Regisztráció Blogot indítok
Adatok
emama

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.   Drága nagymamám lebénult bal oldalára, az idegosztályról a krónikus…..
emama 2012.08.23 16:52:09
Édesapámmal most csináltuk ezt a történetet majdnem a végéig, csak Fehérváron: sürgősségin 5-6 óra szenvedés, mire osztályra küldték (haza nem tudták, mert olyan beteg volt), utána egy hét a sürgősségin ill. ott is az intenzíven, aztán egy hét után szigorúan kirakva onnan, de mivel haza nem engedhették, ezért egy hét a fertőzőn, (ott még viszonylag emberbaráti hozzáállás), aztán újabb egy hét után a krónikus osztály. Itt az ápolók - miután a dokik hazamentek - sokszor magukra csukták a nővérszoba ajtaját, gondolom nagyon zavarta őket a sok "nővérke,nővérke jöjjön kérem"... (Tisztelet a néhány kivételnek - igaz, velünk családtagokka legtöbbjük nagyon kedves volt, csak ne kérdezzünk-kérjünk tőlük mindenfélét).
Mivel minden nap bejártunk, különböző időpontokban, így több mindent láttunk: a beteg mellé odarakják az ételt, beteg képtelen felülni, vagy akár megfogni az ételt (konkrétan nem éri el): "papa, nem kéri a vacsoráját?" papa meg sem tud szólalni, de nem etetik meg. A gyógyszert viszont lenyomják a fekvő beteg torkán, aztán a reszkető kezébe adják az itatós fél literes vizesflakont - jó esetben -, vagy mondják neki hogy igyon rá, a beteg kisöregnek meg eltart vagy fél órát hogy a szájához emelje és igyon. Szegény apámnak a szájpadlása az így beadott gyógyszerektől felmaródott, utána alig tudtunk neki enni adni, mert mindenféle ételtől fájt már neki a szája. Azóta sem jött helyre, rengeteget fogyott. Borzasztó az a tehetetlen érzés, hogy nem tudok neki segíteni, mivel a betegsége miatt nem vihetem haza, de ha haza is vihetném, és otthon megpróbálom ápolni, hamar vissza is kerülne, mert infúziót nem adhatok neki pld.
Most végre sikerült Kincsesbányára egy magán idősek otthonába vinni, ahol a nagyon betegeket is ellátják, és az ismerősök körében is volt olyan akit abszolút leromlott állapotból fel tudtak javítani. Mondták is hogy nagyon elhanyagolt állapotban került oda a bácsi; érdekes, két hét alatt a felfekvéseket is megszüntették. Itt a családias hangulat mellett nagyon kedvesek és a VIP osztály áráért még tesznek is valamit.
Amíg egyébként benn volt a krónikuson, a mellette levő ágyakon lehetett látni a betegeket, ahogy sorvadnak-fogynak el, szinte éhen-szomjan halnak, mert a rokonok nem tudnak napi háromszor bemenni enni-inni adni, forgatni stb. Szinte olyan érzése van az embernek, mintha valóban halálgyárakká válnának a kórházak: lásd július elsejétől az aktív ágyak számát szinte mindenhol csökkentették, a krónikus osztályokat meg bővítették, ahol viszont hamar "elmennek" szegény nyugdíjasok.
Szép új világ...