés esetleges betiltásával.)