Adatok
PanAma
145 bejegyzést írt és 112 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A 300 (2007) ostoba, történelemhamisító cselekménye és látványorgiája, és az ezzel szemben az egyik legkiválóbb szuperhősfilm, a Watchmen: Az őrzők (Watchmen, 2009) által ismertté vált Zack Snyder 2011-ben olyan filmet rendezett, amelyet valószínűleg pironkodó szégyenérzet…..
PanAma
2014.07.25 14:54:08
@qmatron: Bizony, bizony. Nekem nagyon sokáig a kedvenc filmem volt. Nem tudom, mennyire vagy képregényes, de ha esetleg szereted, ajánlom figyelmedbe a Watchmen eredetijét. Én éppen most olvasom újra és aaaa nagyon jó!
A román új hullám kialakulását nagyjából az ezredfordulóra tehetjük: szinte a semmiből bukkant elő vagy legalábbis egy katasztrofális válságban tengődő filmiparból. Egyrészt Romániában a szerzői film hagyománya korántsem volt olyan kifejlett, mint más európai nemzetek…..
Tíz évvel Chan-wook Park Cannes-ban (zsűri nagydíja) és a közönség köreiben is hatalmas sikereket arató, dél-koreai kultthrillere után Spike Lee valami megfoghatatlan oknál fogva úgy gondolta, hogy lehetetlenbe fog, és 2013-ban leforgatja az Oldboy (Oldeuboi, 2003) amerikai…..
Minden műfajnak megvannak a maga mesterei, vegyük például Michael Jacksont, akit nyilván mindenki a pop királyaként ismer, de van soulkirálynőnk is, Aretha Franklin személyében, Elvis pedig nemes egyszerűséggel „A király” sokak szemében. De, hogy filmes vizekre evezzünk, az…..
PanAma
2014.06.27 13:15:13
@mulholland2: Szerintem az inkább horror, de ahogy @Zephyrous: is utalt rá, valóban nehéz az elkülönítés. Tervezünk egy top3-as horror listát is, abban majd igyekszünk feltárni ezt a különbséget! De köszönjük az észrevételt, szerintem nagyon igazad van!
PanAma
2014.06.27 14:48:46
@Deepblue Noir: Igen, ezen mi is vitatkoztunk a szerkesztőségben. De a Ragyogáshoz oda is írtam, hogy határmezsgye, abszolút nem tiszta thriller. De bizonyos jeleneteiben igen.
PanAma
2014.06.28 13:02:35
@Deepblue Noir: Szerintem igazad van, pláne ha minél inkább a kortársi közegben készült filmekről beszélünk (mondjuk a 80's után) - egyre inkább erősebb a műfajkeveredés, szóval nehéz egyértelműen elhatárolni a tiszta műfajokat akár egy alkotáson belül is.
Ez már mondjuk brutálisan műfajelmélet, de szerintem a zsánereket nem lehet pusztán tematikai sajátosságok (ikonográfia, karakterek, jellemző szituációk, hely/idő, stb.) behatárolni, mert ez még nem takarja azt, amiképp az alkotók az adott témát kezelik (ld. a paródiák esete).
Bár valóban a horrorok jelentős része dolgozik természetfeletti elemek használatával (fekete fantasztikum, ha már a Király-féle műfajelméletbe ásunk bele), de ettől még önmagában nem horror egy alkotás. Szerintem nagyon fontos figyelembe venni a nézőre gyakorolt hatást (Grodal), vagy annak célját egy műfaj esetében. Szerintem ebből a szempontból a thriller a borzongást éri el (izgulok a főhősért, hogy mi lesz vele, gyakran azért, mert többlettudással rendelkezem). A horror meg a shockingra épít inkább, azaz hirtelen, meglepetésszerű félelmi reakciókat vált ki. Noha az is igaz, hogy ezt is illik (vagy jó) szépen előkészíteni.
Nos, bevallom én korántsem vagyok egy horror-fan, hát még szakértő, de valahogy úgy látom, hogy a horrort - mondjuk a vígjátékhoz hasonlóan - inkább hatás szempontjából kell megközelíteni, mint állandó/hasonló tematikus jegyek alapján. És ez részben a thrillerre is igaz.
És igen, a Ragyogás szerintem is horror-thriller. A bárányok...? x-akták? hát nem tudom... (én mondjuk mindenen félek, szóval lehet nem én vagyok a jó tesztalany ebben a műfaji kérdéskörben :D)
Ez már mondjuk brutálisan műfajelmélet, de szerintem a zsánereket nem lehet pusztán tematikai sajátosságok (ikonográfia, karakterek, jellemző szituációk, hely/idő, stb.) behatárolni, mert ez még nem takarja azt, amiképp az alkotók az adott témát kezelik (ld. a paródiák esete).
Bár valóban a horrorok jelentős része dolgozik természetfeletti elemek használatával (fekete fantasztikum, ha már a Király-féle műfajelméletbe ásunk bele), de ettől még önmagában nem horror egy alkotás. Szerintem nagyon fontos figyelembe venni a nézőre gyakorolt hatást (Grodal), vagy annak célját egy műfaj esetében. Szerintem ebből a szempontból a thriller a borzongást éri el (izgulok a főhősért, hogy mi lesz vele, gyakran azért, mert többlettudással rendelkezem). A horror meg a shockingra épít inkább, azaz hirtelen, meglepetésszerű félelmi reakciókat vált ki. Noha az is igaz, hogy ezt is illik (vagy jó) szépen előkészíteni.
