Adatok
hugói
2 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Call of Duty: Modern Warfare 3 című videójátékot, vagyis a reklámját túl erőszakosnak találták a briteknél, és miután egy focimeccs szünetében lement az egyik reklámja (amit ugye a gyerekek is megnéznek), hivatalosan is betiltották a tévében. A taktikai lövöldözős…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mással nem is kezdhetem, egszerűen megkerülhetetlen. Ez a legrangosabb, legamerikaibb egyben legmagyarabb. Az irodalom, a zene, az újságírás kiválóságainak elismerése: a Pulitzer-díj.
A díjat Pulitzer József, azaz Joseph Pulitzer amerikai üzletember alapította, első alkalommal 1917-ben adták át. Pulitzer Makón született 1847-ben és az USA-ban halt meg 1911-ben. Életműve máig meghatározó, és ez sokáig így is lesz, az újságírás új alapjait rakta le, növelve a médium hatását a világ társadalmaiban, Ő mondta: "a Köztársaság jövőjének építése az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz." Száz évvel késöbb "látomása" beteljesült. A média befolyásának mértékét megbecsülni sem lehet, de az biztos, hogy létünk minden szegmensében jelen van. Ma már közhelyszámba megy, hogy korunk egyik nagy, ha nem a legnagyobb hatalma a média. Joseph Pulitzer, hasonlóan több száz tehetséges honfitársunkhoz a világnak egy másik országában igyekezett megvalósítani álmait.
Örüljünk vagy sírjunk, vagy egyszerüen fogadjuk el? Van ilyen: "jó időben, jó helyen, mindenden összejöhet. Vagy még sem?"
Kertész Ákosnak mi jött össze? A kiváló író a napokban volt kénytelen, élete alkonyán Kanadába emigrálni. Szerencsésebb országban az Ő korában életművének gyümölcseit élvezhetné, emberhez méltó módon, közmegbecsülésben, nyugalomban tölthetné hátralévő éveit. A XXI. század magyar társadalma kegyetlenül kivetette magából egyik legjobbját. Megint megtörtént. Váratlanul, mindig újra megtörténik, megszokhatatlan, értelmetlen. Az ország pedig menetel tovább: " Miér mi történt ? A remény hal meg utoljára" -mondják-, "és egyébként is, a magyar szorgalmas, dolgos nép". Emberek! Ez most hogy jön ide?! Mégis itt ez ilyen, nálunk ez ilyen. Pedig hányszor halt már meg a remény, és nem lehettünk optimisták, tudtuk, hogy nem várhattunk nagy önmegvalósításokat.
AZ Ő SORSUK A MI SORSUNK. NEKIK HA FÁJ, NEKÜNK IS FÁJ, AZ Ő TÁVOZÁSUK NEKÜNK VESZTESÉG. A VILÁG EGY TEST, AHOGY EGY TEST A NÉP. SZENVED EGÉSZ TESTÜNK, AHOGY SZENVED EGY TAGUNK, DE NEM TANULTUNK: VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA! AZÉRT BÜSZKÉN MONDJUK: Ő IS MAGYAR! MIKOR A FÖLD MÁSIK OLDALÁN TEHETSÉGES, SIKERES HAZÁNKFIAIT (NOBEL-DÍJJASAINKAT) ÜNNEPLIK.
Itt van néhány név, csak úgy találomra: Kertész Imre(Nobel-díj), Zwack Péter, Elie Wiesel(Nobel-díj), Poul Simon magyar emigránsok gyermeke vagy a KISS együttes frontembere Gene Simmons is magyar. Drew Barrimore, Estée Lauder, Calvin Klein, Mark Knopfler, Peter Falk(Columbo), Ben Afflek azaz Benjamin Géza Afflek. Vékonyka szelet egy "másvilági" tortából.
Most szeretném feltenni a kézenfekvő kérdést, fordítsd le saját nyelvedre: Téged barátom mi érdekel ? A kortárs létben prosperálni, vagyis ebben a nyolcvan évben, vagy kivonva magad a mókuskerékből, a tömegvonzás sodrából, és azt a víziót megvalósítani, amivel terhes vagy mióta eszedet tudod. Kétféle ember van: mának élő vagy a jövőnek. Az egyik itt és most és mindent (ebből van a több), a másik csak azt és csak úgy, mert tudja, hogy igazam van, mert lát valamit, amit más nem lát (ebből van a kevesebb). Egyébként is, az időn messze túlmutat a valóság, a jelen prosperitás csak a legalapvetőbb emberi szükségletekig érdekes.
