blogol211 2013.07.03 08:15:43

@skarlát betű: Ez aztán az univerzális érv. :) "Miért is fáj ez neked?"
Neked miért fáj, hogy a hűtlenség megítélése a társadalomban rossz? De inkább ebbe ne is mennyünk bele, remélem te is látod miért.

Még egy dolog jutott eszembe a múltkoriról. Azt írtad, hogy fogjuk már fel, hogy az emberiség 50%-a poligám. Nem akarok a számba belekötni, vagy abba, hogy ezt te honnan is tudhatnád. Nekem az volt furcsa, hogy anno te világosítottál fel arról, hogy a hűtlenek nagyon kis csoportja poligám csak. Az, hogy átmenetileg 2 emberrel vannak, a párjukkal és a szeretőjükkel is, csak a kényszer miatt van. Épp emiatt is féltékenyek nagyon sokan a szeretőjükre.

blogol211 2013.07.03 09:34:47

@skarlát betű:
"Viszont a mérleg még mindig azt mutatta, hogy neki több jó pillanat jutott ebben a házasságban, mint nekem" előtte pedig: "...soha nem tudhatod, ki mit él át egy házasságban..."

Mivel a második dologgal nem értek egyet, így ezt tényleg csak picit kötegedésnek szánom.

Szóval, nem tudhatod, hogy mit él át a házasságban. Attól, mert azt mondja, hogy neki jó volt, nem volt probléma, simán lehet, hogy szenvedett, csak sokkal nagyobb a tűrésszintje. Lehet jobban szenvedett, mint te.

Épp ezért nem szabad ebbe az érvelésbe belemenni, mert, mint mondani szokták, soha senkit nem lehet teljesen megismerni. Ha túl mélyen belemegyünk, akkor még az is felmerülhet, hogy a kék szín, amit én annak látok, az másnak zöld, de mivel mindenki azt mondja az a kék, így soha az életben nem fog kiderülni, hogy ő másképp látja. Mert ugye a zöldet látja kéknek.

Épp ezért is hangsúlyozom mindig, hogy nem szeretem, mikor valaki azt mondja, hogy nem mondhatok valamiről véleményt, mert nem ismerek minden részletet. Soha a büdös életben sem fogok minden részletet ismerni. Ettől még van véleményem, ami véleményt az ismert részletekből alkotok meg.

Ezzel vissza is kanyarodtam az eredeti poszthoz. :)
Hogy lehet ezt az embert megcsalni? Ez a véleményem, mert nem ismerek minden részletet. Sőt, ha ismerném is nagy részét, lehet akkor is ugyan az lenne a véleményem, mert nekem más az értékrendszerem.

Probléma talán ott van, hogy van rengeteg olyan 'jó' vagy ártalmatlannak titulált tulajdonság, ami megléte mellett is bizonyos emberek úgy ítélik meg a kapcsolatot, hogy unalmas, ellaposodott.

Ne mennyünk bele az okokba annyira, vagy hogy ez jó vagy rossz igazából, mert sajnos abban nem tudunk dűlőre jutni. Lényeg, hogy megtörténik a hűtlenség. Ekkor egy külső szemlélő, azt fogja mondani, hogy lehet ezt az embert megcsalni? És most feltételeztük, hogy nagyjából képben van a szituációval, nincs olyan eltitkolt ok a képben, amiről nem tud.

Mivel az is sokat szokott előfordulni. A megcsalt fél, kívülre mutat valamit, majd miután kiderül a hűtlenség, felveszi a mártír szerepet. Ez sokszor önkéntelen. Ilyenkor szépen azokat a dolgokat, amik szerinte is közrejátszottak a hűtlenséghez, szépen eltitkolja és csak azt ecseteli, hogy a másik, hogy tehetett ilyet. Nem kevésszer fordul elő, mikor simán ő is megcsalta már a párját előtte, de akkor is Ő a mártír.

A hallgatóságot megvezeti, és szépen előáll a döntés, ítélet. Szegény ember. Nem is értem, hogy lehet őt megcsalni.

blogol211 2013.07.03 09:49:23

@skarlát betű:
"Csak nem monogámok abban az értelemben, ahogy te gondolod, hogy egy tartós kapcsolatban sose lépnek félre, akármi is történik."

Ezt már régen is megbeszéltük. Attól, hogy valakinek meg tudja tenni, kívánja, még nem jelenti azt hogy MEG KELL TENNIE. Erre mondtam én, hogy a mostani fogyasztói kultúra hatása. Mert szerintem akkorra a felerősítés, hogy sokan már szinte fizikailag is elkezdenek szenvedni azon, ha nem kaphatják meg, pedig bennük van az érzés, hogy kell.