Nos, bevallom én korántsem vagyok egy horror-fan, hát még szakértő, de valahogy úgy látom, hogy a horrort - mondjuk a vígjátékhoz hasonlóan - inkább hatás szempontjából kell megközelíteni, mint állandó/hasonló tematikus jegyek alapján. És ez részben a thrillerre is igaz.
És igen, a Ragyogás szerintem is horror-thriller. A bárányok...? x-akták? hát nem tudom... (én mondjuk mindenen félek, szóval lehet nem én vagyok a jó tesztalany ebben a műfaji kérdéskörben :D)
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Hundraaringen som klev ut genom fönstret och försvann, 2013) a „svéd Rejtő Jenő-ként” számon tartott Jonas Jonasson azonos című és az egész világ hasfalát megrengető regénye alapján készült. A film a könyvhöz…..
Hogyan fér el egy filmben egy konzervatív családban felcseperedő fiú felnőtté válási története, a fiatalon elhunyt testvér után maradt gyász és üresség kollektív melankóliája, a modern világ felhőkarcoló-ketrecébe belefásult építész emlékezete és úgy nem mellesleg a…..
PanAma
2014.06.14 09:16:09
@Nyílméregbéka: Hát az biztos, hogy a célja nem a pörgős jelenetek záporoztatása volt. Szerintem ha valaki rá tud hangolódni erre a ritmusra (igen, szerzői film, szóval nem fogyasztható olyan könnyen, mint a Terminátor széria), akkor nagyon szép. Én teljesen belesüppedtem.
PanAma
2014.06.15 12:17:11
@Nyílméregbéka: Szerintem ez elég szubjektív megítéltségű, de nincs ezzel semmi baj. A szerzői filmek nézésekor ezt alapvetően bele kell kalkulálni - hiszen nem a jól körülhatárolható, és mindenki számára dekódolható műfaji archetípusokból táplálkoznak, hanem a személyes világlátásból/lelkületből. És igen, a szerzői filmekre alapvetően jellemző, hogy nem a széles tömegeknek szól, hanem a publikum egy szűk rétegének. Ez az irodalomban is így van - romantikus ponyvát több tízezren olvasnak, Dosztojevszkijt jóval kevesebben.
Nekem adott valamit ez a film, mondhatom, hogy tetszett, de pl. én szerzői filmesek közül Antonionit tudom nehezen nézni. Szóval igen, ez szubjektív megítéltségű, és elfogadom (megértem), hogy neked ez a film/alkotó nem tetszett, de úgy gondolom, hiba ezt kollektívan rásütni a szerzői filmekre.
Szerintem ez a film pont nem hülyének nézett egyébként, hanem elvárta a magasabb fokú befogadói aktivitást, amire valaki vagy rá tud állni, vagy nem. Egy Transformers az öncélú látványorientáltságával és a mérhetetlenül buta történetével inkább néz hülyének.
Nekem adott valamit ez a film, mondhatom, hogy tetszett, de pl. én szerzői filmesek közül Antonionit tudom nehezen nézni. Szóval igen, ez szubjektív megítéltségű, és elfogadom (megértem), hogy neked ez a film/alkotó nem tetszett, de úgy gondolom, hiba ezt kollektívan rásütni a szerzői filmekre.
Szerintem ez a film pont nem hülyének nézett egyébként, hanem elvárta a magasabb fokú befogadói aktivitást, amire valaki vagy rá tud állni, vagy nem. Egy Transformers az öncélú látványorientáltságával és a mérhetetlenül buta történetével inkább néz hülyének.
PanAma
2014.06.15 15:04:43
@Deepblue Noir: jaj de nem szereted te a kritikusokat :D
Az ezredforduló után különös fellendülést figyelhettünk meg a képregényadaptációk háza táján. Napjainkban is egymást követik az újabbnál újabb folytatások, amelyek többnyire sikeresek. De sajnos vannak olyanok is, amik nem érik el a tömegek által megkívánt mércét, ilyen…..
PanAma
2014.06.15 09:56:32
@DogTheDog: Semmi baj, ez a blog akkor nem neked való. Könnyen találsz olyat az internet széles táborában, ami a "három kattintást megérő filmeket" tárgyalja, és amikhez nem kell sokat olvasni, mert látom, az leterhel.
PanAma
2014.06.15 14:35:30
@DogTheDog: Sajnálom, hogy támadásnak vetted, nem ez volt a célom.
A kritikát nem én írtam - ezt a cikk címe után közvetlenül le is tudod ellenőrizni. Ezért a támadást elutasítom, ne haragudj. Egyébként valóban, az én kritikáimat is elérheted az oldalon, ha érdeklődsz irántuk, de azok egy része az általad "három kattintást sem megérő" filmekről szólnak.
Én is szoktam olvasni, de mellesleg úgy gondolom, hogy egy filmnek autonóm műalkotásként is meg kell állnia a helyét, nem csak egy másik művészet (képregény, irodalom, színház) viszonylatában. Ha adaptációelmélettel foglalkoznánk a kritikáinkban (ami egyébként - ahogy te is tartod - releváns szempont, hiszen még a kortárs filmek jelentős része is adaptáció), akkor a kritikák még sokkalta hosszabbak lennének. De mivel elsősorban a filmekre FILMként tekintünk és nem valaminek a másolataként, ezért a filmes kontextus valamivel előrevalóbb - már ha az adott tárgy az nagyon erősen ellenkezőjét nem indokolja.
