Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kisvirag78

0 bejegyzést írt és 98 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Praxis Hagyták meghalni a beteget 2017.11.30 06:00:00
Hát ezért tart itt a magyar egészségügy! Ilyen oktatás mellett milyenek lesznek a jövő orvosai? Tisztelt Praxis!  Egy közeli hozzámtartozóval történt ez az „eset”. Bár valószínű ebben az országban sok ilyen eset van és nem tud róla a közvélemény, de mégis úgy…..
kisvirag78 2017.11.30 11:52:52
@Medgar: Ezt nem tudjuk, mert az orvosi tények kimaradtak a posztból. Hogy jóindulatú volt-e a daganat végül, nem tudjuk, erről nincs említés, annyit tudunk, hogy előre ezt feltételezték, de az a sok csonkolás később valahogy mást sugall... Biztos volt szövettan, lehet, hogy a főorvos nem hangsúlyozta eléggé az eredményét, vagy a hozzátartozó nem értette/nem akarta megérteni, amikor mondta neki. Biztos volt zárójelentés, nem is egy, ha azt egy orvos kiértékelné, jobban lehetne látni, mit tudtak az orvosok a beteg állapotáról, persze azt akkor sem tudjuk meg, hogy ebből mit és hogyan kötöttek a hozzátartozók orrára.
Ezért is írtam, hogy a kommunikációval sokszor az is baj, hogy a beteg nem akarja meghallani a rossz hírt, az orvos meg kétértelműen fogalmaz, hogy ne lássa ott helyben összeomlani a hozzátartozót.
  A rettenetes körülmények közül kiemelt speciális szükségletű kiskamaszokkal, serdülőkkel végzett pszichológiai vizsgálat néha sokkal jobban hasonlít az áradó, zavaros  vízben bukdácsoló keresgélésre, a tudományos igényű tájékozódást célzó, tesztekkel spékelt…..
Ha a mai házasságokat vizsgáljuk, érdemes a legalább 10-15 éves, vagy annál is hosszabb ideje működő kapcsolatokat analizálnunk, mert ezekben alakul ki leginkább az együttélés sokszínű gazdagsága. A házasságoknak több fajtája is működni tud ugyanis: vannak az ideális kapcsolatok, melyek képesek…..
kisvirag78 2017.05.02 11:11:04
@Miumiu: Csak annyit tennék hozzá, hogy amíg nem volt gyerekem, addig egyszer kitakarítottam egy nap, és az elég volt, én sem értettem, mit rinyálnak a gyerekesek, akik még csak munkába sem járnak. Amióta vannak (és nekem 5 gyerekem van), azóta a takarítás, rendrakás, mosás, teregetés 24 órás meló, soha véget nem ér, és közben dolgozom is, ami miatt a háztartás körüli teendők minden szabadidőmet felőrlik. Amikor az egyik szobát befejezed, akkor szembesülsz azzal, hogy a másikat kezdheted elölről, és így tovább. Kilátástalan, és ez benne a kikészítő. Olyan, hogy rend és tisztaság mindenhol, általában több kisgyerek mellett kivitelezhetetlen. Arról nem beszélve, hogy emellett magadra semmi időd nem marad, ami tovább frusztrál. Amikor aszerint választasz frizurát, hogy azt napi 10 másodperc alatt készre tehesd, nem aszerint, hogy mire vágysz/mi áll jól. Amikor nem mered felvenni a szép ruhádat, csak az utolsó pillanatra tartogatod, nehogy összekoszolják a gyerekek, de megcsúszol, és végül elmész a vacakban, hogy ne késsetek el...
Ha ezeket előre tudnák a nők, gyanítom, hogy kihalna az emberiség.
Anyósom (férjem egyke, és már el is felejtette, milyen volt kisgyerek mellett) tette a megjegyzéseket, hogy miért is nem tökéletes minden nálunk, aztán ide kellett költöznie egy lakásfelújítás miatt, és ketten nem végeztünk, akkor jött rá arra, hogy alma és körte a két életforma.
