Adatok
babjakbetti
95 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tudod milyen az, amikor valakit kiszakítanak az életedből? Sőt, milyen az, amikor magától kisétál belőle? Elviselhetetlen. Hisz az űr, amit maga után hagy, betölthetetlen. Amíg ott volt, mindennap részeként az életednek, addig nem is tűnt fel, milyen kietlen nélküle a világ. Addig nem láttad, hogy…..
Tudod, nem te hiányzol, csak a tudat, hogy voltál. A boldogság hiányzik, ami általad újra visszatért az életembe. Az a felszabadult érzés hiányzik, amikor nyugodtan veszek levegőt és nincs gyomorgörcsöm, mert megnyugtat a tudat, hogy valaki vár rám otthon. Az az édes érzés hiányzik, amikor rám nézel…..
Baszd meg! Ha lehetne, csak ennyit üzennék neked. Talán ebben benne van minden. Minden fájdalom, minden keserűség, minden csalódottság. Minden, amit talán most érzek. Nem akartam ezt, nem akartalak megismerni, mert tudtam, hogy előbb vagy utóbb te is csak fájdalmat okozol. Nos, jóval előbb jött,…..
Már megint itt vagy. A gondolataimban. Nincs olyan nap, hogy ne jutnál eszembe. Nem sikerült még mindig kitörölni az agyam rejtett zúgaiból. Még mindig itt vagy. Az emlékeimben. Igazából nehéz lenne elfelejteni téged, hisz minden rád emlékeztet. A lakásban lévő ajtónk, az ajtó kitámasztó, amit tőled…..
Eltelt egy év. Egy éve már, hogy elmentél. Mintha tegnap lett volna. Még mindig erősen hasít belém a fájdalom...mintha tegnap lett volna. Egy éve azt hittem ilyenkorra már túl leszek rajtad. De nem. Nem tudok. Talán mert még mindig nem értem ezt az egészet. Még mindig nem sikerült felfognom, hogy…..
Talán igazán sosem szerettem ki belőled. Talán nem sebeztél meg elég mélyen. Vagy csak annyira szerettelek, hogy egyáltalán nem érdekelt. Talán én tényleg elhittem, hogy te voltál az. Elhittem, hogy te vagy az Igazi. Hisz olyan jól alakult minden. Annyira szerettél. És én annyira szerettelek. És…..
Miért nem kell a rendes, a normális, az épeszű? Miért nem kell, aki nem a pénztárcádat nézi, hogy mikor viszed már el vásárolni, aki nem azt nézi, hogy milyen az autód és ugyan miért csak egy használt biciklid van? Miért nem jó, ha valaki szeret és megbecsül? Miért válogattok? Miért vacilálsz a…..
Ha hiányoznék, kérlek ne keress. Ha hiányoznék, ne akard elmondani. Ne akarj a közelembe férkőzni. Ne keress meg! Ne gyere utánam! Ne írogass! Egyszerűen csak lépj tovább, ahogy eddig is tetted...
Mikor hiányoztál, nem kerestelek. Amikor éreztem az érintésed hiányát, nem kerestelek. Amikor téged…..
Csak eszembe jutottál. Mint mindennap. Csak eszembe jutott a szemed, ahogy rám nézett. Eszembe jutott, ahogy egymásra néztünk. Amikor még akartál. Csak egy kicsit eszembe jutott az illatod, amit azóta sem felejtettem el. Ami csak úgy megcsap, amikor rád gondolok. Csak egy kicsit hiányzol. Csak…..
Mert amíg te egy szó nélkül tovább léptél, addig nekem meghasadt a szívem. Amíg te eltűntél, én végig csak téged kerestelek. Amíg nem tudtam rólad semmit, azt kívántam bár itt lennél velem. Amíg te másokkal vígadoztál, én újra és újra próbáltam összetenni magam. Amíg te nyugodtan aludtál, én csak…..
Emlékszel, mikor még mindent megtettél volna értem? Én igen. Emlékszel, mikor alig vártad, hogy végre megfogd a kezem? Én igen. Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy csodálatos vagyok? Én igen. Emlékszel, hogy féltem az érzéseidtől? Én igen. Emlékszel, hogy azt mondtad, te vagy az, akiben tényleg…..
Hiányoztál. Magam sem tudtam, de így volt. Addig a percig nem voltam vele tisztában, míg újra nem láttalak. A bús, szomorú arcodat, mely azért sírt némán, hogy velem legyen. A szemeidet, melyekben örökre el tudtam volna veszni. A két karodat, mely mindig oly óvón védett. Hiányoztál. Nem tudtam, hogy…..
