erdei egérke 2012.07.17 17:18:32

@KovA: Hát a helyzet az, hogy mostanra jöttem rá, a kielégületlenségi indexem az egész személyiségével összefügg, nem az aktus során tanúsított magatartásával. Vagyis azt a helyzetet ad abszurdum nem tudom elképzelni, hogy kb. csak feleannyira legyen erotikus a fellépése, viselkedése mint a szertőé. Tehát nem azzal van a baj, hogy meg tudná-e tenni mindazt amit szerető magától is tud - ha tegyük fel egy jótündér a fülébe súgná -, hanem azzal, ahogy magával nincs megelégedve, ahogy rám van utalva, ahogy tőlem várja saját unalmasnak hitt önképének a megváltoztatását, és/vagy agyondícsérését. Mint egy irgalmasnővér, sokszor úgy érzem magam vele szemben... eléggé vágylohasztó szerepkör...
Sokszor sokan mondták már, aki magát nem szereti (magával nincs megelégedve), azt mások is nehezen szeretik. Ha ő nem magabiztos az életben, az ágyban én mitől gerjedjek, ha történetesen nem vagyok pedofil?? Van a férfiakban valami plusz, valami kisugárzás, ami nagyon tud hiányozni, ha nincs.

erdei egérke 2012.07.17 17:25:20

@LostInLove:"Aztán jöhet a magvas kérdés: kivel fogok akkor én jókat szexelni????"
:-))))))))))) Hát ez jó!! Talán címet cserélhetnénk és idővel szeretőt..... :-))))))))))))))

"Tehát, ha elválnál, és a szerelmeddel összeköltöznél, kivel élnéd át a felkavaró szexet? "
Ennyire valószínű, hogy nem lenne élvezetes vele sem egy idő után? Ezt egyenlőre még nem akarom elhinni! Majd 3 év múlva megvitatjuk, addigra bölcsebb leszek! :-((

erdei egérke 2012.07.17 17:33:00

@LostInLove: sajnos nem ismerem a Popper Péter féle combsimogatós hasonlatot, pedig jó lehet. Dióhéjban megosztanád velem?

erdei egérke 2012.07.16 11:41:09

@barbieds: "Azt olvastam egyszer, hogy egy férfi 100%-ig biztos lehet a felesége hűtlenségében, minden egyéb bizonyíték nélkül is, ha az egyszer csak elkezdi borotválni a punciját. :D "
Na ez a mondat azt hiszem rólam szól!
Hát csajok, én nagyon újonc vagyok a témában, mindössze másfél hónapja vagyok hűtlen, és azóta borotválom a puncimat... azon gondolkodom, vajon mit fog szólni a férjem, ha majd észreveszi... abból kiindulva, hogy mikor voltunk utoljára együtt (talán10-11 hónapja...) még van időm gondolkodni... De erre nem gondoltam, hogy az egészet úgy adjam be, mintha az ő fejéből származna a gondolat. Köszi az ötletet. A gond csak azzal lehet, ha beindul rá... Vagy tán az nem is olyan nagy gond? Az a helyzet, hogy mióta megcsalom, már annyira sem kívánom vele a szexet mint korábban. Valahogy már nem bánt a házasságunk szexmentessége, sőt nem szeretnék a férjemmel lefeküdni, inkább kerülöm még a lehetőségét is, hogy felébredjen benne a vágy. Bár biztos ez is normális, amióta ezt a blogot olvasom, egészen normálisnak átlagosnak érzem magam, nem "marslakónak", amiért a langyos (hűvös) vízből forró fürdőkre vágyok.

erdei egérke 2012.07.16 19:04:29

Hááát, inkább az előbbi. Nem túl kezdeményező (csak az utóbbi napokban), könnyen visszavonulót fúj, még sosem erőltette a dolgot és sosem vett le a lábamról. Pedig nagyon vonzónak tart (vagy mégsem?), legalább is ezt mondja. Ha mégis barátnője lenne, valszeg dobnék egy hátast és megkönnyebbülésemben egy jót röhögnék, micsoda rossz emberismerő vagyok. De erre nincs sok esély.

