SzaboneNoemi 2012.07.28 00:59:40

@rug82:
Még csak most került látóterembe ez a cikk, de nem állom meg, hogy ne osszam meg a véleményem. Te nem vagy ember. A helyedben mielőtt ilyen baromságokat irogatnék egy IQ szintfelmérést megcsináltatnék. Lehet, hogy nagyon meglepődnél. Egy normális gondolkodású ember a feleségét, élete párját nem minősíti nősténynek és főleg a gyermekei születését nem ellésnek. Ha így gondolkodol meg sem érdemled őket. Mondom én, hogy állat vagy.
A lányom Down-szindrómás, ami azt jelenti, hogy középsúlyos értelmi fogyatékosnak van minősítve (50-es IQ-t várnak tőlük). Mégis gondolkodik. És szerencsére a korai fejlesztésnek, gondoskodásnak mire felnőtt lesz valószínűleg egy önmagát ellátó, néhány dologban (pl. hivatali ügyintézés) segítségre szoruló, esetleg dolgozó ember válik belőle. Igen, ő ember. Még akkor is, ha te nem tartod annak.
Ismerettségi körömben nem egy szellemi fogyatékkal élő van. Ilyen intézménybe viszem a lányom fejlődni. Sok mindent látok. Van közöttük, aki gyönyörű kerámiákat készít, és olyan is, aki már a második szakmáját szerzi meg. Van olyan Down-szindrómás ismerősöm is, aki diplomát szerzett. Lehet, hogy okosabb, mint te? Fejlesztés kérdése sok minden. Ne a látszatra adj, de adj esélyt mindenkinek.
Tudomásom van olyan Down-szindrómás gyermekről, akit öt éves koráig intézetben "neveltek". Azon kívül, hogy megtanult járni és néhány alapvető szót beszélni nem sok mindent tudott. Az ételt cumisüvegből turmixolva itta, mert azt nem tanították meg neki. Kikerült egy családi közösségbe. Ez sem egy család, mert van 10-12 gyermek egy házban és nevelő csak három. De az intézetnél már sokkal jobb. Emberszámba vették és megkezdték a fejlesztését. A kisgyerek három hónap alatt megtanult rendesen enni. Kifejezi a szükségleteit. És ez csak a kezdet. Nem kell feladni. Ha egy kicsit több erőfeszítést igényel valami, akkor te már hozzá sem fogsz? Rosszabb vagy, mint a donkák. Ők hatalmas energiával és kitartással érik el az apró dolgokat, egy kicsit többet, mint amit addig tudtak. De nem adják fel és harcolnak. Ezzel máris többek nálad. Ezek után ítélj el valakit. Egy senki, mint te, ne ítélkezzen egy nagyszerű harcosról.

SzaboneNoemi 2012.07.27 14:49:38

newtehen
Ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna.
Talán irígy vagy, mert ez a kislány szebb, mint te voltál. Vagy miért kellene eldugni? A szépet nem kell rejtegetni. Vagy neked az a bajod, hogy a picike down-szindromás? Ja, akkor nálad van hiba. Az átlagtól való eltérés elfogadása ugyanis csak intelligencia kérdése. Ezek szerint neked az nincs.
cukorrépa
A divattervező egy mások által egészségesnek tartott, átlag közé tartozó, de átlagostól szebb kislánnyal is megcsinálhatta volna a képsorozatot. Akkor is meg lett volna belőle a bevétele. Az már csak plusz, hogy ő felkarolta a Down-szindrómás betegeket és lehetőségéhez mérten támogatja őket.

SzaboneNoemi 2012.07.27 15:15:00

Azért regisztráltam, mert egyesek kommentje felháborít ezen cikk alapján.
Miért nem lehet elfogadni a Down-szindromás gyerekeket? Miért kell őket megvetni, csúfolni és dugdosni? Mivel érdemelték ki ezt a "tisztelt" kommentelőktől? Senkit nem bántanak, sőt igazi kis szeretetgombócok. Mindent megtennének azért, hogy szeressék őket. Ja, hogy esetleg segítségre szorulnak az élet egyes területein. Akkor dugjuk el az összes szellemileg gyengébb, testileg fejletlenebb, hiányos esetleg nem átlagos szépséggel született embereket is, mert eltérnek tőlünk.
Higgyétek el, hogy ezek a gyermekek sokkal többet hajtanak, gyakorolnak és szenvednek azért, hogy elfogadják őket, megállják a helyüket az életben. Már az életük elején meg kell dolgozniuk azért, ami nekünk reflexből jön. Ők ugyanis még a szopást is tanulják. Gyengébbek az izmaik, ezért sokkal több erőfeszítés oldalra fordulniuk, felülniük és később felállniuk. Ezt sok-sok torna után fogják csak megtenni. És az élet minden egyes dolgáért így kell megharcolniuk. Nem hiszem, hogy ezek után le kellene őket néznünk. Sőt.
Ja, hogy akkor miért szülték meg őket? Egyrészt, mert nem tudták, hogy kromoszóma rendellenességel fejlődik a pici a pociban. Másrészt, mert ha tudták, akkor inkább választották, hogy nagyobb törődéssel, de felnevelik ezt a picit, mint hogy összetöressék és kiszívassák magukból (direkt írtam ilyen durván az abortuszt) vagy megszüljék és hagyják meghalni (bizonyos idő után, már csak ez a lehetőség van). Talán joga van eldönteni egy szülőnek, hogy melyiket tudja jobban feldolgozni. A keményebb hétköznapokat vagy egy gyermek (a saját gyermekének) a meggyilkolását.
Volt valaki, aki potenciális halottról beszélt. Szerintem annak fogalma sincs a Down-szindrómáról. Tudom, vannak donka gyermekek, akik korán halnak. Sajnos ők általában szívrendellenességgel születnek, és műtéttel sem tudnak rajtuk segíteni. Sok donka azonban nem szendved szívelégtelenségben vagy jól műthető. De az egészségesnek mondott - szerintem a down-szindróma nem betegség, csak állapot - gyerekek is születhetnek szívrendellenességgel vagy idővel kialakulhat ilyen betegség. Miért kell őket megkülönböztetni?
Én szültem és nevelek egy donka kislányt. Nagyon nagy szeretetet és ragaszkodást kapok tőle. Van egy egészséges fiam is. Tudom a különbséget. Tudom a nehézséget, ami egy donka gyermek nevelésével jár. Ennek ellenére azt mondom, hogy büszke vagyok rá. És soha, soha nem mondanék le róla.