N.K.B. 2012.08.03 13:36:11

Kedves Mindenki, aki kommentálta az ominózus cikket!

Elolvastam minden hozzászólást, és megdöbbentett, hogy mennyire undorítóan tudnak viselkedni az emberek egymással. Én gondolok valamit, más mást gondol, és mindenki meg van győződve a saját igazáról, no meg persze legfőképpen arról, hogy amit hisz és vall, az szent és sérthetetlen. A legszebb az egészben, hogy meg sem próbálja senki megérteni a másikat, csak köpköd és fújtat. 19 évesen nem rendelkezem annyi élettapasztalattal - valószínűsíthetően -, mint itt páran, de a média világához valószínűleg több közöm van, ott dolgozom jó ideje. Érdekes látni, ki mindenki mondja, mennyire gyenge vagy nem gyenge egy cikk, szar vagy nem szar, jó vagy nem jó. Senkit nem szándékozom megsérteni vele, hiszen mindenkinek szíve joga elmondani, mi tetszik neki, és mi nem.
A média arról szólna, hogy az ember nem tesz félreérthető megjegyzéseket akár itt, akár ott, konkrétumokkal foglalkozik, nem a saját, egyéni véleményével, hacsak nem arra kérik fel, és legfőképpen tájékoztat, nem pedig befolyásol. Manapság sajnos ezt teszi. Minden újságírónak és médiaszemélyiségnek megvan a saját stílusa és egyénisége, ami tőle elvehetetlen. Mindezzel együtt mondhatja akárki, hogy mi lenne, ha 210 m lenne a táv, amit úszni kell... Nem annyi. Mi lenne, ha egy focimeccs nem 90 perc lenne (hosszabbítás nélkül), hanem mondjuk 100, mi lenne, ha egy kézimeccs 65 perc lenne, nem pedig 60...? Nincs jelentősége, mert nem annyi, ezzel a témát le is lehetne zárni. A hangsúly itt azon van, hogy vannak olyanok, akiknek fáj elismerni a másik embert. Ez az ő szegénységüket bizonyítja, az pedig, hogy megnyilatkozhat, a magyar média szegénységét. Nem mindenki ír cikket megrendelésre úgy, hogy megmondják neki, miről mit írhat. Legalábbis azok nem, akikben van egy kis egészséges önérzet.
Továbbá mindenki azt gondol amit akar, azt visel, amit akar, azt vall, amit akar, egészen addig, míg előnyt nem élvez belőle, vagy rá nem akarja kényszeríteni a másikra a saját igazát.
Ameddig ma Magyarországon létezik olyan ember, aki azt mondja nekem, hogy reméli, nem nyer az olimpiai csapat egyetlen érmet sem, nehogy a miniszterelnök gratuláljon, addig nincs is miről beszélni. Gyűlölködni a gyengék és gyávák gyűlölködnek, hülyézni csak a még hülyébbek szoktak, akiknek semmi rálátásuk nincs. Kulturált véleménynyilvánításra mindenkinek lehetősége van, de csak kevesen élnek vele. A jogait természetesen mindenki tudja, a kötelességeit annál kevésbé... Ezzel együtt senkinek nem kötelessége együtt élni a magyar sporttal, szurkolni az olimpiai csapatnak, egyáltalán nem kell könnyezni a Himnusz alatt, vagy éppen koccintani arra, hogy igen, elértünk valamit, magyarok vagyunk, csak úgy, mint az, aki a dobogó tetején áll, és önmagáért és értünk küzdötte oda fel magát. És ugyanúgy nincs joga senkinek becsmérlő megjegyzést tenni egyetlen magyar, olimpiára kijutott sportolóra sem. Jó lenne, ha végre mindenki az eszébe vésné Magyarországon, hogy nem erény alábecsülni és szidni a másikat, sőt, inkább rettenetesen undorító.
Természetesen nem állt szándékomban senkit megsérteni, bírálni, de dicsérni sem, véleményemnek adtam hangot az egyre nagyobb megdöbbenés és szörnyülködés érzése mellett, mikor azt látom, amit itt zajlik, azt a rengeteg kígyót és békát, ami egymásra fröcsög, gyanúsítást és ellenszenvet. Pláne, hogy a magyar nyelv művelése sokaknál elmarad...

Köszönöm, ha fordítottak figyelmet az írásomra.

N.K.B. 2012.08.07 13:22:45

@déjá vu39: Köszönöm, ahogy annak ellenére - úgy nézem - nem ért egyet velem, értékeli az írást. Természetesen tudom, mit jelent, hogy "pártos", de ha nem tudnám, utánanéztem volna, hiszen felkészületlenül és tájékozatlanul nem válaszolhatok senkinek. Mégis úgy gondolom, megjegyezhetem, hogy levelemet nem a pártosság, hanem az emberiesség és az egymás iránti tisztelet jegyében szerettem volna közölni, és nem áll szándékomban senkit meggyőzni az igazamról, nincs jogom hozzá. Mindenesetre örülök, hogy elolvasta, köszönettel tartozom érte!