zsorzsik 2013.03.28 07:53:19

Prinsesstårta -t 43 évvel ezelőtt ettem utoljára Stckholmban, ahol akkor Blomdahl's Aniåra-ja volt a sikk. A torta nem hiányzik, Stockholm igen.
Magyar ember számára nagyon nehéz megérteni a svédek világnézetét, életfelfogását, a ''hideg északi'' viselkedést. Sokat kell oda utazni, megismerkedni emberekkel, történelemmel, kultűrával és művészettel, mig megértjük mit miért és hogyan csinálnak.
Amennyire nekünk nehéz megérteni Svédországot és a svéd embereket, nekik ugyanolyan nehéz megérteni Európát, vagy a világot Svédországon kivül.
Igy van ez a balett-tel, operával més művészeti ágakkal is. Ha amit próbálnak csinálni - modern, akkor minden rendben van. Ha klasszikus, vagy romantikus - akkor bizony hiányérzetünk marad. Ebben nem segit Marcia Haydée koreográfiája és Barabás Marianna kibontakozó művészete sem.
Talán Markó Iván rendezése, vagy Ingmar Bergman ujjászületése lenne a megoldás...

zsorzsik 2013.03.28 07:04:26

Az emlitett szerepeket nemcsak ''bizonyára'' hanem a szó teljes értelmében kiválóan énekelte és alakitotta. Nem volt semmivel sem rosszabb Carmen, mint Tiszay Magda, vagy Komlóssy. Nekem elsősorban nem Eboli volt, hanem Amneris. Nem tudtam nélküle igazán egy Aidát sem élvezni. Mint fiatal kamasz sokáig nem tudtam megérteni, hogy Radames hogyhogy nem őt választotta. Könyörgése Radames életéért számomra egyenértékű volt Simionato-éval. Zárkózott, hűvös viselkedését - ami egyik oka lehetett a hivatalos elismerés hiányának - meglepően meghazudtolta olyan szerepekben, mint például a Borisz Marina Mniszek-je, ahol szenvedélyessége egyszerűen lesöpörte lábáról az ál-Dmitrijt. Nagyon nagy művész volt, távozásával a magyar operakultúra pótolhatatlan veszteséget szenvedett.
Azért a Magyar Rádió hangtárában található vele néhány felvétel és talán Dr. Szomolányi képes lesz elérni, hogy emlékét egy hanglemez is megörökitse.

zsorzsik 2012.09.29 17:31:03

Kedves Caruso! Blogja érdekes, ismeretterjesztő, jól írt, noha nem valami optimista.Századunkban a környező európai országok mind ismertek nemzeti operájukról és minden adandó alkalommal propagálják is azokat. Mi magyarok, mintha szégyenkeznénk, hogy így tegyünk. Talán még mindig nem nőttük ki a belénksúlykolt tilalmakat a ''proletár internacionalizmus'' jelszavának idejéből, hogy nem illik dicsekedni, más országok ''rovására''. A háború előtti években sem erőltettük meg magunkat.Hogy Erkel zenéje helyenként epigon? Hát aztán? Smetana Eladott menyasszonyában, Moniuszko Halkájában, még Gotovac Ero-jában is találunk olaszos, franciás, németes nyomokat. Ők bemutatták lépten-nyomon nemzeti operáikat - mi nem. Miért? Az egyik sokszor hangoztatott ''hazug'' ok, hogy operáinkat csak magyar nyelven érdemes előadni és azt csak magyarok érthetik meg. Badarság! (Néhai Simándynk ''a Bánk'' még azt is hozzátette, hogy csak magyar énekelheti Bánk-ot, mert más náció tagjai nem érthetik meg a sajátos magyar problémákat és gondolkodásmódot. Sokan mégis megpróbálták megérteni és el is énekelték, nem is akárhogyan. Joseph Schmidt 1929-ben lemezre énekelte a ''Hazám, hazám''-ot, németül és jól. Domingo beleszeretett Bánkba és 1985-ben bebizonyitotta a közönségnek. Lehetett volna más nyelven is énekelhető fordítást készíteni.
Operákat színpadra vinni pénzkérdés is, köztudott, hogy nekünk nincs - erre -, pedig nagyon sok más - nem olyan lényeges - dologra sokkal többet költenek.Ön szerint kedves Caruso lassan belenyugodhatunk hogy a Bánk és Hunyadi csak a miénk - magyaroké. Bármikor elővehetjük, dédelgethetjük, elszórakoztathatjuk magunkat vele. Az én véleményem szerint ez nem a helyes álláspont.Kodály meghirdette a világnak: 'Legyen a zene mindenkié'. Nekünk is meg kellene mindent próbálnunk, hogy a Bánk és Hunyadi legyen mindenkié, mert ők egyáltalán nem érdemtelen részei az egyetemes zenekultúrának.

zsorzsik 2012.10.15 07:32:35

@caruso_:
Kedves Caruso !
Sajnos, nincs. Schmidt Bánk bán felvételéről egy holland opera WEB site-ról (Dutch Divas) szereztem tudomást, ahol Jan Neckers belga történész, zenekritikus és lemezgyüjtő irt egy hosszú életrajzot és részletes diszkográfiát.
Mint írja, a Berlini rádió Schmidt-tel 1929-1933 között 42 különböző operát sugárzott. A Bánk bán közvetítésére 193o Februárjában került sor (egy másik helyen ugyanebben a diszkográfiában 1929 szerepel). Nem tisztázott, hogy ez a broadcast teljes előadás volt, vagy csak részleteket tartalmazott. Az előadásokat a sugárzás idejében rögzitették, de ezeknek nagy része a háború alatt elpusztult.Ennek ellenére, a háború utáni években több -elveszettnek hittt - felvétel került elő különféle magángyűjteményekből. Talán még a Bánk bán is előkerülhet.
Ha érdekli a téma, Jan Neckers elérhető a 401dutchdivas.nl/ WEB -site címén.
Egy másik dolg a Hunyadi-val kapcsolatban: Nem tudom, hogy ismeri-e Lilian Nordica amerikai szoprán 19o7-es felvételén (Columbia Record) a La Grange áriát. Mint ismeretes Nordica a magyar tenor Döme Zoltán felesége volt 1896-19o4 között - talán innen az inspiráció, hogy a felvétel megszületett. Magyar nyelven (Ah rebegés), egy röviditett változat. Talán nevetségesnek hangzik, de jó képet ad arról, hogyan hallják a magyar nyelvet külföldön. Ahogy Ön írja a Hunyadi pesti előadás első részében: ''A kor szokásainak megfelelően ők is magyarul énekelték szólamaikat, mai füllel el sem tudjuk képzelni hogyan''. Hát valahogy így. Tisztelettel: zsorzsik