A kritikát nem én írtam - ezt a cikk címe után közvetlenül le is tudod ellenőrizni. Ezért a támadást elutasítom, ne haragudj. Egyébként valóban, az én kritikáimat is elérheted az oldalon, ha érdeklődsz irántuk, de azok egy része az általad "három kattintást sem megérő" filmekről szólnak.
Én is szoktam olvasni, de mellesleg úgy gondolom, hogy egy filmnek autonóm műalkotásként is meg kell állnia a helyét, nem csak egy másik művészet (képregény, irodalom, színház) viszonylatában. Ha adaptációelmélettel foglalkoznánk a kritikáinkban (ami egyébként - ahogy te is tartod - releváns szempont, hiszen még a kortárs filmek jelentős része is adaptáció), akkor a kritikák még sokkalta hosszabbak lennének. De mivel elsősorban a filmekre FILMként tekintünk és nem valaminek a másolataként, ezért a filmes kontextus valamivel előrevalóbb - már ha az adott tárgy az nagyon erősen ellenkezőjét nem indokolja.
akepzeltvaros vendégcikke:
„[…] Micsoda szajha az idő. Mindenkit szétkúr.”John Green – Csillagainkban a hiba
2012-ben jelent meg John Green regénye The Fault in Our Stars (Csillagainkban a hiba) címmel, idén pedig a könyv filmváltozatát köszönthettük. Teljesen…..
PanAma
2014.06.14 09:13:11
@Ad Dio: Sajnos a filmet még nem volt alkalmam megnézni, de eddigi tapasztalataim alapján attól még, hogy egy filmnek sokkoló a tartalma, nem biztos, hogy maga a film jó.
Lásd Az emberi százlábút... Bár ez egy teljesen más műfajban kíván sokkolni.
Lásd Az emberi százlábút... Bár ez egy teljesen más műfajban kíván sokkolni.
Rengeteget tud dobni egy filmen az, ha a főhőst a szívünkbe tudjuk zárni, ám még nagyobbat szól, ha ezt egy párosról mondhatjuk el. A több mint 100 éves filmtörténelem alatt rengeteg pazar párost láthattunk már viszont a filmvásznon, akik közül sokakat a mai napig emlegetünk,…..
A politikai viadalok mozgóképes bemutatásának jelenleg elég népszerű műfaji kerete a thriller, gondoljunk csak Clooney A hatalom árnyékában-jára (The Ides of March, 2011) vagy Polanski Szellemírójára (The Ghost Writer, 2010). Roberto Andò viszont más zsánerhez nyúlt, és nem fogta…..
Martha Fiennes 1999-es rendezésű filmje, az Anyegin (Onegin) a világirodalom egyik legismertebb – és mai napig talán a leggyönyörűbb – szerelmi történetét viszi vászonra. A Puskin-adaptáció meglepő tisztelettel fordul az eredeti „mítosz” felé, megtartva annak örök…..
Amikor már azt hittük, hogy az X-Men széria semmi újat nem tud mutatni, Bryan Singer elkalauzolt minket a jövőbe, és semmissé tette mindazt, amit eddig tudni véltünk. Vagy mégsem?
Az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban (2014) borús jövő tárul elénk, ahol a mutánsok a kihalás…..
PanAma
2014.05.27 09:04:51
@Deepblue Noir: Nem akarok a szerző nevében írni, csak én is kifejteném a véleményem ennek kapcsán. Én igazából sosem voltam nagy barátja a pontozásnak, de ezt a rendszert még az előző blogról hoztam át, ahol dolgoztam, pont azért, mert elég divatos a filmes blogok körében, és mert sokan csak a pontozást nézik meg. De nehéz... Mert akkor a cikkedet is úgy kell formálnod, hogy a pontozásnak feleljen meg, de ez 2000-3000 karakterben nem könnyű (mert ha egy középszerű film, de te mégis a pozitívumokat emeled ki, akkor meg miért adtál 6 pontot?).
A fél pontok szerintem pont azt az árnyalatnyi különbséget fejezik ki, ami két kategória között van. Nekem pl. az ötös az már jócskán középszerű, de ha ott van az a fél pont, akkor azt mondom, hogy kacsingat felfelé a minőség, és akkor talán érdemes megnézni. Vagy valami ilyesmi :D.
A fél pontok szerintem pont azt az árnyalatnyi különbséget fejezik ki, ami két kategória között van. Nekem pl. az ötös az már jócskán középszerű, de ha ott van az a fél pont, akkor azt mondom, hogy kacsingat felfelé a minőség, és akkor talán érdemes megnézni. Vagy valami ilyesmi :D.
Richard Kelly második egészestés filmjét, a 2001-es Donnie Darkót joggal nevezték az év legmerészebb függetlenfilmes alkotásának. A bizarr, műfajokat vadul, ám befogadhatóan keverő filmet nem ok nélkül övezi ámulat és elismerés a mai napig.
Kelly művének főhőse a nyolcvanas…..
Az utóbbi. De hogy miért is? Ez egy megkésett cikk arról, hogy mit gondolok a már nem is annyira vadonatúj mozitechnológiáról, mely nálunk, Magyarországon tavaly óta elérhető a Cinema City Westend multiplexben. Az elsők között próbáltam ki az új moziélményt, a Vasember 3.-at…..