erdei egérke 2012.07.13 14:50:39

@barbieds: Nem most vagyok először szerelmes, bár valami hasonló érzésem azért van :-) Néha azt mondja a szeretőm is, hogy olyanok vagyunk mint a 18 évesek!! Pedig én 40-en túl ő pedig 50-en túl.
Negyedik kapcsolatom a szeretőm, de a férjem óta ő az első. Házasságpárti és monogám nő vagyok. Egyszerre sosem volt párhuzamosan kapcsolatom. A férjemből - mint férfiból - a házasságunk legelején kiábrándultam, amit igyekeztem magam előtt is leplezni, igen röstelltem magam miatta, és időről időre igyekeztem magamban felspirázni a vágyat, de hát az ugye nem megy mesterségesen. Ő meg mindent megtett a maga kényelmességével, kiöltözési undorával, melegítőivel, önbizalomhiányával, hogy az a maradék eszménykép, amit igyekeztem építgetni, alaposan lenullázódjon. Magát unalmasnak tartja és azt várja tőlem, hogy én érdekesnek lássam őt. Eleinte ez ment is, de 10 év alatt belefáradtam, és kezdem azt hinni, hogy ő olyan, amilyennek magát látja. Gyakorlatilag mesterségesen papucsférjjé vetkőzte ki magát... Talán az első évben kellett volta a melegítőit kivágnom a francba, a kinyúlt pólóit meg eltüzelni, de ehhez nem volt elég bátorságom. Hiába veszek neki jó cuccokat, ha az ízlése nem kívánja, hogy fölvegye. Legalább is nem előttem.
Hogy az eredeti témához visszatérjek, nem tudom a szertői viszony meddig tartható fönn, nem tudom ki mennyire sérül benne, biztos, hogy hosszú távon nem működik a dolog. Félek attól is, hogy kiderül, bár elég óvatos vagyok. De a rózsaszín köd, el tudja homályosítani az ember agyát , még ha jól működő rutinok ki is zárják a lebukás veszélyét. (Azért volt már egy-két meleg helyzetem.)

erdei egérke 2012.07.13 15:05:57

@OakTree: Köszi, nem éreztem, hogy hibáztatsz, sőt nagyon jól esik a tárgyilagosságod. Egyfelől egyetértek a szempontjaiddal, egész addig, míg érintett nem lettem benne. Korábban én is így beszéltem volna a barátnőimnek. Másfelől iszonyú nehéz két fájdalmas döntés közül választani, úgy hogy a gyerekeimet jobban szeretem mindenkinél. De következménye nem csak annak van, ha anya felpakolja gyerekeit és elmegy egy lakatlan szigetre, vagy haza a másik lakásba, vagy idővel gyerekestül a szertőhöz, hanem annak is ha otthon marad és egyre frusztráltabb lesz apa mellett, aki nem ért az egészből semmit. A távolság csak nő és a gyerekek meg persze megérzik a feszültséget.