kisvirag78 2017.05.02 14:46:35
@Házas társas: majdnem 14 éve vagyunk házasok, lassan két évtizede vagyunk együtt. 13 éve, a legnagyobb gyerek születésével indultunk el a lejtőn, többször futottunk neki a megoldásnak, többször részben hozott csak eredményt, ami ideiglenes volt, volt, hogy közben bevállaltunk még egy gyereket, hogy akkor már minden tuti, aztán visszaesés, és kb. 2 éve mondom azt, hogy ez így maga az ideális házasság. (Ehhez kellett egy nagy családi tragédia is 8 éve, az volt a legnagyobb mélypont, ami rádöbbentett minket arra, hogy mi is az igazán fontos, és azóta nagyon tudatosan kezeljük saját magunkat, de sajnos a tönkretett dolgok nem jönnek helyre azonnal, és idő volt a sok tüskét kihúzogatni a lelkünkből.) Tehát nem reménytelen 10 év után sem. Nekünk is voltak egymáshoz érés nélkül telt hónapok, volt 16 hónapos szakasz is, és a legrosszabb az egészben, hogy mindketten szerettük volna, ha újra minden téren együtt vagyunk, de a büszkeség, a sértettség valahogy úgy hozta, hogy mindketten azt hittük, a másik nem akarja. Még onnan is volt visszaút.
Az, hogy ez az állapot 10 éve tart, azt jelenti, hogy radikális változás nélkül akármeddig maradhat, esetleg rosszabbodhat. Ez egyre inkább elhatalmasodik az emberen, a válaszreakció még durvább, arra még ridegebb a reakció, és így fokozódik észrevétlenül a végtelenségig, illetve a válásig.
Nekünk az volt a nagy szerencsénk, hogy nagyon szerettük egymást, és nagyon sok dolgot le tudtunk adni az egónkból a házasságunk érdekében.
Egyébként megéri az erőfeszítést, hidd el. Amit hatalmas erővel helyrehozol, az már nagyon értékes kincs lesz. A gyerekek közül a két nagyobb fiú már kiskamasz, látja, hogy küzdünk egymással, magunkkal, és néha szólnak is, hogy OK, anya, apa, most már kidühöngtétek magatokat, akármiben is van igazatok, a veszekedésben nincs, tessék kibékülni. Miközben ezek a veszekedések előttük maximum viharos tekintetekben nyilvánulnak meg, látják, érzik, mi zajlik, és úgy érzem, a kibékülés, az újrakezdés örök lehetőségét már sikerült eléjük példának megmutatni.
kisvirag78 2017.05.02 15:13:20
@Házas társas: Még annyit, hogy van 3 nagy gyerekünk, akik a krízises időszakban születtek, és van két kicsi (2 és 3 éves). A két kicsivel egyáltalán nem voltam depressziós, nem éreztem magam cserbenhagyva, pedig sokkal több dolgom volt, és kevesebbet tudott a férjem fizikailag segíteni, tehát ez nem függ össze a gyerekek életkorával.
Ha úgy veszem, a két kicsi már a házasságmegmentő programunk gyümölcse, és a bizonyítéka annak, hogy nem a gyerek születése körüli nehézségek, hanem a szülők rossz konfliktuskezelése a problémák gyökere.
Az egészben az a legszebb, hogy soha egy slukk cigarettát nem szívtam el egész életemben, és nem is tervezem már. Tisztelt Praxis!   Biztosan rengeteg hasonló bunkó orvosról kaptatok már levelet, én csak az elmúlt másfél évben követem a blogot, most pedig eljött az idő, hogy a saját…..
medicslife Miért telt be a pohár! 2017.03.04 00:59:29
Orvostanhallgató voltam Szegeden. Azért írom meg, melyik városban, mert a postokból úgyis egyértelmű lesz előbb utóbb. És ebben az írásban, arról lesz szó, miért telt be a pohár.   Ehhez előbb az alapokat el kell mondanom az orvosképzésről. 1922 óta 6 éves osztatlan képzés. Ez azt jelenti, hogy nem…..
Steve megoldása kissé abszurd számlaintézős helyzetére nem biztos, hogy a legelőremutatóbb, de az tuti, hogy a legadekvátabb. Reméljük a Telenortól sikerül majd megtudnunk, hogy mi a logika, az igazság és az élet abban, hogy a számlájukat a saját ügyfélszolgálatukon nem, egy mezei…..
Babynappy "Terror" Anyuk támadása 2016.07.06 05:01:44
Felszegett fejjel, határozottan haladnak, mindenre elszántak, érzékszerveik kifinomultak. A legapróbb mozdulatra is reagálnak. Divatosan, trendi sportcipőben grasszálnak, fegyverük a városi vagy terep babakocsi, ismernek minden baba és gyermek jelzést és ha kell azonnal harcba szállnak. Ismerd meg a…..
kisvirag78 2016.07.07 16:22:24
@ptkrisztina: Erre azt tudom válaszolni, hogy majd egyszer Liza megnő, és nem lesz mindig veled. Sőt, a homlokodra sem lesz írva, hogy te "ANYA" vagy. És majd éppen miatta, érte sietsz, és amikor nem engeded előre a pénztárnál az emiatt sértett anyukát, meg esetleg a "lábratologatós" babakocsis miatt nem férsz fel a buszra, vagy be a liftbe, és késel el tőle, akkor rájössz, hogy a világ nem ilyen "vicces".