Mert igen, valószínűleg nincs élete végéig monogám ember a világon. Olyan értelemben, ahogy te gondolod, hogy én gondolom. :) Ugyanis képesek vagyunk hűtlennek lenni. Szerintem bárki képes rá. Ha csak az ösztöneire hallgat, ha nem gondolkodik, vagy ha sikerül magának elég jó felmentést találni.

Attól, mert valamire képesek vagyunk, még nem jelenti azt, hogy meg kell tenni. Sőt, egy-egy ilyen fellángolás elmúlik, és ha viszonylag jó a kapcsolat, meg sem érződik rajta később.

blogol211 2013.04.19 14:23:49

Mindenki, ha meg kell ítélni egy szituációt, a saját érzéseiből fog először kiindulni. A többségnek, meg igen is az az alap reakciója egy szerető esetén, hogy ha Ő tartana egyet, az azt jelentené, hogy a párját már nem szereti annyira. A fordított eset is hasonló. Ha Ő lenne szeretői státuszba, akkor első szeretne lenni és míg ez nem következik be a másik csak 1kihasználja’ az érzéseit.
Megvan a levezetés. Aztán körülnéz a világban és azt látja, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Viszont, azokban az esetekben mikor nem igaz, később mégis annak bizonyul. Ugyanis nagyon sokan nem ismerik saját magukat eléggé esetleg ami rosszabb, megjátsszák magukat. Így fordul elő sokszor, hogy a ’csak jól érezzük magunkat’ szeretőzések végére mégis csak szenvedés lesz. Így lesz megerősítve az, hogy aki mellette érvel, valószínűleg az is csak ideiglenesen teszi.

Ebbe a csapdába én is beleesek sokszor sajnos. YessicaHard történetét olvasva elgondolkodom én is, hogy vajon, ha csak F és SZ lenne, semmi kötődés (gyerekek, F-nek feleség…) vagy társadalmi kényszer (nem szép elállni) akkor is ezt a felállást választaná, vagy akkor inkább SZ-el lenne?

blogol211 2013.04.19 14:40:16

A több embert lehet szeretni vitához:
Jó a több gyerek hasonlat. Bár én inkább a barátsághoz hasonlítanám. Úgy gondolom a barátság időbeli ’lefolyása’ sokkal inkább hasonlít a szerelemhez, mint egy életen át tartó kötődés a gyerekeinkhez. Megismersz valakit, aki nagyon színpatikus neked. Jókat lehet beszélgetni vele, bulizni stb. Az elején nagyon újak a gondolatai, a gondolkodási módja, minél többet szeretnél ’vele lenni’. Majd ez a lelkesedés valószínűleg idővel halványul, viszont akkor meg már eltelt annyi idő, hogy ott legyenek a közösen megélt emlékek. Persze vannak olyan barátságok, amiknek nem ez az dinamikája, épp úgy ahogy nem minden szerelem kezdődik feltétlenül nagy lángolással. Van ahol idővel izzik fel a két ember.

Az embernek lehet több barátja. Ezt elfogadja maximálisan a társadalom. Sőt, sokszor tematikusan választunk barátokat. Az egyikkel jót lehet bulizni. A másikkal megbeszélni a problémákat stb stb. Viszont minél több barátja van valakinek, azt mondjuk valószínűleg annál felszínesebbek azok. Míg, ha van 1 olyan, akiben minden megtalálható, ami a tematikusokban, akkor hajlamosabbak vagyunk azt mondani, hogy ez értékesebb.
Ebben nem akarnék állást foglalni, csak felvetettem. Szerintetek így van?

blogol211 2013.04.09 11:36:05

@skarlát betű: Az meg már az emberi kíváncsiság velejárója, hogy megkérdezem, miért nem tud hazajönni, mi elintézni valója van stb. És ebben semmi elszámoltatás nincs, csak érdeklődés.
Szóval ekkor, vagy előre meg van beszélve, hogy nem fog rákérdezni, tehát mindenig azt hiszi, épp hűtlenség lesz. Vagy hazudik az ember...

