Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ágnesasszony

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Konzervatórium Libido dominandi 2012.09.12 07:02:00
Egy vallomással kezdeném: szeretem a Facebookot. A lehető leghasznosabb dolog, mert egy helyre gyűjti össze különféle oldalakról azokat az írásokat, honlapokat, amelyek érdekelhetnek. A minap így jelöltem be az American Conservative FB-oldalát, és majd kiverte a szememet a fejlécen…..
Ágnesasszony 2012.09.15 20:48:31
Úgy veszem észre, a tanácsadó-szerző -- egyébként kormányzati tényezőktől nem szokatlanul -- nagyon elnagyoltan bánik a szavakkal, de ami a szijjártóizmusban "csak" a közérzületet rombolja, emitt -- a szerző vállalt pedigréje és humán értelmiségi önképe okán -- beszüremkedni vágyik egy sokkal tiszteletreméltóbb, és a kormányzati propaganda hatására idehaza végképp lejáratódott politikai tradíciókba. Nos, ez ellen érdemes felszólalni. Nem tudom, egy blog mire jogosítja az embert, de mivel az ízlésem szerint az embernek kellene feljogosítania a blogját arra, hogy egyáltalán napvilágot lásson, az ebben megnyilvánuló stílusnak és gondolati rendnek semmi esetre sem szabadna alatta maradnia semmilyen más szellemi termék színvonalának. A gondolatok ritmusának, precizitásának, és értékének ugyanolyannak kellene lennie. Röviden, érdemesnek arra, hogy megosszák őket. Hogy ne csapják be velük az olvasót. Esetünkben sajnos nincs erről szól.

Tanácsadó-szerző szerint például a Facebook "[a] lehető leghasznosabb dolog, mert egy helyre gyűjti össze különféle oldalakról azokat az írásokat, honlapokat, amelyek [őt] érdekelhet[ik]." Nos, ez nyilvánvalóan nem a Facebook definíciója, bár annak indult.

Aztán. "A paleók szerint ugyanis a jobbos establishment érvei és gondolatai pusztán ideológiai aláfestésül szolgálnak, bármit tesz is a Republikánus Párt. Pont úgy, mint a komcsik esetében." Igazán? Pont úgy?

"Vajon az értelmiségi-e, aki gondolkodni akar, és a fenti, amerikai magazin mottója szerint jár el; vagy inkább az-e az értelmiségi, aki a mindenkori csapásirányt követi, éceszgéberként vagy PR-munkásként ideológiát gyárt a hatalomnak? Esetleg a hatalom fülébe akarja sugdosni magvas ötleteit? Az akadémiát a városon kívülre helyező filozófus, vagy a Szürakuszaiban székelő filozófus inkább az értelmiségi?" Nos, ha az "értemiségiséget" valamiféle esszenciának kezeljük, akkor definíció kérdése. Ha meg nem (hanem úgy tekintjük,hogy a szó értelme a használatban dől el), akkor meg használat kérdése. Amellett, hogy a "éceszgéber vagy PR-munkás" meg a Szürakuszai olyan távoli kontextusból ideszármazott szavak, hogy a közös használatuknak ebben a szövegben már a jóízlés is határt szabhatott volna. Mert a konzervatív stílusművészetnek bizony vezérgondolata a jóízlés és a kifinomultság.

És akkor hirtelen: "És ki a szabad ember?" Mit tudjuk mi, mondhatjuk több évtizedes filozófiai stúdium után. De tanácsadó-szerzőt szerencsére a saját kérdése sem érdekli, mert így folytatja: "A kritika megléte önmagában sem nem megvetendő, sem nem erény. Mert az állandó kritikus nem bírál, csak pózol. Pózol az újságíró, amikor morálra hivatkozva leplez le, majd a leplezés puszta lehetőségét is a morálra hivatkozva utasítja el. Pózol a kádárista szövetséges reformértelmiségi, amikor a nyugatiasságot, európaiságot kéri számon a jobboldalon. És pózolnak azok, akik absztrakt magasságokban szárnyaló abszolút normákat támasztanak a politikával szemben."

Pózoló kádárista reformértelmiség, szárnyaló abszolút normák... nem fogok továbbjutni a szövegelemezésben, mert már nem éri meg. A matéria nagyon rossz. Egy nyilvánvalóan jobb sorsa termett fiatalembert elkapott a politika, eredendő érdeklődését nem önmaga pallérozására, hanem másoknak - Tudjukkinek - való tanácsadásra cserélte fel, mostanra vélhetően megbánta ezt, vagy nagyon úgy tűnik, hogy csalódott, de azért ír... holott írnia sem kellene még. Csak olvasnia.