erdei egérke 2012.07.14 09:47:37

Valakit megváltoztani nem könnyü, bár nem kétlem, hogy kitartó munkával biztos lehetséges. A kérdés az, hogy érdemes-e. A férjem ruhatárát lecseréltem az évek alatt, az izléset nem tudtam. A magával szembeni igénytelenséget sem. Arra képtelen volnék, hogy mint egy ovisnak kikészitsem a ruháit reggel, hogy ezt vegye föl. El tudom mondani neki, hogy tetszene nekem jobban, de eröszakkal ravenni nem tudom. En ilyen konfliktus kerülö rák vagyok. Nekem is kell az az érzés, hogy öt nem én alakitottam át, a magam képére és hasonlatosságára, hanem ö nekem akar tetszeni. Higyjétek el nincsenek extra igényeim, nem tanga bugyiban kellene rohangálnia... Arra jöttem rá az évek alatt, hogy egy két valtoztatast el tudok érni nala, de ezek csak csepp a tengerben, de amig alapvetöen nem változik meg a magárol alkotott képe, addig én sem tudom öt "csodalni". Már nem akarom öt megváltoztatni, de az aki igy marad, az nagyon kiabrandito, mint "férfi". Továbbra is jo apa, jo barát, de az ember nem fekszik le azzal, akit nem kiván, akarmilyen jo munkatárs, vagy jo barát. Lehet, hogy kemény munkával megdolgozhatnám, de a müvembe kötve hiszem, hogy beleszeretnék. Inkább felnézni szeretnék rá, mint "kipofozni" .

erdei egérke 2012.07.13 14:57:27

@skarlát betű: Hogy érted? Ha el tudnánk mindhárman fogadni, hogy hárman vagyunk ebben a házasságban? Vagy ha a férjet megtartanám mint családfenntartó-kft másik munkatársát a szórakoztatást meg a szertőre bíznám?

erdei egérke 2012.07.13 17:01:11

@barbieds: Na ez "megérne egy misét", hogy ki hogyan hagyja el magát és nem tartja szükségesnek a másiknak tetszeni. Azt hiszem ez az önbizalom hiányos emberek "pótcselekvése" vagy kisebb képzavarral élve: "hiánybetegsége". Mondván: "tessék engem így is szeretni!" A gond nem a másik fél szeretetével van, hanem azzal, hogy ezáltal a másikat fosztja meg valamitől a másikat küldi a sivatagba vízért. Hogyan építgessem magamban a róla alkotott képet, ha folyton lekicsinyli magát, ha megdicsérem visszautasítja, ha a csinos öltözködést hiú külsőségnek tarja, és azt mondja a férjem ő sportolna, csak biztassam őt bátran (meg kitartóan - hozzáteszem), neki az jól esik. Basszus... inkább emelné föl a súlyzóit, minthogy az egyszemélyes szurkolótáborra vár.

erdei egérke 2012.07.13 11:18:20

Sziasztok, most olvastam ezt a tavalyi témát. Megdöbbentő élmény volt, hogy mások is járnak hasonló cipőben... Nem csak durva brutális, elhanyagoló férjet lehet megcsalni, hanem a rendes jóbarát mellett is felszínre tör az a vágy, amivel nehéz mit kezdeni a konvencionális keretek között. Álmomban sem gondoltam volna, hogy én a házasságomból valaha is "kinézzek, kitekintsek" nemhogy megcsaljam a férjem!! Nagyon nehéz a helyzet, ha az ember nem akarja a másik felet (férjet) megalázni, megbántani, a gyerekei szívét összetörni, de egyszer csak rájön, hogy a kedves és békés férje nagyon kevés ahhoz képest amit a szertő nyújt. És ha az a szerető ráadásul lelki társ is, és nem csak szexpartner, akkor nem tudom mire várjak? Amíg a gyerekeim felnőnek? Amíg annyira utálatosan kezdek viselkedni, hogy már a kákán is csomót keresek és akkor maga a férj akar majd válni? Vagy csináljak úgy, mintha szeretnék magányos szülő lenni és a gyerekeimet egyedül nevelni, majd a válás után váratlanul felbukkanjon a vigasztaló szerepében a szerető? Kit bántsak meg? Aki tisztességes volt 10 évig velem és a gyerekeim apja? Magamat fogjam vissza a vágyaim miatt? A szeretőt használjam ki éveken át, holott vállalna minket gyerekestül ? A gyerekeimet fosszam meg az apjuk esti meséitől, szeretetétől? Vagy magamat fosszam meg a kedvestől (szeretőtől), akiben a férjről alkotott vágyaim testesülnek meg?