Regisztráció Blogot indítok
Adatok
catius

0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.07.10. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kocsor Blokk Az utolsó óra 2010.08.16 19:16:00
Új mobilja van Kocsornak. Nem hivatalos becslések szerint a hetedik pályafutása során. Öröm az ürömben, hogy ezúttal nem elvesztés, hanem egyszerű anyagfáradás tette szükségessé a cserét. Mindig is megviselte őt pszichésen az új készülék felhangolása. Menübe be,…..
catius 2013.04.20 18:20:57
Évezredek óta tart a felvonulás
Jönnek, csak egyre jönnek,
Szakadozott majd zárt sorokban
Énekelve,vidáman vagy búskomoran
Fantáziát meghazudtoló látomás
Medrében visszafordult folyóban.
Az áradat egyre nő, változik, dagad. Céltalannak látszik minden, mégis egy irányban halad.
Zajongva menetelnek fiatalok és csendes vének,
Jövőben bízók, és elvetélt remények.
Kedves, csicsergő matrózblúzos lányok,
tiszta szerelemre vágyók,
csicsergő édes kicsi lányok.
Utánuk fiatal fiúk,
ifjú titánok,
gigolók,kéjben tespedő vagányok,
mosott kéjrésre vágyók
megbomlott agyú fiatal férfiak,
kik korai szennyes vétküket syphilisbe menekítik
és büszkén derítik
szerteszéjjel,
ha jön a szerelmi varázsos éjjel,
a kicsi matrózruhás lányoknak
kik nem tudják hogy a szerelem
nem jár jegyben,
a kéjjel,
szegény kis matrózruhás kisleányok
halotti ágyon fekszenek,
arcukon mosoly van rémület helyett.
Jönnek a halott szellemek,
vámpírokat egyenek.
Vér helyett gané csorog szájukból vissza
Halott sírásók szája kéjjel issza.
Szerencsétlen, éhező sírásók,
dagadt, foszló hullára váró,
hulla gyalázók,necrophilek
veszett kutyának nyálát hordozók.
A csecsemő is ott halad, fején kalap,
de már halott.
Szemében zakatol a döbbenet.
Az anyja falhoz vágta
Miután egy kalapot a fejére tett,
kezét nyújtva férfi ribanc ondó zsáknak,
és meneteltek a csecsemő után.
Így mentek neki
a sötétség hívó kényszerítő birodalmának.
Az éjszaka szűrkűlni kezd
belopja magát kitartóan az ajtó sarkán.
Körbe sétál, lassan, szelíden.
Ma éjszaka. meghalt az isten.

,
Jobbegyenes Sávoly Gergő is cigány? És akkor mi van? 2013.01.05 02:20:21
A TV2 híradójából ma este megtudhattuk, hogy Sávoly Gergő is roma származású. Ebből aztán sokan azt az épületes következtetést vonták le, hogy az ügy körüli "rasszista hangulatkeltés indokolatlan," Szerintünk meg a hangulatot nem kell keltegetni, és nem rasszista. Viszont…..
catius 2013.01.08 01:50:41
Jobbegyenes Dies irae – levél cigány honfitársaimhoz 2013.01.02 20:59:22
Írtam már egy levelet korábban a zsidókhoz – hát most írok nektek is, cigány honfitársaim. Nekik legalább egy részük elolvasta, és a nagyon nagy részük nyilván nem értette meg. Nektek a nagyon nagy részetek nem fogja elolvasni, aki viszont igen, az szinte biztosan meg is fogja érteni – legfeljebb…..
catius 2013.01.07 22:18:34
@nyilasmisi2412: Nem új vallás kell, hanem vasszigor!A kereszténységnek vége. A szeretet jelszava akkor jó volt, ma nem más mint védekezésül feltartott kéz, miközben a nyakadat metszi át a kés.30-40 között Németország nem tűrte a bűnözést... de aztán túlságosan nagy lett a rend.A kereszténység szeretet jelszava ma már csak karácsonyfa dísz, maximum alatta műanyag gépfegyverekkel ajándékként.A fehér embernek vége, nyugaton a mohamedánok, keleten a cigányok, akik nyomulnak nyugatra.A mi feltartott kezeinken röhögnek, az ő kezükben van a kés, a puska, hátuk mögött a liberalizmus,a média, fejük felett a bírói védelem.Itt már nem elég a rendőrség... főleg nem a magyar.Katonaság kell hogy megvédjen, és civil kiképzések országszerte - mint pl. a levente mozgalom - csak sokkal ütősebben. És persze kellenek törvények, és kell a halál büntetés!!!! Csak agyalágyult vénemberek, betanított képviselők, ügyefogyott bírák szerint nincs visszatartó ereje.Ha egy családból egy vagy két halálos késelésért valakit felhúznak, ott a család, az egész utca, sőt az egész falú lakossága megtanulja a vigyázban állást. Ha nem, akkor addig kell folytatni a rendbe rakást amíg a feltételes reflexek ki nem alakulnak......amikor benyúl az asztal fiókba a késért hogy kenyeret szeleteljen.....meg nem jelenik előtte az akasztófa. Csakis így, mert különben a fehér embernek vége.
Kocsor Blokk Halló, hagyjon üzenetet! 2009.05.07 12:00:00
2. rész: Közérdekű hirdetés Az élet egy hatalmas telefon. Folyvást süketelünk. Ha nem használjuk a kagylót, akkor beszélünk róla. Tízéves lehet a kislány, aki a villamos ablakában panorámázik. Óriásplakáton vonulnak sorban a közérdekű hirdetések, Jó lesz vigyázni…..
catius 2012.09.16 03:39:01
V.I.az osztálytársam volt, mi csak Pityunak hívtuk.Csendes, visszahúzódó nem izgága gyerek, akit szerénysége, kedves modora miatt mindenki szeretett.Pityu az iskolai tízperces szünetekben csendes figyelője volt a rabló-pandúr játékainknak, többnyire nem vett részt benne, csak külön unszolásra, és akkor is csak rövid ideig, jóllehet zömök, izmos, vállas testalkata tökéletesen alkalmassá tette a küzdősportokra.Így aztán csendes figyelője volt gyerekkori hetvenkedő birkózásainknak, vetélkedéseinknek, melyet még az állatvilágból örökítettünk át, ami ott azt a célt szolgálta hogy játékosan, nem élesben szerezzen tapasztalokat az egyed a felnőttkori párzáskor sorra kerülő élesben és sokszor véresben lejátszódó utódlásért,a nőstény kegyeiért, és elsősorban pedig a táplálék szerzés könyörtelen életre-halálra szóló harcaiban sajátítson el megfelelő jártasságot.Pityu kívülről figyelte ezeket a virtuskodásokat, és természetesen nem tudta hogy ennek eredete milyen mélyen nyúlik vissza az állatvilág fejlődésébe, és hogy milyen sok-sok millió év kellett ahhoz hogy az apró, játékos mozaikok félelmetes fegyverré váljanak a túlélés érdekében, egyúttal szolgálva nemcsak az egyed szaporodását, de a természetes selectiót is, mely életteret biztosít az arra legjobban rátermetteknek, kezdeményező képességekkel legjobban felvértezetteknek. Pityu nem tudta, de nem is érdekelte.Csendes figyelőként néha mosolyt csalt arcára ügyetlenkedésünk, kakaskodásaink.Pityu nem volt jó tanuló, de nem is érdekelte, nem ambicionálta magát, megelégedett azzal a kategorizálással amit a tanárok számára adtak, elfogadta, nem vitatkozott, érezte hogy ez a besorolás igazságos, vagyis az elfogadható-elfogadhatatlan határa felett, jól bent az elfogadhatóban, a még megfeleltben. Talán ezért volt mindig nyugodt, mondhatnám bölcs, azonban ez semmiképpen nem állná meg a helyét, mert a bölcs kutat,keres, tovább lép. Mindenesetre a mi rivalizáló iskolai tevékenységünket maximum csendes derűvel figyelte, jóllehet felelések közben úgy látszott mintha bántaná ha valamit nem tudott.