blogol211 2013.04.10 14:52:38

@skarlát betű:
Igazad lehet, eléggé ki lett tárgyalva a téma. Csak valahogy a kommentek között nem nagyon találok olyat, ahol kb. hasonló érzésem lenne, mint Will-ék esetében. Konkrétan, hogy a poligámiájuk inkább erősítette a kapcsolatuk.
Leírom gyorsan, hogy érzem (és te felőled is SB, mikor erről beszélsz.), aztán lehet csak félreértem a dolgokat. Többségében, akik a poligámia mellett érvelnek (1 állandó fix kapcsolat mellett), azok inkább az együttélést próbálják 'elviselhetőbbé' tenni. Az ok talán mindegy is, hogy gyerekek vagy a pénz miatt, de nem akarja elhagyni a párját, viszont a kapcsolat már nem annyira jó. Kell valami amiből feltöltődhet, de a párja ezt már nem tudja megadni. Így könnyebben el tudja nézni a párja hibáit stb.
Úgy gondolom ez nem megoldás, csak egy tüneti kezelés. A kapcsolat szempontjából majdnem hogy olyan, mintha simán csak csalnák egymást. Főleg, ha azt is belevesszük, amit SB is mondott, hogy szerinte igazából csak titokba működik inkább ez a poligámia.
Azt gondolom, hogy elméletileg akkor lesz vagy lehet jó egy ilyen nyitás, ha ezzel a pár erősebb lesz. Ha ez bekövetkezik, úgy gondolom a féltékenység is sokkal alább hagy automatikusan. És a lényeg, nem csak egymás mellet fognak élni, hanem egymással. Aztán idővel, mikor abba a korba érnek, hogy a szexualitás már annyira nem meghatározó, ugyan úgy le tudnak feküdni egymás mellé aludni nap mint nap és nem akarják megfojtani egymást közben egy párnával. :)

Természetesen nem tudom, hogy lehetne ezt elérni. Viszont sokszor ezen szándékot sem látom azoknál, akik itt a poligámia mellett érvelnek, esetleg gyakorlatban is bevezették.

blogol211 2013.04.10 15:44:18

@skarlát betű: Azt a megfojtásos dolgot nem is a féltékenység miatt írtam. Egyszerűen azért, mert érzésem szerint a szeretőzés/nagyon eltitkolt poligámia, inkább csak a problémák megkerülésére, időlegesen elfelejtésére szolgál. Segít 'túlélni' a kapcsolatban. Ezek a problémák nagyon sokszor nem is a szexben/hiányában keresendők. Erre mutat Will 'tapasztalata' is, hogy hiába megy minden jól a téren, akkor is szétmennek párok, nem kis százalékban. Ezért is írtam, hogy mikor már a szexualitás nem fog számítani annyira, nem marad ez a menekülési út, így tényleg csak ketten lesznek a párok. (főleg, ha a gyerekek is felnőttek már) Ilyenkor ugyan úgy elő fognak jönni azok a hibák, ami miatt egymás agyára mennek a párok. Ezért írtam az éjszakai 'legszívesebben megfojtanám a párnával' érzést.

Ha éveken keresztül csak egymás mellett éltek, nem egymással, nem is próbáljátok megoldani ezen problémákat.

Persze nem állítom, hogy nem létezhet, akinél bejön ez a dolog. Sőt, talán tényleg élhetőbb is így rövid távon, de szerintem igazi boldogságot nem nyújthat, csak azon kis időszakok, mikor épp a másikkal vagy. Sajnos azt is el kell ismerni, ha realisták vagyunk, hogy ez is sokkal több boldogságot biztosít bizonyos esetekben, mint egy monogám kapcsolat, amiből nem tudnak kilépni a felek.

blogol211 2013.03.22 10:52:51

Egyszer régebben azzal érveltetek ellenem itt, hogy nagyon köpenyes módom írom le a dolgokat, kizárva az érzelmeket, teljesen tudós okoskodós. (nem emlékszem már a pontos szavakra).
Olvasva ezt a sok okfejtést az jut eszembe, miért is gondoljátok azt, hogy a mai kialakult rendszer akkora hatással van a gyerekekre, hogy azok felnőve nagy százalékban ezt tartják magukénak. Így, ha 'kitalálnánk' valami mást, akkor azzal is ugyan ez lenne. Azt vallanák sajátjuknak.
Azzal egyetértek, hogy a párkapcsolatok alakulása követte az evolúciós igényeket. Nagyon jól le tudjuk vezetni, hogy XY majomfajtánál miért alakult ki ez meg az a rendszer. Csak egyet nem vesztek figyelembe. Az ilyen kialakult rendszerek érzelmileg lesznek megszilárdítva.
A Gibbon majom ff tagja, nem azért marad a gyerekkel, mert ez van 'rákényszerítve', hanem valószínűleg azért, mert szereti a gyereket, gondoskodni akar róla. Persze nem tudhatom, de logikusan ez teszi boldoggá. Épp ezért is feláldozza az életét érte, ha úgy alakul. Persze ezzel lehetne kísérleteket végezni (sőt lehet vannak is, és pont ellentmondanak nekem, nem néztem utána). Úgy gondolom, ha pár gibbon újszülöttet elválasztanánk a fajtársaitól, majd más modellben próbálnánk felnevelni, lehet, hogy akkor is kialakulna az egy életre párválasztás, vagy a ff utód utáni gondoskodása.
Az egészet az emberekre nézve azt mondanám, hogy nevelhetjük akár hogy gyermekünket, akár egy elszigetelt lakatlan szigeten, ahol csak mi ketten vagyunk, a féltékenység biztos meglesz benne. Nem hiszem, hogy ez egy tanult érzelem. Amíg létezik féltékenység, addig lesz birtoklási vágy. Viszont, ha ez mindenkire jellemző valamilyen szinten, akkor a monogámia egyértelmű választás. Feladsz valamit (másikkal együtt levést) valamiért (csak velem legyen) és ezt kölcsönösen teszitek meg. Teljesen igazságos. Viszont mivel nekünk nem ez a modell volt rendeltetve fejlődésünk során, nehéz ezt az állapotot hosszan fenntartani. Egyik fél előbb, vagy utóbb másra (is) vágyik. A probléma akkor van megint csak, ha ez nem egy időben jön létre.