PanAma
2014.05.23 07:33:15
@magyar ember teli szájjal: Szerintem is az en szegenysegi bizonyitvanyom, hogy a hollywoodi blockbusterekre specializalodott technikat nem vontam azonnal parhuzamba Tarr mester Fekete Szeriajaval. Szegyellem is magam, hogy nem jutott eszembe, amde te a villogo intelligenciaddal ramutattal. Koszonom! Most megyek, sirok kicsit a sarokban a suttyosagom felett.
Két év késéssel ugyan, de nálunk is bemutatják Ramaa Mosley rendezőnő debütáló egészestés filmjét, az azonos című képregénysorozat alapján készült Dollár, kanna, szerelem-t (The Brass Teapot), ami a filmalkotói „szűz kéz” és az uzsonnapénznek számító…..
Érdekes belegondolni, hogy egyes népek sajátosságai mennyire lecsapódnak a filmművészetükön. Legyen szó az amerikaiak konzumerizmusáról, a skandinávok hűvösségéről, a franciák romantikájáról. A Stalingrad pedig pont olyan, mint bármi, amit az oroszok az elmúlt száz évben…..
PanAma
2014.05.19 12:31:23
@danialves: Nem, ezt nem fogom mondani (nyilván van ilyen, de csak saját tapasztalatból szeretek beszélni). :D Csak a sztereotipizálás egy részről bántó lehet (mondjuk a többi orosz műre nézve), más részről elég sarkos (és nem mindig helytálló) érvrendszer (még ha ezen film esetében az is), pláne ha a művészetet nézzük.
PanAma
2014.05.19 18:30:36
@danialves: sajnos nem értek vele egyet (többek között a korábban általam felhozott ellenpéldák miatt), szerintem ez egy nagyon leegyszerűsítő és a kommunizmus átkos hatásából táplálkozó sztereotípia, ami minden orosz kötődésű dolgot kifinomultság nélkülinek, de masszívnak és hatalmasnak bélyegez. Persze, lehet, hogy ez a film ezt támasztja alá (tényleg igyekszem megnézni), de inkább ne általánosítsunk (én sem vagyok se pesszimista, se alkoholista, pedig magyar vagyok - ha már a külföldi sztereotípiákról van szó :) ).
És igen, szívesen hallgatnám az érveidet, hogy ezek miért annyira orosz jellemzők, vagy éppen miért süthetőek rá bármire, ami orosz.
És igen, szívesen hallgatnám az érveidet, hogy ezek miért annyira orosz jellemzők, vagy éppen miért süthetőek rá bármire, ami orosz.
PanAma
2014.05.20 15:49:20
Csütörtökön érkezik a mozikba a Coen fivérek legújabb alkotása, a Llewyn Davis világa. Ennek alkalmából idézzük fel a legendás alkotópáros korábbi, három Oscar-díjjal jutalmazott alkotását, a 2007-es Nem vénnek való vidéket. Valószínűleg az egész földkerekségen van…..
PanAma
2014.05.14 21:00:57
@SzamárCsacsi:
1. Én nem olvastam a regényt, ezért erről nem tudok nyilatkozni, de ha hű adaptáció az részben a pozitívumok közé írható, bár abban maximálisan egyet értek, hogy ez még nem tesz egy filmet jóvá, hiszen annak az a feladata, hogy autonóm alkotást hozzon létre és véleményem szerint ez akkor jobb, ha a új adaptálói ötlettel hozzátesz az eredetihez valamit, ezáltal egyedivé válik. De mondom, ezt sajnos nem tudom ebben az esetben.
2. A vizualitás valóban szép és profi, a színészi játékkal én már vitatkoznék, de ez eléggé szubjektív megítélésű. Viszont véleményem szerint az is igaz, hogy egy filmet ez sem visz el a hátán , legalábbis akkor, ha nem ez a konkrét és egyetlen célja (a gyönyörködtetés). Ez esetben ez nem lehetséges - szerintem - mert a történet elég markáns.
3. Nem vártam el Coenéktől, hogy klasszikus módon nyúljanak a műfajhoz - ez pont az életmű korábbi darabjaiból ítélvén irreleváns szempont lett volna. Viszont kontextusként érdekes, hogy a bűnügyi műfaj milyen markáns náluk, még ha dekonstrukciós szinten is. Csak míg a Big Lebowski a humor mellett számtalan egyéb elemet mozgat kiváló finomsággal (a bűnügyi alapsztori felett) - ld. a múltban élés, a begyöpösödöttség és az ehhez kapcsolódó érzelmi infantilizmus (a valós értékek felismerésének képtelensége) Walter karakterében, vagy a szimpla infantilizmus Tökinél; vagy a kiváló megkomponáltságú "álomjelenetek". Ezek egy nagyon jó elegyet alkotva teszik a Big Lebowskit kiváló filmmé.
4. Ezért nem is vártam el a műfaji keretekhez való szoros ragaszkodást. A kritikámban fel is vetettem egyéb elemzési alapként szolgálható pontokat: mint a táj szerepe, vagy az univerzális szinten való értelmezés lehetősége (belső narrációval induló kezdet a tájjal + a seriff karakteréhez kapcsolható "filozofálgatások", vagy csak jelenléte, mint rezonőr karakter). Azonban ezek csak felemás módra jönnek létre a filmben, feldobott labdaként szerepelnek, miközben a (valóban) kifogástalan látvány és a túlhajtott hatású erőszakszekvenciák elvonják a figyelmemet - megfosztván attól, hogy helyén kezeljem a felsőbb tartalmat (már ha van ilyen). Ezért abban egyet értek, hogy itt nem dacból lázadás történik, hanem arányvesztés és a pontos koncepció hiánya. Most akkor ez a film miről is szól?