Eszembe jutsz még? Igen. Gondolok e még rád? Nem. Már nem. Néhány megfakult emlék suhan át gondolataimban, de onnan tovább is lép. Nem akarom már, hogy velem légy. Nem hiányzik már semmi belőled. Mert ma már tudom, nem téged szerettelek. Hanem azt, akinek mutattad magad. Akinek elképzeltelek, akinek…..
Tudod mi a baj? Az, hogy azt hittem egész életemben rád vártam. Azt hittem te vagy az, akire szükségem volt, akit nekem szántak. Úgy gondoltam, megérte a sok szenvedés és várakozás, mire megérkeztél. De tévedtem. Nem te voltál. Nem téged szántak nekem. Pedig minden olyan jól indult. Igazi filmbe…..
El kell engedned. Tovább kell lépned. Nem érdemel meg. - suttogták. Nem akartam, hogy eltűnj az életemből. Nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam elengedni azt, ami köztünk volt. Nem akartalak elfelejteni. Fájt minden lélegzetvétel, amit nélküled kellett vennem. Minden nap, amikor nem mondhattam…..
Mától nem úgy gondolok rád, mint aki volt. Mától egyszerűen tovább lépek rajtad. Mától számomra halott vagy...Már nem engedem, hogy hiányozz a reggeli ébredésekből. Már nem tartok több helyet neked a szekrényben, mintha bármikor visszatérnél. Már nem óvom az itt hagyott ruháidat, mától túl lépek…..
Üres vagyok. Üresen sétálok végig a napsütötte utcákon. Nem jelent már semmit. Nem érzem a napfény boldogító melegét. Nem látom a boldogságot. Nem látom a célt. Üres lett minden. Megfakult minden. Már nem tudom megtalálni a kis dolgokban a szépséget. Nem látom meg a jót. Csupán céltalanul bolyongok…..
Már tudom, hogy nem szerettél. Tudom, hogy nem szerelem volt az, amit felém közöltél. Talán csak egy vágy. Egy múló akarat. Talán csak meg akartad tapasztalni, milyen az, ha van melletted valaki. Csak játszani akartál. Nem szeretni.
Nem kellettem eléggé. Mert nem akartál. Nem akartad. Nem akartad…..
Telnek a napok, levetett emlékek fátylát viselem. Újabb éjszaka, újabb megpróbáltatás. Túl élem a nappalt, a délutánt, mosolyogva fordulok az emberek felé, mintha nem fájna semmi. Mintha nem tettek volna tönkre. Mintha nem bántottál volna. Mosolyogva élem túl. És azt hiszik jól vagyok...
Hazaérek…..
El kell, hogy engedjelek. Nem mehet így tovább. Nem akarok folyton rád gondolni. Nem akarok folyton arra gondolni, hogy neked már csak egy múló pillanat sem vagyok. Egy megfakult emlék, talán még annyi sem. Csupán egy homály a múltból, ami időzött nálad, aztán tovatűnt.
Voltam én fény, ami…..
Csak az ágy üres oldala maradt utánad, az itt felejtett pólóid, amelyeken már az illatod sem érzem. A megfakult fényképeink, melyeken mintha nem is mi lennénk. A hazugságból kapott virágcsokrok maradtak utánad, melyeknek már semmi értelmét nem látom. A közös szobánk, amiről azt hittem a mi kuckónk…..
Szoktál rám gondolni? Vajon eszedbe jutok néha? Dereng még, hogy milyenek voltunk? Talán...boldogok?! Messze jársz már, és nem tudom merre lehetsz. Elmentél te is. Itt hagytál...nem volt harc, nem voltak hangos szavak, csak egy elmorzsolt könnycsepp...Meg akartalak állítani, de nem hagytad. Akartam,…..
Mintha nem kapnék levegőt, fuldoklom. Mintha rátelepedett volna a mellkasomra valami, ami megfolyt. A hiányod az. A ki nem mondott szavak, amik belülről emésztenek. Mert nem tudtam neked elmondani, amitől talán jobb lett volna mindkettőnkek. Nem tudtam elmondani, hogy jó veled, hogy bármilyen…..
A műtétre aznap reggel kellett érkeznem, így már előtte való este be kellett otthon adatnom a trombózis elleni injekciót (Clexane).
Szóval megtörtént a betegfelvétel, aztán felkísértek az osztályra, eredetileg a Kórterembe kellett volna ágyat kapnom, de ott nem volt hely, így egyből az Őrzőbe…..
A műtétre aznap reggel kellett érkeznem (éhgyomorra!), így már előtte való este be kellett otthon adatnom a trombózis elleni injekciót (Clexane). Minden belgyógyászati leletet vinni kell magunkkal, mert azt akkor kell leadni!
Szóval megtörtént a betegfelvétel, aztán felkísértek az osztályra,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz