SamiraHun 2012.11.04 18:13:01

Szerintem ez a cikk is hasznos volt. Mivel konyveloi szakmaval kapcsolatos, meg szeretnem ragadni az alkalmat, hogy tanacsot kerjek. Londonban elek es konyvelest tanulok (AAT). Van valakinek tapasztalata, hogyan lehet kezdokent elhelyezkedni a szakmaban? Azert kezdtem el a tanfolyamot, mert otthon penzugyi teruleten dolgoztam (bank, behajtasi osztaly), bar diplomam nincs csak egy jogi asszisztensi vegzettsegem. Szoval most ott tartok, hogy csinalom ezt a kepzest, mert erdekel, de nem talalok meg junior poziciot sem, ahova kezdokent gyakorlat nelkul felvennenek. Pedig mar onkentes es gyakornoki munkakra is jelentkeztem, de semmi... Ha esetleg van valakinek ilyen tapasztalata es megosztana velem, nagyon sokat segitene.

SamiraHun 2012.11.04 18:30:59

@monddazigazatmar: Szerencsere azert ilyen munkakra nem vagyok raszorulva, de az is igaz, hogy ugy erzem, hogy tobbre lennek kepes annal amit most vegzek. Egyebkent nem kell lenezni azt sem, ha valaki igy kezdi...

SamiraHun 2012.08.19 17:20:59

Egyre kevésbé van kedvem olvasgatni az ehhez a bloghoz írt hozzászólásokat. Kezdetek óta figyelemmel követem a blogot, bár inkább csak olvasom, nem igazán szoktam hozzászólni. De az elején még sokszor élvezhetőbb volt a hozzászólások olvasása, mint maga a poszt. Aki hozzászólást írt, annak volt mondanivalója és nem csak arról szólt, hogy okoskodjon. Bírom az ilyen embereket, akik azt hiszik mindent jobban tudnak. Milyen alapon ítélik meg azt, hogy a posztírónak megéri-e ez az egész, ezt egyedül ő tudja. Az lehet, hogy kalandként vágott neki, de végülis kint maradt, családot alapított, nyilván ő úgy érzi, hogy ez így jó. Ha nem lenne elégedett, bármikor hazamehetett volna.
Egyre kevésbé látok olyan hozzászólásokat, amik "ismerősöktől" származnak, úgy értem azoktól akik kezdetektől rendszeresen hozzászóltak a témákhoz. Akik idejönnek fikázni és trollkodni megnézhetnék a korábbi posztokat a kezdetekből és láthatnák, hogy mennyivel kulturáltabb volt a hangnem. Ezt lenne jó továbbra is fenntartani, mert az hogy csak minden hozzászólásban egymás lehülyézése, a poszt írójának a becsmérlése zajlik, élvezhetetlenné teszi az oldalt. Meg lehet nézni Pappito korábbi hozzászólásait, ahelyett hogy trollnak neveznétek.
A posztírónak pedig sok sikert kívánok a továbbiakban. Ha már 5 évet eltöltött az országban, nyilván beszéli a nyelvet valamilyen szinten, érdemes utánanézni az ottani képzéseknek. Sosem késő kitanulni egy másik szakmát, ami érdekli is, és esetleg több pénzt tud vele keresni. Kíváncsi lennék a folytatásra a későbbiekben, hogy hogyan sikerül váltani és milyen irányba. Ha lesz kedve még ezek után megírni...

SamiraHun 2012.08.19 17:43:14

@Phrascarica: "ha észrevetted volna a faszom sem szólt hozzád, Te érezted úgy hogy belepofázzál -számodra- magasröptű gondolatokba, pedig Te ehhez nagyon hülye vagy!
" nem, nem vagyok, de hozzám képest is lúzernek tűnsz. "
De az vagy! Ez a "hozzám képest is" ez már olyan eleve olyan válasz amibe kódolva van a megoldása is.
Lezárom a társalgást, mert a végén még összehasonlítanak veled, meg aztán trollokat nem etetek!"

Na, pont az ilyen hozzászólásokkal van a probléma. Főleg a hangnemmel. Miért ne "pofázhatna" bele, erről szól a blog, hogy lehet hozzászólásokat írni. Mások lúzerezését pedig te kezdted. Nem kell megsértődni, ha valaki visszamondja rád. Az ilyen stílus mint például a faszom se szólt hozzád, nem egy kulturált társalgásra jellemző. Amúgy sem kellene a posztírót lúzerezned egy fél oldalas cikk alapján.

SamiraHun 2012.08.19 17:44:28

@Ingi: Maximálisan egyet értek

SamiraHun 2012.07.28 09:33:14

Nagyon is hasznos történet, és érdekes is. A kutyusok pedig tündériek. Én teljesen megértem a posztírót. Bár nekem sajnos nincs kutyám (még), de cicáim vannak, és amikor mi költöztünk, nekem is az volt a legfontosabb, hogy ők jöhessenek. Bár én csak Angliába jöttem, így megoldható volt autóval a kihozataluk. De így is sokan furcsán néztek rám, hogy ennyit költök/szervezkedek miattuk... nekem meg ez alap, ők családtagok. :)

SamiraHun 2012.07.28 20:28:19

@cC:
Nagyon tetszett a hozzászólásod és az idézet is.
Én az állattartással kapcsolatban azt vallom, hogy ha vállaljuk, felelősek vagyunk érte. Aki nem szereti őket, ne tartson állatot. Én tiszteletben tartom, hogy van ilyen is, de ők is fogadják el, hogy mi, állatbarátok igen is nagyon tudunk ragaszkodni hozzájuk.
Rengeteg örömet tudnak okozni, és a hűségükben soha nem fogsz csalódni. Egy kutya akár még a saját életét is feláldozza, ha a gazdájáról van szó.
Azt én sem tartom helyénvalónak, ha valaki többet törődik a háziállatával mint mondjuk a gyerekével vagy a férjével. Mert ilyen is előfordul (főleg itt az angoloknál). Sőt itt még olyan is van, hogy túletetik őket, elhíznak, utána pedig viszik őket fogyasztó klubba... na, ez már tényleg őrültség.
Szóval itt is van egy arany középút. Amit viszont nagyon nem tudok elfogadni, az a felelőtlen állattartás. Amikor halomra születnek a kölykök, a gazdik meg sorsukra hagyják, kirakják őket valahol, vagy megölik őket. Sajnos Magyarországon ez még sok helyen így működik. Vagy ha az állat beteg lesz, nem viszik orvoshoz, nem költenek rá, ha elpusztul, lesz másik... Szerintem, aki így áll hozzá, inkább ne tartson állatot.
Azt sem értem, miért kell választani, hogy az ember állatot vagy gyereket vállal. Szerintem a kettő együtt a tökéletes, nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, én úgy akarom nevelni, hogy legyen kutya, macska, tanulja meg azt hogy felelősséggel tartozunk értük. Az éhező gyerekeket nagyon sajnálom én is, de ugyanúgy sajnálom a megkínzott, kirakott, éhező állatot is. Ők is érző lények, ugyanúgy nem kérték, hogy megszülessenek, mint a gyerekek. Itt megint csak a felelősségérzet az ami hiányzik, az éhező gyerekek nagy része olyan családba született, ahol már eleve a szülőknek nem kellett volna vállalni gyereket. Eleve szegénységben élnek, és mégsem védekeznek, ha jön a gyerek, megtartják. (Nem azokra gondolok, akik vállalják a gyereket és később jön valami váratlan esemény, munkanélküliség, betegség, akármi, mert azt nem lehet előre tudni.)
Szóval akár gyermekvállalásról akár állattartásról van szó, a legfontosabb, hogy vállaljuk a felelősséget. Annyi gyereket vállaljon az ember, amennyit tisztességesen fel tud nevelni, eltartani, és annyi állatot, amennyiről gondoskodni tud. (Megint hangsúlyozom, hogy ettől történhetnek olyan helyzetek, amit az ember előre nem tud bekalkulálni, ezt elismerem.) De ha az emerek így gondolkodnának, nem lenne annyi éhező gyermek sem, utcára rakott állat sem. Ez az én véleményem.

SamiraHun 2012.07.21 09:34:43

Szerintem érdemesebb lenne megpróbálnod Londont, de nem a belvárost. Valahol kintebb, ami még Londonhoz tartozik, de egy kicsit már nyugisabb környék. Munkalehetőségek nagyjából ugyanolyanok. Amit én egy kicsit hiányoltam a posztodból az az, hogy nem derült ki, konkrétan milyen területen dolgoztál, és milyen jellegű munkát keresel. Értem én, hogy keresed önmagad, de azért csak van egy elképzelésed, hogy annál akarsz maradni amivel eddig is foglalkoztál (bár azt sem nagyon írtad le, hogy az mi volt) vagy valami teljesen másba szeretnél kezdeni . Például nagyobb cégek, műszaki területen szerintem inkább a belvárosban vannak, meg az állásinterjúkra is többnyire oda kell járnod majd valószínűleg. De ha megelégszel kétkezi munkával, azt London kintebbi részein is lehet találni.