hgabor93 2012.11.02 07:58:27

A saját márkás termékek – ahogyan az a megadott forrásokban szerepelt – lényegében nem jelentenek mást, mint azt, hogy az áruházláncok saját „nevüket” felhasználva igyekeznek egy ismeretlen beszállító termékének a vásárlására rávenni a fogyasztókat.

Ez azért előnyös e vevőknek, mert kisebb a termék marketingköltsége és ezáltal csökken az ára. Viszont az árcsökkenés egyfajta bizalmatlanságot kelthet, hiszen felmerülhet a fogyasztóban, hogy miért olcsóbb a saját márkás termék, mint a márkás? Ezen a vonalon elindulva a vevő arra juthat, hogy rosszabb a minősége, valamit biztosan „kispóroltak” belőle, élelmiszer esetén esetleg több ízfokozót tettek bele, ami miatt kevésbé egészséges.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy a kereskedelmi márkák komoly veszélybe kerülhetnek Magyarországon, mert a bérek csökkenésével, az életszínvonal romlásával a fogyasztók árérzékenysége növekszik, ami inkább az olcsóbb, de talán rosszabb minőségű termékek felé tereli a vásárlókat.

Ami az én választásomat illeti, csak akkor vásárolok saját márkás terméket, ha lényegesen jobban járok vele, mint a hagyományos párjával, például abban az esetben, ha ugyanannyi pénzért nagyobb kiszerelést kaphatok belőle.

hgabor93 2012.10.02 12:47:04

Én először is Dorka.1993 következő gondolatára szeretnék reagálni: „Aztán az államnak biztosítani kellene az ingyenes oktatást, hiszen ne csak azok tanulhassanak akik megtehetik mivel van pénzük, hanem minden átlag ember.” Véleményem szerint ez elmélet megállja a helyét az alap- és a középfokú oktatás esetében, az egyetemi tanulmányok tekintetében azonban nem igaz. Hogyan is várhatnánk el, hogy a felsőfokú képzéseket alanyi jogon mindenki igénybe vehesse? Ez egyrészt annyira túltelítené a munkaerőpiacot, hogy diplomások százezrei tengődnének munkanélküli segélyen, másrészt tömegesen jelennének a már a középiskolában is alulteljesítő, az egyetemet is csak nagy üggyel-bajjal elvégző, szakmájukhoz nem értő elemek.
Én úgy gondolom, hogy egy igazán hatékony felvételi rendszerben nem lenne helye üzleti szempontoknak. Szerintem ugyanis nem fair, hogy akinek kevesebb pontja van és fizet, az tanulhat, míg aki több mindent letett az asztalra, anyagi helyzete és a drasztikus keretszámcsökkentés miatt nem tudta folytatni tanulmányait. A felvételi eljárás akkor lenne igazán sikeres, ha az állam teljes mértékben finanszírozná az egyetemi tandíjat, de nem alanyi jogon, hanem a középiskolai teljesítmény alapján.
Fontos terület még, ahol az állam szerepvállalása fontos, a különböző erőszakszervezetek (rendőrség, katonaság stb.) működtetése, hiszen az állampolgárok adójukért cserébe joggal várják el, hogy országuk biztosítsa számukra a biztonságot.

hgabor93 2012.10.02 21:53:29

@_Zavulon_: Az általad felhozott példa is jól mutatja, hogy az oktatásban nem lenne helye üzleti szempontoknak, értem ez alatt a nyelvvizsgáért járó pontokat odaítélését. Miért nem elég az az eredmény, amit a nyelvi érettségiken szerezhetnek a diákok? Ja persze, mert a nyelviskoláknak is meg kell élniük valamiből.
Ami a társadalmi hátteret illeti, igazad van, meghatározhatja a tanuló teljesítményét, de nem hinném, hogy minden esetben ez lenne a domináns. A szegényebb sorból érkező diákok néha sokkal eredményesebbek, mert erősebb a motivációjuk (hiszen nekik nem azért kell tanulniuk, mert anyuci és apuci elvárja, hanem mert szeretnének kitörni jelenlegi helyzetükből).
A kisebb központosítást tekintve, nem hiszem, hogy sokat javítana a helyzeten. Sőt. Szerintem egységes, központilag meghatározott tantervek kellenének (persze iskolatípusonként egységesek), hogy egy Budapesttől távoli kisvárosban is meglegyen a lehetőség ugyanolyan szinten tanulni, mint egy fővárosbeli elit intézményben.

hgabor93 2012.09.28 07:28:48

Véleményem szerint egy vállalat felépítésének struktúrája elsősorban a csapatsportokkal mutat rokonságot, hiszen mindkét esetben létezik egy tulajdonos, aki birtokolja az adott vállalatot vagy csapatot, és ez a tulajdonos a vezetési feladatokat másokra, a menedzsmentre, illetve az edzőre bízza.
A csapatban a játékosok tehetségük alapján szerveződnek hierarchiába (így jut például vezető szerephez a csapatkapitány), míg a vállalatoknál a legtöbb esetben a rátermettség az alapja főnök-beosztott viszony kialakulásának.
Talán a legfontosabb egyezés a szabályok tiszteletben tartásának fontossága. Enélkül egy vállalat és egy csapat sem lehet igazán sikeres. A szabályzat követésén túl azonban a társadalmi felelősségvállalás is meghatározó elem mindkét szervezet esetében (gondoljunk csak a jótékonykodó sportolókra és a környezetbarát eszközöket preferáló vállaltokra).
Egy másik összekötő kapocs a csapatmunka. Rendkívül lényeges, hogy mind a munkatársak, mind a játékosok egyéni céljaikat egy időre félretéve tudjanak együtt dolgozni.