Egy férfi is siethet a gyerekeiért, egy nagyi is. Sőt, sok olyan dolog miatt is lehet sietni, ami szintén egy gyerek érdekeit szolgál (pl. ne veszítsd el a munkád, vagy épp a gyerekorvos, tanár, dadus, bébicsősz stb. siet munkába).
Ha nem tudjuk a saját érdekeinket a helyén kezelni, hanem mindenáron mások elé toljuk jogos van kevésbé jogos indokokkal (a poszt vicces formában ennek a létjogosultságát támogatja), akkor csak szítjuk a konfliktust a különböző csoportok között.
Különben az oviban, iskolában tipikus az ilyen könyöklős "terror" anyuka, és jellemzően közutálatnak örvend.
Hurrá itt a nyár! Véget ért az iskola, és ezzel együtt idén is több, mint 110 ezer diák érettségizett, többségük sikerrel. A sikeres vizsgák után a szülők is megnyugodhatnak egy kicsit, hiszen lezárult egy izgalmakkal teli időszak. Azonban nem dőlhetnek hátra teljesen. Mielőtt elmerülnének ők is a…..
kisvirag78 2016.07.06 11:27:44
@Horváth Zsolt munkaügyi szakértő: Azért normális családban az ilyet, különösen aminek anyagi vonzata is van, megbeszélik, legalábbis annak idején nálunk is úgy volt, és nem hiszem, hogy akit eltartanak, illetve eltartatja magát, annyira ugrálhat, hogy minden téren keresztbe húzhatja a szülei számításait, ezzel adóterhekbe verve a családot. Ezt csak akkor tudom elképzelni, ha az adott továbbtanulás nem a gyerekválasztása volt, de ugye ezt illik vele előre jóváhagyatni.
Mindent egybevetve szerintem igenis csekély az a réteg, akit felvesznek manapság, amikor nem könnyű bejutni, és mégsem akarja elkezdeni, de ezt majd szeptemberben találja ki.
Most tekintsünk el attól a vitától, hogy vásárol-e az ember bukósisakot diszkontáruházban vagy nem, márcsak azért is, mert a tesztek alapján a válasz valószínűleg az akár és az attól függ közötti mezőben helyezkedik el. A bukó itt ráadásul csak érintőlegesen téma, a fő érdekesség a Lidl akciózási…..
Ildi (megváltoztattam a nevét) azzal kereste meg medvét, hogy nem elég, hogy az Isten megáldotta egy Magdianyus szomszéddal, de az ötletekből is kifogyott, hogy mit tehetne ellene. Nem irigyeljük, az egyszer biztos...
kisvirag78 2016.06.02 23:50:13
@Sia: Nem a gyereke orrát szívta? Az sajnos kb. óránkénti porszívózás, jellemzően éjszaka és hajnalban. És ha nem teszed meg, akkor könnyebben fül- és/vagy tüdőgyulladást kap. Kellemetlen, de sajnos muszáj szívni. A hangtalan kütyük meg semmit sem érnek.
Nagyon sok mindent hallunk naponta az egészséges életmódról, mit kellene ennünk és mi az, amit jó lenne, ha elhagynánk az étkezéseinkből. Az egyik ilyen étel, amiről szintén megoszlanak a vélemények, nem más, mint a vaj.  Most mutatunk Nektek egy szuper receptet, hogy hogyan készíthetsz otthon, 5…..
Zoltán barátunk erőteljes hangvételű levelében gyalázatot és blaszfémiát kiált, kétszeresen is, de szerintem azért nem kell ennyire szigorúan bánni a Spar farsangi akciójának kitalálóival az elbénázott játék miatt. Egyrészt az átlagmagyar szerintem kb. pont annyira van tisztában a farsangi időszak…..
Létezik vajon, hogy az előfizetés lemondása után már csak papíralapú számlát tud küldeni egy cég, ami addig elektronikusan számlázott? Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is Homár áldozat leszek, de hát mindent el kell kezdeni valamikor.. 2015-ben előfizettem a Telenornál…..
kisvirag78 2016.02.18 20:04:21
Először is elölről kell kezdeni az eljárást, ha tudod bizonyítani, hogy rossz címre küldték és te nem kaptad meg. Ilyen eljárásban már volt részem parkolási bírsággal, újra elküldték a számlát, nem a végrehajtást, hanem a legelső követelést, és azt befizettem, ennyi volt. Persze, előtte volt egy bírósági ügy, hogy nem kaptam meg a leveleket.