Egy alkalommal felszólította a tanár hogy a helyén felállva válaszoljon, gondolkodott, de nem tudta a választ, és akkor súgtam neki. Pityu hátrafordult, és hangosan azt mondta: ne súgj! A tanár lecsapott mint Turul madár az áldozatára, beírt az ellenőrzőmbe, hogy zavarom az órát, aminek következménye is lett mert az évvégi jegyemet a szaktantárgyból is lerontotta.Érzékenyen érintett, mert máskor mindig örömmel fogadta a súgásokat, így jogosan voltam felháborodva, és revanson gondolkodtam, aminek az ideje,- ismerve Pityu tanulási készségeit-hamarosan el is jött.A tanár megkérdezte tőle hogy hívják azt a szigetet a fővárosunk közepén amit a két ágra szakadt Duna
körbevesz.Egy üres papírra szótagolva ezt írtam nagy betűkkel, jól olvashatóan: MA-RI-KA sziget.Szegény Pityu silabizálva szótagolva mondta:ma-ri-ka sziget. Az osztályban Kelvin fokra hűlt a csend, míg a csonttá fagyott szótagok csilingelve szóródtak szét a légtérben, majd élettelen tompa puffanásként landoltak a katedrán, pontosan az osztálynaplón, eljutottak a tanár hallókérgén keresztül a frontális lebenybe, a tanár naplót lapozó keze megállt, felnézett, pontosan Pityura, és azt mondta: ülj le te hatökör.
Nos ez a kijelentés minden volt, csak nem pedagógiai. Egyenesen durva, megalázó, pedagógushoz nem méltó kijelentés volt, de az igazság az hogy ez a tanár már edzetté tett minket, gyakran használva a felkészületlen nebulóknak címezve.Volt főnököm sokkal finomabban fejezte ki ha valakivel beszélgetve arra a megállapításra jutott, ha az illető nem éri el azt a szellemi szintet ami elvárható, akkor azt mondta:nem egy Lomonoszov. Úgy látszik számára a híres orosz fiziko-kémikus jelentette a mércét.A mi tanárunk egyébként szakmailag rátermett, és a tantárgyait élvezettel leadó tanár volt, ettől a hibától eltekintve. Én úgy gondolom hogy mint pedagógus akkor megbukott, ő bukott meg és nem szegény Pityu.
A dolgok igazi menete azonban megkívánja hogy elmondjam, miszerint a tanár "hatökrös" kijelentésében nagyon sok igazság volt, mert Pityu többnyire vagy egyáltalán nem adott választ, vagy olyanokat mint fentebb. Az értékelhető válaszai ha nem is számítottak raritásnak, mindenesetre ritkának.
Azután az örök idő lassan felőrölte az éveket, bedarálta az évtizedeket, és végtelen könyörtelenséggel, magától értetődően egyszerre nyelte le az évszázadot az évezreddel, és egyszerre emésztette meg mindkettőt.....ahogy azt egy előbbi commentemben már megírtam. Ez alatt a hosszú idő alatt Pityuval ritkán találkoztam, és ezek is az utóbbi jó néhány évben történtek.Amikor néhányszor haza látogattam... mit haza, már régen nem lakom ott,- azaz a szülő falumba látogattam, ahol még két unokatestvérem és a családjuk élnek, hallottam hogy Pityu pék lett, önálló sütödéje van, üzlettel,üzlet, sütöde egy helyen, segéddel, azaz Pityu kapitalista lett, ennek ellenére, vagy talán éppen ez miatt nagyon finom kenyeret süt, kalácsot, kiflit, sóskiflit, perecet is. A rokonaim is ott vásárolnak.Azóta ha arra járok mindig benézek vásárolok kenyeret, sóskiflit, mert azt nagyon szeretem.A sóskiflijéről jutott eszembe, hogy régen amikor a családdal Olaszországból jöttünk hazafelé, Tarvisiónál a falu előtti csaknem derékszögű kanyar után két géppisztolyos csendőr megállított "gyorshajtásért" Aki járt arra és ismeri a 25 évvel ezelőtti viszonyokat, és van fogalma egy csomaggal megrakott zsiguli sebesség kapacitásáról, az nyílván elhiszi nekem hogy abban a kanyarban, azzal az autóval behajtani 120 km/ó sebességgel, ahogy a carabinierik állították, lehetetlen.Kérdeztem hol a trafipax, erre rábökött a szemére, hogy az a trafipax. Ilyen pofátlan alakokkal még nem találkoztam. az őrssel szemben volt egy kocsma, fel kellett az utolsó száz márkámat váltani, hogy a büntetést ki tudjam fizetni. A kocsmában röhögtek, azt mondták mindenkivel ezt csinálják, így jutnak pénzhez..... hogy a nyavaja álljon beléjük!Így aztán csaknem koldus szegényen érkeztünk Klagenfurtba, ahol pénzünk nem lévén az autóval egy rendben tartott szokványosan minta szerinti amerikai katonai temető mellett álltunk meg és az autóban éjszakáztunk, a gyerekek legnagyobb örömére, akik minden átfutó egér vagy patkány,esetleg macskák nyávogása, bagoly huhogása esetén az anyjukat rémisztgették a holt lelkek haza járásával.Másnap bementünk a városba, ahol volt egy pékség, és olyan finom, friss, illatos,ropogós sóskiflivel, amelyiken borsnyi nagyságú sódarabok voltak, és nem olvadt bele a só a tésztába, aki akarta, könnyen ledörzsölhette a só egy részét.Nos a Pityu kiflije is hasonló volt.Néha ha az üzletben volt elbeszélgettünk, és akkor is ha az utcán találkoztunk. Negyedórás beszélgetés után valamelyikünk javasolta, ha már állunk, ülhetünk is, és bementünk a Nagykocsmába egy-egy korsó sörre.Aztán beszélgettünk mindenről, de két dolog furcsa volt számomra. Az egyik az hogy a régi iskolai-gyerekkori élményeket, eseményeket soha nem hozta szóba, és ha én elkezdtem ezekről beszélni, rövidesen visszatért a mába vagy a jövőbe. A másik dolog hogy kezdeményező activitása sokat javult a fiatal korihoz képest. Nem mondanám hogy hatalmas tervei lettek volna a jelenben, és akart volna ilyeneket megvalósítani a jövőben is, de mindenképpen határozott előre lépésnek tartottam a gyerekkori érdektelenségéhez képest. A múltba való visszalépést nem szerette, pedig korunk miatt már inkább illett volna a nosztalgiázás, és a múlt idő "T" jele.Legutóbb pár hónapja találkoztunk, valamilyen gazdasági ügyben jártam a polgármesteri hivatalban, és a találkozás pontosan a Nagykocsma előtt történt. Nagyon örültünk egymásnak, azonnal be is mentünk és leültünk a szokásos jéghideg sörünk mellé. A Pityu azt mondja, hogy több hónapja valami motoszkál az agyában, és ma sem érti a dolgot, ezt akarja velem megbeszélni.Már a második korsónál tartottunk, amikor látom rajta hogy komolyan gondolja amit mondani akar, még a homlokát is ráncolja. Felveszem magamra én is az öregség
komoly bölcsességét, arcom megnyúlik, szememben várakozó figyelem, előre hajolok, a lenyelt sör után habos szájjal, mert még a számat sem törlöm meg. Hogy is kezdjem, mondja. Látom hogy megint küzd mint régen a szavakkal, mintha egy tanárnak akarna válaszolni, nehezen indít, biztatgatom, nocsak... nocsak, és ha lehet még jobban figyelek már nemcsak a szememmel, hanem a fülemmel és minden testrészemmel arra várok hogy kimondja, szememet a szemébe mélyesztem
és várok. Lassan elfordítja a szemét, és halkan tagoltan azt mondja: tudod már hónapok óta azon gondolkodom, hogy akkor amikor a tanár úr kérdezte milyen szigetre gondolt? Miért nem volt jó amit a papírról felolvastam?........amikor te mindig olyan jókat szoktál súgni nekem.
