Regisztráció Blogot indítok
Adatok
jujjujj

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ahogy tegnap ígértem ma egy újabb elmélkedős bejegyzéssel jelentkezem, amit az egyik youtubera is feltöltött videónk kapcsán kialakult harcművészeti stílusok közti párharc inspirált. A fő kérdés: melyik harcművészet a jobb, illetve éles helyzetekben melyik effektívebb. Sokan…..
jujjujj 2012.08.10 19:04:00
Üdv. Nem szoktam kommentelni, de most muszáj volt. A vita alapvető okozója a béke. Az összes harci rendszer mindig is békeidőben "torzult" harcművészetté. Ilyenkor megjelennek az ilyen viták, annál gyakrabban, minél távolabb volt időben az utolsó háború. Egy csatatéren nem mondhatta a katona, hogy bocs, de én csak ütni-rúgni tudok, bocs én csak a BJJ-hez értek.
A "nem ér semmit a te tigriskarom-csapásod az én titkos sárkánymancs-ütésem ellen" fontosságú kérdéseket is a békés utókor akarja eldönteni.
Számomra a lényeg az, hogy sportolok-e, vagy egy konfliktusból ép bőrrel akarok-e kikerülni. Természetesen egy ringbe zárt, egyedi szabályok szerint lejátszódó küzdelembe eleve nem megyek bele, ha nem készültem fel rá.
"Az utcán" a technikai repertoárt nem szűkítem le "combosokra meg csapottakra", ez már a vége.
Ott kezdem a technikát, hogy nem megyek oda, ahol bajom eshet. Ha elkerülhetetlen a konfliktus és nem lehet elfutni, vagy kidumálni,akkor sem hagyom magamra erőltetni azt a helyzetet ami az ellenfélnek kedvez. Lehet, hogy szimplán kést veszek elő, vagy egy félcolos gázcsővel eltöröm mindkét kezét, mielött a kettős fedezékbe feltenné. Humánusan-aikidósan pisztollyal térden lövöm, nem halántékon. De nem szerezhet helyzeti előnyt. Én túlélésre hajtok, nem udvariaskodó, vagy farokméregető párbajharcra. Természetesen annak örülök, ha egy sörrel el lehet intézni a dolgot.
Igen, működnek az aikido technikák élesben, nem steril körülmények között is.
Nem, nem lehet mindig minden technikát mindenki ellen használni, főleg dojós technikai tisztasággal nem. Számít a testsúlybéli különbség, a másik képzettsége, agresszivitása, módosult tudatállapota. Ezeknek megfelelően kell alkalmazkodni.
Minden tiszteletem a fullcontact küzdősportolóké, de az is kérdés, hogy a ringen kívül az-e a győzelem, ha a másikat mindenáron pépessé verem, vagy az-e, ha túléltem. Akár úgy, hogy elfutok, akár úgy, hogy a másik súlyosan sérül. A ringben sem megbeszélni nem lehet a "dolgokat", sem kihegyezett csavarhúzóval védekezni.
Az aiki technikák megítélésében a legnagyobb kárt pont a verseny mellőzése és a bemutatók okozzák. Néhány aikidoka maga is elhiszi, hogy a bemutatóra készült technikák abban a formában használhatóak. A kívülállónak meg balettnak tűnik, nem küzdelemnek. Így, ha nincs verseny, ami a közönség számára "objektív" eredményt mutat, hiteltelenné válhat minden filozófia. Pedig a verseny mindig előre kialkudott szabályok szerint zajlik. Ezek a szabályok pedig bizonyos értelemben beszűkítik az emberek harcról kialakult elképzelését. A túlélésért menő küzdelemben csak az a biztos, hogy 33% esélyem van, az életben maradásra.
Ha elkerülöm a harcot, 100%.
Ajánlom mindenkinek a következő írást:

www.scribd.com/doc/48211012/222/Kaeshi-waza
jujjujj 2013.02.24 11:59:07
@TboyGyuszi: "Aikido.Hol szerez harci tapasztalatot egy aikidoka ? Egy edzőpartnertől , aki odanyújtja a karját és úgy repked ahogy azt a gyakorlat megköveteli tőle ?
Úgy gondolom harci tapasztalatok nélkül egy stílus sem ér fabatkát sem.Még ha a gyakorlás valamilyen szinten keretek közé szorítja is a küzdelmet ,akkor is jobb mint a semmi.Ráadásul a stresszhelyzetet is imitálja."

Maximálisan egyetértek veled. Csak egy kérdés. Te honnan szerezted az aikidos tapasztalataidat, a youtube-ról? Alapvetően tévúton jár, aki egy küzdelmi rendszer oktatási metodikáját összekeveri a reális helyzettel az utcán. A kar odanyújtása a távolság felmérését hivatott gyakoroltatni, alaptechnika. Később lesz ebből pl. egy egyre dinamikusabb ütés. Egy utcáról első edzésre betévedt emberrel, aki gyakran azzal sincs tisztában hány végtagja van, nem lehet kapásból szabadküzdelmet gyakoroltatni. Én veszem a fáradságot és benézek néha-néha shotokan, muay-thai, real wing-chun edzésekre. A boxzsákot ütő kezdőt nem röhögöm ki, hogy a zsák nem üt vissza, minek ütöd, nem bántott az. Tudom jól, ő is távolságot, ütőerőt, ritmust gyakorol. A kezdő karatést is meg lehet lepni. Még az előre-hátra pattogáshoz van szokva és zavarban van, ha nem hátra ugrok a támadása elől, hanem belépek előre-oldalt, ezáltal szinte mögé kerülök. Lehetne még sorolni... Talán csak poénból, hogy jót röhögjél, keresel egy aikido dojot, ahol a magasabb szintű tanítványoknak külön edzése van és kemény, ha úgy tetszik full-contact küzdelemmel zárul az edzés. Néha orrvérzésig. Néha sisakban, jéghokis kesztyűben, leköszörült élű valódi pengével. Talán be is mersz állni egy percig, mert három támadó ellen ennyi idő bőven elég... Talán akad egy kis stresszhelyzet is... Talán megtetszik neked is ez a fajta "ezoterikus tanfolyam"...