Szóval csak annyit akartam írni, csak megint elkalandoztam, hogy nem csak a társadalmi hozzáállás és nevelés számít. Vannak alapvető ösztönök és érzelmek, amik szerintem lehetetlenné fogják tenni mindig is az intézményes poligámiát.

blogol211 2013.03.18 21:01:41

Ez most igen tanulságos volt számomra. Soha eddig nem gondoltam volna arra, hogy a kapcsolat elején lefektetett szabály, miszerint megcsalásra elhagyás jár zsarolás lenne. Aztán most elgondolkodtam. Van igazság abban, ahogy ti használjátok. Viszont, ahogy én gondolkodom róla biztos nem az. Abban az esetben, ha már benne vannak a kapcsolatba és így akarja bebiztosítani magát az illető, hogy hűséges lesz a párja lehet tekinthető zsarolásnak. Főleg, ha már gyerek is van. Viszont, mikor az elején mondja el, és esetleg egy saját maga által felépített érvrendszer is van mögötte, nem hiszem, hogy zsarolás lenne. Tegyük fel, úgy nőtt fel az illető, hogy az egyik szülője folyamatosan csalta a másikat. Ezek ki-ki derültek és gyerekként visszahallotta az iskolába többiektől, esetleg csúfolták is őt miatta. Majd mikor belekezdene egy kapcsolatba igen is közli hogy számára a megcsalás nem bocsánatos dolog. Látta, hogy az anyja/apja milyen gúny tárgyává vált, mikor kiderültek a dolgok és megbocsátott. (főleg, ha férfiról van szó) Így, ha a párja megcsalná, mindig ez jutna eszébe később. Simán elfogadható indok. Vagy lehet sokkal elméletibb is, egyszerűen nála ez nem fér bele és kész. Ennek semmi köze a zsaroláshoz.
Vagy esetleg az is zsarolás, ha egy alkoholista gyereke közli a párjával, hogy ha rászokik a piára, először esetleg megpróbál segíteni, de aztán el fogja hagyni. (akkor is, ha nem veri a gyereket meg semmi ilyesmi) Egyszerűen elege volt egy olyan ember mellett felnőni, aki napi szinten a piától bűzlött.
Vagy még egy utolsó példa. Ha az elején közli a nő, hogy kapcsolatuk alatt valamiért becsúszik egy gyerek (nincs 100%-os fogamzásgátlás) nem fogja elvetetni, mert ő ezt gyilkosságnak tartja, és az ellenkezőéről senki sem tudja meggyőzni. Ez is zsarolás? Csak mert én úgy érzem ezek egy kategóriába esnek.

blogol211 2013.03.18 22:03:57

Igen te nem ilyen vagy, de simán vannak akik igen. És pontosan amint írod, nem tudhatja ő sem előre hogy 20 év múlva is így fogja-e gondolni, de ha addig nem beszéltek róla, akkor igen is az első kijelentés áll még, tehát a megcsaló kockáztat.
Sajnos én találkoztam már ezzel barátom révén. Neki pont az alkoholizmus lett felhozva. És a lány alkoholista apja miatt.
Kicsit később jutott csak eszembe, de ebbe a kategóriába tartozik még szerintem a megverés. Tudom senki sem feltételezi a partneréről az elején, hogy megteszi, de azért szóba kerülhet simán mint beszédtéma. Ilyenkor sok nő kijelenti, hogy ha őt egyszer megüti a párja, akkor ott volt vége a kapcsolatnak. Megjegyzem jogosan. Sőt, ebben az esetben ha nincs is előre kijelentve, és úgy hagyja el az nem bűn? Ennyit elviselni a gyerekek miatt, nem lehetne? A férfi csak egy alapvető vágyának engedelmeskedett. Az emberek természetüktől fogva erőszakosak. stb stb. Nagyon sok érv van itt is, amit ugyan úgy felhoztok a hűtlenség mellett. Mondom ezt úgy, hogy magam is érzek egy kis csúsztatást benne. :P

blogol211 2013.03.20 12:56:36

Nekem tetszik ez a vízbepisilés analógia. Főleg azért, mert én nem csináltam még:P Szóval, ha tudnám, hogy van egy olyan medence, amiben mindenki olyan, mint én, akkor azt választanám természetesen, és nem más pisilésébe úszkálnék. Lehet pont ezért is titkolják ennyire, mert félnek, hogy el lennének különítve :)