Bármit mondhatott volna, nem ér váratlanul, de ez mellbe vágott. Lassan elvettem a tekintetemet az arcáról, szemeink szétkapcsolódtak, lenéztem a földre..... és nagyon szégyeltem magam.
catius 2012.12.21 02:05:44
@catius: Pityú eltávozott közülünk.Tegnap temették.
Kocsor Blokk Halló, hagyjon üzenetet! 2009.11.26 14:30:00
25. rész: Tisztasági csomagMunka után aktív a pihenés. Ellazulva, fáradtan kap új erőre az ember. Veszi a telót, és reményteljes folytatásban bízva tárcsázza sietve a kedvest. „Halló! Szia Renike! Még hazamegyek előbb lefürdeni.” Pillanat csupán az igazság,…..
catius 2012.12.18 01:50:34
A címszavak megmaradtak
az évek elszaladtak
S minden maradt a régiben.
Balóné,bulvár,birtokos eset
A bordélyházban a jól esett
Csak elkoptatott hír
Aigner Szilárd, és az ároktemetés
Agyon kéne rúgni, ettől a nevetés
Kínos nevetéssel bír.
Meg kellene újulni az országnak
Legyen új neve a pinának
kéjrés,mézes bödön,édes repedés
Aztán legyenek állatok, rondák,szépek
Süvik, Sztálinok, Churchillek, Edenek
Legyen barátság, apák,anyák, fiúk és vének
Házak,kertek, kikötők, matrózblúzos lányok
És legyenek fiúk, gigolok,mosott kéjrésre vágyók.
Halotti ágyon fekszenek.
Az ágy az legyen kerevet, rekamié
Mert a pihenés az mindenkié
Legyenek szellemek
Vámpírokat egyenek
Vér helyet gané csorogjon szájukból vissza
Halott sírásók szája, kéjjel issza.
Szegény éhező sírásók.
Legyen veszett kutya, mindenkit megharap
Legyen a csecsemő fején kalap
A kutatók legyenek kutató varázslók.
És legyen a blokkernek kedve, türelme
Még ezen felül is, hogy mit fel sem fog az elme
Minden szó szerepeljen benne
Ami már embernek eszébe soha nem jutott
És majd aki kivakarássza a sok közül amire futott
Kedvére megformálja,átülteti amire akarja
Nota bene.
Kocsor Blokk Pocsolyás, avagy az alkotmányozás margójára 2011.03.06 11:16:00
Kicsit felengedett a hétvégén. No, nem minden! Épp csak a hőmérséklet. Izzadt a nyak sál alatt, kigombolt a téli kabát, és kinn a Blahán is megolvadt a jégpáncél. Hiába volt azonban langy a levegőben, repeszthetetlen tömbök szorították továbbra is az együttműködés, az…..
catius 2012.12.16 00:35:31
A szabadság kék madara.

A szobádba benéztem, a ruhád ott feküdt a széken, az ágyad bevetve szépen, üres volt.Elmentem hogy megkeresselek,hogy haza vezesselek, világított a Hold.Nem voltál kint a mezőn, pedig szerettél járni a legelőn. Minden virág halott volt.Mégsem akartam rájuk lépni,kedvem lett volna velük beszélni.A Hold magasról világított.

Tántorogva bandukoltam, az egyik fáról kuvikkoltam. Az éjszaka homlokán redő volt.Egy egér szaladt át előttem, egy kicsit meglepődtem. A fejét is megsímogattam.A kutyák felváltva ugattak, egymásnak híreket tudattak. A szegény bolondok.A hátsó udvarban róka sunyit, nem is olyan bolondok itt.

Képükben hazajáró koboldok.Aztán már elfelejtettem, hová és miért mentem.

Tátog az éjszaka.Harsog az éjszaka hangtalan nesze.A sötétben megvillan a kuvik szeme. Mindkettőnk végtelen szeme.A bagoly nem akarja, röptében még az egeret elkapja. Az előbb még én símogattam.Aztán az udvarba értem, a Hold még világított szépen.Lassú köd kószálja lépteim.Szellem hangon gágog az udvar,a ravasz lompos még talán itt van. A kutyák megnyugodtak valótlan képein.Zavaros aggyal az ajtó előtt állok, és egy gondolatra várok.Talán be kellene mennem.A vállam fölött hátra nézek, a róka gondolkozva reám nézett.

A Hold csinálta püspök süvegben.Darabos sötétben sikít a vágyam, odabent megvetve áll az ágyam. A lágy asszonyi melegben.A róka némán vicsorog a Holdra,ma otthon maradhattál volna.És megharapja jól.Behuzom csendesen az ajtót, valami motoszkálást hallok. Az ágy alól.Onnan mászol elő, Te kis semmirekellő. Nyelvet öltesz rám.Aztán egymás mellé fekszünk, időtlen időkig ölelkezünk szép arám.
Pamacs és penge The Very Big One 2012.10.09 11:52:53
Salmo barátomtól kaptam kölcsön egy fantasztikus méretű, részben saját készítésű borzpamacsot. Kipróbálásának hatására teljesen átírtam a saját – korábban viszonylag racionális – mértékegység-rendszeremet. Kezdjük is rögtön ezzel, azaz a méretekkel. Tömeg: 110…..
catius 2012.11.17 14:53:56
Apám, és mind a három testvére borotva szappant használt, és késsel borotválkozott. Abban az időben azt hiszem mindenki így csinálta.....vagy borbélyhoz járt. Vasárnaponként figyeltem apámat amint előveszi a kellékeket, az ajtó kilincsre akasztja a fenőszíj hurok végét, a másikat kezébe fogva megfeni a borotva kést.A timsó ott volt a keze ügyében, no meg a kölni víz is, de előbbit szinte soha nem kellett használni, mert nem vérzett, a kölni vizet a tenyerébe öntötte és finoman paskolva, dörzsölve arcát fertőtlenítette a borotvált területet. Nagyon irigyeltem és alig vártam hogy nekem is megnőjön a szakállam, és én is késsel borotválkozhassak. Sajnos a késsel való borotválkozáshoz jó minőségű kés, megfelelő szakértelem kell, melyet csak türelmes munkával lehet elsajátítani, de ezek a feltételek nehezen álltak össze... és megjelentek a pengék, így aztán utóbbiakat nem csak ceruza hegyezésre, hanem borotválkozásra is használni kezdtem, majd maradtam is ennél a módszernél, azonban a mai napig sajnálom hogy nem voltam elég kitartó, és még most is él bennem a nosztalgia az el nem ért vágyak miatt.Gyerek koromban sokan borotválkoztak borbélynál. Egy forint ötven fillér volt a borotválás, 3 forint a hajvágás.Egy alkalommal hajat vágattam a megszokott figarómnál, de várni kellett, mert egy idősebb, beesett arcú, sovány férfit borotvált.Ahogy figyeltem, láttam hogy a borbély belenyúl a páciens szájába hogy a pofazacskó egyenlőtlenségeit elsimítva a besüppedt arcfél is szőrmentes lebeny. Lehet hogy ez is közre játszott abban hogy ne késsel borotválkozzam.