5. Rendben, motiválatlan a gyilkos (van pár ilyen a filmtörténetben). De ha motiválatlan, annak is kell, hogy oka legyen. Ő egy archetípus? A halál (a pénzérmés sors-játék miatt erre asszociálnék, de nem állja meg a helyét)? Maga a gonosz? Egy pszichopata (oké, az, értem, mindenkit kinyír)? Vagy hova kéne tennem? Emiatt pont ugyanolyan értelmetlen karakterként mozog a történetben, mint az indokolatlan mellékszereplők.
6. Emiatt pedig a film ül és ül. Rendkívül unalmas és semmi olyat nem nyújt, amitől úgy érzem, hogy most valami igazán kiválót nézek. Mert: a. nem szórakoztat (unalmas) b. nem gondolkodtat el (mert a felsőbb értelmezés lehetőségével csak látszólag kecsegtet) c. nem gyönyörködtet kizárólagosan 4. nem lázad, nem provokál a stílussal (mert közben meg HW-i módra hatásvadász a szép képeivel és az erőszakkal - amit azért már máshol is láttunk, a műfaji dekonstrukció pedig szintén csak felemás módra történik meg)
Tulajdonképpen nem ad semmi többletet. Csak van. És emiatt szerintem nagyon is az élvezhetőség ellen megy, én legalábbis élvezni nem nagyon tudtam (pedig a filmes befogadói élvezet nagyon sokrétű - szerzői és műfajfilmek esetében egyaránt).
1. Én nem olvastam a regényt, ezért erről nem tudok nyilatkozni, de ha hű adaptáció az részben a pozitívumok közé írható, bár abban maximálisan egyet értek, hogy ez még nem tesz egy filmet jóvá, hiszen annak az a feladata, hogy autonóm alkotást hozzon létre és véleményem szerint ez akkor jobb, ha a új adaptálói ötlettel hozzátesz az eredetihez valamit, ezáltal egyedivé válik. De mondom, ezt sajnos nem tudom ebben az esetben.
2. A vizualitás valóban szép és profi, a színészi játékkal én már vitatkoznék, de ez eléggé szubjektív megítélésű. Viszont véleményem szerint az is igaz, hogy egy filmet ez sem visz el a hátán , legalábbis akkor, ha nem ez a konkrét és egyetlen célja (a gyönyörködtetés). Ez esetben ez nem lehetséges - szerintem - mert a történet elég markáns.
3. Nem vártam el Coenéktől, hogy klasszikus módon nyúljanak a műfajhoz - ez pont az életmű korábbi darabjaiból ítélvén irreleváns szempont lett volna. Viszont kontextusként érdekes, hogy a bűnügyi műfaj milyen markáns náluk, még ha dekonstrukciós szinten is. Csak míg a Big Lebowski a humor mellett számtalan egyéb elemet mozgat kiváló finomsággal (a bűnügyi alapsztori felett) - ld. a múltban élés, a begyöpösödöttség és az ehhez kapcsolódó érzelmi infantilizmus (a valós értékek felismerésének képtelensége) Walter karakterében, vagy a szimpla infantilizmus Tökinél; vagy a kiváló megkomponáltságú "álomjelenetek". Ezek egy nagyon jó elegyet alkotva teszik a Big Lebowskit kiváló filmmé.
4. Ezért nem is vártam el a műfaji keretekhez való szoros ragaszkodást. A kritikámban fel is vetettem egyéb elemzési alapként szolgálható pontokat: mint a táj szerepe, vagy az univerzális szinten való értelmezés lehetősége (belső narrációval induló kezdet a tájjal + a seriff karakteréhez kapcsolható "filozofálgatások", vagy csak jelenléte, mint rezonőr karakter). Azonban ezek csak felemás módra jönnek létre a filmben, feldobott labdaként szerepelnek, miközben a (valóban) kifogástalan látvány és a túlhajtott hatású erőszakszekvenciák elvonják a figyelmemet - megfosztván attól, hogy helyén kezeljem a felsőbb tartalmat (már ha van ilyen). Ezért abban egyet értek, hogy itt nem dacból lázadás történik, hanem arányvesztés és a pontos koncepció hiánya. Most akkor ez a film miről is szól?
5. Rendben, motiválatlan a gyilkos (van pár ilyen a filmtörténetben). De ha motiválatlan, annak is kell, hogy oka legyen. Ő egy archetípus? A halál (a pénzérmés sors-játék miatt erre asszociálnék, de nem állja meg a helyét)? Maga a gonosz? Egy pszichopata (oké, az, értem, mindenkit kinyír)? Vagy hova kéne tennem? Emiatt pont ugyanolyan értelmetlen karakterként mozog a történetben, mint az indokolatlan mellékszereplők.