Annyira szerencsére nincs nagy tapasztalatom a hűtlenség kapcsán, de egy jó ismerősöm fogott ki pár éve egy lányt. Első pár hónapban kiderült, hogy egy állom-nő. Maximálisan tiszteletbe tartotta baráton intim szféráját, olyan dolgokban, hogy jelszó beíráskor mindig elfordult (nem csak félrenézett), mikor kért valamit a srác a kabátjából, a lány inkább az egész kabátot odavitte. Srác telefonjához szinte soha nem nyúlt hozzá, ha hívta valaki, és a srác kérte vegye fel akkor sem tette. Soha nem volt megsértődve, ha épp egyedül akart menni bulizni a haverom. Ja és persze mindig mondogatta, hogy a magánszféra neki mennyire fontos egy kapcsolaton belül, nem is annyira a sajátja, hanem inkább, hogy a párjáé. Ja és persze, hogy mennyire fontos a bizalom. Ő mindig maximálisan megbízik a partnerében, és benne is meg lehet.
Gondolom már sejteni a végét. Mint kiderült, soha egy kapcsolatában sem volt még hűséges. Soha nem szakított még pasival, őt rakták ki, mikor kiderültek a dolgok. Az egész jól hangzó elvrendszere, amit kialakított és ami, annyira tetszetős első körben, csak azt szolgálta, hogy mikor megcsalja a párját (mert előbb utóbb meg fogja), akkor ne legyen gyanús. A párja maximálisan bízzon meg benne, ne nyomozzon utána, így minél későbbre halasztva a lebukást. Számomra ez egy gerinctelen viselkedés forma. Mert nem azzal van a baj, hogy valakinek nem elég egy ember, hanem azzal, hogy közben végig az ellenkezőjét mutatja, mikor minden egyes cselekedete másra irányul.
Szóval azóta iszonyatosan gyanúsnak találom azokat az embereket, akik túlságosan kiállnak a magán dolgok védelmébe egy kapcsolaton belül. Mert igen is, egy bizonyos idő után, ha egy párt alkottok és egyikőtöknek sincs takargatnia valója, kialakul valamiféle összefonódás. Épp nincs a szobába párom, felveszem a telefonját, tudom a jelszavát gmail-ba (vagy ha épp megváltoztatta, akkor nem tudom addig, míg valamiért nem kér meg, hogy belépjek, de akkor megtudom az újat), egyszerűen sok esetben ezek a dolgok nélkül csak megnehezítjük a dolgunkat. A legkisebb energia elve alapján pedig, ha inkább a nehezítést választjuk hosszabb távon, akkor annak valami oka van. Legtöbbször, hogy biztosítani akarjuk magunk, hogy majd, ha hűtlenek leszünk, akkor se lépjen be a fiókba, vegye fel a telefont...

Visszatérve a vízbepisilésre, hiába lenne olyan medence amibe senki sem pisil bele, mert úgy is bejönne olyan, aki mégis megteszi, mert tisztább a víz, és úgy gondolja, az is marad, mert úgy is csak ő fog ebbe a vízbe pisilni. :)