Kocsor Blokk Egyszer majd továbbmegyünk… 2009.08.09 14:52:00
Sokáig azt gondolta Kocsor, mi sem könnyebb, mint nekrológot írni. Aztán ahogy sűrűsödött az ápropó, egyre inkább megterhelte a téma. Ki mondta, hogy neki két-, háromhavonta újra kell fogalmaznia viszonyát a halálhoz? Nem vesződött hát többet, fogta magát, és kivonult ebből…..
catius 2012.08.18 19:11:15
Miután elfogyasztotta az ebédet, illedelmesen elköszönt, fogta a botját,- a kutya melléje szegődött -, és elindult mindennapi sétájára. Általában jól ismert útvonalon haladt, és amikor kicsit fáradtnak érezte magát, egy padra ült le megpihenni. Most is ezt tette, leült, maga mellé tette fehér botját, a kutya a lábához feküdt, és várt. Palcsika vak volt.A faluban szinte mindenki ismerte, szerették kedvességéért, udvarias válaszaiért, a fiatalok meg azért mert lehetett vele szeretettel gúnyolódni, soha nem sértődött meg, akkor sem amikor naivitása miatt sokszor kinevették.A legtöbb embert a hangjáról ismerte, és aszerint köszönt nekik. Az öregebbeknek jónapotot, a fiataloknak sziát.Volt aki leült melléje és kicsit elbeszélgetett vele, majd dolgára sietett magára hagyva Palcsikát.Egyszer egy fiatal lány telepedett mellé, akinek a friss nőies illata árulta el korát. Palcsika fejlett szagérzékkel, hallással rendelkezett mint a vakok, akik általában érzékszervi hiányosságaikat igyekeznek más érzékszerveikkel részben pótolni.A lány megkérdezte Te vak vagy? Palcsika azt mondta igen. A bugyuta kérdésen már nem csodálkozott, és az utána következő együgyű kérdésen sem, hogy Te nem látsz? mert mindenki mindig ugyanezt a két kérdést tette fel Palcsikának, jóllehet a fehér bot mint nemzetközi jelkép világosan mutatta hogy a gazdája vak, és a vakok pedig nem látnak!Beszélgettek. A lány eleinte csak kérdezett, majd beszélt, eleinte csak lassan, hosszabb szünetekkel, majd egyre jobban megeredt a nyelve, mint ahogy ez a fiatal lányoknál szokás.Elmondta hogy szívbetegségben szenved -úgy hívják hogy arrhytmia absoluta, mondta tudálékosan -ezért állandóan gyógyszereket kell szednie, és hogy a szíve rendetlenül ver, már így született, és megfogta Palcsika kezét aki érezte a lány csuklóján a rendetlen pulsus működését. A lány kezének érintése jól esett neki, de nem tudta elképzelni hogy ilyen betegségek is vannak, sőt egyáltalán azt sem hogy vannak betegségek, mivel ő a saját vakságát nem tartotta betegségnek, hanem állapotnak amit nagyon jól el lehet viselni, vagyis Palcsika magát egy teljesen tökéletes és egészséges embernek tartotta, amint azt a Vakok Intézetében beléje sulykolták.A lány elment, ő pedig lassan hazafelé indult a szokásos úton, ahol már várta a vacsora.Aztán elvonult a szobájába, rádió műsorokat, sportot, híreket, zenét hallgatott, de egyszer gondolt a lányra is.Aztán a lány majdnem minden nap jött, leült, megfogta a Palcsika kezét, megsímogatta, ilyenkor furcsa bizsergést érzett, és megfogta a lány csuklóját, és érezte a szabálytalan szívverést, és szerette volna ha neki is így verne a szíve, ha neki is ugyanilyen betegsége lenne.Aztán ritkulni kezdett a lány megjelenése a padnál, majd egyre rendszertelenebbé vált, pedig Palcsika minden nap várta.Egyszer végleg elmaradt a találkozás, a lány nem jött, hetek múltak el, valaki azt mondta a faluban hogy egy nem idevalósi fekete hajú férfival szokták látni, de ez nem jutott el Palcsika fülébe.Palcsika pedig egyre türelmetlenebb lett. Otthon kifogásolta az ételt amit anyja az ő megkérdezésével készített minden nap, nyűgös volt, visszabeszélt a szüleinek, sértődékennyé vált, kifogásokat tett szóvá, nem aludt jól, néha nem válaszolt a kérdésekre, étvágytalanná lett, nem lelte örömét a sétálásokban. A szülei tanácstalanokká lettek, a kutya is nyüszített amikor eljött a sétálás ideje, de Palcsika ezzel sem törődött, de azért mindig várta a lányt, és gondolat világát ez a várakozás töltötte ki.Sok idő telt el, semmi nem történt, csak az ami a Palcsika lelkében játszódott le, de azt csak ő érzékelte mások nem.A szülei úgy látták mintha megnyugodott volna......aztán az egyik este a körzeti orvos kíséretében megjelent a körzeti rendőr, és közölték a lesújtó hírt, Palcsika egy kibetonozott oldalfalú árokba zuhant, egy arra bicikliző férfi a kutya erőteljes ugatása nyomán talált rá a helyre, de hiába hívta a mentőket, Palcsikán már segíteni nem lehetett.A szülők kétségbe estek, Palcsika soha nem járt azon a helyen. A Vakok Intézete részvétét nyilvánította a családnak, de mint mondták furcsának tartották az esetet, mert Palcsika jólképzett ésjól tájékozódó vak volt, amit a szülők is megerősítettek.
A temetésen szinte mindenki ott volt, mert mindenki szerette Palcsikát. A lány is ott volt. A hátsó sorba állt, az elöl állók beengedték.Egyszer a lány meghallotta hogy a nevét említik a körülötte állók, felfigyelt, majd hallotta amikor valaki azt monda, az a kis rifke.Szíve úgy elkezdett dobolni, mintha valami katonai indulót akarna játszani a gyász tiszteletére. Rettenetesen megijedt, eszébe jutott hogy sietségében sem a pulsusszám csökkentőt, sem a vér alvadás gátlót nem vette be.A kutya is nyüszített, mert amikor észre vette odafurakodott a lába mellé, és egyfolytában nyüszített, úgy hogy még a plébános úr is odafigyelt.Mikor vége lett a temetésnek azonnal haza indult.Bement a szobájába, nagyon gyengének érezte magát, le akart ülni egy székre, de lecsúszott róla, ismét eszébe jutottak a gyógyszerek, felállt hogy a kredenchez menjen ahol a gyógyszereit tartotta, de megszédült, kapaszkodó keze elengedte a szék karfáját és ő lecsúszott a szék mellett a padlóra, és hanyatt feküdve maradt.Másnap így találtak rá. Nyitott szeme a mennyezeten túl a messzeségbe, a végtelenbe vitte a tekintetét, átlépve az örökkévalóság küszöbét. Az egyik szomszédasszony azt mondta olyan szép volt amilyennek csak a Palcsika láthatta.Az orvos azt mondta pulmonális embólia.
