Adatok
gyigyobis
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Megvan az a régi kép, amelyiken tizenegy melós ül egy acélgerendán, magasan Manhattan épületei fölött? A huszadik század egyik legismertebb és legtöbbször felhasznált fotójáról van szó, amely sokak szerint egy kor, egy szakma romantikáját szimbolizálja.
Tegnap, szeptember…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A Photoshop- al ugyan ez a helyzet, arról nem beszélve, hogy a kép résztvevői körülötti beégett részeket, szerintem nem tekinthetjük a manipuláló hibályának, hiszen egy hozzáértő, nem követhet el olyan alapvető hibát, amit a laikusok is felfedezhetnek.
Ami a megrendezését illeti, bár Én is egy beállított képnek gondolom, még sem tartok lehetetlennek, hasonló élethelyzetet. Tény, hogy az ilyen építkezéseket, fotósok dokumentálták. Tehát miért ne lehetett volna ott egy fotós ép ekkor. Másrészt a tartósan ilyen munkát végző emberek számára ez nem olyan félelmetes dolog. Gondoljunk csak egy toronydaru kezelőjére, a Thai Pei tetején.
Harmadrészt az a gerenda amin ülnek, minimum egy 400x200 -as I gerenda. Ha személyenként 60 cm széles ülőhelyet számítunk, a 11 melós, 6.6 m helyet foglal. Tehát a képen láthetó gerenda rész, 7-8 méter is lehet. Egy ilyen gerenda több tonnát nyom, és ráadásul kettő van belőle, egymás mellett. Azok az egyébként magassághoz szokott melósok, egy ilyen helyen, simám táncoltak is ha kell. Ha esik, ha FÚJ. Arról nem beszélve, hogy a teljes képen látszik az alattuk lévő födém zsaluzat.
Végül pedig, Én is dolgoztam igen magasban, és csináltunk hasonlóan felelőtlen dolgokat, csak diliből. Elég egy-két adrenalin függő, aki izgalmasnak, vagy felemelő érzésnek tartja, ha egy tv-torony korlátján szívhat el egy kellemes cigarettát, mindjárt melléjük ül 2-3 másik, akinek egyébként eszébe sem jutott volna. aztán persze jön a főnök és marha nagy balhé van belőle.
Még is megrendezettnek gondolom, mert készült itt egy másik kép is ahol a melósok, alszanak a gerendán. És itt a másik oldaladra fordulni... Hát..?
Ettől függetlenül ez egy baromi jó kép. Olyan hangulata van, ami az emberek nagy részéből, érzéseket sőt, indulatokat vált ki. A fotós elérte a célját, arról nem beszélve, hogy a kép világhírre tett szert. Szerintetek nem ez a művészet?
Minden esetre nálam otthon kint van a falon sephiába, és mikor ritka borzalmas napom volt, csak ránézek, és köszönetet mondok a szüleimnek, hogy nekem nem is olyan szar az életem.