6. Emiatt pedig a film ül és ül. Rendkívül unalmas és semmi olyat nem nyújt, amitől úgy érzem, hogy most valami igazán kiválót nézek. Mert: a. nem szórakoztat (unalmas) b. nem gondolkodtat el (mert a felsőbb értelmezés lehetőségével csak látszólag kecsegtet) c. nem gyönyörködtet kizárólagosan 4. nem lázad, nem provokál a stílussal (mert közben meg HW-i módra hatásvadász a szép képeivel és az erőszakkal - amit azért már máshol is láttunk, a műfaji dekonstrukció pedig szintén csak felemás módra történik meg)
Tulajdonképpen nem ad semmi többletet. Csak van. És emiatt szerintem nagyon is az élvezhetőség ellen megy, én legalábbis élvezni nem nagyon tudtam (pedig a filmes befogadói élvezet nagyon sokrétű - szerzői és műfajfilmek esetében egyaránt).
PanAma
2014.05.14 21:45:07
@SzamárCsacsi: (Akkor az adaptáció tekintetében egyet értünk, ha jól gondolom :))
Nem véletlenül írtam, hogy valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik a hajukat tépték a filmen. Ez nyilván sok minden múlik , rám zsigerileg nem tudott hatni, de semmilyen más szinten sem. Ezt próbáltam meg valamilyen formába önteni a kritikába - és direkt nem olvastam el másokat (mert tudtam, hogy eszméletlenül felhypeolt film, ezért a kritikai visszhangja elég egysíkúnak ígérkezett), nem akartam, hogy befolyásoljanak. De ezek után lehet el fogok (mert most már viszont érdekel mások véleménye), mondjuk nekem sosem mondott sokat, ha "egy filmet mindenki imád".
Nem véletlenül írtam, hogy valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik a hajukat tépték a filmen. Ez nyilván sok minden múlik , rám zsigerileg nem tudott hatni, de semmilyen más szinten sem. Ezt próbáltam meg valamilyen formába önteni a kritikába - és direkt nem olvastam el másokat (mert tudtam, hogy eszméletlenül felhypeolt film, ezért a kritikai visszhangja elég egysíkúnak ígérkezett), nem akartam, hogy befolyásoljanak. De ezek után lehet el fogok (mert most már viszont érdekel mások véleménye), mondjuk nekem sosem mondott sokat, ha "egy filmet mindenki imád".
PanAma
2014.05.15 16:38:29
@sundokaan: Szó sem volt erről a hozzáállásról (sőt, én nagyon sokat vártam ettől a filmtől - főleg az előzetes beszélgetések/alkotói életmű kapcsán. Ezért volt különösen nagy a csalódás). Ha visszaolvasol korábbi írásaimra (itt a blogon), akkor pedig ez pontosan le fog jönni. Én mindössze azt fejeztem ki (amit lehet, hogy félreértelmeztél), hogy az én véleményemet nem a nagy többségé határozza meg, noha azt tiszteletben tartom, (azaz nem akkor írok egy filmről jót, ha az imdb 8.9-re értékelte), hanem a film rám gyakorolt hatása. És miképpen azt kifejtettem, ez nem volt túl megnyerő. A nyitottság megvolt, ezért próbáltam számtalan oldalról fogást találni rajta, a "nemtetszésen" túl. Ha ez nem lett volna meg, akkor a kritika annyiból állna, hogy "szar film volt, ne nézzétek meg". De nem erről van szó. A "nem kell mindig keresgélni" dolgokat pedig személy szerint elutasítom, itt nem keresésről van szó, hanem elemzési/értelmezési pontokról (hogy a legegyszerűbbet mondjam: már a port.hu-s leírás is felsőbb értelmezéssel kecsegtet, de ez nincs meg).
Ha nem értetted meg a kritikát - és a kommenteket (ahol szintén kifejtettem, hogy nem elvárásom - pláne nem Coenéknél - a műfaji keretek betartása, sőt! a bűnügyi filmet életműkontextusként hoztam fel). Inkább az utal a nyitottság hiányára, ha nem értékelem mások megközelítési útvonalát és véleményét, pláne ha egy általam kedvelt filmre mondják, hogy nekik nem a szívük csücske. Ettől még az illető nem hülye, és nem hipszter és lázadó és nemtudommi, hanem más a véleménye és ennyi. Ezt a borzasztó filmkritikusokra vonatkozó előítéletet pedig nem ajánlom ráhúzni mindenkire, akivel nem egyezik a véleményem, mert nem túl meggyőző érv és nem is szerencsés.
Ha nem értetted meg a kritikát - és a kommenteket (ahol szintén kifejtettem, hogy nem elvárásom - pláne nem Coenéknél - a műfaji keretek betartása, sőt! a bűnügyi filmet életműkontextusként hoztam fel). Inkább az utal a nyitottság hiányára, ha nem értékelem mások megközelítési útvonalát és véleményét, pláne ha egy általam kedvelt filmre mondják, hogy nekik nem a szívük csücske. Ettől még az illető nem hülye, és nem hipszter és lázadó és nemtudommi, hanem más a véleménye és ennyi. Ezt a borzasztó filmkritikusokra vonatkozó előítéletet pedig nem ajánlom ráhúzni mindenkire, akivel nem egyezik a véleményem, mert nem túl meggyőző érv és nem is szerencsés.
„Top”-sorozatunk következő részeként ismét egy műfajhoz nyúlunk, amely annyira nem is áll messze a legutóbb tárgyalt film noirtól. Ezúttal a gengsztereké a pálya!
A gengszterfilmet a kalandfilmek nagyformájába és a bűnügyi filmek kategóriájába soroljuk, miképpen a film…..
PanAma
2014.05.15 07:09:43
@doggfather: Én mondjuk láttam egy szerzői gengszterfilmet Japánból, de majdnem a hajamat téptem rajta. Mondjuk az igaz, hogy az amerikai ("klasszikus") felhozatalt szélesebb körben ismerem.