Aztán jöttek a vélemény nyilvánítások - a lányról közvetlenül senki sem beszélt csak Palcsikáról.A fiatalok akiktől még messze távolinak tűnt a halál képzete nem foglalkoztak az elmúlással, számukra egy megnevettető vicceket kiváltó baráttal lett kevesebb, de erről is gyorsan elfelejtkeztek, lévén hogy a gyakorlatiasan gondolkodó agy mindig az életet támogatja a halállal szemben, no persze ezt a fiatalok nem tudták, csak ösztönösen éreztek rá.Így véleményt sem nyilvánítottak. Annál inkább volt véleménye az idős nőknek, akik az erkölcsiség szempontjából közelítettek a kérdéshez, és minél öregebbek voltak annál inkább képviseltek merevebb álláspontot, elfeledve fiatalkori botlásaikat, és könyörtelenségük a lány irányában annál jobban megnyilvánult minél többször követte az első botlásukat a többi számtalan botlás.Ezekkel nem akartak szembe nézni, és oly mértékben nem gondoltak rá, hogy a végén már maguk is elhitték hogy ezek a félrelépések meg sem történtek, csak a képzelet játékai csupán. Erre rásegített a tudat alapvető functiója, mely a túlélés érdekében a felejtést iktatja be jótékony segítőként.A legádázabbak közül is kitűnt imádkozó Bözsi néni, aki minden reggel a hajnali, esténként pedig az esti litánián is részt vett, ő volt a plébános úr kedvence, aki a rossz nyelvek szerint a plébános úrnak is megvolt.A faluban imádkozó Bözsi néniről a háta mögött nevetve szokták mondani hogy csak egyszer lépett félre, egyszer csalta meg a törvényes urával.... azt a több tucat embert.Ebből is látszik hogy a népi humor kifogyhatatlan, és hagyományai változatlanul tovább élnek.Véleményt Palcsika nem nyilvánított, hiszen egész életében csak tőmondatos beszélgetést folytatott a környezetével, mely jobbára az étkezéssel, a sétáival, a közérzetével voltak kapcsolatosak, többnyire Őt kérdezték, Ő pedig válaszolt ezekre, ezek pedig nem számítanak vélemény nyilvánításnak.Nem mintha nem lettek volna véleményei, de ezek nem jutottak kifejezésre mert nem volt rá szükség.Az Úristennek sem volt véleménye, ezt ráhagyta helyi megbízottjára a plébános úrra, aki titokzatosan csak ennyit mondott.: az Úr kegyelme végtelen, útjai kiszámíthatatlanok. Az Úristen csak a fejét csóválta, tudhatott valamit a plébános úrral kapcsolatban, de változatlanul nem szólalt meg. Az öregasszonyok váltig mondogatták hogy milyen szép beszédet mondott a plébános úr a Palcsika temetésén, holott mindig ugyanazt mondta, de az öregasszonyok szerették a papjukat, és különben is csak az ő véleményük számított. Ennél élesebben nyilatkozott a faluból elszármazott ügyvéd úr, aki azt mondta a plébános úrról hogy nagy az isten barma, de legalább akkora a szamarat követő juhoké is, utalva ezzel a pásztor-nyája kapcsolatra. Ezt a kocsmában mondta, mire az egyik férfi azt mondta, akit sikeresen védett meg az ügyvéd egy perben,hogy éljen az ügyvéd úr, és összekoccintották a poharaikat. Aztán elfogyott a téma Palicska halálával kapcsolatban, az emberek arattak őrölték a gabonát, megsütötték az újkenyeret, amit a plébános úr minden évben a hívek kérésére megáldott, törték a kukoricát, gyakran jártak ki a földekre, hiszen az ember a mát a jövőnek teszi , a beidegzett ősrégi módon hizlalták a sonkát,a kolbászt, a zsírt meg a szalonnát a még élő hízásra fogott disznókon, miközben a falura nehéz ködként ereszkedett rá, és beterítette elkerülhetetlenül a felejtés helyébe lépő - ahogy az egyik szesztestvér találóan mondta borozgatás közben - dögunalom.
Kocsor Blokk Pék? F...a! 2012.01.30 11:42:00
Az Öreg Kocsor a világ végére is el tudott menni a jó kenyérért. Gyakran a fél szabadnapja ráment egy beszerző körútra, miközben a család korgó gyomorral és pattanásig feszült idegekkel várta otthon a reggelit. El kellett telnie több mint negyven évnek, hogy megértse őt a…..
catius 2012.08.07 01:39:52
@Lorinc: Visszaköszön a réges-régi hír
Pék Lajos hallgat mint a sír.
catius 2012.07.15 15:21:26
Köszöntöm a nyájas olvasót szép Budapestünk rövid kalauzolása során a kiegészítő sorokkal.A többi casettán látszanak "lóvontatúak", hintók is! (csakhogy Lőri ne akadékoskodjon!)
Ezt pár évvel ezelőtt írtam és küldtem el az unoka öcsémnek, de úgy gondoltam hogy a casettán találtakat a saját gondolataim mellett megosztom a blokkban is.Egy figyelmetlenségemből eredő hibát szeretnék kijavítani:természetesen a 2-es villamos akkor is - ugyanúgy mint ma , legalábbis egy hónappal ezelőtt még saját szememmel láttam-nem a budai oldalon, hanem a pestin szállítja a Duna parton utasait.. Ezért elnézést kérek.
Az alábbiakban választ kaphatunk arra, hogy én miért szeretnék visszamenni nemcsak egy napra.

Ecsém!
Nézd meg a többi casettán is Budapestet. Érdemes. Ilyen volt,amikor még
lóvontatún is jártak a népek, a kisasszonyoknak és az asszonyoknak kijárt a
kézcsók, az urak előtt meg a megemelt kalap.A budai Dunakorzón már jár a
kettes villamos, emberek útaznak a milleneumi földalattin.Nem sietős,
nyugodt béke látszik a képeken, az Andrássy úton a nyáron én is esernyővel
mentem végig mert ugyanúgy esett az eső, ugyanazon a helyen, ugyanazokra az
épületekre.És volt szerelem, dyscret és pikáns, romanticus és kevésbé az,
olcsó
és hazasságba torkolló.És voltak kávéházak, halk cigányzenével, habos
kávéval és csokoládéval, vaniliás puszedlivel, meg kakaós kaláccsal.Aztán
volt még egy háború, és el
tüntek a kisasszonyok, meg a nagyságosasszonyok, meg a habos sütemény.Az
urak nem a kalapjukat emelgetik, hanem kopaszra nyírt fejükre mélyen
ráhúzzák az "egyensapkát" az Adnrássy ut 60-ban, és akkor is esett az eső
időnként, és ilyenkor az esőlé az Andrássy ut 60-as számu ház kapuja alól
friss vérrel pirosan ömlött, csak ömlött és ömlött ki
felé-egy gyerekkori barátom odajárt az épülettel szembeni cukrászipari
technikumba , 1957-ben volt első osztályos -Ő mesélte a 60 éves koromban
meghívott baráti társaságnak.