Másodszor igen, a telenor csinált ilyet velem is. Bementem, megszüntettem egy telefon előfizetést. Kifizettem mindent, amit addig a gép regisztrált. Jóval később (több hónap, majdnem félév után) jött egy számla, hogy tartozásom van a megszüntetéshez képest két évvel!!! korábbról. Na ne mondja már nekem senki, hogy annak akkor és ott nem volt nyoma a rendszerben... Amikor bementem, hogy rendezzem, és tisztázzam, közölték, hogy a megszüntetéssel megszűnik az elektronikus számla, és már csak ez a papíralapú van, és ezt az ügyintézők nem látják, ez ügyben csak nagyon bonyolult módon, levelekben lehet intézkedni, de azt nem ajánlják, mert közben végrehajtóhoz küldik, blabla. Nem fizettem be, írtam egy sima tértivevényes panaszlevelet arról, hogy sérelmezem, hogy a két évvel azelőtti tartozást nem látták, és hogy kaptam egy papírt arról, akkor, hogy fennálló tartozás: 0 ft, mert ez rajta volt a papíron. Soha többet nem kerestek, ennek vagy 8-9 éve.
Harmadik ügy: testvérem meghalt. Halála után 5 évvel derült ki, hogy 36 ezer ft többletbefizetése volt. Ez egy céges előfizetés volt, és anyukám volt a kapcsolattartó, így derítette ki, hogy a többletfizetés a tesóm volt számlájához tartozott. Azért ez is döbbenet. Ha te 2 ft-tal tartozol, azonnal végrehajtanak, ha ők 36 ezerrel, akkor kamat nélkül a halálod után esetleg jelzik.
kisvirag78 2016.02.23 11:05:34
@Kitalátor (másként) gondolkodó:
Valamit félreértettél. Céges számla, nincs örökösödés, akkor sem, ha az illető a számlafizető, az a cégnek jár vissza.
Csak azt furcsállom, hogy halál miatti megszüntetés után 5 évvel derül ki, hogy az akkor megszüntetett számlán nagyobb összegű túlfizetés volt görgetve, jó ideje. Ami azért is érdekes, mert lezárták egy nullás igazolással, és mivel megvoltak a régi számlakivonatok, láttuk, hogy korábban sem jelezték soha, hogy túlfizetés lenne. Ez hasonló ahhoz, hogy nekem is lezárták nullás igazolással a megszüntetésnél, és félév múlva jelezték, hogy mégis van tartozás. Nem értem, a telenor hogy, mikor és hova könyveli ezeket az összegeket.
Tudom, könnyű ezt mondani, de érdemes megfogadni, amit ebben a rövid kis bejegyzésemben írok!   Szemezgettem a minap kicsit az egyik kérdések-válaszok oldalon és egy-egy igazán furcsa, olykor felháborító válaszokat találtam...!    ..
kisvirag78 2016.01.26 15:47:27
Sokszor a legjobb szándék ellenére is a gyerekek úgy érzik, őket kevésbé szeretik, és semmitmondó apróságokból levezetik, hogy a másik a kedvenc, ez berögzül a fejükbe, és később semmi sem veszi rá őket arra, hogy felülvizsgálják.
Pedig a nehezebb gyerek több energiát nyel el, a másik látszólag egyedül is boldogul, óhatatlanul egyszer-egyszer nem sikerül az egyensúlyozás. Arról nem beszélve, hogy egész más a helyzet két gyereknél, ahol kettő között kell egyensúlyozni, és igazi nagycsaládnál, ahol sok, korban és igényben különböző gyereket kell közös nevezőre hozni mondjuk egy programtervezésnél. Az jó, hogy töltsünk velük külön 1-1 órát, de könyörgöm, addig ki vigyáz a másikra??? Ha meg már olyan nagy, hogy nem kell rá vigyázni, már késő az ilyesmit elkezdeni.
Ez egy közhelygyűjtemény. Egy valódi tanácshalmazt viszont szívesen olvasnék.
Egyébként az első gyerekemet azért szeretem máshogy, nem jobban, de másképp, mert mellette lettem anya. Ő nem igazán gyerek nekem, hanem egyfajta társ, barát, aki a hibáimat, gyengeségeimet sokszorosan ismeri a többiekhez képest, mégis elfogad ilyennek. Másképp is kezelem, van egyfajta titkos összhang köztünk, őt sosem instruálom, hanem mindent megbeszélünk, mégis ő úgy érzi, a kicsikkel többet foglalkozom, mert ugye rám vannak fizikailag szorulva, tehát őket jobban szeretem. A kicsik meg úgy érzik, a nagyoknak többet szabad, őket szeretem jobban, a középsők pedig úgy, hogy mindenkit egyformán szeretek, de titokban őket a legjobban. Gyereke válogatja, mit hogy él meg. Tényleg jó lenne erről tanácsokat olvasni.