@Trónkövetelő: @Fredo78: @porch monkey 4 life!:
A Casino nálam nagyon versenyzett az első három helyért, de végül nem akartam 2 Scorsese-t beletenni, ezért kimaradt, bár én is imádom.
A Sebhelyesarcút illetve én renegát vagyok, mert nagyon nem szerettem. Mármint az újat, A Brian de Palma félét. Ennek pedig az az oka, hogy a Oliver Stone (a forgatókönyvíró) nem csinált mást, csak az eredeti, és egyébként nem csak műfajtörténetileg zseniális, 1932-es, Hawks féle filmet lemásolta/néhány elemet kicserélt. Úgyhogy számomra az új Sebhelyesarcú elég kevés újat mondott, sőt, inkább csak zavartak a klasszikushoz mért gyengeségei... Lehet, ha nem látom előbb az eredetit, nem így gondolnám, így viszont egy elég gyenge másolat (mivel, mint mondtam, a 1932-es nekem a csillagokat is lehozta az égről).
A Donnie Brasco ugyan nem került be a repertoárba, de írtunk már róla, itt a linkje: kinoglaz.blog.hu/2013/11/17/mike_newell_gengszterrel_is_probalkozott
@Trónkövetelő: @Fredo78: @porch monkey 4 life!:
A Casino nálam nagyon versenyzett az első három helyért, de végül nem akartam 2 Scorsese-t beletenni, ezért kimaradt, bár én is imádom.
A Sebhelyesarcút illetve én renegát vagyok, mert nagyon nem szerettem. Mármint az újat, A Brian de Palma félét. Ennek pedig az az oka, hogy a Oliver Stone (a forgatókönyvíró) nem csinált mást, csak az eredeti, és egyébként nem csak műfajtörténetileg zseniális, 1932-es, Hawks féle filmet lemásolta/néhány elemet kicserélt. Úgyhogy számomra az új Sebhelyesarcú elég kevés újat mondott, sőt, inkább csak zavartak a klasszikushoz mért gyengeségei... Lehet, ha nem látom előbb az eredetit, nem így gondolnám, így viszont egy elég gyenge másolat (mivel, mint mondtam, a 1932-es nekem a csillagokat is lehozta az égről).
A Donnie Brasco ugyan nem került be a repertoárba, de írtunk már róla, itt a linkje: kinoglaz.blog.hu/2013/11/17/mike_newell_gengszterrel_is_probalkozott
PanAma
2014.05.15 07:10:39
@lisztes: Köszi, lisztes! :)
KinoGlaz – A filmszem
Modern szolgasorsok. Társadalmi szegregáció a kortárs klón sci-fikben
2014.05.10 18:35:11
A tanulmány a filmográfiában felsorolt filmek vizsgálata miatt bőven tartalmaz spoilert, elolvasása az alkotások megtekintése után ajánlott!
Bevezetés: „Én más vagyok, mint ti. Ti nem vagytok emberek. Mármint azok vagytok, csak… nem igaziak.”(1)
Ezen tanulmányomban a kortárs…..
PanAma
2014.05.11 20:46:01
@Wancass: Igen, csak A hatodik napon-ban az azonosulási pont az eredeti egyed (a klón az antagonista), ezért egyrészt egy korábbi műfaji vonalhoz csatlakozik ez a film, másrészt kevésbé reprezentálódik benne a klón, mint összetartozó elnyomott/társadalmilag szegregált réteg. Bár gyorsan újragyártható termék-léte miatt valóban érdekes.
A mesteres szakdogámat amúgy erre a témára tervezem - ott a robotokkal is szeretnék foglalkozni, főképp az általad is felvetett szempontból: mi teszi őket emberivé, azaz emberekkel egyenrangúvá (önálló tudat, a robotok célzott evolúciós modellje és ennek buktatói, stb.).
A Szárnyas fejvadászt én is nagyon szeretem, de sajnos ez a kortárs mozik köréből már kiesik, ezért valószínűleg nem lesz vizsgálati alap.
A mesteres szakdogámat amúgy erre a témára tervezem - ott a robotokkal is szeretnék foglalkozni, főképp az általad is felvetett szempontból: mi teszi őket emberivé, azaz emberekkel egyenrangúvá (önálló tudat, a robotok célzott evolúciós modellje és ennek buktatói, stb.).
A Szárnyas fejvadászt én is nagyon szeretem, de sajnos ez a kortárs mozik köréből már kiesik, ezért valószínűleg nem lesz vizsgálati alap.
A szerzői filmesek körében korántsem ritka, hogy az alkotó egy-egy közismert műfaj kereteihez nyúl, majd annak könnyen azonosítható sémáit kifordítva fogalmazza meg önmaga művészi látásmódját és stílusát. Tette ezt Antonioni, Fellini és Bergman is – de a tendencia…..
A fennállásának 90. évfordulóját ez évben ünneplő legendás, orosz Moszfilm stúdió május 8-11. között az Uránia Nemzeti Filmszínházba (hivatalos honlap) hozza el a távoli kelet filmtermését. A négynapos rendezvényen a legújabb produkciók vetítése mellett témába vágó…..
David Fincher 1999-es filmje, a Harcosok klubja mára már klasszikussá vált, ám mégis érdemes erről a nagyszabású, minden percében kidolgozott alkotásról megemlékezni egy rövid bejegyzés erejéig.