blogol211 2012.10.15 11:07:34

Bűnnek semmiképp sem tartanám. Talán a hiba egy megfelelőbb szó rá, abban az esetben, ha a hűtlen tudja, hogy a párjának nem fér bele az értékrendjébe a félrelépés. Mint minden hibának, ennek is vállalni kell a következményeit.
A probléma szerintem abban rejlik, hogy az ember elmondja-e ezt a párjának, vagy esetleg évekig folyamatosan átveri, félrevezeti, hazudik neki azért, hogy ő hűtlen lehessen. Ekkor már azt hiszem lehet bűnnek nevezni. Persze vannak kényszerítő körülmények, mikor a hűtlen fél párja ténylegesen annyira nemtörődöm, esetleg erőszakos, hogy nincs más választása a hűtlennek csak a hazugság, ha emberhez méltó életet szeretne élni, és legalább egy kis boldogsághoz jutni. /ha a válás valamilyen okból semmiképp nem opció/ Bár véleményem szerint, ez sokkal kevesebb esetben fordul elő, mint ahogy a hűtlenek ezt próbálják beállítani.
Ki lehet a hibás? Azt vallottam mindig is, hogy a külső fél nem. Ezt talán szituációtól függetlenül ki merem jelenteni. (ja nem, ha a külső fél ismeri a hűtlen fél párját, és mondjuk barátok is, akkor az számomra elítélendő, de minden más esetben:P) Ezen kívül már semmi sem biztos. Mondjuk mostanában egyre többet találkozom azzal, hogy igazából a hűtlen fél semmiben sem hibás, ő csak így reagált egy helyzetre, ami kialakult a párjával. Biztos vannak ilyen esetek is (lásd fentebb), viszont egy kapcsolat soha sem statikus valami, ami egy azon időpillanatban létezik. Lehet, hogy már tényleg az a helyzet, hogy nincs más választás mint a hűtlenség, a másik hibájából. Viszont azt már végképp nehéz megítélni, hogy ehhez a pontig ki hibájából jutott a kapcsolat. El tudom képzelni azt a szituációt, mikor például egy nő évek alatt kinevel magának egy tökéletes papucsot (sokszor előfordul mikor a férfinak 2 választása van, vagy papucs lesz, vagy nap mint nap egy sárkánnyal kell vitatkoznia, hadakoznia, és valljuk be gyengék vagyunk, mi férfiak, és választjuk inkább a megadást:) ), majd mikor a kinevelés tökéletesen sikerült, hirtelen megszűnik a "csodálat" a szerető férj iránt. Férfiatlanná válik a szemében, ezért nem fogja már úgy kívánni a szexet, ezért már rossz lesz a szex. Majd eljut oda, hogy neki kell egy férfi akire felnézhet, és hűtlenné válik. El nem akarja hagyni, mert évekig tartó idomításnak hála együttélés szempontjából tökéletes lett. Viszont kifelé lehet az áldozat szerepét mutatni, és sajnálkozni, hogy az ő férje ilyen meg olyan...
Persze fordított esetben is előfordul, mikor a férfi teljes házi rabszolgát nevel a feleségéből, majd csodálkozik, hogy már nem kívánja, megszűnt számára nőnek lenni. És akkor még azt a furcsa férfiúi megközelítést nem is említettem, hogy neki a párja, a gyerekei anyja, szent és sérthetetlen, pont ezért otthon csak valami hagyományos maszatolás van, szex címszóval, majd megy a szeretőhöz igazán szexelni. Mindezt azért, mert nem akarj a feleségét 'bemocskolni'. Ez az a helyzet, amikor a megcsalt fél nem hibás kicsit sem. :)

blogol211 2012.09.28 08:25:46

@skarlát betű: Komolyan nem hallottál még róla, hogy egy pasi 'féltékeny' a nő kezére? Már nem egy történetet olvastam, amiben a nő, csak úgy képes az orgazmusra, ha szeretkezés közben izgatja a csiklóját, és, hogy vannak pasik akik azt hangoztatják, na majd ők megoldják ezt. Persze ez csak a szöveg része, igazából arról van szó, hogy mikor Ő csinálja, akkor a nő nehogy már magához nyúljon. Ez abból is látszik, hogy ha nem sikerül neki megtapasztaltatnia a nővel az orgazmust már sokadjára sem, akkor sem fogja, hagyni, hogy magához nyúljon közben.

blogol211 2012.09.03 11:40:26

Erről a párterápiás dologról mindig az Édentől keletre jut eszembe, mikor az ikrek megszületnek és Adam elveszti az életkedvét. A végén azt a tanácsot kapja, hogy játssza meg magát. Mosolyogjon, éljen úgy, mintha boldog lenne, majd egy szép nap azt fogja észrevenni, hogy az is.
Persze egy párterápián ez kicsit bonyolultabb lehet, mert mindkét félnek nagyon akarnia kell. Plusz, egy olyan helyzetből kell indulni, mikor a kölcsönös tisztelet maximálisan megvan, csak tényleg az intimitás hiányzik a kapcsolatból. Ha már eljutottak odáig, hogy az egyik fél utálja a másikat, biztos nem megjavítható. (valószínűleg pont azért, mert ebben az esetben az egyik fél nem is akarja, csak valamiért belemegy)
Persze biztos nem ennyire faék a dolog, azért én naivan azt gondolom, hogy az akarás, plusz az, hogy a terapeutának biztos vannak olyan módszerei amik elősegítik az egymásra találást, segíthet.

A szavazásból talán egy dolgot hiányolok kicsit. Konkrétan ki van emelve, ha nagy volt a szenvedély az elején akkor esetleg. Én kiemelném a másik esetet is külön válaszba. Ha nem volt mindent elsöprő a szenvedély, akkor esetleg. Megint csak saját vélemény, de azt gondolom, hogy a túl nagy lángolással kezdődő kapcsolatok sokkal könnyebben mennek át utálatba. Mondhatnám, hogy hamarabb kiégnek, de ez nem fedi a valóságot. Pont ellenkezőleg. Nem csak simán elmúlik a vágy, hanem inkább átalakulhat gyűlöletbe. Lehet pont azért, mert a 'nagyon nagy szenvedélyből' a hétköznapokba átmenetel túl nagy érzelmi esés, és ez frusztráló. Az ilyen kapcsolatokból alakulnak ki legtöbbször a se veled se nélküled viszonyok. Mikor vágynak egymásra, (valószínűleg a régebbi emlékek miatt), de már nem tudják elviselni a mindennapokat együtt. A túl nagy szenvedélyben megismert enyhén idealizált kép már nincs meg, így a kis hibák is sokkal jobban felerősödnek, és elviselhetetlenné válnak.