A Vár még ép volt.Nézd meg milyen gyönyörű. Kár hogy gyorsan változik a kép.
A nyáron jártam a Várban. A Görgei szobor lovon ábrázolja Görgeit, de én
mindig gyalogosan képzeltem el.Lehet azért mert hadmérnök volt, nem pedig
magyar huszár.
Isten áldjon Kedves Ecsém-Uram.Bátyád.
P.S.:mutasd meg aAnyádnak is ha érdekli.

-----Original Message-----
From: Lukácsi Sándor [mailto:lukacsi.sanonline.hu]
Sent: Tuesday, October 20, 2009 3:45 AM

Subject: Visszamennétek Ti is? Mert én igen, nemcsak egy napra.

www.youtube.com/watch?v=9DXD1jvDeIA&feature=fvw

Látszólag mintha minden ugyanolyan volna, de a Nyugati mellett nincs ott a
West End.
Meghívlak Benneteket a Dohány utcai Kulacsba, vagy kicsit később az Akácfa
utcai Kispipába meghallgatni Seress Rezsőt, aki éppen Rabindranath Tagorenak
játszik zongorán, a Szomorú vasárnapot.
.Vörösbort innánk és sóletet ennénk, mert a zsidó negyedben úgy dukál.
Az Akácfa útcában a Kispipában még ott van a zongora,és a széke. Fölötte a
fényképe.
De ha nem is egyidőben, de találkozhatnánk a Walesi herceggel, Reza
Pahlavival, Beniamino Giglivel, John Steinbeckkel. Luis Amstroggal,Spencer
Tracyvel.Amikor Spielberg
betette egy jelenetbe a dalt a Sindler listájában, figyelmeztették,
vigyázzon mert még mindig jogdíjas.Annyi pénze senkinek sem volt a háború
után, 400 ezer dollár jogdíjakból, de nem ment vele semmire, mert a háború
alatt munkaszolgálatos volt,utána pedig Rákosiék nem engedték ki Amerikába,a
Kádár érában meg már nem mert repűlőre űlni.
Halála hasonló volt a Gloomy Sunday-hez. Stílszerűen ugrott ki - egyesek
szerint redőnyjavítás közben esett ki - az emeleti lakás erkélyéről.
Otto Klemperer - merthogy Ő is járt a Kulacsban meghallgatni, ezt írta a
vendégkönyvbe:nem volt zenész, zseni volt!!
Hallgassátok meg magyarul Kalmár Pállal -Szomorú vasárnapként, a másikat
Sarah Brightmannal - nekem az Ő versiója tetszik legjobban, egyébként
rengetegen feldolgozták, Ray Charles szar!-Gloomy sundayként.
www.youtube.com/watch?v=E4Hbr6mQHV0&feature=related - Kalmár Pál

www.youtube.com/watch?v=YbngZiXYOy4&feature=related - Sarah McLachlan
www.youtube.com/watch?v=4homC70VS9E&feature=related - Sarah Brightman

Talán mégis a McLachlen a jobb.Zenében. De nőként az alsó!
Jóccakát mindenkinek, részvétem a dolgozóknak.
L.S.
Kocsor Blokk A mosoly funkciója 2009.12.23 10:24:00
Huncutak ezek a termékfejlesztők, gyártók, marketingesek. Állandóan azt lesik, mi jót tehetnének az emberiséggel. A mindenféle blokkerek meg közben csak a szájukat húzzák, meg cinkelik őket. 2009 egyik legnagyobb reklámpiaci revelációja egy fényképezőgép volt. Digitális…..
catius 2012.07.22 18:57:48
Pár éve történt. Néztem egy tudományos ismeret terjesztő filmet amelyiknek a címe Dr Csótány volt.No nem egy csótány doctorált le , és emelkedett a tudományos sphaera magasabb régióiba, hanem ez a Dr Csótány egy ember volt, aki csótányírtásra specializálódott. Történetesen ezt egy nagyon gazdag országban,- nevezhetnénk Meseországnak is-tette ahol éppen a jólét miatt rengeteg táplálék került szemétre, amit aztán a csótányok táplálékként újra hasznosítottak.De ez nem jó ha a kártevők, amelyek betegségeket terjesztenek ennyire ellepik Meseországot, megtelepednek szállodákban, annak éttermeiben, és erőszakos terjeszkedésük miatt komoly veszélyt jelentenek. Csótány doktor szerint a csótányok teljesen nem írthatók ki, sőt 99%-ban sem, ha 98%-ban sikerül stabilizálni a liquidálásuk mértékét, akkor egyensúly alakul ki, vagyis nem növekszik az arányuk. Ennél többre ne is törekedjünk, mert sikertelen próbálkozás. 97 %-os írtás esetén népesedési mutatójuk pozitív egyenlegű, azaz az írtásuk kisebb eredménnyel jár mint a szaporodásuk.Csótány doktor mégis megpróbálta a maximumot.Írtotta őket mindenféle módon. Mechanikai írtásukat különböző csapdákkal, amelyek például tőrbe csalták a csótányokat, és labirintusba vezényelték csapataikat, ahol össze lehetett fogdosni, és elpusztítani őket. Volt olyan módszer amelyikkel ragasztó anyagot helyeztek el az útvonalaikon, amire ha ráléptek, leragadtak a földhöz, közelükbe pedig finomabbnál finomabb csalétkeket helyeztek el, hogy érezzék azt a kínt hogy nem tudják elérni a csábos falatokat, azaz tantaluszi kínokat kelljen elszenvedniük, mert Csótány doctor szerint ez volt a psychikai fegyver, ami nagyon jól bevált.Voltak kevésbé rafinált megoldások, ilyen volt a mérgezés kémiai anyagokkal,egyszerűen a fizikai megsemmisítés taposással, segédeszközökkel, írtásuk mérgező gázokkal, sőt bevetették a mini atombomba tölteteket is ellenük.Ezzel nagyon sok munkanélkülinek adtak munkát a mini atombomba csomagok elkészítésével, melyet eleinte egyedi módon gyártottak, csak később tértek rá a szalagos munkavégzésre a gyorsítás és a termelékenység fokozása érdekében.Azonban a csótány szaporodásnak még mindig pozitív egyenlege volt a csótányok pusztításával szemben, ezért a nagy tudású doctor kidolgozta a biológiai fegyvert ellenük, amelyik többféle variatióból állt.Laboratóriumokban kidolgoztak egy olyan eljárást mint az emberi fogamzás gátlás, porban tették ki ezeket az anyagokat, azonban a csótányok okosak voltak, mert a hímek elették a nőstények elől, így a szaporodás menetrendje kezdett lassan helyre billenni.Aztán kidolgoztak Csótány doctor laboratóriumában egy olyan anyagot melynek szaghatása alapján a csótány hímek undorodtak a csótány nőstényektől, viszont veszedelmesen beleszerettek a katica bogarakba.Itt azonban a két ízeltlábú téraránytalansága miatt a szaporodásnak gyakorlatilag eredménye nem is lehetett. Ez nagyon jókor jött Csótány doctornak, mert a túlszaporodás miatt a csótányok már ellepték Meseország közhivatalait, gazdasági központjait, sőt magát az elnöki palotát is, és maguk módján kezdték befolyásolni az elnöki hatalom intézkedéseit. Ha az elnök velük kapcsolatban hátrányos intézkedéseket hozott, belecsíptek a kezébe, és ez fájdalmas piros duzzadást idézett elő.Intensívebb csótányírtásra akkor került sor, amikor ellepték a bankokat a csótányok, bebújtak a trezorokba, összerágták a dollár milliárdokat.... nos akkor a bankároktól csőstűl érkezett a pénz Csótány doctor kutatásaira. Egyre tökéletesebb lett a biológiai fegyver, még vagy fél tucat újabbat fejlesztettek ki a bankárok pénzén, amikor a csótányok rájöttek hogy a democratia érdekében a közvélemény, a sajtó tekintélyét is igénybe kell venniük.Abból indultak ki hogy mindenkinek joga van élni és szaporodni, ezt aztán különböző szervezeteiken keresztűl - pl.izeltlábúak alapítványa,rovarok nemzetközi szervezete, csótányok túlélési csoportosulása,bogarak családvédelmi program alapítvány,csótányok szabad szakszervezete, nemzetközi bogár és rovar önvédelmi társulás, jogok a túlélésért formatió,a természeti egyensúly felbomlása alapítvány, és még legalább egy tucat szervezet támogatásával - igyekeztek terjeszteni, érdekérvényesítéseiket valóra váltani.