KantonSDP 2017.11.19 18:57:44

@Legris: pontosan mely arab országokra gondolsz, mert Ázsiából Irán-Szaúd Arábia kettős máskor is volt egy ízben világeseményen. Afrikából igaz most nagy számban kvalifikálták magukat mohamedánok (Egyiptom, Tunézia, Marokkó, Nigéria, Szenegál), de ezek az Arab-félszigetre vajmi kevés ráhatással vannak (talán az elsőt kivéve). Szíria ritka meglepetésnek számít (az országban uralkodó állapotok miatt pláne), de ő meg nem jutott ki. Szerintem túlzott pozitivizmust feltételezel az olajmezők futballfejlődésvel kapcsolatban: a nézőszám se verdesi az egeket, valamint elég bizonytalan a politikai helyzet, még a kifejezetten gazdagnak mondható államok között is (Irán-Szaúd Arábia konfliktus, jemeni válság, katari embargó, szíriai polgárháború, palesztin kérdés stb.). Ehhez hozzávehetjük a nyugati ember számára extrém feltételeket, mint a hőség, vagy a túlzott vallási követelmények és máris megkapjuk a választ, miért is nem képes tartós fejlődésre - futballügyileg biztosan - az arab világ.

KantonSDP 2017.11.18 15:27:44

Jó írás, mindig képbe helyeznek egy kicsit a világ labdarúgásával kapcsolatban. Olvastam pár hónapja ezeket a szervezésbeli változásokat, de a jelen labdarúgás állapotára rávetítve még értelmesnek is látszanak.
Maga a mostani rendszer valóban elég visszás: mindig voltak olyan nagyobb együttesek, akik meglepetésre nem jutnak ki, pedig a múltjuk-játékosállományuk predesztinálná őket (egyébként Ausztrália-Argentina is kis híján lemaradtak, ahogy például Chile nem is lesz ott Hollandia mellett). Most azonban valóban úgy tűnik, mintha egy kicsit összerázódna a világ labdarúgása (Új Zéland-Honduras-Szíria kiállása pl.) és egy középréteg alakult ki, akik képesek körbeverni egymást. Lehet erre való megoldás az interkontinentális tornák lennének, azok között, akik elsőre nem tudták kvalifikálni magukat. Ez a fajta megoldás egyértelműen a jobb csapatoknak/házigazdának kedvezne, ezzel Európa is megtarthatná előnyös kijutási pozícióit is, és a feltörekvő együttesek is megmutathatják magukat.
A másik érdekes dolog az ázsiai nyitás. Meglepő a viszonylagos népszerűtlenség a kontinensen a futball iránt annak ellenére, hogy az utóbbi időben milyen összegeket mozgattak meg - főleg Kína - hogy részt vegyen az európai elit labdarúgásban, vagy akár hogy hazájába csábítson jobb neveket. Ráadásul Kína erősen központosított ország, ahol felső ráhatással könnyedén lehet(ne) változásokat elérni.
De nem is csupán Kínáról és környezetéről van szó. Az arab országokban évek óta hasonló folyamatok zajlanak, de a labdarúgásuk mérhető fejlődést aligha mutat, értve ez alatt a válogatottat, vagy mondjuk kiemelkedő játékosokat (kivétel talán Momo Salah, aki valóban összarab hős, de a finneknek is volt Litmanenjük, az örményeknek Mikitáriányjuk - le nem írom - mégsem befolyásola érdemben a labdarúgás színvonalát). És a mostani közel-keleti helyzet, vagy a miniállam vb rendezése sem tesz jót a megítélésüknek (elfogadottabb lett volna Irán, vagy Szaud-Arábia kiválasztása).

KantonSDP 2017.06.15 19:53:09

Szokásos színvonalas írás. Már régebben olvastam, de csak most volt érkezésem írni rá.
Már csak azért is izgalmas a dolog, mert egy közvetlen szomszéd, egy nagyon hasonló, (vagy még rosszabb) helyzetben lévő országról van szó. Ilyenkor felvetődik a kérdést, hogyan lehetséges, hogy egy jóval gyengébb gazdasági-infrastrukturális-népesedésű ország mind válogatott, mind klubszinten messze túlszárnyalja a magyar viszonyokat.
Sőt tovább is lehetne menni, nem csak Horvátország, de Montenegró, Szerbia és Szlovénia is előttünk jár, és klubszinten ugyan nem, de érdemes végigtekinteni Albánia vagy Bosznia-Hercegovina névsorán. És pont ilyenkor jut eszembe Faragó Tamás, aki az induló M4-es sporthétfőben azt hiszem 2x volt vendég. Másodszor ugyanis kiváló fradi vezetőnk, Orosz Pál arcába vágta, hogy túl sokan élnek nagyon jól a jelenlegi finanszírozási rendszerben, akiknek nem érdekük változtatni ezen. Soha többet nem hívták.
Visszatérve a horvátokra, itt egy kisebb gazdaság van, ami ráadásul nem nyúlhat le eu-s pénzeket, ezért "kénytelen" profitot termelni ahhoz, hogy megéljen. Persze itt is beindul a szövevényes hálózatépítés és barátok keresése. Nyilván az is a gond, hogy igen egyoldalú a horvát bajnokság: turizmus, tengeri szállítás, olaj, és a bányászat. Nyilván csak korlátozott számú gazdagot képesek eltartani. Szóval a horvát futball felépítésének változására én nem számítanék hosszú távon. Hogy véletlenszerűen pár üzletember lát fantáziát benne, mint Volpi, vagy Mészáros/Orbán (a legnagyobb biznisz, mert ők még csak nem is saját lóvéból vették meg) az csak ideig-óráig képes színt hozni a bajnokság színvonalában.
Egyébként az olasz szerepvállalása is roppantul érdekes. Mostanában rendszeressé vált a klubok "gyűjtése" a nem csilliárdos, de mégis elég gazdag üzletemberek számára. A Pozzo család például egyszerre tart fenn 3 klubot 3 élbajnokságban (Watford, Udinese, talán Granada), amivel kerülgeti az FFP és adja-veszi egymást közt a játékosokat. Kérdés az, hogy bármelyik egyesületet szeretné-e feljebb vinni, vagy elég csak vonal fölött tartani őket, hogy szépen tejeljenek.