blogol211 2012.08.11 15:53:12

@goldmedal: @skarlát betű:
Érdekes ez a kötött időre való házasság. Gondolom úgy képzelitek el, hogy évente átbeszélik, hogy minden okés-e, majd, ha mindketten akarják meghosszabbítják, ha az egyik nem, akkor vége automatikusan. El tudnám képzelni. Értelme lenne?? Nem hiszem.
Mint ez a kérdőív is mutatja, legtöbben meg vannak elégedve a házasság intézményével, mégis félrelépnek. Aki nem akarja elhagyni a párját mégis megcsalja, az ugyan úgy az éves megbeszélésnél azt mondaná, hogy oké, nyomjunk le még egy évet. :)
Arról nem beszélve, hogy hányan még csak 1 évet sem bírnak ki hűtlenkedés nélkül. Akkor tartson a házasság fél évig? És akkor még a gyerekekről nem is esett szó. Sokan fejtegették már itt, hogy egy gyereknek sokkal jobb egy kevésbe boldog család mint egy csonka.
Érdekes kérdés ez, de tuti, hogy az adott időre kötött házasság nem lenne megoldás megközelítőleg sem.

blogol211 2012.08.11 16:17:00

@goldmedal: A nyitott házasság, ha mindkét fél akaratával történik, egy működőképes felállás. Ezt már kibeszéltük sokszor. Ha jól értem erre gondolsz te is.

A probléma azzal van, hogy sokan nem szeretnének nyitott házasságot. Az ennél nagyobb probléma, hogy olyan hűtlenek is vannak, akik nem szeretnének nyitott házasságot. :) Lást azon férfiak csoportját, akik azt vallják nekik bármit, de az asszony maradjon csak otthon hűségesen. (ugyan ez megvan másik oldalról is)

blogol211 2012.08.09 22:13:42

@skarlát betű: Dehogy hiszem. Itt most arról van szó, ha a feleség kijelenti kategorikusan, hogy megcsalás= válás. Vannak ilyenek.
Azért is írtam azt, hogy miután megtette rögtön. Mint sokszor hangoztattam én is, emberek vagyunk hibázunk. Van az a szituáció hormonok :) mikor nem lehet ellenállni és megtörténik a dolog. Soha nem ezzel volt a bajom.
Amúgy meg, ha úgy lenne ahogy mondod, nem kellene a megcsalást titokban tartani. Pedig hány olyan történetet olvastunk már itt is, aminek a lényege az volt, hogy bár megcsalna a párom is, mert ezzel felmentene az én megcsalásom tette alól. Elválni meg azért nem akarnak, mert jó a másikkal. Nem mindenki gondolkodik úgy, hogy a megcsalás belefér. Ettől szerintem még nem ítélhetsz meg egy embert. ( jé, ez nem elítélés?:) )

Furcsa dolog ez az egész blog. Lassan mindennel egyetértek amit mondtok. :) Nem várhatja el senki, hogy 1 ember mellett élje le az életét, a megcsalás természetes stb stb. Egy dolog van már csak amin kiakadok, és amire igazából soha nem kapok választ.
Mennyire mehetek el a saját boldogságom érdekében egy másik ember kárára?

blogol211 2012.08.10 09:37:38

@skarlát betű: Jó kérdés. Megfigyelő vagyok olyan szempontból, hogy nem érint még a téma. Kibic, ha úgy tetszik. Viszont, ha már itt vagyok, miért ne készüljek fel a sokak szerint 'elkerülhetetlen'-re. Ehhez aztán kérdések tömkelege szükséges. :)

blogol211 2012.08.10 09:46:30

@est ragon: "A megcsalok önmagukat legalább annyira becsapják, mint a párjukat" - igen, sok esetben ezt érzem én is. Csak a magad becsapásának a következményeit te vállalod. Másik becsapásánál pedig ő.

@skarlát betű: "Mindenki saját maga dönti el, meddig megy el" - ezzel van talán a probléma. Mert ez tényleg így működik. Majd én eldöntöm meddig megyek el. Ez mindenkinél máshol van, ugyan úgy, ahogy az elszenvedő félnél is máshol van az, hogy mennyit visel el belőle. Előre nem tudja senki sem felmérni, hogy a másiknak mekkora traumát okoz ezzel (azért sejteni lehet).