Ahogy elmentek száz éve, vajon úgy mennek el száz év múlva is? Láthatóan semmi értelmeset nem tudtunk kezdeni a történelem adta lehetőségeinkkel. Engem leginkább az utóbbi húsz év rácsa zárt magába. A szabadság nekünk egy ismeretlen, nyomasztó vákum csupán: "Nem kérjük, odadobjuk mindegy kinek, mert félelmetes, idegen dolog ez! Különben mit kell csinálni, mikor bármit lehet?". Hát ez valóban nagy dilemma, egészen megkönnyezem. Azok, akik más országban keresik boldogulásukat, (akik iróniával gondolnak magukra) érdekes, éppen a szabadság viszi Őket el. Nekik nem probléma, sőt a szabadságot tekintik az ember lételemének. Valami ott, abban az emberközelibb valóságban megtermékenyül a bennünk élő, apró mag, és csodákat terem. Tisztelet, meg "halleluja" azokért, akiknek a leglehetetlenebb körülmények között is sikerül, de nem ez az általános. Ezzel együtt nem a töbszázéves keresztény demokráciákat akarom privilégizálni, mint az ember ki- és beteljesedésének egyetlen, lehettséges színterét. Ugye ennyire hülyét 2012-ben már nem kell eljátszanom, hogy orszgunkban minden rendben van, mikor a zsigereinkben is érezzük, hogy semmi sincs rendben. Társadalomkutatóinknak itt fel van adva a lecke, nem találják a racionális, ok-okozati összefüggéseket a struktúrában. Őszinte csak én lehetek: "a Kárpát-medencében nem Pulitzer díjat osztanak, hanem Vurlitzer díjat". Folyton viccelődünk, vidítjuk magunkat, az avatottak hallatán bealszunk, tudjuk: ennek az átoknak a gyökereit még nem vágtuk el, még csak meg sem találtuk. A vad fa még nő, egészen az égik, betakarva napjainkat. Túl misztikus a magyarnak a fizika. Csillagászati, matematikai, biológiai...stb eredmények: Fekete lyukak, isteni tér, Higgs-bozon sem segíthet rajtunk, pedig a kvantumok azok a legkissebb részecskék, hatalmas energiával egyszerre két helyen vannak jelen. Ez azért már valami! "Egyszerre két helyen...ó Istenem, miért nincs két életem?" -kérdezi szomorúan Révész. Talán közeledik azaz idő, mikor még ez is meglehet, meg a sejtjeinket is újra és úra megújíthatjuk, és élhetünk, akár háromszáz-négyszáz évig. Mennyit próbálkozhatunk magunkkal, hányszor nekifuthatunk álmaink megvalósításának. Bejárhatjuk az egész bolygót, sőt az egész naprendszert, és ha nem kellünk a magyaroknak, majd kellünk a plútóiaknak.
Neumann János, Albert Szent-Györgyi (Szent-Györgyi Albert, Bp., 1893–1986) orvos, C-vitamin, Nobel-díj: 1937. Leo Szilard (Szilárd Leó, Bp., 1898–1964) fizikus. Dennis Gabor (Gábor Dénes, Bp., 1900–1979) fizikus, holográfia; Nobel-díj: 1971. Zoltan Lajos Bay (Gyula, 1900–1992) fizikus, a méter világszabványa. George Andrew Olah (Oláh György, Bp., 1927–) kémikus, Nobel-díj: 1994. Mária Telkes (1900–1995) fizikus - az első napenergia-fűtésű ház: 1948. John Harsanyi (Harsányi János; 1920 – Berkeley, 2000) közgazdász, játékelmélet, Nobel-díj (1994)...stb. Híresek és magyarok.
Minden társadalom más, ahogy minden galaxis más az univerzumban. Minden ember más. Ahogy nincs két egyforma hópehely. Mások a szokásaink és mások az isteneink. Nem történik kétszer ugyan az, ahogy a Dakota mondás mondja: " kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba." Van akit elvitt az amerikai álom, van akit a Szovjet álom, van akit a Magyar állam, milliókat az első-, a második világháború. Van akit a hidegháború, aztán elzavartak néhányunkat, kicsempésztek, kimentettek, lecseréltek, kicseréltek. Volt idő, mikor kiheréltek, és még ki tudja mi mindent tettek, és nem tettek velünk. A variációkból kifogyhatatlanok ezen a vidéken az "idgen" magyarok. Nem számítanak a számok, a pénz. A politika és a dicsőségvágy sem ok önmagában. Rálehetne fogni annyi mindenre és mindenkire, de a lényeg sohasem változott: " A magyarok egy része, a világnak egy másik országában boldog" . És mi, akik valami furcsa véletlen folytán életben maradtunk, és valami misztikus oknál fogva itt maradtunk, egyre magányosabbnak, szegényesebbnek, becsapottabbnak, kiüresedettebbnek, elveszettebbnek érezhetjük magunkat. Vajon Moholy-Nagy, Gábor Zsazsa, Zsigmond Vilmos vagy Teller Ede cserélnének velünk? Ha egy varázslat folytán Ők, kiknek nevei együtt szerepelnek a hírességek almanachjában Shakespeares-el, Leonardó-val, ha újra kezdhetnék életüket , hogy döntenének, maradnának vagy mennének?