A történetet egyes szám első személyben hallgathatjuk végig egy jól szituált,…..
PanAma
2014.05.04 17:48:20
@doggfather: Ma este megy a TV-ben, ezért gondoltuk aktuálisnak. Ha végigolvastad a kritikát, láthattad is, hogy én sem kedvenc filmemnek neveztem meg, és elismerem, hogy van rajta kívül jobb - párról olvashatsz is kritikát nálunk.
És nem gondolom, hogy ránk kell követ vetni azért, hogy mások miről írnak. Mi most írunk róla először.
És nem gondolom, hogy ránk kell követ vetni azért, hogy mások miről írnak. Mi most írunk róla először.
PanAma
2014.05.04 17:53:14
@doggfather: Mellesleg úgy gondolom, hogy a jobb filmekkel megéri többször foglalkozni, mert sokrétűségük miatt elemzési alapot szolgáltathatnak különböző szempontokból, és emiatt sokáig releváns vizsgálati alanyok. A kortárs irodalomkutatókat/történészeket sem trompfoljuk le azért, mert többszáz éve történt/íródott dolgokat boncolgatnak újra és újra. Ez persze nyilván sarkított példa.
PanAma
2014.05.04 19:58:54
@doggfather: Szerintem az oka az, hogy klasszikussá vált, és emiatt illik látni/ismerni/nézni, írni/beszélni róla. Bár minket most tényleg inkább az aktualitás (TV) motivált arra, hogy szót ejtsünk róla. Igazából én is úgy vagyok vele, hogy látni kell (mert azért az átlag filmtermésből kiemelkedik, és abszolút érdemes arra a két óra idő-rászánásra, amennyit igényel), de egy valamire való filmkedvelő úgyis előbb-utóbb sort kerít rá.
– gondolt az egyszerű közhelyre James Gray és Guillaume Canet, amikor megírták a Vérkötelék (Blood Ties) forgatókönyvét. Amelyet aztán az utóbbi, francia származású alkotó – aki egyébként a filmszakmában leggyakrabban színészként mozog (Vidocq, Az utolsó kém) –…..
Már a cím alapján felmerülhet a nagyképűség vádja, meg hogy milyen alapon akarom én most megmondani a tutit. Ugyan közel sem érzem úgy, hogy én minden kritériumnak megfelelnék, viszont rengeteg kritikát olvasok már legalább 17 éve. Gyakorlatilag azóta, hogy egyáltalán tudok…..
PanAma
2014.05.02 10:35:12
@doggfather: filmblogger? Szerintem használható terminus egyébként - az olvasóközönség úgyis választani fog, hogy mit tart minőséginek. Ez gyakran nem felel egyébként meg a fent leírt - véleményem szerint elképesztően pontos és releváns - szempontoknak. Sajnos.
Én még hozzátenném: legyen a filmkritikusnak egy szimpatikus kialakított személyisége, amit belecsempész az írásaiba. DE!: ez sose legyen tolakodó és ne vegye át az uralmat a cikk tényleges tartalma felett.
Objektivitás-szubjektivitás kérdése: Én, személy szerint a rideg objektivitás pártján állok, mert szerintem ezzel lehet mindenki számára értékelhető véleményt formálni. Viszont már sokszor megkaptam, hogy ez nem jó hozzáállás, mert az írásaim néha szárazak és nem vagyok érzékelhető bennük ÉN (lásd előző pont). Amit bizonyos olvasók pedig igényelnek. Szóval szerintem a szubjektivitás-objektivitás egyensúlya is fontos - talán inkább az objektivitás oldalán a nagyobb mérleg-serpenyővel (legalábbis esetemben).
Egyébként kiváló cikk, köszönjük! Nagyon fontos, sarkalatos pontokra mutatott rá. Tananyagnak sem utolsó - hozzátenném. :)
Én még hozzátenném: legyen a filmkritikusnak egy szimpatikus kialakított személyisége, amit belecsempész az írásaiba. DE!: ez sose legyen tolakodó és ne vegye át az uralmat a cikk tényleges tartalma felett.
Objektivitás-szubjektivitás kérdése: Én, személy szerint a rideg objektivitás pártján állok, mert szerintem ezzel lehet mindenki számára értékelhető véleményt formálni. Viszont már sokszor megkaptam, hogy ez nem jó hozzáállás, mert az írásaim néha szárazak és nem vagyok érzékelhető bennük ÉN (lásd előző pont). Amit bizonyos olvasók pedig igényelnek. Szóval szerintem a szubjektivitás-objektivitás egyensúlya is fontos - talán inkább az objektivitás oldalán a nagyobb mérleg-serpenyővel (legalábbis esetemben).
Egyébként kiváló cikk, köszönjük! Nagyon fontos, sarkalatos pontokra mutatott rá. Tananyagnak sem utolsó - hozzátenném. :)
Henry Bean zömében alsóbb kategóriás filmek írójaként tevékenykedik az amerikai álomgyárban, de 2001-ben rendezésre adta a fejét. A hitetlen című alkotása – melynek a forgatókönyvéért is felel – rendkívül komoly és napjainkig aktuális problémát feszeget.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Márpedig szerintem Zack Snydertől - pláne a zseniálisan király Watchmen után (még ha a képregény nem csak szuper sztorit, de storyboardot is szolgáltatott neki) - többet is el lehetne várni egy ilyen öncélú förmedvény helyett (a trailer is többet ígért).