Részemről megpróbálom hanyagolni a témát innentől. Dűlőre úgy sem jutunk, akkor ne szítsuk a feszültséget fölöslegesen :)

blogol211 2012.08.03 14:45:21

@TBal: Ha a párod is pontosan ezt írná úgy, hogy nem tud róla, hogy te olvasod, akkor azt mondanám, hogy elértétek a tökéletes nyitott házasságot. :)
Így csak 70%-ban gondolom így. :)

blogol211 2012.08.03 16:02:07

OFF: nem néztem át az egész blogot még azért, de eszembe jutott egy elég jó téma. Nem tudom SB gondoltál-e már rá, hogy megérne egy posztot?

A hűtlenség és a nemi betegségek? Mikor nem csak a lelkiismeret furdalással, a hazugságok kitalálásával kell megbirkózni, hanem a gondolattal, hogy a hűtlenségünk miatt a párunknak is hamarabb kell meghalnia. (AIDS) Persze ez a legszélsőségesebb eset, de a téma akkor is sok kérdést felvet. Mert ugye könnyű azt mondani, hogy védekezés ezerrel, majd teszt készítése és utána lehet gumi nélkül. Van ember aki tényleg így jár el ma Magyarországon? (plusz a gumi azért nem véd ki mindent 100%-osan)

blogol211 2012.08.03 19:49:14

@skarlát betű: köszönöm :)

blogol211 2012.07.27 21:50:10

@skarlát betű:
Megragadt bennem egy történet, amit itt olvastam.(sajnos nem tudom ki írta) Feleség első pasija a férj. Férj nagy libidó, napi szex, amit igazán a feleség soha nem élvezett, de ez csak akkor tudatosult benne mikor megtapasztalta mással a szenvedélyt. A férj még hangoztatta is sokszor, hogy milyen jó, hogy a feleség nem fogja megcsalni, mert nem szereti annyira a szexet, meg hogy úgy is naponta van ez sem lehet soha probléma. (nem tudom emlékeztek-e)
Ez egy igazi patt helyzet. A férj szempontjából azért, mert ő csak azt nyújtotta amiről azt gondolta jó. A feleségnek meg azért, mert eddig ő is azt hitte ez a jó. Pont az a szituáció amiről feljebb írtam, hogy mennyire megbántja ezzel a férjét. Viszont, még sem tudom elítélni a feleséget, mert amikor megírta a történetet igen is érezni lehetett, hogy nem a kifogásokat és a felmentést keresi. Tisztában van vele, hogy nagyon nem jó amit tett/tesz. Érzi a súlyát a tettének.
Ebben az esetben sem tudom, mi lenne a megoldás, de úgy gondolom, hogy a rossz érzések a dologgal kapcsolatban rá fogják vezetni egy megoldásra. Viszont, ha mindenkitől azt fogja kapni, hogy "jaj, minden a férjed hibája. Ne érdekeljem semmi, csak, hogy neked jó legyen stb stb" akkor simán elhúzódhat a megoldás akár évekig. A férj meg minden egyes pillanattal rosszabbul fogja érezni magát, ha kiderül a dolog. Igazából egyik fél sem nevezhető ki konkrétnak hibásnak, ebben az esetben mégis a férj lesz az, aki ha vége elveszti az összes önbecsülését, magabiztosságát, férfiasságát és meglesz fosztva attól akár évekig, hogy találjon magának valakit, újrakezdje. (fordított szituációban is ugyan ezt írnám, nem számít a megcsaló neme)

blogol211 2012.07.27 21:57:02

@skarlát betű: Minden szituáció függő. Ezért is írtam fenn, hogy legközelebb megpróbálok nem általánosítani, hanem a konkrét szituációról fogok véleményt írni. Persze csak, ha nem zavar titeket, hogy én nem biztos, hogy minden helyzetben a titkos szeretőtartást, lelkifurdalás nélkül, gondolom a legjobb megoldásnak.

blogol211 2012.07.28 07:33:28

@skarlát betű: Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni akkor mondhatjuk, hogy így van. A lelkifurdalás és a bűntudat hiánya zavar. Ugyanis a tettével megbánt valaki olyat, akit szeret és aki nem érdemli meg. Viszont ahhoz, hogy ne legyen bűntudat, ezután elkezdi keresni az okokat, hogy miért is kell haragudnia a párjára, hogy neki ilyet 'kell' tennie. Ezzel azt éri el, hogy minden felelősséget áthárít a párjára, közben talán meg is gyűlöli, majd mikor szakít vele, hogy 'kiteljesedjen' mindent a férj fejére olvas, aki igazából nem is hibás, ezzel még jobban elrontva a további életét. Plusz amit már az előzőben is említettem, ha nincs bűntudat, nincs semmi kényszer, hogy megpróbálja megoldani a helyzetet.