Újságok, magazinok, képregények maguk mellé állításával meggyőzték a liberális beállítottságú szerkesztőket ügyük támogatására."Mindenki szaporodik, ez az élet rendje" ez volt a mottójuk, amit aztán harsogtak az újságok, kroywen Rekrow,Ylad swen,a yadnuS, a Nus EromitlaB,Szakszervezeteket nyertek meg a maguk számára, igenis mindenki egyenlő, mindenkinek járnak a szabadság jogok, az emberi méltósághoz kapcsolódó jogok, a sexuális szabadság és szabadosság jogai. Az erős meseországbeli sympatrhia mozgalmak a hír terjesztő közvetítőkön keresztül lassan az egész Világot körbe járták, hírdetve a szabadság jogokat.Megalakultak az intercontinentális tíltakozó, és segély szervezetek a Csótányok érdekében, miután átlépte az ügy a continens határait.A társadalom két részre szakadni látszott. Az egyik a mellettük, a másik az ellenük. Az utóbbi az ember szemszögéből ítélkezett, hogy ami rossz az embernek és káros, azt irtani kell, mert veszélyben van immáron nemcsak a csótányok, de az EMBER democraticus és szabadság joga is, és nemzetközi hírű orvos professorok hívták fel a figyelmet a járványok kialakulásának az igen magas kockázatára. Meseország elnöke habozott. Egyrészt ott volt a józan ész, mely a kiírtásukra szerveződött, és ezt támogatta a bankárok szövetsége is, akik féltették dollár százmilliárdjaikat a fékevesztett éhes gyomrú csótányoktól.Viszont az újságok, a M é d i a, a legnagyobb hatalom. Így az elnök nehéz döntés előtt állt. Olyan döntés előtt mint amikor dönteni kellett Meseország hadba lépéséről egy hasonlóan mesés - de még nem teljesen kiaknázott gazdaságú-gazdag ország, egy nagy cultúrával rendelkező ország elleni hadba lépéséről.Jelenleg a harc még eldöntetlen, a lobbyk harca egyre látványosabb és erőteljesebb.Várakozva nézünk a jövő elé. A csótányok, vagy mi?Democratia, mindenkire vonatkozóan, vagy az ember felsőbbrendűsége dictatumok mentén? Vannak tippjeim, de befolyásolni senkit sem akarok.A következő időszakban erre is fény derül.
Kocsor Blokk Power points 2009.10.17 10:59:00
 Ez az ország, ez a hatalom. Reggelre kelve arcok gyülekeznek a bódé körül, a lakótelep szélében. Első sörüket veszik magukhoz, cigányok, nem cigányok vegyesen. Még nem olvastak Vonát.  A pszichológia vizein eveznek. Épp a konfliktuskezelésről tartanak…..
catius 2012.07.21 19:26:06
A szokásos utvonalomon,- melyet csaknem minden nap megteszek gyalogolva conditióm állagának megőrzése érdekében - az út eleje kelet felé vezet, így a lenyugvó Nap amíg el nem tűnik a kis dombok mögött a hátamba süt kora tavasztól késő nyárig, szóval amíg itt nálunk gyakorlatilag a napos idők tartanak. A Damjanich utca és a Zrinyi utca kereszteződésében rendőrlámpa irányítja a forgalmat, ha éppen bekapcsolták, sokszor azonban a forgalmat csak a leleményesség és az ügyeskedés tartja életben. A Nap rásüt a lámpákra, az évtizedek óta nem mosott, poros, sáros égőket takaró üveglemezek csekély biztonságot adnak a színek látására, és gondolom az égőket legalább annyi ideje nem cserélték. Így általában figyelem a járművek és a másik oldali gyalogosok mozgását, és így igyekszem átérni a másik oldalra. Körülményes és még így is veszélyes, ezért levelet írok a rendőrségnek - a rendőrlámpák beállítása, syncronisatiója tudtommal az ő feladatuk -a "tényállást"illetően, kérve őket az üveg tisztítására, égő cserékre, a beállítások ellenőrzésére. Gondoltam küldök a polgármesteri hivatalba is egy másolatot.Néhány hét múlva választ kaptam, nagyjából mindkét helyről hasonlót. A polgármesteri hivatal azt írta hogy a lámpák beállítása a rendőrség feladata, ami rájuk tartozik az az égőket takaró üveglemez gyártása, tisztítása, amiben igyekeznek a megoldást keresni, sajnos ez egy kis késedelmet szenved, mivel a gyártó cég megszűnt, a takarító vállalat pedig felmondta a hivatallal kötött takarítási megállapodást., és amíg nem találnak újabb vállalkozót addig is elnézést kérnek. A rendőrség nagyjából ugyanezt írta, azzal tűzdelve meg hogy amíg részükről elvégzik a vizsgálatokat addig is legyek fokozottan óvatos az átkelésnél saját testi épségem érdekében, majd hozzá tették hogy a piroson áthaladás súlyos közlekedési vétség, és lehetnek akár polgári peres eljárások is ha szabálytalan áthaladásom során a gépjárművekben anyagi károk is keletkeznek, akár ha engem ütnek el, akár miattam keletkezik a kár.Nos ez egy kicsit sok volt, már az hogy a nem vagy rosszul működő lámpák miatt esetleg még a felelős is én legyek.
Valahogy az udvariasan megfogalmazott levelek mögött kisejlik, finoman de egyértelműen a HATALOM, vagyis jelen esetben a HIVATAL
A bocsánat kérés is inkább tűnt egy általános levélben megfogalmazott kötelező kitételnek,mintsem együttérzésnek.Valahogy úgy éreztem hogy már megint átnéznek e fejem fölött, magyarán hülyének néznek.És akkor jelent meg előttem először közvetlenül a kinyújtott mutató ujj, a hatalom, azaz a hivatal fenyegető kinyújtott ujja.Azt mondta a mutató ujj, vigyázz mert itt vagyunk, a hivatal az előírt rend szerint dolgozik, és te is egy alattvaló vagy.Vigyázz, mert ez a mutató ujj jobbra-balra lassú kilengéseket végezhet, nem bánt, de figyelmeztet... figyelmeztet! Mert itt mi dictálunk, mert a törvény, a szabályozás... megengedi, sőt megköveteli.