Egy nőhöz rengeteg kérdés érkezik: hivatalos, randira hívó, pletykaéhes, vájkálódó, baráti, érdeklődő, kötözködő... És még sorolhatnánk a jelzőket. A kérdések száma pedig hatványozódik, ha az ember lányából kismama, majd anyuka lesz. Az első, legérzékenyebb időszakban csak arra vágyik, hogy…..
Ma egy öt gyermekes, egyedülálló édesanya levelét olvashatjátok, aki örömmel és bizakodással várta a CSOK által nyújtott támogatást, míg nem rá kellett jönnie, ő nem részesülhet benne.   Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre! Az…..
Nehéz ma nőnek lenni. Megbízható munkaerőnek, meghitt otthont teremtő háziasszonynak, odaadó feleségnek és gondoskodó anyának egyszerre. Nagyanyáinknak bezzeg egyszerűbb volt – amikor még együtt élt a Nagycsalád, és a gyerekeket szerető családtagok vették körül a nap minden órájában… Legalábbis a…..
kisvirag78 2015.12.21 13:41:42
Aki nem hiszi, mennyire igaz, hogy a gyerek keveset számított a nagy átlag életében, és inkább úgy tekintettek rá, mint újabb segítőre a család munkavégzésében, annak javaslom, hogy keresse fel azokat a ma 30, 40 éveseket, akik Erdély kis falvaiban a 70-es, 80-as években töltötték a gyermekkorukat, és attól felfelé... Sokat tudnak mesélni. A kiságy pl. azért volt, hogy egész napra ott hagyják a gyereket. Hajnalban elmentek a mezőre, előtte evett a kicsi, ha éhes volt, ha nem. Délben az anya hazament, megfőzte az ebédet, megetette a kicsit, átpelenkázta, és ment vissza a mezőre a többieknek az étellel. Aztán késő este újfent hazamentek, akkor kapott újra ételt és tiszta pelust a kicsi (néhány hónapos baba). Ha közben történt valami a gyerekkel, nem magukat hibáztatták érte, mert mindenki így csinálta, bele sem gondoltak, hogy lehetne másképp, járulékos veszteségnek könyvelték el. Persze, megsiratták, de nem volt érte bűntudatuk, fel sem fogták. Más falvakban meg vitték a babát a mezőre, akár 40 fokban is, ha kicsi volt, úgy bepólyálták, hogy moccanni sem tudjon egész nap, ha nagyobb, kikötötték a fához, hogy ne bóklásszon el. Nagyon ránézni sem tudtak. Nem értek rá az anyák a sok munka mellett a gyerekkel bajlódni. Persze szerették, és babusgatták, amikor tudták, de annyira nem volt rá lehetőségük, mint a mai jóléti társadalomban. És persze a férj sem tűrt el, hogy feleslegesen ücsörögjön a gyerek kedvéért az asszony. Az első az ura volt, a második a háztartás, a harmadik a pénzkeresés, a közös családi munka, és csak valahol a végén kullogtak a gyerek szükségletei. Ha panaszkodott az anya, azt kapta válasznak, hogy mi sem kaptunk több figyelmet, mégis felnőttünk. A gyerekeket nem nevelték, hanem felnőttek valahogy. 3-4 évesen már a mezőn voltak és ők hordták a vizet. Sokakat nem hagytak tanulni, kivettek az iskolából, ha megsokasodott otthon valamiért a munka. A férfiak ittak, az anyáknak beleszólásuk sem volt semmibe, abba sem, ha esetleg más sorsot szántak a gyerekeiknek. Rengeteg emiatt a sérült lelkű felnőtt, sajnos. És ez nem a sötét középkor, hanem az a közelmúlt, aminek élnek a tanúi.
Anyukámon életmentő műtétet kellett végrehajtani és hosszú ideig az intenzív osztályon ápolták. A szívének elhalt része olyan nagyfokú lett, hogy az orvosa szerint, ha legközelebb hasonló történik, azt szegény már semmiképp nem fogja túlélni. Tisztelt Praxis!   Sajnos az…..
Egy gyereket nem lehet rángatni, szidni, mint a bokrot, szenvedést okozni neki, legalábbis normális ember ilyet nem tesz. Egy orvos pedig főként nem tehetne, ilyet, mert őt egy eskü köti, amely a gyógyításhoz és az emberek egészségének megőrzéséhez köti őt. Tisztelt Praxis…..