merlionka 2012.08.11 15:17:12

Sziasztok, mi egy évvel ezelőtt költöztünk ki egy kis- és egy nagykamasz fiúval Szingapúrba és várhatóan még két évet maradunk a férjem munkája révén. Az első év kemény volt, bár szerintem a kezdetekről minden határátkelős anyukának hasonló véleménye van. Főleg kamaszkorban nehéz világot/kultúrát/nyelvet váltani, erről tudnék sokat mesélni… S persze nem vagyunk egyformák, én megspékeltem az első döcögős évünket a hullámokban feltörő honvágyammal is, de most már nagyjából minden a helyére került.
A posztból nem igazán ez jön át, de igen is nagyon nagy kaland a világ ezen a tájékán lakni. Valóban nagy a szigorúság, de aki nem bűnözni jön, annak kifejezetten kellemes. Tisztaság van, rend és még a nagy zsúfoltság ellenére is rengeteg a zöld. Meleg van, ez tény, de a szervezetünk többé-kevésbé hozzászokott a helyi klímához. Amikor meglátogattak a barátnőim és elvittem dzsungeltúrázni őket, akkor rajtuk patakokban ömlött a víz, míg én szárazon megúsztam.
A helyiek kivagyisága és a modernkori rabszolgatartás nekem is valóban nagy mumus, de nem ez a hazánk. Nem szeretnénk itt letelepedni, de rövidtávon élvezzük azt, hogy a gyerekeink megismernek egy teljesen más világot, nyelvet tanulnak és barátokat szerezhetnek a világ minden tájáról (a suliban 176 országból vannak diákok…).
Nagyon sokat utaztunk az elmúlt egy év alatt. Ez egy picike szigetország, fél óra kocsikázással vagy egy óra hajó- vagy repülőúttal már egy másik országban járunk. Tudom, furcsán hangzik, de egy hosszú hétvégére is megéri Malajziába, Indonéziába vagy éppen Kambodzsába elugrani. Otthonról nem hiszem hogy valaha eljutottunk volna ezekre a csodás helyekre, főleg nem ennyiért:-)

merlionka 2012.08.12 09:34:35

@oldalazó gnóm: Köszi! Üdv Neked is! S ha már említetted a sportot, egy kis vidámabb téma a végére: a jólét egyik velejárója, hogy a szokásos tv csatornáink mellé az olimpia idejére kaptunk ajándékba még 13-at, ahol éjjel nappal mentek az olimpiai tudósítások. Szinte minden magyar meccset, döntõt láttunk, sõt, volt úgy, hogy amikor kapcsolgattunk a csatornák közöt, három adónál is éppen magyarok szerepeltek vagy éppen a himnusz szólt. Nagyon büszkék voltunk rájuk...

És még valami, tény és való, itt a trópusokon más állatokkal "fut" össze az ember, patkánnyal ugyan még nem volt szerencsém, de már egyszer meg kellett állnom a kocsival, mert egy leguàn vánszorgott át elõttem, léptem màr majdnem egy mérgeskígyó farkára, megkergetett bennünket egy majomcsalád és a gyerekek iskolájában is találtak már pitont. Mondtam ugye, hogy kalandos errefelé az élet:-)