Természetesen nem írtam levelet sem a polgármesteri hivatalba, sem a rendőrségre.Tudtam hogy mindegyik a hivatal szabály rendszere alapján működik, nem is vártam más választ, mint amit kaptam, hiszen mindkettő a HATALOM, a hivatal.
Reggel fél kilenckor bemegyek a hivatalba. Harmadszori kopogtatásomra sem kapok szabad jelzést, de benyitok. Gizike, Julika, Irén - teljesen mindegy - hangos jónapot kívánokomra valamit kiszűr a fogai közül, gondolom köszön, majd az íróasztalon rendezi a ceruzákat, számítógépét tologatja, papírt gyűr össze és dobja a kosár ledobóba.Állok előtte mint nebuló koromban a "kiérdemelt" körmösre várva a tanító előtt... állok egyik lábamról a másikra állva, de csak rendezgeti az író asztalát.Nem kínál ülőhellyel Zavarban vagyok, köhécselni kezdek, majd rám néz, én pedig elkezdek dadogni, azért jöttem hogy az idézés ügyében, illetve az én ügyemben az illetékesség alapján.... végzetesen belesülök a mondandómba, gondolom hogy ügyfélként jött mondja ridegen, lezárva zavaromat,. de bennem kezd gyomorgörcs kialakulni, mert a látóteremben megjelenik a hatalom mutató ujja. Megijedek, nehogy elkezdjen tik-takolni.Közben Gizike,Julika,Irén, stb.ilyeneket gondol.: már megint egy szerencsétlen, balfácán ügyfél, idejön már reggel, még a kávémat sem tudtam miatta meginni, összevissza beszél, csak a lényegre nem tér rá, no de mit is vár az ember ezektől a szerencsétlenektől! Mert tudja hogy ő a hivatal, a hatalom, szinte rögzült a tudatában, úgy érzi hogy a génjei is tartalmazzák ezt az arogantiát, mert ennek így kell lenni.Másik alkalommal ha a hivatallal van dolgod, ugyanazt tapasztalod. Gizike, Julika, Irén a hatalom kérdez, egyre kérdez, miért nincs 5 példányban megírva a beadványod? Miért nincsen rajta az 500 forintos okmánybélyeg, azt mondod, úgy tudtad itt meg lehet venni, nem válaszol, nem mondja hogy tényleg meg lehetne venni, de a colleganője kiment a városba bevásárolni. És kijelentése kegyetlen, jöjjön vissza egy másik napon hivatali időben, és már szólítja is a:kérem a következőt. És ott állsz megszégyenülten, semmit sem intéztél, és még legalább egy nap rámegy.Megint megjelenik a fenyegető mutató ujj, de egyelőre még nem tik-takol.Közben eszembe jut Jókai: Gazdag szegények című regénye, amelyikben egy idős házaspárról van szó- Kapor Ádámról és Kömény Zsuzsannáról, -.akik valamilyen segélyért fordulnak a hivatalhoz, de ahhoz kellene hogy megkapják a segélyt a házassági anyakönyvi kivonat, ahhoz a születési anyakönyvi kivonat, stb, de soha nem házasodtak össze, mert akkor háború, volt, majd nem tellett eskövői ruhára,majd egyéb akadályokba ütköztek így aztán élték életüket nagy-nagy szeretetben törvénytelenül, élettársként, házasság nélkül..... de a segély csak házas társaknak járt. Ők azonban nem törődtek a a törvénnyel, inkább nem kellett a segély, csak maradjon a szeretet. Aztán egyszer délután mégy egy órával a hivatal zárása előtt, Gizike, Julika, Irén megint magában szid a rossz modorodért, ... ilyen későn ebben a nagy melegben, amikor már mindenki a strandon van, és most még epésebb, mert sérelmei vannak, mert az egyéni bajait behozza a hivatalba, a tiéddel nem törődik.A nagyobbik gyerek osztályfőnökit kapott, mert verekedett, a kisebbiknek eltört a szemüvege, holnap majd elkéredzhet a főnöktől, hogy kimenjen az opticushoz, akit ismer és ahova járni szokott, de az is többnyire zárva van betegség miatt. Már reggel is ingerült volt a gyerekekkel, és most ez a hülye akadékoskodó ügyfél is, aki még csak rendesen sem tudja kitölteni az űrlapot, de állandóan kérdezősködik, és ráadásul fuccsba esett a ma esti találkozója a főnökkel, mert a főnök bejött a szobájába, és mondta hogy stornó az esti sex project, mert a felesége( Az a büdös, rohadt kurva)
a gyerekeknek akar bevásárolni vele együtt. Közben eszébe jut hogy bezzeg ő egyedül viszi a gyerekeket bevásárolni, pénze alig van, a gyerekek is csak a nyakán élősködnek... no de az nem jut eszébe hogy a házassága is a főnök miatt ment tönkre.És minden keserve,kilátástalan életvitele az ügyfélen csapódik,holott jól tudja, hogy más hivatalban ő is ugyanolyan balfácán ügyfél lenne, ráadásul az ügy fél még tovább bőszíti azzal hogy fellebbez, ezért a főnökhöz be kell hogy engedje. A főnök másik szobában van, kopogtat, majd elmondja hogy az ügyfél panaszt akar tenni, Az ügyfél nem hülye, azonnal észre veszi hogy a Főnök ügyének felülvizsgálatától semmi jót nem várhat, mert a főnök dugja Gizikét,Julikát, stb, azaz az ügyfél csapdába került. Tessék-lássék elmondja panaszát, a főnök nyugtatgatja, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, aztán az ügyfél legyint egyet, és távozik.Aztán eszébe jut Arthur Koestler mondása:mikor a kultúra hanyatlik, megnő a törpék árnyéka.Wágner még meg tudta zabolázni a törpéket, igaz a Niebelungok megállítására szükség volt Wotan főistenre, és az óriásokra, Fafnerre és Fasoltra. De nekünk nincsenek óriásaink!Én mégis azt hiszem minden ember önmagában egy óriás még ha kicsi óriás is. Össze kell fogni, akkor sikerül.Még aznap éjjel izzadságban fürödve, rémülten ébredtem, mert megjelent a mutató ujj, kimérten,. de alig észrevehetően, jobbra-balra kilengve..... elaludni már nem tudtam.Másnapra idézésem volt az egyik hivatalba, gondolom az álom ennek előzménye volt.
Másnap bemegyek, kopogtatásomra hangos szabad , egy fiatal ember jön elém, bemutatkozik, hellyel kínál.Észreveszi hogy az 5 példányból hiányzik négy, felállok, hogy majd pótolom legközelebb a másik négyet, de int hogy nyugodtan maradjak ülve, átmegy a másik szobába, hallom a másoló gép hangját, visszajön, és mondja, minden rendben van.Hálás vagyok neki, megkérdeztem, olvasta-e Jókai: Gazdag szegények regényét? Szemembe néz, látom hogy érti a kérdésemet, és mosolyogva mondja: igen.Kezet adok, majd kifordulok az ajtón.
Hát valahogy így is lehet... így kellene.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása