Adatok
kandúrmajor
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Írországból érkezett a mai történet, melyet hétköznapinak semmiképpen sem neveznék. Szerzője, drk nagyon jó állásajánlatra költözött ki, és még helyi viszonyok között is kifejezetten jól él. Pedig nagyon mélyről indult. Tanulságos történet, még tanulságosabb…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Egészen 21 éves koromig nem voltam nyaralni. El sem tudtam képzelni az milyen, mikor valaki azért fizet, hogy semmit se csináljon."
Érdekes véleménye van a nyaralásról. (Igaz, hogy a múltról írt, de a megfogalmazása a jelent is tükrözi.)
Előítéletek és rasszizmus kérdésében jelentős szerepet játszik az, hogy ki milyen környezetben él. Ott ahol ő most van, talán a legkevésbé látszanak ezek. De attól, hogy valaki nem lát valamit, attól még létezhet. Menjen el kocsmázni ne a saját munkatársaival, hanem a helyi prolikkal. Írországot nem ismerem, de Angliában, amikor senki más nem hallja, hamar előkerült a pakizás (értsd. pakisztáni), akiket sokan utálnak ott, persze nyilván nem mindenki. (Egy rövid ideig pakisztáni családnál béreltem szobát, de sokáig nem bírtam, és nem előítélet miatt - mert akkor oda sem mentem volna - hanem finoman fogalmazva a kulturális eltérés miatt. A szállásadó hosszasan beszélt nekem arról, hogy volt egy amerikai lány bérlője, és "Képzeljem el, hogy mindennap akart fürödni. Minden nap!" A felesége pedig, amikor jött haza a férje, de még nem mosogatott el, a szennyes edényeket és tányérokat gyorsan berakta a konyhaszekrénybe a tiszták közé. Persze ez a taktika azért válhatott be, mert a férje SOHA nem nyúlt konyhai eszközökhöz és így soha nem nyitotta ki a konyhaszekrényt.)
A posztoló nyilván nem kényszerül arra, hogy alulnézetből nézze az országot ahol él, míg itthon sokáig azt tette. A különbség nagyrészt ebből adódik.
De szintén bajba kerülne, ha valahol egy nemzeti, nem multi cégnél dolgozva kerülne a legfelsőbb pozíció, rang vagy cím közelébe. Egy Angliában dolgozó és évtizedek óta ott élő barátom a saját szakterületén eljutott a csúcsra, már csak a legmagasabb fokozat megszerzése volt hátra. Nem nagyon akart a dolog sikerülni. Erőltette, végül udvariasan behívták egy elegáns irodába, leültették és teljesen nyíltan közölték vele, hogy ennek a fokozatnak a megszerzése nem szakmai, hanem nemzeti hovatartozás kérdése. Nem súgták ezt, szégyenlősen, mintegy bocsánatot kérve, hanem határozottan a szemébe mondták, hogy végérvényesen eltántorítsák.
Tehát amíg valaki a középmezőnyben úszik a tömegben egy multi nemzetközi központjában és az ott dolgozók társaságában tölti a mindennapjait, könnyen gondolhatja azt, hogy nem létezik rasszizmus és előítélet. Ha kilógsz lefelé vagy felfelé, más színezet kezd ölteni a világ.